Áder: A veszélyben egymásra vagyunk utalva, a magunk biztonsága a többiekétől függ

2021. március 15. – 10:23

Másolás

Vágólapra másolva

A koronavírus-járvány miatt idén is a Parlament előtti zászlófelvonás volt az egyetlen, helyszíni központi rendezvény a nemzeti ünnepen, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emléknapján. Magyarország lobogóját Benkő Tibor honvédelmi miniszter engedélyével vonták fel katonai tiszteletadással.

Ezt követően Áder János ünnepi beszédét közvetítette a közmédia. A köztársasági elnök beszédében a koronavírus-járványra utalva feltette azt a kérdést, hogy „képesek vagyunk-e az eddiginél is jobban összefogni egy, az életünket és szabadságunkat fenyegető erővel szemben, amely fájdalmat és halált hoz közénk?”.

Áder János szerint a küzdelem akkor válik személyessé, ha a baj már a mi ajtónkon kopogtat.

„Eloltjuk-e a járvány tüzét azzal az egyszerű döntéssel, hogy beoltatjuk magunkat, vagy maradunk áldozatok, és tehetetlenül várjuk, hogy valami csoda történjen velünk? Tudunk-e cselekedni hazánkért, családunkért, közösségeinkért, szomszédunkért, mindannyiunk szabadságáért, vállaljuk-e a védekezésből a felelősség ránk eső részét?”

- kérdezte beszédében a köztársasági elnök.

Áder János Jókai Mór erkölcsi parancsára is emlékeztetett: „tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt”, és amellyel a magyar nemzet szabadsága kezdődik. És bár e napról 173 éve emlékeznek meg a magyarok, 31 éve pedig már szabadon teszik ezt, az idei már a második olyan március 15-e, amit nem lehet az elmúlt évek hagyományai szerint ünnepelni – idézte fel az államfő.

Áder János Arany János szavaival válaszolt azoknak is, akik azt kérdik: van-e mit ünnepelni egyáltalán? Segít-e rajtunk most egy 173 évvel ezelőtti történet? Arany János tudta: a modern magyar történelem legnagyobb vállalkozása, a polgári átalakulás, csak akkor sikerülhet, ha minél többen a magukénak érzik, ha a változás kiteljesedik. Ha a szabadság mindennapi tapasztalat, ha annak értelme lesz, és ha veszélybe kerül, az emberek készek áldozatot hozni érte. A költő válasza a kérdésre, tűz esetén oltaná-e a szomszéd házát vagy a helység távolabbi épületét, az volt: felebaráti kötelességből is oltaná azt, másodszor pedig azért, hogy a tűz ne terjedjen tovább, akár a saját házára. „Ha a magad házát meg akarod menteni, a másik házát is ótalmaznod kell”.

A veszélyben egymásra vagyunk utalva, a magunk biztonsága a többiekétől függ, egyedül nem lehet veszélyhelyzetet kezelni – mondta a köztársasági elnök. Ehhez a felismeréshez azonban a forradalmak és szabadságharcok önmagukban még kevesek lehetnek. A forradalom ugyanis lehet távoli, a küzdelem azonban akkor válik személyessé, ha a baj már a mi ajtónkon kopogtat – mondta.