Elbocsátások, aztán túlmunka, sztrájk, megint elbocsátások: élet a Continental makói gyárában

2021 első felében elbocsátások kezdődtek a Continental-csoport makói gyárában. A Continak becézett cég – teljes nevén ContiTech Fluid Automotive Hungária Kft. – vezetői akkor arra hivatkoztak, hogy csökkent a kereslet a termékeik iránt. Ennek egyik oka volt az európai autógyártás visszaesése a járványhelyzet miatt, a másik a dízelautók kiszorulása a piacról.

A Continental-csoportnak hazánkban hat gyára, egy gumiabroncs-kereskedelmi központja, és egy fejlesztési központja is van, ezek együtt több mint nyolcezer embernek adnak munkát.

A makói üzemben nagyrészt európai megrendelőknek készítenek főként dízelautókhoz való, gumiból álló és gumival borított csöveket, amelyek a kocsik hűtő-fűtő rendszerének tartozékai. A gyárban októberben jelentették be, hogy 2021-ben az év végéig – az addig elküldött 37 saját alkalmazott és 57 kölcsönzött dolgozó után – további 140 embert bocsátanak el.

A két évtizedes szakmai tapasztalat már nem kell

Még 2021 őszén beszéltünk az egyik, az év nyarán elbocsátott munkással, aki névvel nem akart szerepelni a cikkben. A negyvenes férfi 18 éven át dolgozott a makói cégnél. Eleinte betanított munkás volt, majd szaktanfolyamra küldték, és azután szakmunkásként dolgozott. Az utóbbi időben már ukrán vendégmunkásokat is betanított, ami a nyelvi nehézségek miatt is kemény feladat volt.

Azután a felmondáskor közölték vele, hogy a munkájával semmi baj nincsen, de a cég nehéz gazdasági helyzete miatt kénytelenek őt elbocsátani. Aznap három régi munkást küldtek el, köztük olyat is, aki 22 éve dolgozott a cégnél. Ez azért is érdekes, mert a nehéz fizikai munkát – nyáron 40 fokos hőséget fenntartó gépek mellett dolgozva – korábban nem minden jelentkező bírta és vállalta hosszabb távon, sok magyar kezdő és az ukrán vendégmunkások egy része is hamar feladta. (Akkor még nem a háború miatt menekültek az ukránok, csak dolgozni jöttek.)

A férfi korábban részt vett egy sztrájkban mint sztrájkőr. Gyanítja, azért bocsátották el, mert a munkabeszüntetés alatt egy feszült helyzetben rákiabált az egyik HR-esre, hogy menjen már vissza az irodájába, ne provokálja az üzemben a dolgozókat. Azt nem vitatja, hogy a felmondások idején kevesebb megrendelése volt az üzemnek, de úgy gondolja, elbocsátások nélkül, például másfajta munkaidőbeosztással is meg lehetett volna oldani a gondokat, hiszen korábban gyakran még szombat-vasárnap is dolgoztak.

Az elbocsátott munkás úgy tudja, minden elküldött kollégája talált állást magának. Más munkahelyeken azonban alacsonyabb fizetéssel kénytelenek beérni a volt contisok, a három műszakban ugyanis a makói gyárban nettó 270 ezret is meg lehetett keresni. A bérkülönbségek azonban csökkennek, azaz már nem kiemelkedő az egykor nagyon vonzó fizetés.

Megrendelések újratöltve

Karácsony előtt pár nappal a cég kiadott egy közleményt arról, hogy visszafizettek 1,7 milliárd forint állami támogatást. Az elbocsátásokat a korábbi tervekkel ellentétben nem folytatták, mert október óta – mindössze másfél-két hónap alatt – nőttek a megrendeléseik, ezzel javultak a kilátások, 1500 dolgozóval folytatták a termelést, és 2022 első fél évére nem terveztek újabb átszervezést.

