Luxusszobák nincsenek: kiderül, hogy tud talpon maradni Magyarország újabb magánkórháza

Magyarországon sok magánklinika és magánrendelő van, de kizárólag magán járó-, és kiterjedt fekvőbeteg-ellátásra tervezett önálló kórház nem volt. Az első ilyen kísérlet 2013-ban kudarcot vallott, a Telki magánkórházat be kellett zárni. Az akkori tulajdonos azt mondta: ők valós árakon dolgoztak, de így nem tudtak versenyezni a magyar állami egészségügy zavaros, hálapénzes szürkezónájával. Nyolc év elteltével most újabb magánkórház nyílt meg Budapesten. Azóta sok minden megváltozott. Mindenki kíváncsian figyeli, vajon képes lesz-e fennmaradni a hétemeletes, először 28, majd 130 ággyal, 7 műtővel, saját CT-vel és intenzív osztállyal működő, és emellett 45-féle szakrendelést folytató Duna Medical Center.

A többségi tulajdonos Igor Jankovszkij

A Duna Medical Centert már 2015-ben megnyitották a pesti Duna-parton, de akkor még csak egy irodaház négy szintjén rendeztek be szakrendelőket. Azóta közel 100 ezer pácienst kezeltek. Az intézmény tulajdonosa a Hollandiában alapított International Medical Centers BV nevű társaság. A cég többségi tulajdonosa az ukrán Igor Jankovszkij (Igor Iankovszky), akinek Ukrajna egyik legnagyobb ammónia-előállító és műtrágyagyártó cégében, a Sztirolban, valamint a vasúti és vízi szállításban volt érdekeltsége, jelenleg pedig az IT-szektorban és a kereskedelemben is vannak vállalkozásai. Nemrég elterjedtek olyan hírek, hogy a DMC-be bevásárolta volna magát Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz István is, de Gurney Anita, a DMC ügyvezetője erre a kérdésre a Telexnek azt mondta: a kórház tulajdonosi szerkezete a 2015-ös indulás óta változatlan.

Az új magánkórház egy látványos panorámát nyújtó Duna-parti épületben kapott helyet. Éveken át állt itt befejezetlenül egy szerkezetkész irodaház, amelyet eredetileg a CEU épített volna magának. A CEU végül visszalépett a beruházástól, majd a pesti belvárosban alakította ki campusát, aztán pedig jött a történetnek az a része, ami a CEU távozásához vezetett. A Duna-parton félbehagyottan álló épületet a DMC alapítói 3,3 milliárd forintért vették meg a Demján Sándor-féle TriGránittól. A lendületes elképzelés az volt, hogy a kórház már 2016-ban megnyílik, de a beruházás sokat csúszott. Az új épület 2021 januárjában nyitotta meg kapuit, amelybe először az addig a közeli irodaházban működő szakrendelések és műtők költöztek át.

Nincs VIP-szoba

A kórházban a belső tereket inkább a funkcionalitás és a visszafogott stílus határozza meg, mint a luxus. Kis túlzással azt is mondhatnánk, nincs olyan ordítóan nagy különbség egy nemrég átadott új, állami kórházi tömb belső tere és a DMC-é között. Nézzük meg például a szegedi Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika vagy a Budapesti Szent Ferenc Kórház tavaly átadott új épületszárnyáról készült képeket.

Különbség persze, hogy a pesti magánkórházban jóval tágasabbak a szobák. Csak egy- vagy kétágyas kórtermek vannak, de például nincs fényűző luxussal felszerelt VIP-szoba. Az épület elhelyezkedése azért sokat számít. Betegnek lenni egy magánkórházban sem jó, de – mondjuk – aki épp augusztus 20-án lábadozik majd egy műtét után, az az ágyából csodálatos panorámát látva nézheti végig az ünnepi tűzijátékot háttérben a Gellértheggyel és a dunai hidakkal (ezt a fotót a cikk legelején lévő borítóképen nézheti meg).

