A magyarok harmada ismer külföldön idősgondozóként vagy ápolóként dolgozó nőt

2021. december 24. – 07:13

Másolás

Vágólapra másolva

Az Európai társadalmak elöregedőben vannak, az aktuális előrejelzések szerint 2040-re az Európai Unió lakosságának már több mint a negyede 65 év feletti lesz. A várható élettartam egyre magasabb, miközben az EU-s országokban az idős emberek között már most is magas azoknak az aránya, akik számára mindennapi feladatok elvégzése is nehézséget jelent. Ez a szám a közeljövőben pedig csak nőni fog, miközben szakértők szerint 2050-re kétmillióval kevesebb gondozó lesz Európában, mint kellene. Ezért egyre égetőbb a kérdés, hogy hogyan lehet megoldani az idősekről való gondoskodást. A Závecz Research friss, a Telex felkérésére november végén elvégzett reprezentatív kutatás alapján

a magyarok többsége (54 százaléka) jelenleg úgy véli, hogy az államnak kellene gondoskodnia az idősgondozás anyagi terheiről.

Azt, hogy ezért az érintettek családjainak kellene fizetnie 26 százalék gondolja, a 14 százalék válaszolta azt, hogy fizessenek maguk az érintettek és 4 százalék bízná ezt a kérdést magánbiztosítókra. A válaszadók két százaléka mondta azt, hogy nem tudja, kinek kellene fizetnie.

Ha a magyarokat arról kérdezzük, milyen tevékenységekért fizetnének, jól látszik, hogy a tipikusan házimunkának tartott munkák (főzés, mosás, takarítás, gyermekfelügyelet és a fűnyírás, illetve a favágás – többségében inkább női családtagok által, ingyen végzett reproduktív munkák) azok, amiért a többség nem adna ki pénzt akkor se, ha nem családtagja végzi el azt. Szemben például a szobafestéssel, kőműves- és, különböző szerelési munkákkal, a hajvágással, az ételkiszállítással és a fuvarozással, amikre a többség fizetős szolgáltatásként tekint. Az otthoni idősgondozás és betegápolás viszont megosztja a magyarokat. Az előbbiért a Závecz felmérése szerint 54 százalék fizetne, 45 százalék nem, az utóbbiért pedig pont ugyanannyian nem adnának ki pénzt, mint ahányan igen.

Magyarország egyszerre küldő és befogadó ország

Az idősgondozási munka javarészt a családok nőtagjaira hárul jelenleg, de ott, ahol több a pénz, van lehetőség arra, hogy ezt fizetett munkaként a családon kívülről érkező nők végezzék. Ennek a helyzetnek az eredménye a keletről nyugatra tartó, főként nőket mozgató munkaerőáramlás, amit gondozási migrációnak szokás nevezni.

Egy 2014-es felmérés alapján Franciaországban és Belgiumban a 75 felettiek egyharmada vett már igénybe otthoni ápolási szolgáltatás, miközben a balti tagállamokban, Horvátországban és Romániában ez az arány nem érte el a tíz százalékot sem. Mivel az idősgondozást és idősápoltást nyugatot a kelet-európai nők gyakran feketén végzik, nem lehet tudni, hogy pontosan hány embert mozgat és hány családot érint ez a jelenség Európa különböző országaiban. A Závecz novemberi felméréséből az ugyanakkor kiderült, hogy a magyaroknak nagyjából a harmada, 33 százaléka ismer olyan nőt, aki külföldön dolgozik idősgondozóként vagy idősápolóként.

Magyarország helyzete ugyanakkor speciális: miközben van olyan 2000 fős magyar falu, ahol a családok felét-harmadát érintheti a nők külföldi idősgondozói munkavállalása, addig magyar idősekhez Ukrajnából és Romániából (elsősorban Kárpátaljáról és Erdélyből) ingáznak gondozók.

Kíváncsi arra, hogy miért indulnak nyugatra, akár nyelvismeret nélkül olyan nők, akik sokszor maguk is nyugdíjaskorúak már? Akkor ajánljuk a Telex és a Transindex közös Komplexét, amelyben 12 külföldre ingázó, magyarországi és erdélyi nő személyes történeteiből kiindulva mutatjuk be ezt a jelenséget.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!