A rektoroknak a minisztériumban mondták meg, mi legyen a kérelmükben

Rendes években a két ünnep között az egyetemeken is nyugi van, de 2020 ebből a szempontból sem volt normális, és az eddigiek alapján 2021 sem tűnik unalmasnak. Az év legutolsó napjaiban – volt, ahol december 30-án – rendkívüli szenátusi ülést hívtak össze a három legfontosabb vidéki egyetemen. Pécsen (PE), Szegeden (SZTE) és Debrecenben (DE) arról kellett dönteni, hogy az egyetemekhez tartozó klinikai központok január elsejétől – vagyis két napon belül – önálló jogi személlyé válnak. Az utolsó pillanatos átalakítást a koronavírus-járványra hivatkozva az illetékes minisztérium kezdeményezte, arra hivatkozva, hogy a BM alá került kórházirányítás miatt van szükség a változásra.

Az egyetemek eleget tettek a kérésnek, azt azonban ekkor még senki nem mondta nekik, hogy néhány nap múlva egy sokkal alapvetőbb változás elébe néznek: ha a rektorok keresztülverik a döntéshozó szerveken, az egyetemek formálisan megszűnnek állami intézmények lenni, egy magánalapítvány lesz a fenntartójuk, minden lényegi döntést pedig egy kinevezett kuratórium fog meghozni. Eléri őket az a sajátos kormányzati privatizálás, ami az egyetemi szférában 2019-ben a Corvinusszal kezdődött, idáig az SZFE botrányával kulminált, és az államtól való függetlenítés nevében egyetemi vezetővé tette Varga Judit igazságügy-minisztert, Szijjártó Péter külügyminisztert és egy sor Fidesz-közeli potentátot.

A három nagy vidéki tudományegyetem esetében azért is lehet meglepő ez döntés most, mivel Palkovics László néhány hónappal korábban még azt nyilatkozta az InfoRádiónak, hogy a három vidéki tudományegyetem, valamint a SOTE, az ELTE és a Műegyetem is állami fenntartásban maradnak, így fejlesztik őket tovább. Palkovics akkor azt mondta, hogy ezek nagy és bonyolult intézmények:

„először értsük meg azt, hogyan működik ez az alapítványi konstrukció, aztán később hozhatunk még döntést, egyelőre nem gondoljuk azt, hogy a nagy egyetemeket át kéne alakítani”.

Azt, hogy az egyetemi klinikák új státusza hogy függ össze a pár nap múlva belengetett teljes modellváltással, azóta is csak találgatják egyetemi berkekben. Van, aki szerint ez már az alapítványi fenntartásba adásnak ágyazhatott meg, mások szerint az is elképzelhető, hogy 2020. december végén még az ITM sem tudta pontosan, mit fog kérni néhány nap múlva. A legelterjedtebb vélekedés szerint a Palkovics vezette tárca ezzel akarta bevédeni a klinikákat és velük a vidéki orvosi karokat attól, hogy az Emmi leválassza és átvegye őket. Hogy lehetett ilyen irányba mutató szándék, azt először egy fura egyetemi állásfoglalás jelezte tavaly júliusban. Ebben az SZTE teljes vezetése deklarálta, hogy ragaszkodik az egyetem egységéhez és minden karához – a találgatások szerint erre állítólag azért volt szükség, mert Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem (SE) fajsúlyos rektora a vidéki orvosi karokat a saját intézményéhez csatolva akart létrehozni egy országos orvosképző szuperegyetemet.

Hogy az Emmi és az ITM, illetve Merkely (vagy a Káslerékkal alkalmi érdekszövetségben lévő Pintér Sándor?) és a mostanában a kormányzaton belül teret vesztő Palkovics rivalizálása mennyire befolyásolja a nagy sebességre kapcsoló felsőoktatás-politikát, az már a kremlinológiai tippelgetések terepe. A vidéki intézményekben mindenesetre most az egyetemi vezetők egyik informális érve az alapítványosodás mellett az, hogy ez a feltétele az orvosi karok megtartásának, az egyetemi integráció megvédésének, amit egyébként 2000-ben még az első Orbán-kormány ütött nyélbe.