Kórháznak épült, lift viszi a műszereket a műtőbe

Felmérések szerint a hazai egészségügyi ellátás egyharmadát ma már a magánszolgáltatók végzik. Az állami ellátásban egyre szűkül a keresztmetszet, egyre hosszabbak a várólisták, akár egy egyszerű szemészeti vagy fül-orr-gégészeti vizsgálatra is egy hónappal későbbre kap csak időpontot az ember. Ez a helyzet egyre több embert fordít a magánegészségügy felé: ma már nem hálapénzzel próbálkozunk, inkább bankkártyával fizetünk a vizsgálatért egy magánrendelő recepcióspultjánál. Feltehetően a koronavírus-járvány még több embert terelt ebbe az irányba. Tavaly tavasszal szó szerint bezártak a kórházak és rendelőintézetek, az őszi második hullám idején sem volt könnyű nem covidos panaszokkal orvos elé kerülni. A hiányzó kapacitásokat jelentős részben a magánrendelők, magánklinikák pótolták.

Az új kórházban jelenleg naponta átlagosan 400 járóbeteget látnak el, a május elején tartott sajtóbemutató idején már sok ágyon feküdtek betegek is. Egyelőre 2 műtőt használnak, amelyekben havonta körülbelül 200 műtétet végeznek. Ha felpörög az üzem, akkor összesen 7 műtőben tudnak majd párhuzamosan operációkat végezni. Egy új kórház építése mindig kiváló lehetőség arra, hogy ne toldozott-foldozott épületekben folyjon a gyógyítás, hanem átgondolt struktúrában. A műtőket itt úgy alakították ki, hogy az alattuk lévő sterilizáló helyiségből liften érkeznek fel az eszközök, majd lifttel is mennek vissza onnan mosásra és sterilizálásra. A műtők falát antibakteriális bevonattal kezelték, de figyeltek arra is, hogy az orvosok és a szakszemélyzet is kellemes környezetben dolgozzon, így mindegyik műtőben más dekorációt alkalmaztak.

A kórházban az egyik legmodernebb eszköz az a gerincgyógyászati beavatkozásoknál használt háromdimenziós képalkotó diagnosztikai műszer lesz, amely egyszerre figyeli az orvos kezét és a gerincoszlopot, és jelzi, ha az orvos keze túl közel kerül a gerinchez. A műtőkből a betegek az ébredő/megfigyelő helyiségbe kerülnek, ahol felügyelet mellett várják ki, hogy stabil vitális funkciókkal kerülhessenek a kórtermükbe.

Nemcsak esztétikai műtéteket végeznek

Hamarosan az intenzív osztály is üzembe áll, hogy ha a műtéteknél komplikációk lépnek fel, idejében be tudjanak avatkozni. Intenzív osztályos ellátásra eddig nem volt példa Magyarországon a magánszektorban. Ezt a költséges szolgáltatást feltehetően az indokolja, hogy a kórház igyekszik megállni a saját lábán – ha már műtéteket végez, akkor az esetleges komplikációk esetén sem akar az állami kórházakra vagy az egyetemi klinikákra támaszkodni.
Ezt szolgálja az is, hogy a kórháznak saját CT-je lesz. A radiológiai részlegen már ott áll az új berendezés, ennek beindítását júniusra tervezik, ahogy a szülészeti osztály megnyitását is. Ez a kórház is mátrix rendszerben működik. Nincs fix ágyszámú belgyógyászati vagy sebészeti fekvőbeteg-osztály, a betegek elhelyezését alapvetően a kereslet és a hasonló utógondozási igény határozza meg, például a különböző sebészeti, nőgyógyászati vagy urológiai laparoszkópos beavatkozások után egy helyre kerülnek a betegek.

A magánkórház a piacból él, így a szakmai profilt érthető módon a kereslet határozza meg. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy csak esztétikai célú sebészeti beavatkozásokat, mellplasztikákat vagy testsúlycsökkentő műtéteket (bariátria) végeznek. Természetesen ilyen operációk is zajlanak itt, de végeznek például radikális urológiai műtéteket prosztatarák esetén (prosztatektómia), nőgyógyászati rosszindulatú daganatokat távolítanak el (sejtcsökkentő műtétek), valamint térd- és csípőprotézis-műtéteket is csinálnak.

