Visszavonta a Kósa Lajosnak ígért eurómilliókról szóló közokiratot a csengeri örökösnő

Elutasította a bíróság, hogy találkozhasson a nyíregyházi büntetés-végrehajtási intézetben lévő P. Máriával az LMP parlamenti képviselője, Csárdi Antal, valamint Juhász Péter. Az Együtt egykori elnöke több anyagot készített a vádemelés ellenére is sok homályos részlettel teli, a Fidesz vezető politikusát, Kósa Lajost is érintő ügyben, ezek tisztázására kérték, hogy beszélhessenek a csengeri örökösnővel. Az indoklás szerint azonban a fogvatartott közepes biztonsági kockázati besorolást kapott, így „a fenti személyekkel való kapcsolattartásnak biztonsági kockázata van” – ezzel kezdődött a csengeri örökösnő perének harmadik tárgyalási napja a mátészalkai városi bíróságon. (A per első és második napjáról itt olvashatja beszámolónkat.)

• Az ügyészség szerint P. Mária (korábban Sz. Gáborné, született M. Mária) valótlanul állította, hogy ötmilliárd eurós (!) örökség vár rá. Csalást azzal követett el, hogy a vagyon megszerzéséhez szükséges költségekre hivatkozva kölcsönöket kért ismerőseitől, összesen 780 millió forint értékben. A vád szerint az asszony tudta, hogy az örökség nem létezik.
• Egyelőre nem világos, hogy az ügy egyetlen vádlottja, aki saját bevallása szerint 15 éve még uborkát termesztett, néhány éve még sms-t sem tudott írni, hogyan tudott megtéveszteni ügyvédeket, jegyzőket, banki vezetőket, Kósa Lajost, aki hat éven át rendszeresen találkozott vele az örökség ügyében. Nem ismert, hogy honnan érkeztek a jogi nyelven írt francia és német papírok.
• P. Mária szerint ha nincs örökség, akkor őt is megtévesztették „nála nagyobb tudású emberek” éveken át. Elismerte, hogy kért vagy olykor kérés nélkül fogadott el pénzbeli segítséget ismerőseitől az örökség megszerzése érdekében, de mindig abban a hiszemben, hogy a hagyatékból azt kamatostul visszafizeti.
• A vádlott ezúttal is elmondta, hogy a sértettek nem maguktól jelentkeztek a rendőrségen, volt olyan kölcsönadó is, aki fenntartja, hogy nem tekinti magát sértettnek. Több kölcsönadónak adott is vissza pénzt – részben az örökség címén érkező 2-3 ezer eurós adagokból –, másrészt, vannak olyan, magukat sértettnek nevezők, akiktől P. Mária szerint nem kapott pénzt. „Mi bizonyítja, hogy én kaptam tőlük pénzt?” – kérdezte a vádlott.

Hallgassák meg Kósa Lajost

Fenntartotta kérését P. Mária, hogy ügyében hallgassa ki a bíróság Kósa Lajost. Debrecen egykori polgármestere, a Fidesz egyik alelnöke éveken át volt kapcsolatban az asszonnyal – akinek az ügy kirobbanása óta korábbi férje és egyik fia is öngyilkos lett. Kósa svájci bankban is járt közösen P. Máriával az örökség ügyében. A vádlott szerint Kósa Spéder Zoltánhoz is elvitte, hogy az akkor még az üzletember irányítása alatt lévő FHB Bankban számlát nyissanak.

„Indítványozom, hogy Kósa Lajost hallgassák meg tanúként. Több évtizedes gyakorlattal rendelkező politikus, milyen tények és bizonyítékok győzték meg arról, hogy az én örökségem valós és létezik? Milyen információk alapján kötött közjegyző és ügyvéd előtt velem szerződéseket az örökség kapcsán? Én Kósa Lajost nem csaptam be, nem vagyok csaló” – mondta P. Mária, akit Kósa csalónak nevezett.

P. Mária hiányolta a vádiratból Kósát, aki a nyomozóknak tett tanúvallomásában elismerte, hogy volt Svájcban a csengeri örökösnővel, többször találkozott vele Magyarországon is, és közjegyző előtt hitelesített papírokon tudomásul vette, hogy több millió eurós ajándékot kap szűkebb családi környezete, ha a hagyaték megérkezik.

Igaz, P. Mária elismerte, hogy ezt önként kezdeményezte, és Kósa nem kért tőle pénzt.

Aki engem börtönbe juttatott, ne kapjon ajándékot

P. Mária kötött hasonló ajándékozási szerződést Kósa és egykori felesége, majd Kósa édesanyja javára is, de rajtuk kívül Kósa egyik közelebbi ismerősével, Órendi Mihállyal, a magyar korcsolyaszövetség néhány éve lemondott elnökével. (Ő annak az ügyvédnek a sógora, akihez P. Mária elment a hagyaték ügyében jogi segítséget kérni azután, hogy 2008-ban a csengeri polgármesteri hivatalon keresztül megkapta a hagyatékról szóló levelet Svájcból.)

