Hússzor annyi mikroműanyagot juttat a szervezetébe, aki csapvíz helyett palackozott vizet iszik

2021. május 12. – 13:55

Másolás

Vágólapra másolva

A mikroműanyagok problémájával foglalkozik a Másfélfok cikke. Mikroműanyagnak az 5 mm-nél kisebb plasztikdarabkákat nevezzük. Ezek a szennyezőanyagok növekvő mennyiségben fordulnak elő a levegőtől kezdve a vizeken át a talajig, egyre nagyobb egészségügyi és környezeti kockázatot jelentve. Jelenleg sem rendszeres méréseket nem végeznek, sem ezekre épülő egészségügyi kockázatelemzés nem készül.

Egy nemzetközi tanulmány szerint

évente 90 000 darab mikroműanyag részecskét víz be a szervezetébe az, aki csak palackozott italokat fogyaszt,

míg aki csak és kizárólag csapvizet iszik, az csupán 4000 műanyag darabkát.

A mikroműanyagok nagy része ugyan a távozik az emberi szervezetből, de a bennmaradó mintegy 10% felszívódhat és gyulladást okozhat az emésztőrendszerben.

A hazai folyók szennyezettségét vizsgálva a Duna által szállított mikroműanyag mennyisége évente 530-1500 tonnára becsülhető. A Duna már eleve szennyezetten érkezik Ausztriából, de Budapestnél a vízminőség tovább romlik, a főváros alatti mérések szerint ötödével nő a mikroműanyag-szennyezettség szintje. Mivel nálunk a közműves ivóvízellátás 94%-a felszín alatt vízbázisból származik, a közegészégügyi szakemberek szerint nincs ok aggodalomra a folyó szennyezettségét illetően.

Második legnagyobb folyónk, a Tisza vizében mért értékeket még nemzetközi szinten is jelentősnek ítélik a szakemberek, számításaik szerint óránként több millió mikroműanyag úszik le a Felső-Tiszán. A probléma elsődleges forrása az ukrán és román oldalról érkező hulladék.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatói által 2019-ben elvégzett vizsgálatok szerint a szennyvíztelepre érkező szennyvíz literenként átlagosan 1794 db részecskét tartalmaz, a tisztítás során ennek közel 88%-át eltávolítják, így a tisztított szennyvíz 1 literében már csak 221 db műanyagrészecskét mutattak ki. Az eltávolított mennyiség a szennyvíziszapba kerül, aminek egy része mezőgazdasági felhasználásra kerül, így a benne található műanyag a talajba is bejuthat, illetve a szél által további területeket is elérhet.

A cikk szerint emiatt továbbra is szükséges a műanyagokhoz fűződő viszonyunk radikális újragondolása, a körforgásos gazdaságra történő mielőbbi áttérés, valamint a határokon átívelő szennyezés együttműködésen keresztül történő kezelése.