Előválasztás vidéken: Itt lehet a Stop Gyurcsányra szavazni?

A Győr és Pannonhalma között fekvő Écs a Győr-Moson-Sopron megyei 2-es választókörzethez tartozik. Országgyűlési választáson utoljára 1994-ben nyert itt baloldali jelölt. Vagyis,

ha van jobboldali körzet, hát ez az:

2002-ig a MDF-es Medgyasszay László tarolt, azóta a fideszes Kara Ákosé a terep. A legutóbbi választáson a körzetet Kara 57 százalékkal vitte, Écsen a szavazóknak csaknem a 70 százaléka ikszelt rá.

Az ellenoldal szemében reménytelennek tűnő választókerületben négy ellenzéki jelölt indul a mostani előválasztáson: Balla Jenő – független, támogatja: Momentum, MMM; dr. Gasztonyi László – DK, támogatja: LMP, Liberálisok; Juhász István – MSZP, támogatja: Párbeszéd, Németh Eszter – független; támogatja: Momentum.

A méret a lényeg

Győrben és környékén láthatóan nem a helyi esélyeket, sokkal inkább a települések méretét nézték, amikor az előválasztási helyszíneket kijelölték – Écs is a kiválasztott falvak közé került. Közepesen nagy falu, csaknem kétezren lakják. A szervezők a község központjában, az élelmiszerbolt előtt vertek sátrat, így aki helybeli volt, és eljött szavazni, az nyilván számolt azzal is, hogy lesznek, akik meglátják, és egyesek talán szóvá is teszik. Volt, aki ezt egy vállrándítással elintézte, köztük dr. Kövecses János:

„Ennyi demokrácia azért még csak megmaradt, egyébként pedig pont nem érdekel”.

És persze voltak olyanok is, akik jöttek, szavaztak, de a nyilvánosságból nem kértek. Ők voltak többen, nem tévedünk nagyot azzal, ha azt írjuk: 10-ből 7-en. Mi egyébként semmiféle atrocitást nem tapasztaltunk, még megvető pillantások sem kísérték az eseményt.

„Azt azért nem bánom, ha a nevünk nem jelenik meg” – mondta is az egyikük, a fiatal écsi hölgy idősödő édesanyjával érkezett. „Tudom, hogy lehet regisztrálni, de nekünk sokkal kényelmesebb ez a megoldás, a közelben lakunk. A férjem ugyan óva intett, hogy lehetőleg ne tegyük közzé a pártállásunkat, és ő meggyőzhetetlen, nem is megy el szavazni. Elvileg az ember azt mond, amit akar, de nálunk az egész utca fideszes, nem szoktunk ezekről a dolgokról beszélni.”

„Van még egy megoldás, amellyel többen is éltek” – mondja a váratlanul a helyszínre érkező Pozsgai Balázs. A volt MSZP-s parlamenti képviselő az a híres egyetlen baloldali jelölt, aki 1994-ben ebben a körzetben nyerni tudott. Jelenleg is az MSZP színeiben mozog, a helyi választási bizottság tagja, de itt most csak vendég, ő az egyik győri helyszínen koordinálja az előválasztást. „Van egy-két külsős beszavazónk, látjuk, amikor a környező falvakból – pedig ott is van sátrunk – inkább ide jönnek voksolni. Nem kérdezzük, sejtjük az okot.”

Écsen nem a helyiek haragjától tartanak, „békés falu ez”, sokkal inkább attól, hogy az életükre lesz kihatással, „ránk küldenek fentről majd valakit, utánunk nyúlnak”. Példa is akadt már, állítják:

Volt állás, nincs állás

„Mi nem écsiek vagyunk, a Bakonyalján élünk, de a 82-esen megyünk Győrbe, Écsen keresztül – mondja egy idős házaspár, ők voltak egyébként az első szavazók. – Nálunk nincs előválasztás, szavaznánk ott is, és nem bujkálunk, a véleményünket is ismerik a faluban, mert mindig elmondjuk.” Azt is hozzáteszik aztán, hogy a férj, aki nyugdíj mellett dolgozott, épp emiatt veszítette el az állását:

„Egy kollégám felnyomott. Mondtam is neki, hogy vén trottyos, tudom, hogy te voltál a besúgó.”

Az előválasztás helyszínén lehet politizálni, ömlik is a megjelentekből a szó. Orbán és Gyurcsány a történetek tárgya: „Múltkor kérdeztem is az egyik fideszes falubelitől, hogy még mindig az Orbánt szereted? Miért, a Gyurcsány nem lopott? – kérdez vissza. De hát eltelt tíz év, ennyi idő alatt ide Amerikát lehetett volna varázsolni! Amerika nincs, helyette a gyerekeink mentek külföldre. Az összes.”

