Egy befolyásos diplomata eltussolt botránya

Legfontosabb

2021. február 2. – 07:13

frissítve

Egy befolyásos diplomata eltussolt botránya
Illusztráció: szarvas / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Szalay-Bobrovniczky Vince részegen, gyerekeivel az autójában karambolozott Bécsben, az ügyet csendben elrendezték Ausztriában, pedig letöltendő börtönbüntetés is járhatott volna érte. Az esetnek Magyarországon sem lett következménye, a Külügyminisztériumhoz a baleset leglényegesebb részletei el sem jutottak. A Habony–Rogán-körhöz tartozó diplomata egy időben Orbán Viktor számára is fontos kapcsolatokat ápolt, ezért hiába volt vele elégedetlen Lázár és Szijjártó is, nem tud kiesni a kormányzatból.

Nyolc évvel ezelőtt Magyarország bécsi nagykövete szolgálati autójával karambolozott az osztrák fővárosban. Ha csak ennyi történt volna, talán még hírértéke sem lenne, bár az ilyen esetek azért legalább egy színes hírként meg szoktak jelenni a bulvárlapokban. Figyelemre méltóak ugyanakkor a baleset körülményei, és az is, ahogyan az érintett diplomata, Szalay-Bobrovniczky Vince, valamint a magyar Külügyminisztérium és az osztrák hatóságok kezelték az ügyet.

A politikus a baleset idején több szabályt is megszegett, az eseményt utólag rekonstruálva egyértelmű, hogy nem is lett volna szabad volán mögé ülnie. Azért, hogy teljes képet kapjunk a történetről és annak utóéletéről, több mint egy tucat külügyi és diplomáciai forrással beszéltünk (a téma érzékenysége miatt nem vállalták a nevüket), valamint hetekig leveleztünk az osztrák és a magyar hatóságokkal és szakértőkkel.

Valószínűleg kevesen tudják fejből, hogy kicsoda Szalay-Bobrovniczky Vince, ezért mielőtt továbbmennénk, érdemes felidézni, hogy bár az utóbbi időkben kevesebbet hallani róla, bécsi nagykövetként gyakori szereplő volt a hazai és az osztrák sajtóban is: támadta a Riporterek Határok Nélkül zsűrijét, mert szerinte nem a megfelelő újságírókat tüntették ki; egy linzi kiállítás képei miatt (!) az osztrák államfőnél tiltakozott; egyik leghíresebb esete volt, amikor a nagykövetségen a társaságában gúnyolódtak osztrák humoristák a Szent Koronán. Két éve a német konzervatív Die Welt újságírója tette fel az internetre, hogy milyen, párját ritkító leveleket küldözgetett neki kormányzati emailcíméről a magyar diplomata.

Orbán Viktor miniszterelnök érkezik az Európai Néppárt kibővített, európai uniós és EU-n kívüli néppárti állam- és kormányfők részvételével megrendezett csúcstalálkozójára Bécsben 2013. június 20-án. Balról Szalay-Bobrovniczky Vince, Magyarország bécsi nagykövete. – Fotó: Jakob Glaser / MTI / Európai Néppárt
Orbán Viktor miniszterelnök érkezik az Európai Néppárt kibővített, európai uniós és EU-n kívüli néppárti állam- és kormányfők részvételével megrendezett csúcstalálkozójára Bécsben 2013. június 20-án. Balról Szalay-Bobrovniczky Vince, Magyarország bécsi nagykövete. – Fotó: Jakob Glaser / MTI / Európai Néppárt

Nem engedték, hogy újra beindítsa az autót

Szalay-Bobrovniczky 2013. április 26-án este a családjával hazafelé tartott a nagykövetség szolgálati Mercedesével, amikor egy egyenes, egyirányú utcában, a Vorlaufstraße 5.-nél kénytelen volt befékezni előtte egy Volkswagen taxi. A nagykövet nekihajtott az autónak, amely az ütközés következtében belecsúszott egy éppen kifelé parkoló A-osztályú Mercedesbe.

A helyszínre érkező rendőrök Szalay-Bobrovniczkynél előzetes légalkoholszintet mértek, a szonda 0,84 mg/l-t mutatott. Emellett a lapunk birtokába került rendőrségi jegyzőkönyv szerint a nagykövet „az alkoholos befolyásoltság egyértelmű jeleit mutatta, egyértelműen érezhető volt a szájából az alkoholos italok szaga, és láthatóan be voltak vörösödve a kötőhártyái is”.

