Végzettségtől, pártállástól függetlenül a többség nem ért egyet Tóth Krisztinával Az arany ember ügyében

Rég váltott ki írói nyilatkozat olyan visszhangot, mint amilyet Tóth Krisztina interjúja, amelyben arról beszélt, hogy ha rajta múlna, kivenné az iskolai kötelező irodalomból Jókai Mór Az arany ember című művét. Ez a koronavírus-járvány közepén is indulatokat gerjesztett – igaz, nem akkor, amikor megjelent az eredeti interjú a Könyves Magazin Tizenegyes című sorozatában, hanem, amikor a Hvg.hu ezt a kérdést kiragadva szemlézte az írónő válaszait.

A Tizenegyes a címnek megfelelően 11 kérdést tesz fel kortárs magyar íróknak, költőknek, közíróknak. Méghozzá ugyanazt a tizenegyet, többek között azt, hogy mit vennének bele a kötelező irodalomba és mit vennének ki belőle. (Ha kíváncsi, Tóth Krisztina mit venne fel, olvassa el az eredeti kérdés-feleletet – hiszen ez a szó klasszikus értelmében a sorozat jellege miatt nem is interjú.)

Ha arra kíváncsi, hogy a többiek mit válaszoltak erre a kérdésre – amely tehát irányított volt, nem egy élő beszélgetés menetéből fakadt, ahol maga a megkérdezett akarta volna erre kifuttatni mondanivalóját –, akkor tájékozódhat Láng Zsolt, Mucha Dorka, Pető Péter, Krusovszky Dénes válaszai felől is.

De mit gondol a többség?

Nézzük a felmérést, amelyet az IDEA Intézet készített 2021. március 26. és március 31. között, közösségi média alapú kérdőív segítségével! A vizsgálat végeredménye reprezentatív az ország felnőtt népességére nem, életkor és településtípus tekintetében. A 2000 fős minta hibahatára az alapmegoszlások esetében legfeljebb ±2,2 százalékpont.

A válaszokat érdemes már az első válasz ismeretében kezelni: a megkérdezettek 58 százaléka nem hallott az esetről és az azt kiváltó vitáról.

Látványos különbség, hogy a kormánypártiak esetében 80 százalék nem ért egyet, további 12 százalék inkább nem ért egyet (összesen 92 százalék) Tóth Krisztina kijelentésével kapcsolatosan a könyvben ábrázolt nemi szerepekre vonatkozóan, míg az ellenzékieknél ez az arány 41, illetve 17 (összesen 58 százalék). Meglepő azonban, hogy a kormánypártiak esetében azokkal együtt, akik nem hallottak a felmérés előtt az ügyről az elutasítás kisebb, mint azoknál, akik előzetesen is hallottak az ügyről: 80 helyett csak 65 százalék az, aki kategorikusan nem ért egyet. (Mindkét csoportban 12 százalék volt az óvatosabban elutasító.)

Az ellenzékiek esetében viszont fordítva: a teljes körben 41 százalék volt elutasító, ám azok körében, akik előzetesen is hallottak az ügyről valamivel kevesebben, 39 százaléknyian voltak teljes mértékben elutasítók. (Igaz, itt viszont 17 helyett 19 százalék volt az inkább egyet nem értő, így ebben az esetben a végeredmény ugyanúgy 58 százalék.)

A végzettségre vonatkozóan is igaz, hogy a többség – nem részletezve, hogy mit tud az egész vita hátteréről, a teljes interjúról – minden szinten elutasítja Tóth Krisztina kijelentését, legalábbis az inkább egyet nem értők csoportjával együtt: az alsófokú végzettségűek körében összesítve ők 66 százaléknyian, a középfokú végzettségűeknél 61, a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknél 58 százaléknyian vannak.

Hasonlóan alakul a viszonyulás Tóth Krisztina válaszához azzal kapcsolatban, hogy a regényt emiatt helyesebb lenne kivenni az iskolai kötelező irodalomból:

• a felvetést a kormánypártiak 81, az ellenzékiek 69 százaléka veti el – teljesen vagy inkább nem egyetértve a regény levételével.
• ugyanígy gondolja az alapfokú végzettséggel rendelkezők 74, a középfokú végzettségűek 73 és a felsőfokú végzettségűek 65 százaléka.

Ami nem derül ki

A felmérésből tehát kiderül, hogy az interjúból kiragadott nyilatkozatrészlethez – amely miatt az írónőt személyes konfliktusok is érték – pártpreferencia és végzettség szerint hogyan viszonyulnak a megkérdezettek. Az nem derül ki, hogy milyen arányban olvasták a könyvet és akik igen, emlékeznek-e még rá egyáltalán.