P. Mária újra elmondta: visszavonja a 2019. január 18. és április 16. között tett vallomásait, amelyekben arról beszélt, hogy Kósa Lajos nem érintett az ügyben. Azokat ugyanis korábbi ügyvédje kérésére tette, aki azt javasolta, vonja vissza a Kósát érintő részeket, és akkor eléri, hogy szabadlábon védekezhessen. „Én erre kaptam ígéretet, hogy 2019. március 7-én kiengednek. De nem engedtek ki, ezért a vallomásomat már írásban is visszamondtam. Szabályosan mondjam azt, hogy becsaptak”

– mondta P. Mária, aki ennek alapján hiányolta, hogy a Kósára vonatkozó részek nincsenek a vádiratban.

Egyúttal bejelentette azt is, hogy visszavonja az ajándékozási köziratokat, így azokat is, amelyek Kósa Lajos környezetének ígérnek több millió eurós ajándékot. P. Mária szerint ez azért fontos, mert ha mégis érkezne vagyon, akkor azok jelenleg érvényesíthetők lennének, de nem akarja, hogy a vagyont gyermekeitől vonják meg, „ha vele bármi történne.”

„Ne tudja senki érvényesíteni több millió eurót”, aki „sértettnek vallotta magát, engem meg börtönbe juttatott” – mondta a nyíregyházi bv. intézetből ügyvédjével, Helmeczy Lászlóval együtt online bejelentkező P. Mária.

Ügyvédje jelezte: továbbra sem világos, hol követte el a csalást védence. Ez a kérdés különösen a Kiskun Tender Kft. ügyében fontos. Ennek a kft.-nek a 68,3 millió forintos kölcsöne indította el az egész eljárást, amely a csengeri örökösnő ügyévé kerekedett ki.

A kft. úgy került a képbe, hogy képviseletében egy férfi – a bíróság őt később hallgatja ki – azzal kereste meg a nőt, hogy Kósa Lajossal való ismeretségét felhasználva segítsen elintézni egy vitát a kft. és a debreceni önkormányzat egyik cége között. P. Mária 18 hónapon át rendszeres utalásokkal kapott 68,3 millió forintot, amelyet elmondása szerint részben közvetítővel, részben közvetlenül Kósának adott át.

Csak az utalások megkezdése után egy évvel kérte a kft., hogy P. Mária erről kölcsönszerződést kössön, amit – korábbi állítása szerint Kósával konzultálva – aláírt. Valamivel később a kft. a pénzt visszafizetését kérte, és mivel ez nem történt meg, indult el az eljárás. Erre hivatkozva adtak ki nemzetközi elfogatóparancsot is P. Mária ellen, aki ekkor Svájcban tartózkodott.

Mindig a futár hozott pár ezer eurót

P. Mária kezén nemcsak a Kiskun Tender Kft. nevében érkező 68 millió folyt át, de a hagyaték kezelőitől is érkezett pénz, egy futáron keresztül.

P. Mária a futárról elmondta, általában a hét elején sms-ben, telefonon vagy emailben értesítették, hogy hol és mikor kell átvennie a pénzt. Egy részét a hagyaték kezelésének ügyében továbbítania kellett, volt, hogy ezt is futárnak adta át.

„Alkalmanként 3-5 ezer eurót hoztak, talán egy alkalommal hatezer eurót. Minden esetben egyedül vettem át a pénzt, arról elismervényt nem kaptam, csak alá kellett írnom egy kis készüléken” – hangzott el P. Mária vallomásából a bíró felolvasásában. „A helyszínre minden esetben Pólus Péter vitt el, ő a kocsiban maradt. Az átvett valutát szinte mindig Pólus Péter váltotta be, és az átváltott pénzt adta át nekem” – mondta.

A nyomozati anyagból kiderül, hogy a megadott időpontok és helyszínek többségében valóban váltott be valutát a megnevezett férfi, aki a közelmúltban feleségül vette P. Máriát, és mellesleg az asszony kiskorú fiának keresztapja is. (Az egykor jól menő vállalkozóé volt Gödön a Pólus Palace, amely azonban 2012-ben csődbe ment. P. Mária egy alkalommal bejelentkezett a hitelező banknál, hogy tud vevőt szerezni a komplexumra, így a bank várt a végrehajtással. Később kiderült, P. Mária nincs abban a helyzetben, hogy megvegye az ingatlant, és befektetőt sem tud hozzá szállítani.) A házassáról P. Mária elmondta: névleges, a célja az, hogy amíg ő őrizetben van, addig kiskorú fiának tudjon segíteni a keresztapja, Pólus Péter. P. Mária szerint alaptalan az ügyészség gyanúja, hogy mindez csak azért történt, hogy Pólusnak ne kelljen vallomást tennie, elvégre három alkalommal ezt megtette e nyomozás során.