Az ITM mindenesetre most kifejezetten az orvosi karral is rendelkező egyetemeknek kínálja fel a modellváltás lehetőségét. Ezzel a SE, a PTE, az SZTE és a DE azokhoz az intézményekhez csatlakozik, melyek az elmúlt másfél évben váltak államiból alapítványivá: a Corvinust 2020-ban a Miskolci Egyetem, az Állatorvostudományi Egyetem, a soproni, a győri és a kecskeméti egyetem, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, végül az SZFE követte. Februártól szintén vagyonkezelő alapítvány alá kerül a nevet váltó Szent István Egyetem (ők közben beolvasztották a Kaposvári Egyetemet is) és a veszprémi Pannon Egyetem. Az egri Esterházy Károly Egyetem hamarosan az egri érsekséghez kerülhet, azt pedig hétfőn erősítette meg a minisztérium, hogy terveik szerint a Dunaújvárosi Egyetemen is jöhet az alapítványosítás. Ez azt jelenti, hogy a 2018-ban meglévő 26 állami egyetemből hamarosan csak tíz (köztük az ELTE, a BME és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem) marad állami fenntartásban.

A modellváltástól a minisztérium a versenyképesség javítását, hatékonyabb gazdálkodást, rugalmasabb működést vár, több tere lehet az innovációnak, egyetemi vállalatoknak, gazdasági együttműködéseknek – mondják. A pozitívumok közé sorolják, hogy az alapítványi fenntartás alá kerülő intézmények mentesülnek a nehézkes közbeszerzések alól, és nem köti az egyetemi bérskála sem a vezetőket. Megszűnik ugyanakkor a közalkalmazotti státusz, de ezt lehet, hogy sok munkavállaló szemében kompenzálja a beígért béremelés: kétszer 15 százalék, előbb idén ősszel, majd 2022-ben.

A béremelést az állam állja a modellváltó egyetemeken, ahogy a működtetés nagyobb részét is. Erről közép- és hosszú távú finanszírozói megállapodást kötnek az intézményekkel, ami önmagában is mutatja, hogy valójában egyáltalán nem lehet állammentesítésről beszélni. Az egyetemek alapítványi fenntartásban is nagyrészt állami pénzből fognak létezni, és bár megkapják saját tulajdonba az általuk használt ingatlanokat, ezeket nem nagyon tudják értékesíteni – igaz, az SZFE Vidnyánszky-féle új vezetése éppen megválik az Ódry Színpad épületétől. Óriási vagyonátadásról, mint amilyenben a Corvinus (vagy 500 milliárd forinttal a szintén közalapítványosított MCC) részesült, szó sincs, és nem látni, hogy az állami finanszírozás, ami feltehetően nem lesz olyan módon normatívákhoz kötve, mint az eddigi rendszerben volt, ebben a felállásban hogyan vezetne kisebb függőséghez.

Miközben a minisztérium politikai kommunikációja szerint az alapítványi rendszerben az egyetemek még autonómabbak lesznek az államtól, az egyetemek éppen a megmaradt autonómiájukat féltik.

Az egyetemi autonómia az állam túlhatalma és politikai befolyása, a szenátusok meggyengítése, döntéseinek alkalmankénti felülírása, a rektori kinevezések, na meg a kancellári rendszer működtetése miatt sok helyen idáig is csak részleges lehetett, és ehhez a nevetségesen alacsony bérek (egy tanársegéd havi nettó fizetése 170 147 ezer forint) miatti kiszolgáltatottság is vaskosan hozzájárult. A béreket azonban nem törvényi megkötések miatt nem lehetett idáig emelni (a bérskála csak a minimumot írja elő, többet lehetne adni, ha lenne miből), hanem mert a felsőoktatás súlyosan alulfinanszírozott, és az állam idáig is emelhette volna a normatívát.

