A kedd reggeli, öt halálos áldozatot és több sérültet követelő baleset során a Kiskunfélegyházáról Hódmezővásárhelyre közlekedő személyvonat egy kisteherautóval ütközött Mindszenten. A legbizarrabb kép valószínűleg az volt, hogy maga a Bz-motorkocsi is kisiklott és felborult. Arra próbálunk most választ keresni, hogyan történhetett mindez, miért repült le szinte a pályáról a vasúti jármű, hiszen az ilyen balesetekben ez a legritkábban fordul elő.
A MÁV már kedden kiadott egy közleményt arról, hogy nagyjából mi is történt. A vasúti átjáróban a biztosítóberendezés jól működött, a közút felé tiltó jelzést mutatott, a mozdonyvezető mindenben az utasítások szerint járt el, és betartotta a pályaszakaszon érvényes 80 km/h sebességhatárt, azonban a vasúti átjáróba váratlanul behajtó kisteherautó észlelésekor a fékezésre alig maradt ideje, a balesetet nem kerülhette el. Egy, a vonalat ismerő mozdonyvezető azt mondta a Szegedernek, hogy azon a részen, Kiskunfélegyháza irányából igen sűrű a növényzet, amely miatt csak a vasúti átjáró közvetlen közelében lehet tisztán ellátni a vonatból a kisteherautó érkezési irányába.
Így érthető, miért nem tudott már korábban fékezni a Bz, ami az ütközés után kisiklott, és az átjárótól 100 méterre az oldalára borult. Az anyagi kár meghaladhatja a 100 millió forintot, a motorvonatot selejtezni kell. A fent leírtak, illetve az eset után felbukkant térfigyelőkamera-felvétele alapján megpróbáljuk rekonstruálni azt, hogy miért is siklott ki és borult fel a vonat ahelyett, hogy az ilyenkor szokott módon csak simán tolta volna maga előtt a közúti járművet, és a síneken maradt volna.
Tömegek harca
Egy Bz-motorvonat a Wikipédia szerint 19 tonna szolgálati tömegű, bár egyes helyeken 21 tonnát is írnak. A vonaton jelen lévő 12 fő elhanyagolható ebből a szempontból. Mindez tulajdonképpen egy komolyabb turistabusznak felel meg – egy közepes busz 18 tonna, míg egy hátul duplatengelyes már 24 tonna maximális terheléssel –, ami nem meglepő, hiszen a Bz tulajdonképpen egy nehezebb sínbusz. Érdemes mindezt kapásból összevetni más vasúti járművekkel, amiket baleseti híreknél látunk a tévében akár. Például a szegedi InterCitynél csak a V43-as mozdony 80(!) tonnás, 8 kocsival (50 tonna egyenként) mögötte már az 500 tonnát közelíti, amely mozgási energiánál nagyon nem elhanyagolható.
A Bzmot egy nagyobb, 7 személyt szállító kisteherautóval került szembe, amely körülbelül 3,5 tonnás össztömeggel rendelkezik. Ez nyilván hatszor kisebb, mint a vonat, de nem elhanyagolható, hiszen mint az újfehértói balesetnél láthattuk, egy 80 tonnás mozdonyt is ki tud siklatni egy valamivel 4 tonna feletti traktor.
Beragadt jármű
A járművek méretei és formája is számíthatott, illetve hogy hogyan érintkeztek az ütközés során. A Bzmot súlypontja alacsonyan van a forgóváz és a motor miatt, az üzemanyag is ott található, gépészetileg magasan mindössze az utólag beszerelt klímaberendezés található, ami elhanyagolható esetünkben. Az elülső része terelővel „le van zárva alul”, de a kaszni viszonylag magasan van az ütközőkkel együtt. A kisteherautó platós volt, tehát hátul alacsony a magassága, míg az elülső utasrész viszonylag magas.
Ez alapján előfordulhatott az is, hogy a munkásautó az ütközésnél úgymond beragadhatott
a vonat ütközői alá, vagy tolhatta maga előtt a Bzmot egyik ütközőjével a kisteher lapos platója és magas utasrésze között „megfogva”, nem tudta ellökni magától olyan könnyen. Látszik is a képeken, ahogy a jármű végül megpördült, szinte maga alá gyűrhette a vasúti jármű a kisteherautót az egy oldali sérülések alapján.