A nagykövetség ötszemélyes szolgálati autójában hatan utaztak, a diplomatán kívül felesége és négy gyermekük tartózkodott a járműben, ahol a rendőrség szerint nem szereltek fel biztonsági eszközöket a gyerekeknek. Szalay-Bobrovniczkyék sérülés nélkül kiszálltak, a másik két autóban azonban ketten könnyebben megsérültek: a taxi utasa, valamint a másik Mercedes sofőrje, egyiküket kórházba is szállították, ahonnan rövid időn belül hazaengedték.

Bár Ausztriában nincsen zéró tolerancia, kevés mennyiségű alkohol után szabad autót vezetni, Szalay-Bobrovniczky annyira egyértelműen ittas volt, hogy a rendőrök a jegyzőkönyv szerint közölték vele: a rendelkezésre álló eszközökkel megakadályozzák, hogy újra beindítsa a járművet. A szolgálati Mercedest végül tűzoltók pakolták félre a forgalomból, majd a nagykövetség egyik munkatársa vitte el a helyszínről.

A nagykövet a helyszínen bemutatta az Európai és Nemzetközi Kapcsolatokért Felelős Szövetségi Minisztérium vörös legitimációs kártyáját, az előzetes légalkoholszint-mérést követően pedig elutasította az önkéntes alapú légalkoholszint-mérést. (Ausztriában előzetes alkoholszintet mérnek egy nem kalibrálható eszközzel, amelynek az eredménye után még nem büntetnek azonnal: ha józannak méri a sofőrt, továbbengedik, de ha nem, akkor előveszik a kalibrált szondát.)

Szalay-Bobrovniczky lapunknak azt állította, hogy a helyszínen lemondott diplomáciai mentességéről, és alávetette magát a rendőrségi intézkedésnek. Ennek ellentmond, hogy a nagykövet a helyszínen nem volt hajlandó megfújni a kalibrált szondát, a diplomáciai mentességről pedig nem is mondhat le egy diplomata; az immunitást csak a küldő ország / nemzetközi szervezet oldhatja fel.

A jelenleg a Miniszterelnökségen dolgozó politikus az ittasságára vonatkozó kérdésünkre azt válaszolta, hogy „biztos voltam abban, hogy csak az osztrák szabályok által megengedett mértékben fogyasztottam alkoholt;

vélhetően azért, mert ebben az időszakban egy vírusos megbetegedés miatt gyógyszert szedtem, amelyről orvosi igazolással is rendelkezem, az alkoholszonda magasabb értéket mutatott a megengedettnél”.

Elhallgatta a lényeget

Egy ilyen esemény után több dolog történhet. Általában a történet kiszivárog a sajtóhoz, az ittasan történt baleset ténye másnap megjelenik a hírekben, a karambolból mindkét országban ügy lesz, amely a közvélemény nyomására a diplomata hazahívásával zárul. A bécsi baleset ugyanakkor nem jutott el akkoriban az osztrák sajtóhoz (sem), Szalay-Bobrovniczky pedig elhallgatta a Külügyminisztérium elől a karambol körülményeit, holott nagykövetként kötelessége lett volna mindenről tájékoztatni a feletteseit.

A 2013. április 30-án készült hivatalos feljegyzésében (amelyet a külügy Létesítménygazdálkodási Főosztályának címzett) a nagykövet egy egyszerű közlekedési balesetként vázolta a történteket. Mindössze annyit jelentett, hogy balesete volt a szolgálati autóval, a másik két érintett járműben pedig egy-egy ember könnyebben megsérült, ők azonban nem tettek feljelentést; majd pedig kérte a keletkezett kár teljes körű casco biztosításra történő rendezését.

Azt már kihagyta a feljegyzésből, hogy ittas volt, és az utasai is szabálytalanul tartózkodtak a járműben. Ráadásul Szalay-Bobrovniczky akkor a külügynek (ahogy most lapunknak küldött válaszában is) azt állította, hogy hivatalos fogadáson vett részt, és azt sem említette meg, hogy az osztrák államügyészség a sérültek miatt hivatalból nyomozati eljárást indított.