Ehelyett azonban most a modellváltás a valamivel bőségesebb, de még így is nagyon alacsony juttatások feltétele. Ezt az egyetemeken sokan zsarolásnak élik meg, és úgy érzik, hogy a többi belengetett változást is simán megléphette volna a kormány fenntartóváltás nélkül is, például a közbeszerzések alól kivehette volna a kisebb egyetemi kutatásokat, vagyis önkényes árukapcsolásról van szó. Az alapítvány alá kerüléssel eszerint az egyetemi polgárság autonómiája éppen hogy csökkenne. Az ettől tartók szerint félő, hogy a feléjük helyezett kuratórium összetételébe nem lesz érdemi beleszólásuk, hogy a kuratórium árnyékában a választott szenátus érdemi funkciók nélkül marad, hogy a kuratórium által kinevezett rektor tetszőlegesen gyakorolja majd a munkáltatói jogokat, vagy hogy az alapítványi pénzköltések még kevésbé lesznek ellenőrizhetők.

Mindez persze nem szükségszerű. Az ITM az alapítványi fenntartású elitegyetemekre (Harvard, MIT, Yale, stb.) hivatkozik, ott azonban az őket irányító kuratóriumokba jellemzően az egyetemek, esetleg végzett hallgatók delegálnak tagokat, és az alapító okiratban foglaltak a kuratóriumot is kötik. Az eddigi magyar egyetemi átalakulások ugyanakkor – mindenekelőtt az SZFE példája, ahol az egyetem egyetlen releváns kérését sem vették figyelembe a kuratórium felállításánál, és most olyan oktatót neveznek ki, aki nemrég még az egyetem tiltakozó hallgatóin élcelődött – nem erősíti a bizalmat, hogy nálunk is valami ilyesmi lenne a cél.

„A kollégák között nagyon pesszimista, lemondó a hangulat. Majdnem mintha a halálra ítéltet tájékoztatnák a guillotine működéséről”

– festette le a Telexnek az atmoszférát egy szegedi bölcsészkari oktató. Szegedi, debreceni és pécsi tanároktól és kari vezetőktől egyaránt azt hallottuk, hogy az egyetemi vezetést mindenhol váratlanul érte, hogy január elején közölték velük a minisztériumban az átalakítási terveket. Információink szerint Debrecenben a rektori tájékoztató után rögtön az terjedt el, hogy ez az ukáz, meg kell csinálni. Az egyetemi vezetés ott (Debrecenben a Putyinnak díszdoktori címet adó, Palkovicsnak külön irodát fenntartó Szilvássy Zoltán a rektor) és a Semmelweis Egyetemen Merkely Béla határozottan átalakításpárti, utóbbi érdemi fejlesztéseket remél az alapítványi működéstől, amivel az orvosegyetem felzárkózhat az európai élvonalra. Rovó László szegedi rektor is egyértelműen javasolja a modellváltást, míg a pécsi Miseta Attila tudomásunk szerint még nem tette egyértelművé az álláspontját. Az egyetemek mellesleg attól is tartanak, hogy ha a többi intézmény átalakul, ők viszont kimaradnak, akkor gazdasági és politikai hátrányba kerülnek a többiekkel szemben.

A gyors átalakítás belengetése az egyetemi közösségek egy részét sokkolta, de azért nem mindenkit. Azokon a területeken (műszaki, orvosi és alkalmazott természettudományok főleg), ahol az innovációs ipar, a gyakorlati alkalmazás, a gazdasági együttműködéseknek bejáratottak, sokan bíznak abban, hogy az alapítványi egyetem jobb feltételeket hozhat. A humán és társadalomtudományok képviselői közben egyre inkább másodlagos akadémiai polgárnak érzik magukat. Talán az universitas eszme és értékszempontok mellett emiatt is van, hogy a körükben többen tiltakoznak. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Professzorok Tanácsa hétpontos állásfoglalásban figyelmeztette az egyetemi vezetést, hogy a döntésük nemzedékekre hat ki, ezért csak alapos információk birtokában hozzanak, jól megfontolt döntést.