Egy kisebb, megfelelő irányú lökés elég arra, hogy a kerék a sínen „átessen”, ugyanis a vasúti kerekek rendkívül kis felületen érintkeznek a sínnel a minél kisebb súrlódási ellenállás miatt, a kerekek nyomkarimája pedig nem tart olyan nagy „hosszon” ellen. Ez akár a szegedi villamospályánál is látható szabad szemmel; a sekélynek tűnő, vályús sínbe még a tram-train karimája is „befér”, és nem siklik ki. A vonat által elsodort kisteherautó ráadásul két villanyoszlopot is kidöntött, nem beszélve az ott lévő kilométerkőről. Arra lehet következtetni, hogy ezen tereptárgyak „ellentartottak” a teherautónak, amely így még jobban beakadhatott, ezzel segítve elő a vonat kiugrását, hiszen akkora lendületnek hirtelen valamerre el kellett vezetődnie, amit az autó tömege önmagában nem tudott megállítani.
Elszabadult hajóágyú
Newton törvényei alapján el tudjuk képzelni, ahogy a nagy sebességgel, fékezés nélkül a vasúti átjárón átrobogó kisteherautó ment az egyik irányba, míg a vonat a nulla rendelkezésre álló fékezési hossza miatt szintén a megengedett legmagasabb 80 km/h-s sebességgel erre merőlegesen zúdult bele.
Az is látható, hogy ennek ellenére a kisteherautó nem jutott messzire a vasúti átkelőtől, közben a sínen maradt lényegében.
Itt jönnek képbe tehát a fent leírtak, ahogy a vonat elindult a főút irányába kifelé a platós kisteher végső nyughelyénél, tehát onnan már nem tolta maga előtt, de nem is maradt már a sínen a vonat. A MÁV által közölt videóban is van olyan képsor, amely arról tanúskodik, hogy tulajdonképpen felszántva kettéválasztotta azokat a vasbeton keresztaljakat, amelyek egyébként vígan viselik a járművek dinamikus tengelyterheléseit.
A sín miatt borult
A Bzmot tehát megindult oldalra, le is tért a zúzottkő-ágyazatra, azonban a nyilvánosságra került videókon is látszik, hogy tulajdonképpen a hátulja utolérte az elejét, majd végül fel is borult. Előbbi azért történhetett, mert a sín még mindig megfogta a hátsó tengely egyik kerekét,
tehát valószínűleg a sínbe kapaszkodva sodródhatott.
Kitérőként érdemes megjegyezni, hogy pontosan ezért építenek a pályába „második síneket” a fő sínszálakhoz képest belülre veszélyes helyeken – többek között vasúti átjáróknál, de hidaknál vagy kitérőknél is –, hogy ellentartson, valamint az ilyen siklások esetén ne szabaduljon el a szerelvény, ugyanis itt fokozottan veszélyes lenne mindez.
Itt volt bőven mozgástere a vasúti járműnek a vezetősín hiányában, hiszen csak az 1435 milliméterre lévő másik sínszál fogta meg, ennek okán 100 métert tudott sodródni. Viszont mivel az elülső része jobban lassult a földműre és az ágyazatra érve, miközben a hátsó része a sínnél csúszott, így mondhatni a Bz is megpördült, mint a kisteherautó. Ezen felül a vonat két vége nem egyforma magasan volt, amitől aztán végleg instabillá vált és felborult. A szerencse viszont az, hogy
mindez a legvégén történt lassan csúszva, ami némileg növelhette az utasok túlélési esélyét is.
A kisiklott, pályáról leesett motorvonatot a MÁV filmezte le fentről, drón segítségével, amely elég szürreális látványt nyújtott. A 150 tonnás vasúti daruval már a helyére is emelték kedd este, majd azt mozdonnyal szállították el a helyszínről, saját lábon. A pályaszakaszon a vonatforgalom újraindulása után is sebességkorlátozás van érvényben a végleges helyreállításig.
Ez a cikk megpróbálta rekonstruálni az eddigiek alapján, hogy miért történhetett a siklás és a borulás. Mindazonáltal az írás nem helyettesíti a szakértő helyszínelők munkáját és megállapításait, csupán egy lehetséges forgatókönyvet vázol fel.
A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen.
A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.
A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.