Szalay-Bobrovniczky hivatalosan jelentett története külügyi és diplomáciai forrásaink szerint több szempontból is kétségbevonható. Egyrészt úgy tudjuk, hogy a nagykövet minden hivatalos eseményre – pláne fogadásra – sofőrrel járt, most mégis ő vezetett; információnk szerint azért, mert azon az estén nem hivatalos fogadáson vett rész, hanem egy magánprogram után vitte haza a családját; fogadásokra egyébként sem szokás pár éves gyerekeket vinni, de nagyobbakat sem igazán; a péntek este tartott hivatalos fogadások különben sem este hét órakor szoktak véget érni; ha pedig valaki vírusos megbetegedés miatt gyógyszert szed, akkor jellemzően nem jár fogadásokra.

Súlyos büntetés is benne volt a levegőben

Az államügyészség hivatalból indított nyomozása komoly kockázatot jelentett a nagykövetnek. Ha ugyanis nincs diplomáciai mentessége, akkor önmagában a kalibrált szonda megfújásának az elutasítása miatt az osztrák törvények szerint minimum fél évre el kellett volna venni a jogosítványát; 1600 és 5900 euró közötti büntetés megfizetésére is kötelezhették volna; közlekedéspszichológiai véleményt állítottak volna ki róla; és továbbképzésen is részt kellett volna vennie.

Ezenfelül kérdésünkre Bernhard Hofer, kártérítési és büntetőügyekkel foglalkozó bécsi ügyvéd azt írta, hogy

„ha az ittas férfi okozta a balesetet – bár ez önmagában az alkoholfogyasztásból nem következik –, akkor az osztrák büntető-törvénykönyv 88. § 3. cikke szerint alkoholfogyasztás miatti, gondatlanságból elkövetett testi sértéssel vádolhatják meg, ami az osztrák büntető-törvénykönyv 88. § 3. cikkével összhangban legfeljebb 6 hónap szabadságvesztéssel vagy 360 napnyi pénzbírsággal büntethető”.

Az ügyvéd hozzátette, hogy „nem is kérdés, súlyosbító körülménynek számít”, hogy az ötszemélyes autóban hatan utaztak, négy személy pedig kiskorú volt.

Az osztrák államügyészség két hónappal a baleset után, 2013. június 17-én lezárta az ügyet. A megszüntető határozatban a bécsi diplomáciai egyezmény 39. cikkének 2. bekezdésére hivatkoztak, amely értelmében az osztrák Büntető perrendtartás szerint „az ügyészségnek tartózkodnia kell a bűncselekmény felderítésétől, és le kell állítania az erre vonatkozó eljárást, ha az előzetes vizsgálat alapján a bűncselekmény nem jár bírósági büntetéssel, vagy a vádlott további büntetőeljárása jogi okokból elfogadhatatlan lenne”.

Behívták a minisztériumba

Két hónappal a balesetet követően nem csupán a nyomozást állították le, hanem Szalay-Bobrovniczkyt informálisan is behívták az osztrák külügyminisztériumba. Ausztriában ekkor szociáldemokrata-néppárti koalíciós kormány volt hatalmon, a külügyet Michael Spindelegger, néppárti (ÖVP) politikus vezette. Külügyi forrásaink szerint a nagykövet külügyminisztériumban tett látogatásán állapodhattak meg a felek, hogy milyen feltételek mellett állítják le a nyomozást.

Arra vonatkozó kérdésünkre, hogy a külügy konzultált-e az ügyészséggel a nyomozás leállítása előtt, Johannes Aigner, az osztrák Európai és Nemzetközi Ügyek Minisztériumának helyettes szóvivője azt írta, hogy „Ausztriában az ügyészségek, mint a nyomozási eljárások vezetői, kötelesek szem előtt tartani az objektivitást, és külső befolyásolás nélkül döntenek a vádemelésekről vagy az eljárások leállításáról, a saját szemléletük és a saját mérlegelésük alapján”.

A konkrét balesetet adatvédelmi okokból nem kommentálva ugyanakkor az osztrák külügyminisztérium egy korábbi megkeresésünkre azt írta lapunknak, hogy bár az ilyen esetekben az ügyészség mindig nyomozást indít, „ha az érintett diplomata, akkor figyelembe kell venni az erre vonatkozó jogi követelményeket, például a diplomáciai kapcsolatokról szóló bécsi egyezményt is”. Mindez azt jelenti, hogy ha betű szerint nézzük a bécsi egyezményt, akkor az osztrákok jogszerűen állították le a nyomozást, Szalay-Bobrovniczky diplomáciai mentessége miatt azt nem volt lehetőségük automatikusan folytatni. Hogy egyébként etikusan jártak-e el ebben az esetben, az már egy másik lapra tartozik.