A magyar állami egészségügy egyik legnagyobb problémája az elmúlt években az volt, hogy a központi finanszírozás egyre kevésbé volt képes fedezni az ellátások valós költségét: a műszerek, orvostechnikai eszközök árát, amortizációját, a kórházak és rendelőintézetek rezsiköltségeit. Ezen a helyzeten az utóbbi időben igyekeztek javítani központi költségvetési eszközökkel. Nem tudni, mennyire kérték ki ebben a magánegészségügyi szolgáltatók tanácsát, mert ha valakinek, akkor egy magánklinika tulajdonosának bizony igencsak pontosan kell ismernie azt, mennyibe is kerülnek az eszközök, a rezsi, az orvos, a szakszemélyzet és a színvonal fenntartása.

Az árakat a verseny és a költségek határozzák meg

Sokan azt gondolják, hogy a csillogó-villogó magánklinikák mind extraprofittal dolgoznak, ahol a néhol igencsak borsos árak csak azért vannak, hogy a tulajdonosok luxusvilláit és luxusautóit fedezzék. A magánszektor árait azonban ma már főként az egyre élesebb verseny határozza meg, de a magánellátóknál van egy határ, ami alá nem mehetnek. Távolról nézve egyszerűnek tűnik egy rövid altatással járó egynapos műtét, de ahhoz is legalább három embert kell fizetni, a nagyobb műtéteknél pedig akár 5-7 ember készenlétét is. Nem véletlen, hogy a magánszolgáltatók bizonyos ellátásokat soha nem fognak végezni, mert azok megfizethetetlenül drágák: ide tartozik a szervtranszplantáció vagy az onkológiai ellátás, de – ahogy említettük – daganatok sebészeti kimetszésével foglalkoznak.

Ahogy az összes magánszolgáltatónál, úgy a DMC honlapján is végigböngészhetők az ellátások árai. Budapesten ma már átlagos árnak számít egy 25-30 ezer forintba kerülő szakorvosi vizsgálat. Szűrővizsgálatokat 150 ezertől 380 ezer forint közötti áron végeznek, műtéteket pedig néhány százezer forinttól 1-2 millió forintig. Széles a paletta a már említett esztétikai beavatkozásoknál: van végleges szőrtelenítés, mellnagyobbítás és -rekonstrukció, zsírleszívás, de végeznek pszichoterápiát, illetve család- és párterápiát is.

A magánegészségügy már nem csak a gazdagoké

A kórháznak vannak állandó alkalmazottai és szerződéses orvosai. Az állandó alkalmazásban álló orvosok és nővérek többsége az állami egészségügyből érkezett, de ahogy az egyik dolgozó a Telexnek elmondta: most sokan jelentkeznek náluk akár tanári diplomával is a nem egészségügyi pozíciókra, mert szeretnének az új kórházban dolgozni. A március elsejétől életbe lépett egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény csak részben állította választás elé az orvosokat. Voltak olyan félelmek, hogy állami állásuk mellett nem dolgozhatnak a magánegészségügyben, de végül az lett a szabály, hogy a privát munkát az Országos Kórházi Főigazgatóság engedélyéhez kötik, és ott is tartják nyilván.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy a páciensi kör egyáltalán nem a hagyományos értelemben vett „gazdagok” köréből kerül ki – mondta a Telexnek Gurney Anita ügyvezető. A 2015-ös induláskor azt hitték, hogy a módosabb hazai és külföldi réteg kórháza lesznek, de kezdettől azt látták, hogy minden társadalmi rétegből érkeztek páciensek. Gurney szerint a magánegészségügy már rég nem a gazdagok kiváltsága. A betegek egyre tudatosabban választanak, és egyre tudatosabban tervezik saját egészségügyi kiadásaikat.