Egy betelefonáló a sajtószabadságról próbált beszélni a közmédiában, de lenémították

2021. március 26. – 19:48

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Egy betelefonáló a sajtószabadság helyzetéről szeretett volna beszélni a Kossuth Rádió Jó napot, Magyarország! – Mit szól hozzá? című műsorának egyik korábbi adásában, de nem hagyták neki, hogy elmondja, amit akart, ráadásul azzal a szöveggel fojtották belé a szót, hogy ha nem lenne sajtószabadság Magyarországon, akkor ezt sem mondhatná el.

Nemrég írtunk már erről az alapvetően betelefonálókra épülő műsorról. A vonal túloldalán jellemzően idős emberek vannak, őket kérdezik a többnyire a kormányzati narratívához igazított témákról. Így volt ez abban a tavaly december 16-i műsorban is, melyre egy olvasónk hívta fel a figyelmünket. Az aznapi adásban a következő kérdéshez várták a hallgatói telefonokat:

„Mit szól hozzá, hogy a magyar miniszterelnök a lengyelekkel összefogva sikeresen megküzdött a jogainkért, és hazánk számára is elfogadható megegyezés született az uniós csúcson, miközben a magyar ellenzék képviselői ismét hazánk megbüntetéséért harcoltak Brüsszelben?”

Az már talán a kérdésfeltevésből is érződik, hogy a magyar közmédia nagyon sajátosan értelmezi azt, hogy a társadalmi funkciójából adódóan kiegyensúlyozottnak, tárgyilagosnak kell lennie, és feladata az eltérő vélemények ütköztetése. (A kérdés egyébként arra utal, hogy az EU következő hétéves költségvetésének elfogadását Magyarország és Lengyelország sokáig vétóval akadályozta az ahhoz csatolt jogállamisági rendelet miatt. Ám végül Németország hosszas alkudozások után kompromisszumra jutott a magyar és a lengyel miniszterelnökkel. Mint írtuk, mindenki győzelmet hirdetett, de senki sem győzedelmeskedett.)

Tehát erre a nem túlságosan kiegyensúlyozott kérdésre várták a hallgatói reakciókat, a műsorvezető, aki a korábban említett adásokhoz hasonlóan most is Néveri Igor volt, Orbán Viktor brüsszeli győzelmeként hivatkozott az eseményekre. A betelefonálók nagyon örültek, pontozásos győzelemről beszéltek, Dobrev Klárát és Soros Györgyöt említve mókáztak.

Volt, aki az illegális bevándorlásról kezdett el beszélni, és a baloldali képviselőknek azt a kérdést üzente, hogy ők szeretnék-e, ha őket a migránsok megerőszakolnák és elvágnák a torkukat. Aztán bejátszottak néhány mondatot a közmédiában évek óta kis túlzással naponta szereplő Szánthó Miklóstól, a kormányközeli Alapjogokért Központ igazgatójától, aki kifejtette, hogy Soros György tevékenységéhez kapcsolódóan nem összeesküvés-elméletekről, hanem összeesküvés-gyakorlatokról lehet beszélni.

Déjà vu

A betelefonálók között azonban volt egy olyan ember is, aki nem értett egyet az előtte szólókkal. Mihály onnan indította gondolatmenetét, hogy fiatalkorában, a '70-es évek diktatórikus Magyarországán sokat hallgatta az Amerika Hangja rádiót, és most déjà vu érzése van. Mihály és a műsorvezető között a következő beszélgetés zajlott le (bár kissé nehezíti az olvasást, jeleztük, ha a műsorvezető megpróbált a férfi szavába vágni):

Mihály: Vártuk, hogy véget érjen a szocializmus, vártuk, hogy szabad világ legyen, vártuk, hogy valaha Európához tartozhassunk, a Nyugathoz tartozhassunk. Akkor az Amerika Hangja rádió azt mondta, hogy rendkívül fontos a jogállamiság megléte, aminek eleme, hogy független legyen a bíróság, legyen független a törvényhozói szerv és a végrehajtó szerv. És a negyedik pedig, hogy legyen független a sajtó. Legyen szabad a sajtó. Most önök úgy tették fel a kérdést, hogy az ellenzék képes volt Magyarország ellen dolgozni Brüsszelben. Már a megközelítés is borzalom. (A műsorvezető megpróbál közbevágni.) Tizenhét évesen az Amerika Hangját kellett hallgatnom, és most ismét olyan világban élünk, hogyha szabad sajtót akarok hallgatni, akkor vagy az interneten tájékozódom (a műsorvezető megpróbál közbevágni), vagy pedig valamelyik nyugati sajtóterméket olvasom. Borzalom, tessék elhinni nekem…

Műsorvezető: Tehát, Gábor, nem értem. Egyrészt…

Mihály: Én Mihály vagyok.

Műsorvezető: Bocsánat, Mihály, elnézést. Szóval Mihály, én azt gondolom, hogyha nem lenne szabad ez a sajtó, mármint, hogy konkrétan nyilván a Kossuth Rádióra gondol, akkor ön nem nagyon tudná itt elmondani a véleményét. Egy.

Mihály: De uram, amikor így teszik fel a kérdést az én adómból fizetett rádióban…

Műsorvezető: Mondom egy. Tiszteljen meg, legyen szíves! (Mihály még mondja.) Jó, akkor halkítsuk le Mihályt, jó? Kicsit halkítsuk le Mihályt, jó? Köszönöm szépen. (Mihályt teljesen lehalkították, lenémították.) Tehát, egy: ha nem lenne szabad a sajtó, ön nem tudná ezt elmondani. Kettő: én nagyon szívesen beszélek önnek olyan időkről, amikor bizonyos emberek a lábukat nem tehették be bizonyos médiumokhoz, mert egyszerűen listán szerepeltek a nevek, és nem nagyon fogadták volna őket szeretettel… Most akkor hívjuk vissza Mihályt!

Itt visszahangosították Mihályt, aki azóta is mondta, amit szeretett volna.

Mihály: …ezt szeretném elmondani a Kossuth Rádióban…

Műsorvezető: Itt van még, Mihály?

Mihály: Igen, itt vagyok.

Műsorvezető: No, de egyébként az ellenzéki tevékenységgel egyetért?

Mihály (nevet):Az ellenzék lehetne százszor vérmesebb, és már régen utcára kellene vinnie az embereket.

Műsorvezető (szintén nevetve):Na, hát akkor innen folytassuk a hírek után!

Mihály: Mert… (Mihályt lekeverik.)

Műsorvezető: Köszönöm, hogy hívott bennünket, Mihály! Én azt gondolom, hogy a szabad sajtó kérdésében most nem kell vitába szállnunk.

Ezután hírek következtek, de Mihályt már nem kapcsolták vissza. A műsort itt hallgathatják meg. Az adás rögtön a magyar–lengyel jogállamisági vétóval kapcsolatos résszel kezdődik, Mihály 18 perc 54 másodpercnél kapott szót.