Kérdés ugyanakkor, hogy az államügyészség kérte-e Magyarországtól a diplomáciai mentesség feloldását, erre irányuló kérdésünkre azonban nem kaptunk válasz az osztrák hatóságtól; a KKM sajtóosztálya pedig azt írta kérdésünkre, hogy az osztrák fél nem kereste meg a magyar Külügyminisztériumot.

Magyarországon is bűncselekmény értékhatár felett

Hogy két ország viszonyában milyen következményekkel jár egy diplomata törvényszegése, általában attól függ, hogy a fogadó ország mekkora ügyet csinál belőle. Egyrészt kérhették volna Szalay-Bobrovniczky diplomáciai mentességének feloldását, vagy azt is, hogy a baleset után Magyarország hívja haza a nagykövetet.

Mivel nem voltak súlyos sérültek, mindkét opció kemény, talán még barátságtalannak is nevezhető gesztus lett volna; ugyanakkor az osztrákok számíthattak arra is, hogy ha a diplomata szabályosan jár el, és a kormánya tudomására hozza, hogy részegen, személyi sérüléssel járó baleset résztvevője volt, miközben kiskorúakat veszélyeztetett, akkor a küldő ország csendben hazahívja magától is.

A küldő országban ugyanis nem csak azt szokás mérlegelni, hogy a fogadó országban mennyire veri ki a biztosítékot egy diplomata kihágása, hanem azt is figyelembe veszik, hogy az elkövetett cselekmények mennyire számítanak súlyos ügynek belföldön, az milyen jogi és/vagy morális kategóriába esik.

Magyarországon 2013-ban a régi, ittas vezetéssel kapcsolatban enyhébb Btk. volt érvényben, ugyanakkor kérdésünkre Lőrik József, közlekedési ügyekre is szakosodott védőügyvéd azt írta, hogy a 0,84 mg/l-es légalkoholszint 2013-ban is „a bűncselekményi értékhatárt meghaladó mennyiségnek számított”. Lőrik hozzátette, hogy „a büntetőjogi felelősségét a járművezetőnek azonban csak akkor állapíthatta volna meg Magyarországon ebben az időben a bíróság, ha azt is bizonyítottnak találta volna, hogy ez a befolyásoltság a jármű vezetésének pillanatában is fennállt. Ennek hiányában szabálysértésért felelt volna a sofőr. A befolyásoltság megállapítására szakértőt kellett volna kirendelni a büntetőeljárásban.”

A légügyi attasé ittas esete

Forrásaink szerint nincs automatikus menetrend arra az esetre, ha egy külföldi diplomata megszegi a fogadó ország törvényeit. Nem mindegy, hogy milyen szintű kihágásról van szó; eltérő súlya van, ha valaki átsétál a piroson, mintha például szándékosan vagy gondatlanságból megsebesít vagy netán megöl valakit.

Összehasonlításképpen érdemes felidézni, hogy az űrhajós Farkas Bertalan dandártábornok 1997-ben egy személyi sérüléssel és anyagi kárral sem járó ittas vezetést követően „saját kérésére” tért haza Washingtonból, ahol a Honvédelmi Minisztérium légügyi attaséjaként tevékenykedett. A Világgazdaság akkori cikke szerint Farkas egy követségi fogadásról tartott hazafelé gyorsforgalmi úton, azonban elvétette a lakóhelyéhez közeli kijáratot. Néhány métert visszatolatott, és ekkor átlépte a záróvonalat. A rendőrök igazoltatták, a szonda pedig megállapította, hogy alkoholt fogyasztott; emiatt Virginia állam szabályai alapján egy évre bevonták a vezetői engedélyét.

A korabeli sajtóhírek szerint Farkas nem került volna fókuszba, ha két hónappal később egy diplomata nem okoz ittasan súlyos balesetet. Akkor a grúz nagykövet helyettese Washington belvárosában 120 km/h-s sebességgel nekihajtott egy autónak, ami többször megpördült a levegőben, majd nekicsapódott egy harmadik kocsinak, amelynek utasa – egy 16 éves lány – szörnyethalt, további négy ember pedig megsebesült.

