Két kanadai, aki a háború kitörése után repülőre szállt, és eljött önkénteskedni Magyarországra

2022. március 23. – 21:42

Két kanadai, aki a háború kitörése után repülőre szállt, és eljött önkénteskedni Magyarországra
Robbie és Trevor – Fotó: Bődey János / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Soha nem jártak még Európában, nincs semmilyen ehhez köthető tapasztalatuk, de amikor hallották, hogy megtámadták Ukrajnát, úgy érezték, jönniük kell segíteni

– valahogy így írta le a motivációját Robbie és Trevor, két kanadai önkéntes, akik a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) Nyugati téri sátrában dolgoznak közel két hete.

Ők is azok közé az önkéntesek közé tartoznak, akiket bár nem érint közelről a háború, messzebb laknak tőle, nincs ukrán kapcsolatuk, mégis azt érezték: nem ülhetnek ölbe tett kézzel, amíg mások százával hagyják el a lebombázott otthonaikat. Bármilyen hevenyészett is a szervezés, eddig akkora szükség volt az önkéntes munkaerőre, hogy nyelvtudás nélkül is sokat tudnak segíteni. Az most kérdés számukra, hogy az új központi tranzitváró kialakításával meddig lesz rájuk szükség.

A család nem örült, gyakorlatilag az ismeretlenbe ugrottak fejest

Trevor MacDonald és Robbie Walker együtt érkeztek Magyarországra, miután mindkettejüket mélyen megérintette, amikor meghallották a hírt az orosz–ukrán háború kitöréséről. Gyakorlatilag napokon belül elkezdték szervezni, hogy Európába jöhessenek segíteni. Előzőleg nem ismerték egymást, a kiutazás előtt találták meg egymást Twitteren, és végül együtt is utaztak Magyarországra.

„Elég hirtelen szerveztük le az idefele tartó utat, de tudtuk a szívünk mélyén, hogy az a helyes, ha ezt tesszük”

– mondta Robbie.

Trevor MacDonald korábban dolgozott már romeltakarítóként balesetek helyszínén, egyébként egy Huntsville nevű kisvárosból származik, ahol elmondása szerint mindenki horgászik, vadászik. Ő maga mindig szeretett volna valamilyen önkéntes munkát végezni, mondjuk iskolát építeni Afrikában, de az se állt volna tőle távol, hogy beálljon az ukrán hadseregbe harcolni.

Családja nem helyeselte eleinte, hogy eljött Európába segíteni, mert attól féltek, hogy a lengyel határnál komoly veszélybe kerülhet. Azóta viszont megváltozott a véleményük, és támogatják Trevort abban, amit csinál.

Robbie Walker szintén nem rendelkezik semmilyen különösebb előképzettséggel, ami alapján kézenfekvő lenne, hogy önkéntesnek álljon be. Bátyja viszont egészségügyi képzésben részesült, és március eleje óta az ukrán fegyveres erőknél szolgál, ez pedig őt is inspirálta. Robbie családja szintén nem örült neki, hogy a két testvér ilyen munkába vetette magát, főleg, hogy az egyikük Ukrajnába ment.

„Mostanra túlestek a gyász öt szakaszán, megbékéltek azzal, amit csinálunk”

– mondta. Természetesen ő is félti a testvérét, de nem tud mit csinálni, tartják egymással a kapcsolatot. Robbie is úgy gondolja, hogy ha katonailag képzett lett volna, akkor most az ukrán erőkkel harcolna. „De nem akartam, hogy ez egy csak oda szóló út legyen, meg nem akartam statisztikai adat lenni a végén” – mondta hozzátéve, hogy ha komolyan ilyen tervei lennének, akkor már inkább Kanada hadseregében kezdené a katonai pályát.

Trevor MacDonald – Fotó: Bődey János / Telex
Trevor MacDonald – Fotó: Bődey János / Telex

Nem csak Trevor és Robbie jött önkéntesnek a tengeren túlról. Többen érkeztek az Egyesült Államokból, akik hozzájuk hasonlóan odakeveredtek az MKKP vagy más civil szerveződések sátraihoz segíteni. Volt, aki Lengyelországba ment tovább, Robbie és Trevor is eredetileg oda repültek először. Úgy látták azonban, hogy ott feszültebb lett a helyzet, ezért úgy döntöttek, tovább jönnek Budapestre. Azt gondolták, hogy ha itt nem találnak lehetőséget a segítségnyújtásra, akkor majd visszamennek Lengyelországba. Kissé talán vakmerő módon, tulajdonképpen egyáltalán nem néztek utána annak, hogy milyen szervezetekhez mehetnének dolgozni.

„Kisétáltunk a reptérről, ott kértünk segítséget. Megmondták, hogy menjünk a Nyugatihoz a 11. vágányhoz, ahonnan meg egy fickó idehívott minket segíteni”

– ecsetelte Trevor a szervezést. Így jutottak el az MKKP sátrához, ahol most dolgoznak.

A mutogatás mindenkinél működik

Nagyjából két hete mindketten minden egyes nap a sátorban dolgoznak. Általában reggel 8-9 körül érkeznek, attól függően, hogy előző nap meddig dolgoztak. Trevor emellett egy kutyamenhelyen is besegít. Olyan is előfordul, hogy éjszakába nyúlóan ott vannak a sátornál, épp ahogy bírják energiával.

