Perdöntő lehet egy most tett tanúvallomás egy befalazott munkagépről az eltűnt villanyszerelők ügyében

Győrben „villanyszerelős gyilkosságként” emlegetik az ügyet. A vélt gyilkos tagad, az áldozatok hivatalosan eltűntek, a holttestüket sem találták meg, a vádhatóság pedig nem tudja meghatározni, hogy ha meghaltak, az hogyan történt.

Előbb O. Vilmosnak veszett nyoma előzmény nélkül, 2018 húsvétján pedig a mosonmagyaróvári M. Zoltánnak. Előtte mindketten villanyszerelőként dolgoztak É. Imre győri építési vállalkozó megbízásából,

az első esetben még nem gyanúsították meg É.-t, csak kihallgatták. A második eset után azonban a két szálat összekötötték, s az ügyészség vádat emelt – immáron kettős gyilkosságban.

Az első tárgyalási napon meglehetősen kacifántos történettel állt elő a vádlott, aki egészen a közelmúltig otthonról járt be a Győri Törvényszékre, nyomkövetővel a lábán. Esélyeit viszont eljátszotta, amikor kétszer is mentőt hívatott magának, bevitték a kórházba, de haza is engedték, és arra is fény derült, hogy engedély nélkül elhagyta otthonát, amit kijelöltek számára a bűnügyi felügyelet helyszíneként. Az eljárás akadályozásért tehát újból elrendelték a letartóztatását . A mai tárgyalásra bilincsben érkezett.

M. Zoltán családja szerint a rosszullétekkel É. Imre elsősorban két fontos tanúvallomást akart elkerülni, az egyik most hétfőn volt, a másik május elején következik. Utóbbiról annyit tudunk, hogy a férfi állítólag szembe nézett É. Imre fegyvercsövével, de el tudott menekülni, így életben maradt. Ő is a pénzét hajtotta volna be, mert a győri vállalkozó – a vallomások szerint – mindenkinek, aki neki dolgozott, adósa maradt .

A mára berendelt tanú szinte baráti kapcsolatban állt É. Imre feleségével, így kezdett el dolgozni a győri építési vállalkozónál is. Sofőr volt, hozta-vitte az embereket Magyarországról az ausztriai munkákra. Neki sem fizetett mindig időre É. Imre, de ezzel nem volt az illetőnek különösebb problémája; jobban zavarta az a társaság, amivel nem találta meg a hangot. „Utáltak engem” – szögezte le az egyik vallomásában. Az viszont tény, hogy É. Imre benne bízhatott talán a legjobban.

A börtönből ugyanis őt hívta fel (a tanú szerint többször is, ami egy letartóztatás esetén elgondolkodtató), hogy lenne még egy munka Bécs mellett. A tanú akkor már felmondott, tehát nem állt munkaviszonyban É. Imrével, és nem is akarta azt elvállalni, de É. fiai is hívogatták őt és a feleségét is, végül igent mondott. Egy pincét kellett befalazni Bécs mellett, mert ott „gyerektábor lesz hamarosan, s ez így veszélyes”.

A pincében azonban volt egy Bager (földgép). A vádhatóság szerint – és végül É. Imre elmondása alapján is – ez a gép, amit még O. Vilmos bérelt ki. Az ügyészség úgy véli, O.-nak évekkel ezelőtt leginkább ezért a Bagerért kellett meghalnia, ezt szerezte meg így tőle É. Imre. A vádlott ugyanakkor azt mondja, hogy senkit nem ölt meg, a Bagert O. maga vitte el neki az ikrényi kertjébe, az osztrák munkáknál pedig más masinákat használt. Az ügyész ugyanakkor hosszan kérdezgette arról, mégis minek bérelt az osztrák feladatokra külön földgépet, ha volt neki már egy.

A tanú a vádlott egyik fiával befalazta a pincét, ahogy kérték, de jelezte a rendőrségnek, hogy mit látott, s az osztrák nyomozók ki is szálltak a helyszínre. A kérdés, hogy ez perdöntő bizonyíték-e, É. Imre szokásához híven szenvtelenül magyarázta saját verzióját a munkagépek bérléséről.

A következő tárgyalási napon jön az a tanú, aki elbeszéli, mi történt, amikor É. Imrénél a pénzét követelte. Ahogy egyébként a másik eltűnt, M. Zoltán is megpróbálta.