Az amerikai média a grúz helyettes esete után intenzíven foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy az ilyen ügyeket a diplomáciai mentességet figyelmen kívül hagyva, az amerikai törvényeknek megfelelően kellene elbírálni. Grúzia végül – az amerikai kormány kérésére – lemondott a diplomata mentelmi jogáról, a politikust pedig letöltendő börtönbüntetésre ítélték az Egyesült Államokban.

Figyelemre méltó minisztériumi tájékoztatás

Szalay-Bobrovniczky balesetének magyarországi kezelésével kapcsolatban az is lényeges kérdés, hogy tudott-e a történet részleteiről a külügyet a második Orbán-kormány idején irányító Martonyi János. A korábbi külügyminiszter megkeresésünkre azt mondta, hogy hét éve nem nyilatkozik a sajtónak, de „biztos vagyok abban, hogy a távozásom előtti eseményekről a KKM tájékoztatást ad”.

A témában 11 kérdést küldtünk a KKM sajtóosztályának, ahonnan tíz nappal az első levelünk után az alábbi választ kaptuk:

„A Külügyminisztérium tudott róla, hogy Szalay-Bobrovniczky Vince közlekedési balesetet okozott és két személy könnyebben megsérült. Erről a külképviselet – ahogy minden rendkívüli esetről – jelentést küldött. Az esetet az osztrák hatóság vizsgálta, a nagykövet ellen eljárást nem indított, bár ő lemondott diplomáciai mentességéről. Az osztrák fél a személyi sérülés miatt indított vizsgálatot, eljárás azonban nem indult, a magyar Külügyminisztériumot nem keresték meg.”

A válasz több szempontból is figyelemre méltó. 1.) Az osztrák ügyészség nem mondta ki, hogy Szalay-Bobrovniczky okozta a balesetet, a KKM viszont igen. 2.) Kérdéseink nem arra vonatkoztak, hogy tudtak-e a balesetről, hanem hogy tudtak-e annak körülményeiről, például a diplomata ittasságáról. 3.) Az államügyészség határozata szerint nem egy általános vizsgálat indult, hanem a diplomata ellen indult nyomozati eljárás. 4.) Ezek szerint még a KKM sajtóosztályán sem tudják, hogy a diplomáciai mentesség nem személyre szól, arról nem tud lemondani egy diplomata, az immunitását kizárólag a küldő ország kormánya oldhatja fel.

Szalay-Bobrovniczky Vince, Magyarország bécsi nagykövete beszélget Martonyi János külügyminiszterrel, aki előadást tart a bécsi Diplomáciai Akadémián Közép-Európa és az EU jövője címmel 2012. december 5-én. – Fotó: Filep István / MTI
Szalay-Bobrovniczky Vince, Magyarország bécsi nagykövete beszélget Martonyi János külügyminiszterrel, aki előadást tart a bécsi Diplomáciai Akadémián Közép-Európa és az EU jövője címmel 2012. december 5-én. – Fotó: Filep István / MTI

Az osztrák nyomozás leállítása után egy hónappal egyébként Martonyi az osztrák külügyminiszter és Szalay-Bobrovniczky társaságában adott át egy kitüntetést a bécsi nagykövetségen. Viszonylag ritka, hogy miniszterek közösen vesznek részt ilyen eseményen, és az sem igazán tűnik életszerűnek, hogy egy ilyen szintű, frissen lezárt ügy ne került volna szóba a politikusok között.

A korábbi nagykövet egyébként azt írta kérdésünkre, hogy „az eseményről a Külügyminisztériumot szóban és írásban is azonnal tájékoztattam, a belső vizsgálat pedig szintén megállapította a jogellenesség és a személyes felelősség hiányát”. Egy későbbi válaszában is kijelentette, hogy „a történtekről és a fejleményekről folyamatosan tájékoztattam a Külügyminisztériumot”. Az egykori nagykövet eseményt, történteket, fejleményeket említ, miközben mi többször is konkrétan arra kérdeztünk rá, hogy tájékoztatta-e arról a tárcát, hogy ittas állapotban karambolozott.

Gyanakvás a külügyben

Bár sem Martonyi, sem a KKM nem árulta el, hogy hivatalosan tudtak-e a baleset bűncselekmény gyanúját is felvető körülményeiről a külügyben, információnk szerint az ittas vezetés ténye is visszajutott a minisztériumba. Ez az oka, hogy

a külügyben többször próbálták megtudni Szalay-Bobrovniczkytől, hogy pontosan mi is történt vele azon a péntek estén.