Szűrszabó Levente ügyvezető igazgató elmondta, hogy az utóbbi években már nem látható hosszabb távon, hogyan alakulnak majd a megrendeléseik, így jelenleg másfél-két hónapra lehet előre tervezni. Az autógyártók helyzete is bizonytalan, egyes esetekben az alapanyagok – például chipek – hiánya miatt. Egyre több az elektromos jármű, a hagyományos motorokkal hajtott autókból pedig kevesebb készül. A gyárban ezért fokozatosan tervezik az átállást az elektromos autók hűtő-fűtő rendszere alkatrészeinek gyártására. Ez nagyarányú változásokat jelent az alapanyagokban és a munkafolyamatokban is. Ám manapság még az is kiszámíthatatlan, milyen mértékben növekedhet a közeljövőben az elektromobilitás.

A gyárnak tavaly nehéz volt alkalmazkodnia a hullámzó mennyiségű megrendeléshez, hiszen a járvány miatt külföldön hónapokon át álltak a makói alkatrészeket beépítő autóüzemek. Szűrszabó Levente szerint ezért nem igaz, hogy azokat a munkásokat küldték el, akik korábban sztrájkoltak, mert a létszámot, az elbocsátásokat a termelés igényei szerint kellett alakítaniuk.

Az igazgató azt is elmondta, hogy nem kormányzati nyomás miatt fizették vissza a munkahelyek számának növelésére kapott állami támogatást. Annak feltételeit 2015–2020 között teljesítette a gyár, azután jött a visszaesés: tavaly nyáron – akkor kezdték az elbocsátásokat – már látható volt, hogy megrendelések hiányában nem tudják a beruházás következtében jelentősen megnövekedett létszámot fenntartani. Ezért már korábban elkezdtek tárgyalni a kormánnyal arról, hogy az 1,7 milliárd forintot visszafizetik.

2021 végén újra elindult a termelés az autógyárakban, így Makón is ismét nőhetett. Ezért olyan embereket is újra felvettek, akiket korábban elküldtek – igaz, akik időközben máshol elhelyezkedtek, nem tértek vissza. Az év elején 1500 fő körül alakult a gyár dolgozóinak létszáma, három műszakban dolgoztak, mert az alkatrészek iránti igények átmenetileg növekedtek – részben a korábbi leállás időszakában kiesett új autókat szeretnék elkészíteni a gyártók. Várható azonban, hogy ez a növekedés nem lesz tartós, ezért akarnak Makón hosszabb távon átállni elektromos autók alkatrészeinek gyártására.

Az igazgató szerint a dolgozók számára előnyös az új kollektív szerződés, és azt az érdekképviseletek is elfogadták. Ennek alapján a cég nem használja ki teljes mértékben azokat a lehetőségeket, amelyeket a munka törvénykönyve alapján lehetne. Makón a munkatársak bizonyos esetekben többletjuttatásokat és pluszszabadságot is kaphatnak – közölte Szűrszabó Levente.

Szakszervezeti elnök: Keményen dolgoznak, de hiába

Radics Gábor, a Gumiipari Szakszervezeti Szövetség elnöke szerint is csökkenhettek a makói üzem megrendelései a leépítések előtt. Ám azt kifogásolja, hogy a Makón az ősszel előre jelzett létszámcsökkentésnek csak kis része valósult meg, mégis, azután néhány hónappal már kevésnek bizonyult a munkaerő, így nehéz elhinni, hogy valóban gazdasági megfontolások alapján történtek az elbocsátások.

Azt mondta, hogy egyre többet kell dolgozniuk a munkásoknak, ám az előzőnél kevesebb jövedelemért. A munkatársak tájékoztatása alapján a gyár bezárását is kilátásba helyezték, ezért a dolgozók és a szakszervezet úgy érezhették, sarokba szorították őket, bele kell nyugodniuk a rosszabb feltételekbe. Ezt a szakszervezet nem tudja elfogadni, és azt sem tartják kizártnak, hogy a romló körülmények valójában a dolgozók önkéntes felmondását célozzák.

