Álszentség, hogy a hallgatók ne politizáljanak, amikor kiszervezik fölülük az egyetemet

Nyolc magyar egyetemen tartanak infosztrájkot a héten: sok órán a rendes tananyag helyett vagy ahhoz kapcsolódóan arról beszélnek, hogy mit is jelent és miért fontos az egyetemi autonómia, mi a függetlenség és a szabadság, és mit lehet gondolni az egyetemi modellváltásról. Mások megtartják rendben az előadásaikat, de a kurzusok után és „lyukasórákon” beszélgetnek az érdeklődő hallgatókkal arról, hogy milyen következményekkel járhat a gyakorlatban, hogy az egyetem néhány hónapon belül államiból alapítványi fenntartásba kerül.

Az év elején a kormány néhány hét alatt átnyomta az egyetemi vezetéseken a modellváltást, de ez óriási feszültséget keltett az intézményekben, és a konkrét megvalósításról egyelőre keveset tudnak az oktatók is. A sor a Corvinusszal kezdődött, ők kerültek először alapítványi fenntartásba, majd jött a Színművészeti balhéja, és a háttérben jó néhány további egyetem, ahol kevesebb kifelé is látható botránnyal sikerült elérni az átalakulást. A kormány a versenyképesség, minőségi oktatás szempontjait hangsúlyozza, miközben az intézmények leginkább a politikai nyomás, a pluszforrások ígérete és a kimaradástól, másodvonalba kerüléstől való félelem hatására döntöttek a modellváltás mellett – Debrecen, Szeged, Pécs és a Semmelweis Egyetem februárban néhány hét alatt vitte ezt keresztül, miközben a belső viták elég korlátozottak voltak.

A tanárok beszéljenek

A mostani infosztrájkot azért hirdették meg, hogy a maguk eszközeivel ezt valamennyire pótolják.

„A magyar egyetemek erőltetett átalakítása mögött nem látszik átgondolt koncepció, céljai nem világosak, az érintettek teljesen kimaradnak a folyamatból. Az új szabályok felszámolják az egyetemek függetlenségét, veszélybe sodorják az oktatás és a kutatás szabadságát, és ezzel az egyetem közjót szolgáló szerepét. Ezért a magyar egyetemi polgárság maga szervezi meg azt, aminek természetesnek kellett volna lennie: a hiteles tájékoztatást és a nyílt párbeszédet”

– áll az infosztrájk oldalán. Eléggé alulról szerveződő eseményről van szó, több helyen hallgatók kezdeményezték, hogy a tanárok beszéljenek az átalakulásról, amiről a többség nagyon keveset tud, azt sem látják, ez hogy fogja érinteni őket, mi lesz az ösztöndíjakkal, kell-e számítani tandíjra, és mit jelent tágabban az egyetem jövőjére nézve az átalakulás.

Szabadon dönthettek

A nyolc csatlakozó intézményből az oktatók szabadon dönthettek arról, hogy csatlakoznak-e, és ha igen, ezt milyen formában teszik. A bázisdemokratikus jelleggel is összefügghet, hogy az infosztrájk volumenét a szervezők sem látják teljesen, nem tudják, hány oktató vesz részt benne. Talán a (modellváltásban nem érintett) ELTE-n és a (más intézményekhez képest idáig sikeresen átalakuló) MOME-n a legaktívabb a szervezkedés, de egész héten lesznek események Szegeden, Pécsett is, és vannak bekapcsolódók Debrecenből, a Corvinusról és az SZFE-ről is.

Néhány oktató úgy érezte, hogy az autonómia témája beilleszthető a kurzusába, és az e heti témát így választotta meg. Mások órákon kívüli alkalmakat kerestek, ahol válaszolnak a hallgatói felvetésekre, és vannak nyilvános események, konferenciák, előadások is. Nádasdy Ádám költő, nyelvész, műfordító, az ELTE Angol Nyelvészet Tanszékének professor emeritusa az egyetemi modellváltáshoz lazábban kapcsolódó témát választott: Shakespeare női karaktereinek belső szabadságáról beszélt (előadását itt lehet megnézni).

