Szigliget új polgármestere: A kikötő már elúszott, a várat nem adtuk

„Annyi mindent mondanak a háta mögött, hogy mi miatt mondott le. Mondták azt is, hogy életveszélyesen megfenyegették őt meg a családját is, meg hogy mindenfajta gondjaik voltak ezekkel a beruházókkal, és hát betelt nála a pohár” – a hétvégi időközi polgármester-választás után a helyiek hétfőn még mindig csak találgatták, mi állhatott Balassa Balázs volt szigligeti polgármester váratlan lemondása mögött. A feltételezések július óta azért is tarthatják magukat, mert Balassa akkor ködösen csak úgy fogalmazott, hogy egyre nehezebben éli meg az igazságtalan, rosszindulatú támadásokat. „Rá kellett döbbennem arra, hogy nagyon megváltozott az a közeg, ami körülvesz bennünket, és amiért korábban időt, energiát nem kímélve szerettem dolgozni” – nyilatkozta, de azt, hogy pontosan mire célzott, azóta sem árulta el.

Lemondása után kilenc független jelölt – köztük Balassa Dániel – indult, akik közül ketten végül visszaléptek a jelöltségtől. Az, hogy Balassa Balázs 31 éves fia is indul a választáson, sokakat meglepett, hiszen édesapja nyilatkozata után ez furcsa volt – mondták azok szigligetiek, akiket erről kérdeztünk a választás másnapján. „»Nem tudom továbbcsinálni így azt az értékrendet, amit eddig követtem«, ezért mondott le a polgármester. És a fia? A testvére, aki most képviselő lett? A másik két képviselő, akik nyáron testületileg lemondtak, de most újra megválasztották őket, most hirtelen tudják?” – kérdezte egy helyi férfi.

Balassa fiát ennek ellenére rengetegen támogatták, és október 18-án 351 szavazattal polgármesternek választották. (A második legtöbb szavazatot, 137-et, Idrányi Péter kapta.) A falu képviselő-testületének négy helyéért 23 független jelölt indult, ketten végül azok közül kerültek be, akik júliusban feloszlatták magukat, és képviselő lett Balassa nagybátyja is.

Balassa Dániel a Telexnek arról beszélt, hogy júliusi döntésük egyfajta taktikai lépés volt, és azért sem beszéltek a felállás okáról, hogy elérjék a céljukat. „Nem titok, féltjük a Balatont, féltjük Szigligetet, és hajlandók vagyunk bármilyen lépést megtenni azért, hogy olyannak tudjuk megőrizni, amilyennek szeretjük” – mondta.

Annak, hogy apja 18 év után lemondott, több oka is volt. „Az önkormányzatok egyre kevésbé bírnak befolyással lenni bizonyos döntésekre. Ez látszik a most készülő partszabályozásnál és a Balaton-parti nagyberuházásoknál is. Édesapám úgy látta, hogy egyre kevésbé tud hatással lenni azokra a folyamatokra, amik a Balatonon zajlanak. Szigligeten akkor konkrétan nem volt olyan terv, hogy valamilyen nagyobb beruházást akarnának véghez vinni,

a település parti részén viszont volt egy-két olyan ingatlan, amiket sokkal magasabb áron adtak el. Akkor megijedtünk, hogy Szigligeten is megtörténik az, ami a Balaton-parton már több helyen is látható.”

Összetűzésbe kerültek a vár beruházását végző vállalkozóval is, akivel egyre nehezebb volt az együttműködés. „Nem feltétlenül értettünk egyet a vállalkozóval, hogy bizonyos munkákat mikor kellene elvégezni, felsőbb szintekről pedig nem jött az a támogatás, ami elvárható lett volna. A vállalkozóval később rendeztük a konfliktust” – árulta el Balassa Dániel. Az utolsó lökést az adta meg, hogy az állami tulajdonban lévő szigligeti vár üzemeltetési jogát teljesen elvették volna a településtől.

„Az egyik fő oka annak, hogy édesapám lemondott, hogy felvetődött, az állam más üzemeltetőt szeretne a szigligeti várnak. Azt tudni kell, hogy a költségvetésünk komoly bevétele a várból származik. Évente 150 ezer feletti látogatószámmal üzemel, és egy évben bruttó 100 millió feletti bevételt hoz. Idén a járvány miatt csak június 21-én nyitottunk, de már produkáltuk a tavalyi számot.”

A polgármester azt mondja, lemondásuk olyan nagy nyilvánosságot kapott, amivel elérték céljukat. „A szigligetiek összezártak. Ezen a településen nagyon sok híres, befolyásos embernek is van nyaralója, egyéb ingatlana. Közülük többen is jelezték, hogy nagyon szívesen segítenének, és lehet, hogy a háttérben segítettek is. Bízom benne, ha a jövőben a falu számára komolyabb szálakat kell megmozgatni, rájuk akkor is lehet majd számítani.”

„Nagyon magas szintről kaptunk megerősítést, hogy a vár üzemeltetése még hosszú ideig a szigligeti önkormányzatnál marad.”

Állítja, jelenleg nincs befektetői nyomás Szigligeten. Súlyos találgatásnak nevezte azt is, hogy egy nagyobb építkezés miatt alakítanának ki a hegyoldalban egy kétsávos utat és sajátítanának ki telkekből bizonyos részeket. „Évek óta téma, hogy egyes tulajdonosok szeretnének végre valamit kezdeni az üresen álló telkükkel, de nem tudják a területet megközelíteni, mert az út csak papíron létezik.”

Utat kellene tehát építeni, ami viszont azt jelentené, hogy két telekből – amelyek belógnának az épülő utcába – lecsíptek volna. Azért, hogy mindenkinek jó legyen, az a terv, hogy két irányból kezdik építeni az utcát, amely végül nem ér majd össze. „Így az üresen álló telkeket is meg lehet közelíteni, de a meglévő ingatlantulajdonosok érdekei sem sérülnének” – mondta a polgármester. Hozzáteszi, közel sincs mindenre ilyen ráhatásuk. Idén áprilisban derült ki, hogy Balatoni Hajózási Zrt.-ben (Bahart) többségi tulajdonos állami szervezet egy reorganizációs tervet jelentett be, az átszervezés keretében több kikötőt bezárnának, és privatizálnák a Bahart egyes értékes területeit. A kikötő sorsába gyakorlatilag nekik sincs beleszólásuk,

„az az ügy már elúszott”

– fogalmazott.

Szigligeten van hatályban viszont elmondása szerint a térség legkeményebb és legszabályozottabb rendezési terve. Ezzel érték el, hogy megvásárolják azokat a romos, rossz állapotú épületeket, amiket egyébként nem vettek volna meg, mert azokra nagyon sokat kell költeni. A rendezési tervet tovább szigorítanák, ennek módosításáról pedig hamarosan testületi ülésen dönthetnek. „Semmilyen új beépítést nem engedélyezünk, és ezt nagyon komolyan veszi a testület, hiszen ez a lakosság részéről is egy erős igény” – mondta Balassa. Ezzel is védenék ki, hogy a faluban tömegszállásként szolgáló szállodát húzzanak fel, amiről az elmúlt években egyébként több befektető is érdeklődött.

„Édesapám kapott olyan megkereséseket, amiket még a testületi tagoknak sem árult el, de ezek mindig a puhatolózás szintjén megmaradtak: lehetne-e, hol lehetne szállodát építeni? Ő ezeket mindig visszaverte, hogy ebben a faluban ne gondolkozzanak ilyenben, Szigliget maradjon meg nekünk!”