Az új kollektív szerződésről Radics Gábor azt mondta, úgy látja, az több ponton hátrányos a dolgozókra nézve, és a megállapodásban a béreket sem rögzítették, azaz valójában nincsen munkabéke, bármikor lehetne újabb sztrájk. Radics azt is sérelmezi, hogy a gyárban dolgozók szerint a munkaidőbeosztást a dolgozókkal való egyeztetés nélkül állítják össze, ez a három műszak és rendszeres hétvégi munka miatt nem szerencsés. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a makói vezetők nem megfelelően irányítják a gyárat, legalábbis a munkaerővel nem megfelelő módon gazdálkodnak.

A makói üzemben három szakszervezet van, kettő kisebb létszámú, a legnagyobb a Makói Gumiipari Szakszervezet, amelyben a dolgozók majdnem harmada tag. Az általuk szervezett legutóbbi sztrájkban nemcsak a saját szakszervezeti tagok vettek részt, hanem sokkal többen, és a munkabeszüntetést követően sokan beléptek, illetve átléptek más szakszervezetből, a létszám kétszázzal nőtt.

Radics szerint a Continental-csoport központja a korábbi GSZSZ/MGSZ szakszervezeti tiltakozások hatására rendelte el, hogy a túlórák mennyiségét keretek között tartják, ezért nem használja ki a 400 órát a makói üzem sem. Magyarországon, mondta, amiatt is ritka a sztrájk, mert a törvények megnehezítik, hogy jogszerű munkabeszüntetést lehessen indítani, viszont a szakszervezeti vezetőket felelősségre lehet vonni, ha a tiltakozás nem szabályos. A Continentalban a sztrájkok szabályosak voltak, nem lehetett őket megakadályozni, és a munkaadó számára az is kínos volt, hogy bárki bármikor – akár műszak közben is – sztrájkba léphetett. Az elbocsátásokkal emiatt akartak utólag visszaütni a szervezkedésben aktív dolgozóknak – véli Radics Gábor. (Ezt a cég tagadja.)

Radics azt is elmondta, hogy a kirúgottak együttesen 6 millió forint támogatást kaptak, a szakszervezet pedig 4 milliót a jogi segítségnyújtás fedezetére. A támogatásokat Makó önkormányzata adta, de a szándék mögött sokan Lázár Jánost, Hódmezővásárhely és Makó környékének fideszes parlamenti képviselőjét sejtik, aki jelen volt a szakszervezet és a város közötti megállapodásnál, és előtte már több nyilatkozatban is elítélte az elbocsátásokat.

Radics azt sajnálatosnak tartja, hogy más politikai erők nem segítették a munkásokat – kivéve a Szikra Mozgalmat, és egy közös tüntetést, amit az ellenzék által rabszolgatörvénynek nevezett túlóratörvény ellen a Mi Hazánk közreműködésével tartottak meg. Ezen kívül a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZ), mint felsőbb szervezet, és néhány, jobbára munkahelyi szakszervezet nyújtott anyagi és szolidaritási támogatást a makói munkásoknak.

Radics úgy látja, az elbocsátott emberek könnyen jutnak álláshoz. A fejvadász cégek és munkaadók ajánlatokkal keresik meg a szakszervezetet is, mert tudják, hogy a Conti munkásai

„kurva keményen dolgoznak”

– ezért szívesen alkalmazzák őket. Az MGSZ és a GSZSZ számára a munkavállalók érdeke a legfontosabb. Ezért, ha a makói üzemben nem lesz érdemi változás, elképzelhető az együttműködés más munkáltatókkal.

A szakszervezet és a gyár küzdelme többféle téren is folyik. A ContiTech Fluid Automotive Hungária Kft. pert indított, és a 16 vádpontból ötben nyert is Radics Gábor ellen azzal az indokkal, hogy Radics a Continental AG Europaforumának magyar elnökségi tagjaként, a szakszervezet zárt Facebook-csoportjában írt bejegyzésekkel megsértette a cég jó hírnevét. Ennek a sztrájkhoz és az elbocsátásokhoz közvetlenül nem volt köze, ezért a szakszervezetek álláspontja szerint ez csak Radics Gábor elhallgattatásáról szólt.