Húsba vágóan érint

„Az autonómia nem jelent teljes függetlenséget, de a belső autonómia a személyiség és az intézmények számára is nagyon fontos. Fontos például, hogy lényegi döntéseket az egyetem hozhasson meg, ne külső tényezők döntsék el, ki mit tanít. Az egyetemi modellváltás ezt erősen fenyegeti, hiszen a fenntartó alapítvány erősebb lesz, mint az egyetem választott vezető testülete, a szenátus” – mondta a Telexnek telefonon Nádasdy Ádám. A Londonban élő, magát konzervatív-liberálisként meghatározó nyelvész szerint természetes, hogy az egyetemen közéleti témák is megjelennek, főleg, ha az erősen befolyásolja a hallgatók életét is. Mint fogalmazott:

„Álszentség azt mondani, hogy az oktatók vagy a hallgatók ne politizáljanak, hiszen az egyetemátalakítás őket érinti húsba vágóan.”

Nem volt igazi vita

Berényi Eszter, az ELTE Társadalomtudományi Kar szociológus oktatója szerint kifejezetten fontos, hogy oktatóként ne tegyenek úgy, mintha nem lenne probléma az átalakítással. „Felelősségünk van benne, hogy a hallgatókat ne úgy szocializáljuk, mint a politikai környezet, ami szerint nem illik beszélni ezekről a dolgokról. Tartsuk magunkat a politika szó eredeti jelentéséhez, hogy ez a közös dolgainkról való gondolkodás, és tegyünk úgy, mint egy igazi demokráciában: ha ezeket nem értjük, vagy nem értünk velük egyet, akkor beszéljünk róluk” – mondta a kérdésünkre, hogy mennyire fér bele a politizálás az egyetemi órákon.

Nála az oktatás társadalmi aspektusairól szóló óráin a hallgatók hozták szóba az alapítványosítás kérdését, most pedig az infosztrájk hetén tartott óráján a közoktatás autonómiájáról fog beszélni. „Nem most kezdődnek a bajok, már a kancellári rendszer bevezetése is sokat elvett az egyetemi autonómiából. De most sokakban volt olyan érzés, hogy nem volt igazi vita, a fejük felett dőlt el a fenntartóváltás, amit nem demokratikus eszközökkel verték át. Azt gondoltuk, hogy ha nem volt lehetőség hivatalos vitát kezdeményezni, akkor legyen legalább nem hivatalos vita, hogy mi is az a modellváltás, mi a probléma ezzel a modellel.”

Nem csapódott még le

Az infosztrájk utólag próbálja pótolni a vitát, de a hivatalos egyetemi testületek nem támogatják. Az egyetemi vezetések a jelek szerint legfeljebb csak eltűrik a rendezvénysorozatot. A hallgatói önkormányzatok, melyek a legtöbb intézményben beálltak a modellváltást forszírozó rektorok mögé, tudomásunk szerint nem is informálták a hallgatókat az infosztrájkról. A modellváltás ellen tiltakozó oktatók is óvatosak: Szegeden, ahol a legdurvább harc volt februárban a döntésről, és ahol az egyetemi karok fele nem is támogatta azt, a mostani tiltakozásban részt vevő oktatók inkább nem akarták nevesíteni magukat, mert, mint egyikük mondta nekünk, „nem akarják, hogy egyenként vadásszák le őket”.

Kovács Balázs, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának adjunktusa szerint egyelőre nem nagyon csapódik le a többségnél, hogy a modellváltás milyen szintű változást jelent a felsőoktatásban.

„Alapinfók hiányoznak, nem nagyon látják egyelőre, hogy mi történhet, és nem is igazán mernek tiltakozni. Hallgatók kezdeményezték, hogy ha az oktatók maguktól nem merik szóba hozni, akkor ők kérik fel a tanáraikat, hogy erről beszéljenek.”

Kovács szerint el lehetne azon gondolkodni, hogy ki engedte be a politikát, az oktatók most, vagy az egyetem, amikor engedtek a nyomásnak, és elfogadták a fenntartóváltást. Ő azt szeretné, hogy az oktatók ne a saját véleményüket tolják előtérbe, hanem segítsenek a hallgatói véleményeket artikulálni, erősítsék a vitakultúrát. Az infosztrájk szerinte nem a munkabeszüntetésről szól, hiszen nagyon is teremteni akarnak valamit: érdemi párbeszédet az oktatás átalakításáról.