Mindez nemcsak morális szempontból volt érdekes, hanem például hogy a balesetben érintett három autóban keletkezett milliós károk casco biztosítás terhére történő rendezése szabályosan és jogszerűen történt-e.

Az akkor még hivatalban lévő nagykövet hónapokkal a baleset után, 2013 szeptemberében is hivatalos kérdést kapott a külügytől, amelyre válaszul írásban azt állította az illetékes helyettes államtitkárnak és a Létesítménygazdálkodási Főosztály vezetőjének, hogy a külügyi előírásoknak megfelelően tájékoztatta a minisztériumot. Szalay-Bobrovniczky azt is kijelentette, hogy a biztosító a szolgálati Mercedest megjavíttatta, valamint „a keletkezett kárt a casco biztosítás terhére minden károsulttal rendezte”.

„A baleset lejelentése, és a károk rendezése teljesen szabályszerűen zajlott, abból sem a károsultaknak, sem a Külügyminisztériumnak hátránya nem származott, illetve az osztrák hatóságok által nem kerültem elmarasztalásra.”

„Remélem, sikerült eloszlatnom a kételyedet, hogy a fenti ügyből kifolyólag esetleg bármilyen szabálytalanság történt”

– zárta Szalay-Bobrovniczky a 2013 szeptemberében írott levelét.

A nagykövet válaszai nem voltak megnyugtatóak

A nagykövet megnyugtatónak szánt válaszai olyannyira nem voltak azok a magyar Külügyminisztériumban, hogy a baleset után még közel egy évvel is, 2014. március közepén a Létesítménygazdálkodási Főosztálytól bekérték a baleset helyszíni és (amennyiben volt ilyen) később keletkezett rendőrségi iratait, valamint a baleset következtében az autó műszaki állapotában történt változásokkal és javításokkal kapcsolatos dokumentumokat.

Külügyi forrásaink szerint a felterjesztésre kért iratok hivatalosan sosem érkeztek meg a minisztériumba. Erre vonatkozó kérdésünkre Szalay-Bobrovniczky és a KKM sem árulta el, hogy a nagykövetségtől kért dokumentumokat mikor és milyen formában terjesztette fel a követség.

A kért iratok ügyét és az egész baleset körüli minisztériumi kételyeket aztán elsodorták a magyarországi politikai események. A minisztériumi dokumentumbekérés után két héttel tartották a 2014-es országgyűlési választásokat, amelyen a Fidesz újra kétharmadot szerzett; a harmadik Orbán-kormány felállásakor a külügy teljesen átalakult; Szalay-Bobrovniczky bécsi megbízatása pedig a szokásoknak megfelelően a négyéves kiküldetése végén lejárt.

A balesetnek Ausztriában lett ugyanakkor némi következménye: a szokásjogtól eltérően Szalay-Bobrovniczky nem kapott kitüntetést az osztrák államtól, miután elhagyta az állomáshelyét; pedig ha valaki legalább három évet eltölt Bécsben, akkor kitüntetéssel szokott távozni. Érdekesség, hogy 2014-ben még Szalay-Bobrovniczky is azt állította, hogy „hamarosan Ausztria egyik legmagasabb állami kitüntetését” veheti majd át, ami szerinte mutatja, hogy „Bécsben is elismerik a munkámat”.

Az állami kitüntetés elmaradása miatt egyébként a nagykövet reklamált is Sebastian Kurznál, aki 2014-ben, a nagykövet távozása idején Ausztria külügyminisztere volt, de nem járt sikerrel, a későbbi kancellár lesöpörte a panaszt.

Kulcspozíciót kapott, de villámgyorsan lefokozták

Magyarországon az esemény nem csupán teljesen következmények nélkül maradt, de Szalay-Bobrovniczky a korábbinál fontosabb pozícióba tért vissza Budapestre: a Navracsics Tibor vezetésével felálló Külgazdasági és Külügyminisztériumban lett az amerikai és európai kétoldalú kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, ami akkor meghatározó pozíciónak számított a magyar külpolitikában. Egyrészt a külügyi fókusz akkoriban még az Egyesült Államokon és Európán volt, másrészt a 2014-es minisztériumi struktúrában lényegesen hangsúlyosabbak voltak a helyettes államtitkárok, mint manapság.

