Tarthatatlan a parkolási helyzet a lakótelepeken. És lassan máshol is

Arra ébredek az éjszaka közepén, hogy visít az egyik szomszéd autójának riasztója. Már nem először csinálja – amint kinézek a kilencedik emeleti lakásom ablakán, azonnal felismerem az autót. Tudom, hogy gazdája néhány utcával távolabb lakik, de ezek szerint este éppen alattunk sikerült parkolóhelyet találnia. De jó, itt fog vijjogni az autó, akinek pedig a sziréna szól, talán három blokkal arrébb nem is hallja.

Lehet szeretni vagy nem szeretni a lakótelepi életformát, de tény, hogy a 40-50 évvel ezelőtt épült panelházak felett eljárt az idő. Egyebek mellett azért, mert ennyi ember ennyi autóval nem tud ilyen kis területen élni. A tömbházas városrészek tervezésekor nem vették számításba, hogy előbb-utóbb minden családban lesz legalább egy autó, ráadásul nem Trabant vagy Zastava, hanem méretes szabadidő-autó.

Az 1968 és 1976 közt épült Óbuda-Városközpont lakótelepen különösen rossz a helyzet, mert a nap bármely szakaszában szinte lehetetlen parkolni az autóval. A környéken néhány éve bevezetett fizető parkolás sem enyhített érdemben a problémán, látszólag nem lett kevesebb az autó a környéken, és az itt élők hiába fizetik a jelképes, néhány ezer forintot minden évben a közterület használatáért, egyre többet kénytelenek keringeni, hogy helyet találjanak. Érdemes hozzátenni, hogy az itteni nagy parkolókat sokszor ingázók is használják, akik például Szentendre irányából közelítik meg a fővárost. Napközben hátrahagyják az autóikat, mert amúgy villamossal vagy busszal mennek be a belvárosba, részben éppen az ottani parkolási gondok miatt.

Szűk lakókörnyezetemben közel ötven autósnak tettem fel kérdéseket az ügyben. A válaszadók 90 százaléka elégedetlen a parkolási helyzettel, 76 százalék rendre nem tud megállni az otthona környezetében, így egy másik utcában kénytelen hagyni az autóját, ami különösen akkor okoz sok kényelmetlenséget, ha a bevásárlást is haza kell cipelnie, vagy ha esetleg éjjel megszólal a riasztó, ahogy a fenti esetben történt.

Sokan azt mesélik, hogy tízből egyszer csak három perces keresgélés végén tudnak megállni, de egyáltalán nem ritka, hogy több mint öt perc parkolóhely-vadászat után sikerül letenni az autót. Saját, egyéni rekordom 24 perc, ekkor közel egy kilométert kellett gyalogolnom a lakásomhoz.

A KSH harmadik kerületre vonatkozó kimutatása szerint 2020 év végén közel 125 ezren éltek itt nagyságrendileg 55 ezer háztartásban és közel 62 ezer ide bejelentett autót használtak, ami háztartásonként, átlagosan több mint egy. Lakótelepekre szűkített hivatalos adatok híján összeszámoltam a lakókörnyezetemben lévő lakásokat, illetve a hozzájuk tartozó parkolóhelyeket. Hét panelblokkban 1317 lakás az eredmény, amelyekhez 616 parkolóhelyet alakítottak ki, azaz nagyságrendileg két lakásra jut egy, vagyis az arány szinte fordított, ráadásul az általam megkérdezettek harmadánál két autó van a családban. Még ha háztartásonként csupán egy autóval számolunk, vagyis az Óbuda egészére vetített átlagot nézzük, akkor is csak fele annyi a parkolóhely, mint amennyire már most szükség volna.

A helyzet csak azért nem vált még kezelhetetlenné, mert a telepeken sok az idős lakó, sokuk nem autózik. Bár erről nem készül külön kimutatás, meg nem erősített adatok alapján a panelháztartások legalább harmadában élnek autóval nem rendelkező idősek.

A parkolóhelyek kialakításáért felelős Fővárosi Önkormányzat, valamint Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatát arról kérdeztem, mivel tervezik enyhíteni a mostani helyzetet. A kerület arról tájékoztatott, hogy a közeljövőben tervezett ingatlanfejlesztések esetében már kötelezően legalább egy beállót kell biztosítani lakásonként, és a beállók 75 százalékát telken belül kell kialakítani.

Így rendelkezik az Országos Településrendezési és Építési Követelményekben (OTÉK) is, amely szerint szintén egy parkolóhely kiépítése az előírás akkor is, ha a Helyi Építési Szabályzat (HÉSZ) az adott területre vonatkozóan eltér ettől. Egyes beruházásoknál ugyanakkor – általában egyéni engedélyeztetési eljárást követően – teljesen el lehet térni a jogszabályban foglaltaktól, így fordulhat elő, hogy a belvárosban nem mindig alakítanak ki új parkolókat az új házakhoz.