Trevor és Robbie is mindenféle munkát elvégez, elmondásuk szerint nincs két egyforma napjuk. Hol a beérkező adományokat pakolják le, hol cipőket válogatnak, hol útbaigazítást adnak, vagy épp bevásárolnak egy menekültnek. Robbie, aki ügyes barkácsoló, nemrég segített egy mozgássérült menekültnek megtoldania a kerekesszékét egy lábtartóval.

„Tudjuk, hogy nem tudunk annyira sokat tenni, de egyes embereknek már ez is baromi sokat jelent”

– mondta Robbie. Ezeket a munkákat annak ellenére csinálják, hogy ők maguk csak angolul beszélnek, illetve egy kicsit franciául. Idefelé jövet nem aggódtak a nyelvi akadályok miatt, és a tapasztalataik cáfolják azt, hogy a magyarok közül nagyon kevesen és rosszul beszélnek angolul. Ha mégis olyan a helyzet, amikor nincs meg a közös nyelv, egyszerűen elmutogatják, amit akarnak, ez pedig eddig működőképes megoldásnak bizonyult.

Sőt, olyan orosz anyanyelvű menekülttel is találkoztak, aki, bár rendelkezésre állt orosz tolmács, inkább angolul akart velük beszélgetni, hogy hogyan vállalhatna munkát Kanadában, hogy lehet ott letelepedni. Egy kaliforniai nőnek is ők segítettek, amikor az eljött Magyarországra, hogy innen segítse valahogy az Ukrajnában lakó édesanyjának menekülését. Trevor és Robbie könnyen össze is barátkoztak olyan emberekkel, akiknek segítettek valamilyen módon:

„Volt egy család, akik idejöttek, és röviden összefoglalva mi csak segítettünk nekik eljutni a Keletiből máshova. Később megkerestek, és elmentünk kávézni, meg mekizni, a gyerekeiknek vettünk pár játékot. Azt mondták, hogy csak néhány normális élményre vágynak, mert hogy eddig légópincékben éltek, mutatták is a képeket. Aztán most Csehországba tartanak, hogy ott találkozzanak a családtagjaikkal”

– mesélte Trevor. Rengeteg olyan emberrel találkoznak, akiken látszott, hogy sok mindenen átmentek, és csak arra vágynak, hogy ezt elmondhassák valakinek, akár tört angolsággal, akár félig mutogatva – tette hozzá Robbie.

Robbie Walker – Fotó: Bődey János / Telex
Robbie Walker – Fotó: Bődey János / Telex

Miniputyin a miniszterelnök, de mindenki nagyon kedves

Robbie és Trevor arról is mesélt egy kicsit, hogy hogyan látják a magyar embereket és Magyarországot. Általában véve pozitívak a tapasztalataik, nagy vendégszeretettel találkoztak, mikor idejöttek. Sokan felajánlották, hogy befogadják őket a kanapéjukra, és az ittlétük alatt már egy igazi magyar vacsorára is meghívták őket. A kormánnyal kapcsolatban viszont megvan a saját véleményük.

„Miniputyin a miniszterelnökötök – ahogy én értelmezem – kissé szararc, és le akarja zárni a menekülteket fogadó helyeket. (…) Ha jól értem, ő nem a legjobb a menekültekkel meg az önkéntesekkel kapcsolatban”

– mondta el a saját egyéni értelmezését a Nyugati pályaudvar önkénteseinek kitessékeléséről Trevor.

Ahogy mi is megírtuk, a kormány úgy döntött, hogy a jelenleginél is nagyobb menekülthullám kezelésére létrehoz egy központi tranzitvárót a Keleti pályaudvar melletti BOK-csarnokban (korábbi SYMA-csarnok), ezért hétfőre ki kellett üríteni a fővárosi pályaudvarokon felállított menekültfogadó pontokat. A civil szervezetek tovább folytathatják a tevékenységüket a BOK-csarnokban, de a kutyapártos sátor annak ellenére is maradt a Nyugati téren, hogy a pályaudvaron hétfőtől megszüntették a menekülteket segítő civilek bázisát.

Trevor kedden attól tartott, hogy a mostani megoldás miatt a menekültek nem fogják megkapni azt a segítséget, amire eddig számíthattak az érkezéskor. Ez a félelem az eddigi információk szerint szerencsére alaptalan: a fűtött sportcsarnokban melegedőt, orvosi ellátást, internet-hozzáférést, tolmácsszolgáltatást, élelmiszert és vizet, tisztálkodási lehetőséget biztosítanak a menekülteknek. Külön részt kaptak a kisgyermekkel érkező szülők, és akárcsak a Keletiben, itt is saját sarkuk van a gyerekeknek, ahol játszhatnak, tévézhetnek. Arról, hogy ez eddig hogyan működött, ebben a cikkünkben írtunk, azt pedig, hogy a BOK-ba küldött menekülteket hogyan koordinálják ezentúl, ebben a cikkünkben foglaltuk össze bővebben.

A hivatalos tranzitváró felállítása után Trevor és Robbie már nem biztos benne, hogy néhány hét múlva is lesz miben segíteniük a menekülteket. Úgy tudják, hogy ott már nem lesz lehetőség „csak úgy besétálni segíteni” (információink szerint a csarnokban működő civil szervezetekhez továbbra is be lehet jelentkezni önkéntesnek). Ha lehet, feliratkoznak önkénteskedni, de azt sem zárják ki, hogy elmennek Lengyelországba segíteni, ahogy azt eredetileg is tervezték.

„Oda megyünk, ahol szükség van a segítségünkre” – mondták.

Támogasd a Telexet! Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogatom