Szép nagy bálványfaerdő növekszik a tervezett csepeli közpark helyén

2021. április 04. – 15:32

frissítve

Szép nagy bálványfaerdő növekszik a tervezett csepeli közpark helyén
A beton hangradar még mindig áll – Fotó: Bődey János / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Annak ellenére, hogy Csepel északi szigetcsúcsa Budapest egyik legértékesebb helyszíne, olyan, mintha évtizedek óta el lenne átkozva. Az egykori reptér és bolgárkertészet helyére terveztek már Manhattant és Vízivárost, lett volna itt világkiállítás és olimpia – de az 1931-es zeppelinlandolás óta a legnagyobb port felvert történés a 2010-es eperföldi hajléktalanmészárlás volt ezen az elhagyott területen. Most, hogy pályázatot írtak ki a nagy csepeli közpark tervezésére, megnéztük, mi terem az isten háta mögött, a főváros közepén.

Az Arcanum Digitális Tudománytár Magyarország legnagyobb sajtóadatbázisa, ahol az elmúlt évszázadok újságjainak, magazinjainak több tízmillió oldalában kereshetünk, böngészhetünk, legyen szó napi- vagy hetilapokról, sportújságokról vagy női magazinokról. Ez a cikkünk nagyrészt az Arcanumban feldolgozott és kereshető források felhasználásával készült.

A majdani közpark területét mostanában elég könnyű megközelíteni, mellette alakították ki az átszállópontot a HÉV-pótló járatokra – a csepeli HÉV ugyanis csak egy darabig közlekedik a ferencvárosi atlétikai stadion aluljáróinak építése miatt. A sok átszálló azonban ügyet sem vetve siet el a majdani közpark mellett, aminek az egyik felén mostanában kezdenek neki a műhelyek és raktárépületek bontásának, a másik felén pedig egy szinte áthatolhatatlannak tűnő erdő kezd növekedni az egyik legagresszívabb özönnövényfajtából.

Az új, 36 hektáros csepeli közpark tervezésére január végén írt ki a pályázatot a Budapest Fejlesztési Központ. A hír bejelentésekor keringett egy térkép egy koncepcióról, hogy kellene kinéznie majd a parknak. Mint megtudtuk, a pályázatot megelőzően az oslói székhelyű Snøhetta építésziroda készített egy mestertervet a térségre, ami inkább egy útmutató lesz a kivitelezési tervezéshez, „kiemelve a város és víz kapcsolatát, a közösségi terek kialakítását, valamint a fenntarthatóságot”.

De nehogy azt gondoljuk, hogy a park létesítése mai ötlet. Pest városa már a reformkor kezdetén nagyvonalú zöldhálózati tervvel rendelkezett. Az akkori, nagyjából a mai Nagykörút vonaláig terjedő beépítést és a várható fejlesztési területeket figyelembe véve kialakult az elképzelés, hogy a várost közel szabályos félkörben övező kert- és parkrendszert hozzanak létre, írta a Tájépítészeti és Kertművészeti Folyóirat 2006-ban.

Fotó: Bődey János / Telex

A kert- és parksáv a Margitszigettől a Csepel-sziget északi szigetcsúcsáig terjedt volna, a keleti oldalon 1-1,5 km széles zöld félgyűrűként keretezve a város beépített belső területeit. Csakhogy a zöldgyűrű-terveket időközben szép fokozatosan keresztbehúzták olyan beruházások, mint például a Keleti pályaudvar, a Népstadion vagy a csepeli szennyvíztisztító. Ez a 36 hektáros zug azonban még szabad.

Pakolnak a bérlők, lángol a vastartály

A legnagyobb élet ottjártunkkor a terület legészakibb részén, a vízpart melletti, lekerített kereskedelmi udvarban volt, ahol a vízügyes egységek mellett csónak- és autószerelő műhelyek, raktárak álltak. A sürgés-forgás leginkább egy evakuálás előtt álló település képére emlékeztetett, ugyanis a kiköltözésre adott határidő utolsó napjaiban sikerült bejutnunk.

A területen elszórt 6-8 raktárépület egy részéből már el is költöztek. Így tett Csepregi György egykori motorcsónak-versenyző, világkupagyőztes is, akinek motorcsónak-szerelő műhelye volt itt. Csepregi mementónak az épület előtt hagyta szebb időket látott versenymotorcsónakját is, legalábbis amit az enyészet meghagyott belőle.

Nem messze a La Rosa csónakház bérlője pakolgat a hevenyészett pultnál üldögélve. Ha menni kell, menni kell, mondja mosolyogva, de látszik rajta, hogy nem szívesen hagyja ott a helyet.

Az udvar végében egy épület irodájából hozzák ki a hasznavehetetlenné vált cuccokat. Két munkás egy nagy vastartályban éget el mindent, ami éghető. Kötegekben érkeznek különböző iratok, azok is mennek bele a tűzbe. Olcsóbb, mint egy papírdaráló, az biztos.

A La Rosa csónakház bérlője – Fotó: Bődey János / Telex
Ez maradt a versenymotorcsónakból – Fotó: Bődey János / Telex

Mennénk tovább a part felé, de kerítés állja az utunkat. Kár, mert ha átmehetnénk rajta, odaállhatnánk arra a pontra, ahol a tervezett gyalogos-kerékpáros híd szigeti pillérje lesz a tervek szerint. A mesterterv egyébként fontos szerepet szán a volt kereskedelmi udvarnak.

Miután elbontják az épületeket és elszállítják az utolsó téglákat is, egy nagy, füves, enyhén a Duna felé lejtő rét, azaz zöld köztér kerül ide: a túlpartra tervezett Diákváros (kínai egyetem) épített városi terének, burkolatainak és az utcabútorainak elképzelés szerinti ellenpólusa.

Hogy kijussunk a déli részen fekvő fás-bozótos területre, ahhoz vissza kell térnünk a HÉV-pótló buszok fordulójáig. Igaz, elvileg a dzsumbuj is el van zárva a közút és járdán közlekedőktől, de ismeretlen, szorgos kezek egy jól használható kaput tágítottak ki a drótkerítésen.

Manhattantől a Vízivárosig

A csepeli szigetcsúcs a 20. századi iparosodás ellenére sokáig megtartotta mezőgazdasági jelentőségét. A rendszerváltás környékéig bolgárkertészek termesztették itt a zöldségféléket, két nagyobb eperföldről is szüreteltek minden évben. Aczél Gábor, Budapest 1989 és 1991 közötti főépítésze a Fővárosi Tanács 1990 májusi ülésén ismertette elképzeléseit, amit – a benne szereplő analógiák alapján – a sajtó Csepel-Cityre, Csepel-Manhattanre keresztelt el, így is vonult be a szakmai és nem szakmai köztudatba. A terv többek között több magasházzal is számolt, ami akkoriban elég újnak számított a fővárosban.

Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár – História, 2001/3. szám

A csepeli Manhattan-tervet további elképzelések követték. 1993-ban Ecodome néven környezetvédelmi parkot terveztek. A területtel az 1996-ra tervezett világkiállítás is számolt, de az Expót 1994-ben a fővárosi közgyűlés lemondta. 2000 környékén Víziváros fantázianéven terveztek fejlesztéseket, majd a 2009-ben elkészült fővárosi koncepcióterv integrálta Manhattant a Vízivárosba, lehetőséget teremtve, hogy Budapest megpályázhassa a 2020-as nyári olimpiai játékok rendezésének a jogát. Ekkor a 25 ezer lakosú, napi 50 ezer látogatóra tervezett észak-csepeli térségnek a londoni Docklands volt a követendő példa.

A kitaposott ösvény egy sűrű, három méter magas, fiatal bálványfákból álló rengetegbe vezet, amit valamilyen bambusznádszerű növény tarkít kötegekben. A helyi növényzet vezérfaja a bálványfa vagy mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima). A bálványfa az egyik legveszélyesebb, erőszakosan terjeszkedő invazív faj. Ezért Budapesten, ahol lehet, próbálják irtani, ám gyökereiből rengeteg gyökérsarjat képes fejleszteni, így szinte kiirthatatlan. Ha Csepel közepén egész erdő fejlődik ki belőle, az komoly következményekkel járhat.

A galériaerdő sötét árnyai

A vízhez közeledve megváltozik a növényzet. A Soroksári-Duna part menti sávjában jóval értékesebb, fűz-nyár-akác vegyes korú puhafákból álló galériaerdő húzódik. Ez Natura 2000-es, védett terület, ezért arról is érdeklődtünk a BFK-nál, hogy a tervezett Galvani híd majdani párja, az itt áthaladó közúti híd miatt hányat fát terveznek kivágni itt.

A válasz szerint megnyugodhatunk: a Csepeli közpark a Ráckevei-Duna-ág partszakaszán található vízparti galériaerdővel egységet fog alkotni, a tervezői kiírás külön kitért arra, hogy a tervezés során a galériaerdő a lehető legnagyobb védelmet élvezzen. A fejlesztések során Natura 2000-es területek nem sérülnek, sőt, a soroksári Duna-ág vízfelületének megnagyobbításával a védett természeti terület 20 ezer négyzetméterrel növekszik, ígéri a cég. Legalább majd lesz mit számon kérni.

A dzsumbuj és a galériaerdő ösvényein – Fotó: Bődey János / Telex.hu

A parton, a fő csapás mellett elszórtan hajléktalankunyhók állnak, amik, mint általában ilyenkor, nap közepén szoktak, üresek. Óhatatlanul felidéződnek a horrorfilmbe illő módon elkövetett hajléktalangyilkosságok, amelynek elkövetőit 2016-ban ítélték el. Az öt bestiális gyilkosságot a közvetlen közelben fekvő egykori eperföldeken követte el egy volt szerb katona és néhány társa. Hiába a jókedvű napsütés, a sötét bűncselekmények máig árnyékot vetnek a helyre.

Kicsit még dél felé tartva, az elvadult földek közepén furcsa építmény áll – szöges ellentétben mindazzal, amit a terület korábbi mezőgazdasági hasznosításáról tudunk. Hiszen silónak mégsem használhattak ekkora betonkockát. A létesítmény történetének utánakapargatva kiderül, hogy a betonkocka valójában egy hatalmas hangradar. Pont olyan, mint amilyeneket a két világháború között például Anglia partjain is építettek, hogy észlelni tudják a közeledő ellenséges repülőgépeket.

Így könnyít magán egy zeppelin

Csepelnek ez a része ugyanis a az első világháború után a Weiss Manfréd Repülőgép- és Motorgyár Rt. repülőtere volt. A reptér legnagyobb eseménye pont 90 éve, 1931. március 19-én volt, amikor 20 ezer ember sereglett ki Pesterzsébetre és Csepelre, hogy lássák leszállni a nagy csodát: a Zeppelin léghajót. A másnapi Esti Kurír így számolt be a leszállásról és a hidegzuhannyal megszívatott magyar katonákról:

„A közönség mereven figyeli az óriási ezüstös test egyensúlyozását, de közben titokban mindenki fél a kikötéstől. Annyit ugyanis már Pesten is tudnak, hogy a Zeppelin egyik legnagyobb problémája a landolás, amely – különösen ilyen viharos, szeles időben – még begyakorlott kikötőlegénységgel is gyakran lehetetlen. (...) a léghajó orrából és oldalából kötélgomolyagok hullnak egymásután a kikötőtérre. Miközben az óriási lomha testet a föld felé vonszolják, az egyik csőből hatalmas vízsugár lövell a kikötéssel foglalatoskodó katonák nyakába, hogy a léghajó könnyítsen önsúlyán. A váratlan tus következtében a katonák nem kért fürdőben részesülnek, a vízsugár alól azonban nem lehet elmenekülni, mert egyetlen kötélszálat sem szabad elengedni.”

Ha bemászunk a hangradar száján, és elkiáltjuk magunkat, észrevenni, hogy tényleg jó az akusztika. A régi hangradarokban hatalmas nagy tölcsérek vezették be a hangot az építmény belsejébe, ennek itt már nyoma sincs. A hangradaroknak egy darabig jó hasznát vették, de a valódi radar feltalálása elsöpörte őket.

Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár – Képes Vasárnap, 1940. 30. szám

Megkérdeztük a BFK-t, hogy mit terveznek a hangradarral: eltüntetik vagy ipari emlékként inkább megőrzik a jövőnek? A válasz szerint a beruházás az évtizedek óta használaton kívüli, leromlott állapotú betonépítményt nem érinti.

Erdő, fahidas mesterséges láp, sportpályákkal

A mesterterv koncepciója szerint a part menti galériaerdő kiszélesedik körülbelül a kétszeresére, itt lesz a legtöbb fa. A park belsőbb részein már nem lesz nagy összefüggő erdő, inkább fasorok, elszórt fák. Az erdősávon belül egy nagy tisztást terveznek néhány pavilonnal, majd ennél beljebb egy vizes élőhely, úgynevezett wetland-öv ölelné át a rétet és az erdőt.

Ennek a lényege, hogy a közpark szívében úgy alakítják a terepet, hogy létrejöjjön egyfajta völgy, amiben medencék, kis dombok és szikkasztóterületek is találhatók. A „völgyszerű” kialakítás lehetővé teszi a legmélyebb részeken a vízgazdálkodáshoz szükséges növényfajok telepítését és a speciális szubsztrátum elhelyezését, míg a lejtős rézsűkön és a legmagasabb területeken őshonos növényfajok, cserjék, lágyszárú növények, fák és bokrok kaphatnak helyet.

1. zöld köztér, 2. pavilonok, 3. sportlétesítmények, 4. klubház, 5. folyó menti fás terület, 6. fás terület faburkolatos ösvénye, 7. vizes élőhely, 8. tisztás, 9. záporvíz-elvezető árok, 10. városi kertek, 11. városi sétány, 12. gyalogoshíd – Forrás: Snøhetta mesterterv

A látogatók a teljes területet bejárhatják az erre kijelölt ösvényeken keresztül – az ösvények lehetővé teszik a völgybe való belépést, és közelről mutatják be az őshonos növényzetet. A vizes élőhely szintén látogatható lesz egy emelt faburkolatos ösvényrendszer kiépítésével. Az épített vizes élőhely a terv szerint elvezeti a városban leeső csapadékvizet és a felszíni lefolyást, megszűri a vizet, a szennyezéseket pedig természetes úton kezeli, és megköti majd.

A következő öv a sporté és a szabadidős tevékenységé. Az elképzelés szerint a sportövet úgynevezett zöldterületi nyúlványok osztják három nagy területre a vegyes sport (kültéri fitnesz és multifunkciós sportpályák) területre, a BMX-pályára és a görpark-falmászó parkra. Ezeken a zöld nyúlványokon – sétányokon – közlekednek majd az emberek a park belső részei és a csepeli gerincút (Weiss Manfréd út) között. A főút mellett a terv épületeket vizionál, hogy a beépítési sáv „valódi városi folyosót képezve összekösse észak–déli irányban Budapest városi szövetét Csepel meglévő beépítésének városszövetével”.

Mint a BFK-nál elmondták, a tervezésbe a budapestieket is be fogják vonnni, még az idei évben online felmérés indul, hogy a fővárosiak mit látnának, használnának szívesen, milyennek képzelik el Budapest legújabb parkját.

A Főváros lopakodó olimpiai tervektől tart

A park terveit a Főváros is ismeri, már több körben egyeztettek róla a BFK-val. Mint Bardóczi Sándor főtájépítész elmondta, alapvetően örülnek, hogy egy új park épül a fővárosban, azonban van pár problémája a tervekkel. Szerinte arányaiban kicsit sok benne a sportpálya a valódi közpark kárára. Mint mondta, úgy érzi, mintha lopakodna be egy majdani olimpia, parknak eladva. A tárgyalásokban is ez volt az irány, sikerült is csökkenteni a sportpályák számát egy vadvízi evezős pályával. A főváros a tárgyalások során minél nagyobb, közcélra megnyitott zöldfelületi arány kialakítását szeretné elérni.

Emellett a főtájépítész szerint a wetland-sáv tetszetős elképzelés, de nagy valószínűség szerint drágán és nehezen lenne fenntartható. Kérdésesnek tartja azt is, szükség van-e épületekre a Weiss Mannfréd út mentén a park mellett.

A vizes élőhely látványterve – Forrás: Snøhetta mesterterv

A tervezett közparkot délről a majdani Galvani út határolja, az attól délre eső nagy, üres terület nem tartozik a beruházáshoz. Egyelőre nem tudni, mi lesz vele. Reményt keltő azonban, hogy a koncepcióterv erre a részre is egy bizonytalan körvonalú és jövőjű zöldfelülettel számol. Bardóczi reméli, hogy a jövőben, egy második ütemben dél felé is folytatódik majd a park, mert azzal már Népliget – Hajógyári-sziget léptékű park lehetne a csepeli Közpark is, ami ezáltal zöldfolyosóként lenyúlna egészen a déli városhatárig.

Azonban tervek ide, pályázat oda, egyelőre még a kijelölt 36 hektár sorsa sem teljesen biztos. A park nagy részének a tulajdonjoga még a csődbe ment spanyol Fadesa ingatlancéghez tartozik, illetve a 2009-es nagy válság óta fedezetként egy holland banknál van. (A Fadesa 2006-ban vette meg a 82 hektáros területet 11,3 milliárd forintért a csepeli önkormányzattól, amire egy kilencezer lakásos új városrészt tervezett építeni.)

De ha minden a legjobb úton halad, és a tulajdonjogot is sikerül visszaszerezni, Bardóczi szerint 10-15 év telhet el, mire a tervezett csepeli közpark teljesen kiépül, fái megerősödnek. A BFK szerint viszont a látogatók 4-5 év múlva már élvezhetik az első ütemben befejezett parkelemeket, a közpark 6-7 év múlva lesz teljesen befejezve, és az évtized végére igazi park jellege lesz, megerősödött fákkal.

A cikk az Arcanum támogatásával készült.