Ez a szerepkör azonban kérészéletű volt, ugyanis a várakozásoknak megfelelően Navracsics 2014 őszén Magyarország uniós biztosa lett Brüsszelben; a helyét pedig Szijjártó Péter vette át, aki lényegében mínusz egyedik intézkedésével lefokozta Szalay-Bobrovniczkyt uniós ügyekért felelős főosztályvezetőnek. Az egykori diplomata ezen eléggé felhúzta magát, és egy Magyar Hírlapban megjelent PR-interjúban titokzatosan közölte, hogy elhagyja a KKM-et:

„Felkértek egy fontos feladatra az államigazgatáson belül, továbbra is közel a külügyi területhez, de erről egyelőre még nem beszélhetek.”

Az új feladat végül valóban fontosabb volt a főosztályvezetésnél: miután a terület átkerült a KKM-ből, európai ügyekért felelős helyettes államtitkár lett a Miniszterelnökségen, de néhány hónap alatt itt is elfogyott körülötte a levegő. A minisztérium akkori munkájára rálátó forrásaink szerint „komoly életvezetési problémák” voltak a politikussal, akinek Lázár János nem nézte jó szemmel a „zavaros” ügyeit.

Orbán bécsi embere

Szalay-Bobrovniczky a Miniszterelnökségen töltött időszakában is gyakran visszatért Bécsbe – ami a diplomácia világában meglehetősen szokatlan –, és forrásaink szerint kapcsolatot tartott Heinz-Christian Strache későbbi FPÖ-s alkancellárral, az ibiziai videóban szintén felbukkanó Johann Gudenusszal és azzal a Heinrich Pecinával is, aki 2014-től a Népszabadság tulajdonosa volt, majd bezárta a lapot, és szinte a komplett megyei laphálózatot átnyújtotta Orbán Viktor körének.

Szalay-Bobrovniczky Vince, Gulyás Gergely, Novák Katalin, Heinz-Christian Strache – Kép: Gulyás Gergely / Facebook
Szalay-Bobrovniczky Vince, Gulyás Gergely, Novák Katalin, Heinz-Christian Strache – Kép: Gulyás Gergely / Facebook

Beszélgetőpartnereink szerint Lázárnak nem tetszett, hogy a helyettes államtitkára nem a feladatával foglalkozik, hanem az akkori folyosói szóhasználat szerint „kétes alakokkal találkozgat”, emiatt pedig a miniszter állítólag még hivatalos feljegyzést is íratott Szalay-Bobrovniczkyvel, hogy mit csinál pontosan Bécsben. Úgy tudjuk ugyanakkor, hogy a volt nagykövet nem teljesen önszántából ápolta ezeket a kapcsolatokat, ugyanis Orbán 2014 után kezdetben Lázárt bízta meg, hogy legyen a bécsi kapcsolattartója, neki azonban annyira sokasodtak a feladatai a folyamatosan duzzadó Miniszterelnökségen, hogy elmaradtak a remélt találkozások.

Ennek következtében kormányzati források szerint Orbán informálisan átpasszolta a feladatot Szalay-Bobrovniczkynek, aki büszkén hirdette környezetének, hogy ő Orbán bécsi embere. A kormányfőnek Ausztriában az egyre erősödő, a migrációs vitában azonos álláspontot képviselő FPÖ mellett különösen Pecina volt fontos, akivel később, már a Népszabadság beszántása után személyesen is megejtett egy találkozót a bécsi nagykövetségen. A találkozó valószínűleg nem volt eredménytelen, néhány hónappal később, a 2018-as választások előtti napon Pecina megyei lapjaiban is ugyanaz, „az üzleti ügyekkel nem foglalkozó” miniszterelnökkel készült interjú jelent meg, mint Mészáros Lőrinc újságjaiban.

Bár a bécsi vonal miatt Szalay-Bobrovniczky Orbánnak is fontos volt, a sokasodó belső feszültségek miatt nem volt maradása a Miniszterelnökségen, ahonnan 2015 novemberében távozott. A politikus karrierjének folytatása nem volt zökkenőmentes, mert bár miniszterelnökségi lelépésekor „kormányzati források” azt állították, hogy önként távozik és külszolgálatban fogja folytatni, csak egy évvel később került újra pozícióba.