A témával többször is foglalkozott a hazai sajtó, és egy cikk szerint a makói gyárban tavaly történtek nem sokkal korábban, 2020-ban hasonló módon már lejátszódtak: a megrendelések visszaesése miatt elküldték a dolgozók egy részét, de azután ismét felfutott a termelés, így kevés lett létszám. A munkások úgy érezték, túlterhelik őket, emiatt, és mert a munkaadó akkoriban felmondta a kollektív szerződést, tiltakoztak. A Mérce beszámolójában az olvasható – ez a lap többször is részletesen írt a contis ügyekről –, hogy a munkásokat többféle hátrány is érte a gyárban, ezért vettek részt nagy arányban a 2021 elején tartott sztrájkban, amiről a Telex is írt. Ezt a tiltakozást követték azután az újabb felmondások.

Az üzemben járva feltűnő, hogy a fiatal korosztályokból igen sok nő dolgozik a gépek mellett – mint vélhetően más hazai gyárakban is. Ez rávilágít arra, hogy a három műszak és a munkaadók által „rugalmasan alkalmazható” több száz túlóra mellett igen érdekes elvárás a kormányzati politikusok gyakran hangoztatott vágya a több magyar gyerekre.

Lázár János azt üzente

Az Orbán-kormányok mindig bőkezűen támogatták a multicégek hazai gyárait, egy elemzés szerint 2010 és 2020 között évente átlagosan majdnem 52 milliárd forintot adtak külföldi tulajdonú nagyvállalatoknak. A Fidesz-többség a parlamentben a törvényeket is úgy szabta, hogy a munkaadóknak kedvezzen. Ez olykor még a Fidesz egyik legnagyobb befolyású politikusának, Lázár Jánosnak is sok volt, mert egy 2018-as törvénymódosításról a makói városi tévében azt mondta, hogy szerinte az új jogszabály vitatható, és a gyakorlati alkalmazása is kérdéses. Ez volt az ellenzék által rabszolgatörvénynek hívott túlóratörvény, ami 250-ről 400-ra emelte az évi túlórák lehetséges számát, valamint 12-ről 36 hónapra növelte a munkaidőkeret és elszámolási időszak – kollektív szerződés mellett megengedett – maximális hosszát.

Lázár János nem volt mindig a dolgozók jogainak élharcosa, sőt a korábbi minisztersége idején kiderült, hogy a beosztottjai számára a munkaidőnek csak kezdete van, vége nincsen – ami munkajogi szempontból törvénytelen, mint az is, hogy ugyanakkor a túlórákat, és a hétvégi munkát sem fizette ki az alkalmazottainak a Miniszterelnökség.

Mégis, Lázár volt az egyetlen fideszes politikus, aki nyilvánosan, kemény szavakkal bírálta a makói cég vezetőségét az elbocsátások miatt, és a szemükre vetette, hogy a gyár korábban állami támogatást kapott a dolgozók létszámának növelésére.

Az pedig példátlan volt az utóbbi években, hogy a tavaly elbocsátott munkásoknak Makó fejenként százezer forint segélyt adott a felmondás után, összesen 64 embernek, aki a városban lakik és igényelte a támogatást. Sőt, Makó önkormányzata – vagy talán Lázár János? – kérésére a környék kisebb településein az ott élő, contis munkájuktól megfosztott embereknek is igyekeztek hasonló módon segíteni. Egyébként a majdnem 28 ezer lakosú Makón az idén év elején – az önkormányzat tájékoztatása alapján – a 3 százalékot sem érte el munkanélküliségi mutató, ami azt jelenti, hogy alig 360 ember keresett állást.

Megint bőven van munka – ugyan meddig?

Alig értek véget az elbocsátások, pár hét múlva újra felfutott a gyár termelése. A Conti egyik dolgozója a Telex kérdésre azt mondta, hónapok óta ki sem látszanak a munkából, a három 8 órás hétköznapi műszakot követően novembertől már minden szombaton is bent vannak a gyárban. Szerinte mindenki fáradt, elégedetlenül morognak, de hiába, mert a túlóratörvény lehetővé teszi az ilyen sűrű munkabeosztást. Úgy tudja, a cég új dolgozókat is keres felvételre, mert a sok munkához már kevés a létszám.