A több X-es szavazás minden szempontból jobb a londoni rendszernél – válasz Mérő Lászlónak

Az előválasztás szabályain nagyon sok múlik. Ahogy a focit is teljesen megváltoztatja a lesszabály, az egész előválasztási kampányt, a jelöltek körét és a győztes várható minőségét is meghatározza, hogy erre a versenyre milyen szabályokat hozunk. Ez nem is egyszerű kérdés, hanem egy külön tudományterület foglalkozik azzal, hogy mikor milyen szabályokkal érhetjük el, hogy az így létrejövő verseny minél jobban szolgálja a kívánt célokat.

A hat párt az egy X-es szavazás mellett döntött, vagyis az előválasztáson minden választó egy jelöltre szavazhat, és aki a legtöbb szavazatot kapja, az nyer. Ennek már látszanak is a káros hatásai. Ez a rendszer ugyanis arra ösztönöz, hogy a jelöltek előbb hangos, radikális üzenetekkel tűnjenek ki, a kevésbé esélyes jelöltek különböző alkuk szerint lépjenek vissza mások javára, míg végül legfeljebb két komoly jelölt marad. Ettől viszont a választók azt érezhetik, hogy mégsem ők döntöttek, és nem csak a jelöltek népszerűsége és rátermettsége számított, hanem a háttéralkuk is. És ha marad két versengő jelölt, akkor jön az egymás elleni negatív kampány, ami nyilvánvalóan sokat árthat az ellenzéki összefogásnak.

Pedig mindezek ellen létezik egy megoldás: a több X-es szavazás, ami semmiségnek tűnik, de meglepő módon szinte mindent megold, amennyire ez lehetséges. A több X-es szavazás annyit jelent, hogy egy ugyanolyan szavazólapon nem csak egy, hanem akár több jelöltre is lehet érvényesen szavazni, és aki több szavazatot kap, az nyer. Ez tehát a jelöltek valódi népszerűségét méri, vagyis azt hozza ki győztesnek, akire a legtöbben szavaznának jó szívvel a Fidesz ellenében. Pozitívabb kampányra ösztönöz, és nem visszalépésekre, hanem arra, hogy a jelöltek inkább versenyben maradva kölcsönösen támogassák egymást. Ezzel több embert is bevonzhatnak az előválasztáson való részvételbe, és jobban meghagyják a választóknak a szavazás lehetőségét. Ezt fejtettük ki részletesen a szakértői javaslatunkban, amit előbb az aHang-on keresztül a pártokhoz juttattunk el, majd több helyen is közzétettünk. Javaslatunkat nyilvánosan és aktívan támogatta Márky-Zay Péter és a Mindenki Magyarországa Mozgalom, támogatta az Új Világ Néppárt is, és különböző források szerint a hat párt között is volt támogatottsága.

Erre a választási rendszerre mondta Mérő László, hogy ez túl bonyolult. Helyette javasolta a londoni rendszert, ami bár sok szempontból szerinte is kicsit rosszabb, mint a több X-es, ,,egyszerűsége azonban bőven kompenzálja azt, hogy maga a választási szisztéma lehetne precíziósabb is''. Mi nem értjük, hogy a londoni mitől lenne egyszerűbb a több X-esnél (utóbbit 1990 óta gondtalanul használjuk a tízezer főnél kevesebb lakosú települések képviselőtestületeinek megválasztása során), miközben a londoni módszerért Angliában sem igazán lelkesednek. Mérő László fontos szempontot vetett fel, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy minél több szavazat kell a győzelemhez, annál kevésbé befolyásolhatják ártó szándékú trollok az előválasztás eredményét. Ám ebben a tekintetben is a több X-es rendszer legalább olyan jó, mint a londoni. Hiszen a Fidesz pont azon ellenzéki jelöltek győzelmének örülne, akiknek lényegesen kisebb az általános támogatottsága, de ők egy több X-es választáson lényegesen kevesebb szavazatra számíthatnak.

Abban persze teljesen egyetértünk Mérő Lászlóval, hogy az egy X-es szavazási rendszernél még a londoni rendszer is jobb lett volna.

Csóka Endre az MTA-tól elcsatolt Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet főmunkatársa

Tóka Gábor a Central European University kutatóprofesszora, Vox Populi blog szerkesztője