Szikrázott a miniszter szeme

Szalay-Bobrovniczky Vincét 2016. szeptember végén nevezték ki helsinki nagykövetnek (a finn főváros mellett ekkortól Magyarország észtországi képviseletét is ellátta). Szijjártó Péter ekkor egy nagyobb sorcserét hajtott végre a nagyköveti csapatban, Szalay-Bobrovniczky kinevezésével pedig egy időben lett nagykövet Londonban a bátyja, Szalay-Bobrovniczky Kristóf is.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf Habony Árpád üzlettársa; korábban a Fidesz-agytröszt Századvég többségi tulajdonosa volt; jelenleg pedig az Andy Vajna után maradt kaszinóbirodalmat üzemelteti Garancsi Istvánnal közösen; már londoni nagykövetként beszállt az orosz metróbizniszbe, és az egyiptomi vasúti gigatender cégében is felbukkant. Szalay-Bobrovniczy Kristóf korábban egy interjúban Habony Árpádot a bajtársának nevezte, felesége pedig a jelenlegi kormányszóvivő, Szentkirályi Alexandra.

Úgy tudjuk, hogy a két Szalay-Bobrovniczky nagyköveti jelölésének ötlete nem Szijjártó Péter dolgozószobájában született, hanem a Habony–Rogán-kör „javaslatára”. Kristóf nagykövetségében üzleti megfontolások játszottak döntő szerepet, míg Vincét leginkább „elsuvasztották” Helsinkibe, ami nem hangzik rosszul, de diplomáciai szempontból nem is egy igazán meghatározó hely. Úgy tudjuk, a korábbi bécsi nagykövet újbóli megbízatása feszültséget keltett a külügyben: „Szijjártónak szikrázott a szeme, amikor Vincét ki kellett küldenie Helsinkibe nagykövetnek”.

Külügyi forrásaink szerint természetesnek nevezhető, hogy bár formálisan minden nagykövetet a külügyminiszter jelölhet és hívhat vissza, a felterjesztéseknél nemcsak Szijjártó szava számít, hanem Orbán, Áder és miniszterek is javasolnak; rajtuk kívül pedig sokan magukat is próbálják nyomni, mivel egy jó helyen lévő nagykövetség vezetése izgalmas feladat és csábító kiváltságokkal is jár.

Forrásaink ugyanakkor megjegyezték, hogy Szalay-Bobrovniczky Vince ismételt nagyköveti felterjesztésekor Szijjártó biztosan nem tudta, hogy korábban részegen karambolozott Bécsben.

„Péter soha életében nem ivott alkoholt, és rendkívül intoleráns az ilyen ügyekkel kapcsolatban”

– fogalmazott egyik külügyi forrásunk, aki Perényi János, egy későbbi bécsi nagykövet esetét hozta fel példának.

Perényinek azután is kint maradt a diplomatarendszám a 80 milliós Aston Martinján, hogy már nem ő volt a nagykövet; miután az erről szóló hír megjelent az osztrák sajtóban, Szijjártó azonnal elbocsátotta a KKM kötelékéből Perényit, aki az ügy miatt nem lehetett később lisszaboni nagykövet.

Pedig „Perényi harcostárs volt, a migrációs válság idején sokat tartotta a hátát Bécsben a kormány miatt” – bizonygatta egyik külügyes forrásunk, hogy Szijjártónak miért nem lehetett információja 2016-ban Szalay-Bobrovniczky balesetéről, hiszen ennél lényegesen kevesebbért is elkaszált nagyköveti karriereket.

Ugyanakkor forrásaink szerint a Szijjártó és Szalay-Bobrovniczky közötti habitus- és életvitelbeli éles különbségek, valamint a helsinki nagykövetségről érkező panaszok vezettek végül oda, hogy Szijjártó kevesebb mint két év után visszahívta a nagykövetet. Szalay-Bobrovniczky ekkor sem tudott kiesni a kormányzatból, ismételten helyettes államtitkár lett a Miniszterelnökségen, ám munkájának már hivatalosan nem maradt külügyi vonatkozása: jelenleg a tárca civil- és társadalmi kapcsolataiért felel.

Informálisan ugyanakkor továbbra is rajta maradt a bécsi vonalon, az ibizai videó megjelenése előtt néhány nappal még Gulyás Gergely és Novák Katalin társaságában együtt nevettek a korrupciós ügybe belebukó Strachéval a NER egyik kedvenc éttermében.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!