A jobboldali település mintegy öt négyzetméterén – a sátor alatt – nem vitás, hogy kormányt váltanának. Arra a kérdésre azonban egy pillanatra elhallgatnak, hogy reálisnak tartják-e az elmúlt húsz-harminc év választási eredménye láttán: vajon azok a helyi jelöltek, akikre épp szavaznak, képesek-e ezt megtenni? Ki is derül hamar: most még nem bennük gondolkodnak, mert akikért voksolni jöttek, mind miniszterelnök-jelöltek az előválasztáson.

A Feri a Klára baja

„Ezt sem ismerem. Ezt sem ismerem. Ezt sem ismerem. Ezt sem ismerem” – sorolja az egyéni jelölteket egy szintén helyi szavazó, hozzátéve aztán gyorsan, hogy Jakabot viszont igen, és épp miatta azt ikszeli be, akinél a Jobbik logója (is) van. „Az MSZP azért nagyon nem esik jól. De hát ez van, ha váltani akarunk, márpedig ezt már nem bírjuk tovább, lenyeljük a békát.”

Az Écsen szavazók körében a legnagyobb tábora – úgy tűnik – Dobrev Klárának van,

„okos asszony, határozott, a legnagyobb baja neki a Feri”.

Még Marki-Zay Péter is biztosan magáénak tudhat egy voksot, a szintén helyi Bolla János ugyanis elmondja, rá ikszelt, mert „végre egy független miniszterelnök kellene”. A férfi korábban jobbikos volt, szavazatszámlálóként részt is vett a választásokon, „és akkor olyan normálisan el tudtunk beszélgetni a többiekkel”. Nem ő az egyedüli, aki azt mondja, „ezt már nem magamért csinálom. Hetven vagyok, van három fiam, egy lányom, kilenc unokám. Lassan jönnek a dédunokák is. Értük jöttem el. Én nyugdíjasként dolgozom. Na, látja, ez a baj: hogy nyugdíjasként is dolgozom.”

A szavazósátorban kígyózó sor nincs, ugyanakkor szünet sem. Sorra jönnek az emberek. Előző nap a szomszédos Nyúlon (Győr mellett) nagyjából százan voltak. Ott azt tapasztalták, hogy a szavazók többsége nyúli lakos volt. A rendszer leállásáról is van véleménye a helyieknek, de onnantól, hogy olvasták, tízszeres a túljelentkezési igény, néhányan felvetik: „Lehet, tényleg túl sokan akartak egyszerre regisztrálni, s behalt a rendszer.” A kínai verzióban azért többen hisznek.

Nagyváros – vidék

A 80-100 szavazót nyilván mindenki annak függvényében értékeli, hogy előzetesen hány résztevőre számított. Écsen mintegy 1600-an jogosultak szavazni, de ez nyilván a „nagy” választásokra érvényes. Bugovics Zoltán győri szociológus úgy látja: az előválasztáson is látszik – bár adatok híján inkább csak érzületeket tud felvillantani –, hogy van egy nagyváros- és vidékosztó vonal, és nem biztos, hogy a kérdés lázba hozza vidéken az embereket.

„Az előválasztáson kiderülhet az is – folytatja –, hogy az embereket egyszerűen, nem érdekli a téma, de az is, hogy működik az úgynevezett elhallgatási spirál. Vagyis sokan nem azért nem mondják ki a véleményüket, mert félnek a következményektől, hanem mert úgy érzik: ha az egyik politikai tábor nagyon erős, akkor ciki a kisebbséghez tartozni.”

Kérdés: eljut-e egyáltalán megfelelően a vidéki emberhez az előválasztás híre? Bugovics Zoltán szerint a média birtoklásáról már az Antall- és a Horn-kormány alatt is kiderült, hogy kétélű fegyver, mert az információk más csatornákon jutnak el az emberekhez, és hatalmasat lehet emiatt bukni – lásd Silvio Berlusconi esetét, akinek hiába volt médiája, mégis megbukott, nem is egyszer. Így az, ha a nyomtatott média egy része nem számol be az előválasztásról, csak még kiélezettebbé teszi mindazt, amiről ez az előválasztás szól, mert az aktív korosztály közben hozzáfér az információkhoz online is.

Bugovics Zoltán kérdésünkre még hozzátette: nem hinné, hogy a falvakban a részvételből titkot kéne csinálnia a lakóknak, az emberek véleményét, pártállását ismeri a környezete, nem az előválasztás során fog kibukni, ki merre húz.

Éles helyzet a Győr-Moson-Sopron megyei vidéki helyszíneken nem is alakult ki. Egy „csendes őrültet” emlegetnek csak a szervezők, aki azzal jött Győrben, hogy „Itt lehet a Stop Gyurcsányra szavazni?”