Betűzze le az apja nevét

A perben – ahol tanúmeghallgatásokra a csúszások miatt még nem került sor – először jutottunk el az ügyészség kérdéseihez:

„Mi az ön édesapja neve?” A kérdésre kissé gyakorlatlanul lebetűzte P. Mária a német nevet. (P. Mária elmondása szerint a hagyaték ügyéig mást hitt édesapjának, azt, akitől eredeti vezetéknevét is kapta.)

„Beszél ön idegen nyelvet?” P. Mária oroszul tanult az iskolában, ebből emlékszik egy kevésre, és „németül ragadt rá valami a svájci fogdában”. „Akkor hogy beszélt Olga Shieldsszel, akiről vallomásában azt mondta, hogy telefonon beszéltek?” – kérdezte az ügyész. „Elmondtam és Kósa Lajos vallomásában is benne van, hogy Olga Shields tud magyarul.”

A triviális dolgokon való átzökkenés után kulcskérdés is felmerült, erre a válasz volt kevésbé egyértelmű: P. Mária állítása szerint az Erste bankos számlájára már 2009-ben ötmilliárd forint érkezett. Ebből levett „nem tudom, százegynéhány milliót”, amiből adósságait rendezte, felújította a házát és anyósáét, „próbáltunk élni”. Végül P. Mária szerint az ötmilliárd forint többi részét a Deutsche Bank visszavonta, mondván, idő előtt küldték a hagyatéki előleget.

Ezeknek a pénzmozgásoknak azonban az ügyészség szerint nincsen nyomuk ezen a számlán. Az ügyész elmondása szerint a védelem azt állítja, hogy „az Erste Bank kiadta a számlaforgalmi adatokat, amelyek azt tanúsítják, hogy önnek több milliárd forint érkezett a szánlájára. Mikor csatolják be ezeket a számlaforgalmi adatokat?” Erre P. Mária ügyvédje vette át a szót, közölve, hogy a banktól nincs információjuk, van viszont egy idős oknyomozó, „nagyon segítőkész ember, aki talán korábban ügyész, ügyvéd, vagy nyomozó lehetett”, rendszeresen írt az ügyvédnek, olyan részleteket tudva az ügyről, amelyeket legfeljebb P. Mária ismerhetett. Ennél közelebbi viszont nem derült ki a védelem szerint egy rövid időre átutalt pénzről.

P. Mária szerint fontos iratok eltűntek a nyomozati anyagból, a számlaforgalomról – volt egy beázás is. A vádlott szerint nemcsak ezek az iratok hiányoznak, hanem azok a 2015-ös tanúvallomások is, amelyek abban az ügyben keletkeztek, amely szintén csalás vádjával indult, végül azonban bűncselekmény hiányában lezárult. Ezek az iratok akkor semmisültek meg, amikor a Nemzeti Nyomozó Iroda korábbi, Aradi utcai épülete beázott. P. Mária ügyvédje szerint igazolható, hogy ezek a tanúvallomások egyszer valóban megvoltak, majd eltűntek, ám megsemmisülésük miatt nem derül ki, hogy pontosan mi volt bennük. P. Mária szerint minden eltűnik, ami legalább azt igazolná, hogy ő jóhiszemű volt, és valóban hitt az örökségben.

Az ügyészség arra is kíváncsi volt, hogy ha valóban jött ötmilliárd forint, amit a bank visszahívott, akkor nem kérték-e vissza azt a százmillió forint feletti összeget, amelyet P. Mária elköltött. „Nem” – mondta P. Mária, aki szerint ezt a hagyatékának ügyében megbízott ügyvéddel a bank is közölte.

Marad előzetes letartóztatásban P. Mária

Elutasította a bíróság a védelem indítványát arra, hogy a vádlott szabadlábon védekezhessen. Az indoklás szerint a bűnismétlés lehetősége és a szökés is veszélye is fennáll.

Az ügyvéd szerint meglepő, hogy három évvel a nyomozás megkezdése után is tart az ügyészség a vádlottól, „hiszen minden jól fel van derítve, nem?”. Majd ezután az ügyvéd – aki egykor a Fidesz Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnöke volt, de 2001-ben elhagyta a pártot, 2018-ban pedig a DK jelöltjeként indult – nevek nélkül is érthető, de egy büntetőügyben talán kevéssé megszokott politikai utalásokat tett az indítvány védelmében:

„A parlamentben… másfél milliárdos költségvetési csalással, úgy, hogy a vádiratban benne van, hogy a gyanúsított minden létező eszközzel megpróbálta ellehetetleníteni a nyomozás sikerét…kétmillióért nyomkodja a gombokat az én életemről szóló jogalkotáskor a gombot… Szabadlábon van… Egy percig nem volt fogva… Úgy tűnik, hogy az ügyészségnél még ott tartunk, hogy vannak egyenlők, meg egyenlőbbek, meg még egyenlőbbek… Nem ugyanabban az országban élünk?”