Az idő viszont nagyon rövid. Mint kiszivárgott, az ITM már február elejére kormánydöntést és országgyűlési szentesítést akar; sarkalatos törvényről van szó, ezért kétharmados többség kell a kiszervezéshez. Az SZFE-nél az egyetemi vezetés feje fölött egyszerűen a kormánytöbbség döntött a fenntartóváltásról. A hasonló botrányokat most azzal előznék meg, hogy bár a modellváltást egyértelműen a minisztérium kezdeményezte a rektoroknál, formálisan az egyetemeknek kell kérelmezniük, hogy elszakadjanak az államtól.

„Ez egy színjáték, és fordítva ülünk a lovon. Előbb kellene látni az alapítvány alapító okiratát, a garanciákat, hogy megmarad-e az egyetemi autonómia, hogy milyen szabályok védik majd a munkavállalókat, és a kuratórium összetételét. De itt azt akarják, hogy előre döntsünk”

– jellemezte nekünk a helyzetet egy pécsi kari vezető. Részben ugyanezt emelte ki egy szegedi tanszékvezető: „Ez nem egy gyár, amit egyik napról a másikra el lehet adni, be lehet zárni. A felsőoktatás és a tudomány nem olyan természetű, amiről rapid döntéseket lehet hozni. Nem mi hoztuk létre, az egy szent örökség, amihez türelemre, a nézetek ütköztetésére van szükség.”

A legvalószínűbbnek ebben a pillanatban az tűnik, hogy az egyetemi szenátusok Pécsen és Szegeden is valamilyen érdemi feltételekhez kötött, tárgyalásos megoldást javasolnak majd: megpróbálják elérni, hogy az egyetemi autonómia érvényesülésére minél több garanciát kapjanak, hogy a szenátus érdemi jogkörökkel rendelkezzen az új felállásban is, és hogy ezeket foglalják bele az alapítvány alapító okiratába. Különösen fontos nekik, hogy ne egy minisztériumban összeállított listát kapjanak a kuratóriumról, mint a színművészetisek, hanem abban az egyetemi polgárok delegáltjai vegyenek részt, méghozzá meghatározó súllyal. A szegedi követelések ezt úgy konkretizálják, hogy a szenátus dönthessen a kuratóriumi tagok kétharmadáról, és a minisztériumi kinevezettekkel szemben is legyen a szenátusnak vétójoga.

Bár Szegeden és Pécsen is vannak az átalakítási tervekkel szemben az erőteljesebb fellépésben bízó tiltakozók, mint a Libertas Veritas Virtus csoport, az SZFE-shez hasonló radikális ellenállást most úgy tűnik, nem támogatja az egyetemi hangulat. Mint egy, az átalakítást ellenző debreceni vezető oktató foglalta össze nekünk: „Jó a politikai időzítés: a COVID miatt szétesett az egyetemi közösség, most csak apátia és kétségbeesés látszik. Ha pedig arra gondolok, hogy Palkovics az akadémiai kutatóhálózat elvételénél is mindent megígért, majd a kifárasztás taktikájával a végén lényegében nem lett semmi, elég kellemetlen déja vu érzésem van.”

Pécsen az egyetemi szenátus csütörtökön dönt arról, hogy kérik-e az alapítványba való kiszervezést, majd napokon belül döntést kell hozni Szegeden, Debrecenben és a Semmelweis Egyetemen is. A minisztériumban két hete tájékoztatták először a rektorokat.

A cikk korábbi verziójában a bértábla szerinti egyetemi oktatói fizetéseket tévesen tüntettük fel: a tanársegédi nettó 170 ezer Ft helyett a valóságban csak 147 ezer Ft.