Az új építkezésekre vonatkozó szabályoktól persze nem oldódnak meg a panelházakban élők parkolási nehézségei és amikor azt kérdeztem, hogy a harmadik kerületben tervezik-e, hogy újabb területeket tesznek fizetőssé, azt válaszolták, hogy egyelőre nincsenek ilyen irányú elképzeléseik, ahogy más, konkrét tervek sincsenek a helyzet megoldására.

Márpedig aki nem talál megfelelő helyet, az már most is ott teszi le az autóját, ahol elvileg tilos. Az Óbuda-Békásmegyer Közterület-felügyelet a szabálytalanul parkoló autókra akár kerékbilincset is tehet, de bírságolhatnak és el is szállíthatják azokat. Megkerestem a céget, mert kíváncsi voltam, valóban használják-e ezeket az eszközöket a szabálytalan autósokkal szemben, vagy látva a parkolási nehézségeket, inkább szemet hunynak. Úgy tapasztalom, hogy nagy a tolerancia a rendszerben és kevés a megbüntetett autós.

A cég válaszában megerősítette a tapasztalataimat, az óbudai közteresek – kiemelten a lakótelepek környezetében – nagyfokú toleranciával járnak el, vagyis főként lakossági bejelentések, panaszok alapján, illetve kirívó esetekben intézkednek. Az ezen a linken elérhető beszámoló tizenharmadik oldalán szereplő összegzést látva bőven akadt dolguk 2020-ban. A harmadik kerületben, összesen 145 alkalommal szállítottak el tilosban parkoló gépjárművet, 265 esetben szereltek fel kerékbilincset, valamint összesen 6683 bírságot osztottak ki 785 figyelmeztetés és 177 feljelentés mellett.

Részmegoldás lehet az óbudai lakótelep évről-évre súlyosabbá váló parkolási problémájára, hogy azok az itt élők, akik megelégelik a parkolóhelyekért vívott harcot, akár bérelhetnek beállót a környező irodaházak parkolóházaiban is. Nagy kár, hogy nagyon drága a havi bérleti díj – a környezetemben például még a közelben élőknek szánt kedvezménnyel is 30 ezer forint, így ezt a lehetőséget kevesen engedhetik meg maguknak.

A parkolási helyzet persze nem csak Óbudán rossz, hasonló tapasztalatokról számolnak be más lakótelepeken élők, és a belvárosiak is. A Telex egy másik cikkében például arról olvashatunk, hogy az Erzsébetvárosban élők jelentős része kevesebb autót és több fát, illetve jobb kerékpáros infrastruktúrát szeretne, vagyis élhetőbb körülményeket és tisztább levegőt. Egyedül a kertvárosokban látszik fenntarthatónak, hogy ma már szinte minden magyar háztartáshoz tartozik legalább egy autó, ez a zsúfoltabb környékeken a jelenlegi viszonyok mellett fenntarthatatlan.

Ötletből és megoldási javaslatokból egyébként nincs hiány, a megkérdezett lakók szerint fel kellene áldozni a zöld területeket az újabb helyek létesítéséhez, esetleg mélygarázsokat lehetne építeni, kizárólagos parkolást biztosítani a környékbeliek számára, esetleg korlátozni kéne a háztartásonként tartható autók számát.

Van, aki a súlyosbodó problémák miatt az autója eladásán gondolkodik és igyekszik kitalálni, hogyan oldhatná meg napi közlekedését autó nélkül. Ők örülnek a járműflottájukat folyamatosan bővítő közösségi autómegosztó szolgáltatóknak, de itt akad is egy kis ütközés, mert sokan elfogadhatatlannak tartják, hogy a rendelkezésre álló csekély számú parkolóhelyet részben már most is ilyen autók foglalják el.

Vannak egyébként példák a probléma sikeres kezelésére is. Budapest tizenkilencedik kerületében, a KöKi Terminál környezetében önkormányzati döntéssel sorompóval zárták le a lakótelep utcáit, hogy csak az ott élők tudjanak behajtani. Megelégelték, hogy a lakó-pihenő övezetekre vonatkozó szabályokra – eszerint oda csak az ott lakók, a buszok és a szolgáltató járművek hajthatnak be – fittyet hányó autósok P+R parkolónak használták ezeket az utcákat, ezért döntöttek a szokatlan rendszer bevezetése mellett.

Bár a problémák egyre több környéken hasonlóak, mint Óbudán, a parkolási gondok végleges megoldása minden városrészben eltérő lehet. Az adott terület jellemzőinek figyelembevételével, a városrendezési szabályok, helyi rendeletek és egyéb szigorú előírások betartása mellett lehet kielégíteni a lakosság parkolási igényeket, vagy korlátozni az autók számát. Nem egyszerű feladat ez, de lakossági összefogással, a hatóságok bevonásával elébe lehetne menni a problémák súlyosbodásának.