5 gyors tanulság, ami a szerencsi időköziből kiolvasható

Brutális mennyiségű meló vár a Fideszre 2022-ben, soha nem látott kampányra készülhetünk

Koncz Zsófia kampánya egészen durvára sikeredett, már ami a Fidesz által belefektetett munkát illeti. Egyrészt eleve nem nulláról indult, hiszen az elhunyt fideszes képviselő, Koncz Ferenc lánya, emellett Facebook-oldalt építettek neki, naponta mentek Szerencsre és környékére a kormánytagok és ismert fideszes politikusok, sőt, a kampányhajrában már laptopokat is osztogattak. Koncz Zsófia is végigjárta a körzetet, avatott, ígért, ami a csövön kifér. Közben nemcsak a kormánymédia, hanem a „közmédia” is nyomta Konczot, az MTI-ben szinte minden napra jutott képgaléria a fideszes jelölt kampányeseményeiről.

Mindeközben az ellenzéki jelölt adott egy olyan támadásai felületet a „tetűcsúzdás” Facebook-kommentjével, amekkora ziccer ritkán adódik a nagypolitikában.

Ehhez képest lett Koncz Zsófia eredménye 50,87 százalék.

Képzeljük el, hogy ezt a tempót kellene hoznia a Fidesznek 2022-ben mind az 106, de legalább a billegőnek számító soktucatnyi választókerületben, és ugyanilyen elánnal kellene nyomnia minden egyes jelöltet a Fidesz médiájának. Nem állítjuk, hogy lehetetlen, bár talán még fizikailag is képtelenség, hogy minden helyszínre 5-10 miniszter jár el, miközben minden jelölt megígér és átad mindent IS, de az biztos, hogy iszonyú munkát, pénzt és propagandát kell majd belefektetnie a Fidesznek 2022-ben.

Vagy mondhatjuk úgy is, hogy soha nem látott intenzitású kampányra kell számítani.

Egyre durvábban lejt a pálya

A fenti jelenség egy másik megközelítése, hogy iszonyú fölényben van a Fidesz, minden tekintetben. Ezen a választáson nagyon látszott, hogy nem egyenlőek az esélyek: a Fideszé/kormányé a közmédia, övé az állami pénz, a fejlesztések, a közismert fideszesek támogatása és helyszíni kampánya, a kampányba beállnak az elvileg közt szolgáló miniszterek, övék a plakáthelyek, övék a támogató celebek, lásd Vastag Csaba szereplését, övék a polgármesterek túlnyomó többsége.

Közben a kampányon is érezhető, hogy már tíz éve a Fidesz kormányoz, mármint olyan szempontból, hogy előkerülnek az eddigi fejlesztések: „Édesapám nagyon-nagyon sokat dolgozott azon, hogy a 37-es út kétszer kétsávossá bővítése megvalósuljon – én pedig minden követ megmozgatok azért, hogy a megkezdett munka folytatódjon!” – mondta Koncz, és 2022-ben nem lesz nehéz minden egyes helyszínen valami hasonló fejlesztést kiválasztani, és azzal kampányolni, hogy ezt akarja folytatni a Fidesz.

A másik oldal közben anyagilag is meg van roppanva, és a szereplésre sem kap sok esélyt. „Közel százmilliárd forintból üzemeltetett propagandagépezettel nem tudom, és nem is akarom felvenni a harcot” – mondta riportunkban Bíró. Fejlesztéseket is nehéz lesz majd felmutatniuk, hiszen nem ők vannak kormányon. És így kell nekifutnia 2022-nek az ellenzéknek minden választókerületben.

Nincs egyértelmű mondás arra, hogy siker-e az összellenzéki összefogás

Sokáig hivatkoztak arra az ellenzéki pártok, hogy azért nem akarnak összellenzéki összefogást, mert egyáltalán nincsenek meggyőződve arról, hogy azzal erősödnének. A Jobbik például attól tartott, hogy ha Gyurcsány vagy az MSZP képbe kerül, akkor a saját szavazóik inkább távol maradnak, semmint leszavazzanak „azokra”. És ugyanez a másik oldalról: egy szoci vagy gyurcsányista szavazó mit szól, ha a szavazólapon ott van a „náci Jobbik”? És mit szólnak a momentumosok a régi nagy öregekhez?

Ezt az időközit mindenki értelmezheti a saját szája íze szerint. Nézhetjük úgy is, hogy egy kis pénzből kampányoló, zsidózó jobbikos jelölt is össze tud szedni arányában majdnem annyi szavazatot, mint 2018-ban a nagyobb pártok külön-külön. 2018-ban összesen 48,81 százalékot kaptak az ellenzéki pártok, most Bíró 45,9-en végzett. Úgy, hogy a baloldali értelmiségben azért igencsak téma volt, hogy miért kellene egy rasszista jelöltre leszavazni. Vagyis a pártok összefogása egyáltalán nem feltétlenül gyengébb, mint a szavazók külön-külön összeadva.

De nézhetjük úgy is, hogy a „majdnem” az a végeredményt tekintve egyenlő azzal, hogy „nem”.

A közös jelölt ha csak kicsit is, de százalékosan elmaradt a 2018-as eredménytől, nominálisan pedig még rosszabb a kép: Bírónak még a saját 2018-as eredményét sem sikerült megismételnie, a sokpárti támogatással sem szavaztak most rá annyian, mint akkor (16 469 szavazat akkor, 15 875 most.)

Az mondjuk valószínűsíthető, hogy ha 2022-ben mérsékeltebb, elfogadottabb közös jelöltekkel megy neki a választásnak az ellenzék, akkor talán még ennél is szorosabb lehet az eredmény, vagy hozhatnak körzeteket.

Iszonyúan felértékelődnek a független vagy minipártos jelöltek

Nem sokon múlott, hogy a mindössze pár száz vagy pár tucat szavazatot szerző jelöltek döntsék el a választást. Ahogy érkeztek az eredmények az egyre nagyobb és nagyobb feldolgozottság mellett, voltak olyan pillanatok, amikor a számok alapján Szanyi Tibor Iszomm-párti támogatású, hivatalosan független jelöltjén, Tóth Ádámon múlt a Fidesz-kétharmad.

A nagyságrendeket jól mutatja, hogy Koncz 1700 szavazattal előzte meg fő ellenfelét, miközben a két független és az ismeretlen demokratapárti jelölt 1100 szavazatot nyert összesen, a szavazatok bő 3 százalékát elhozva.

Ha 2022-nek teljes összefogással, minden választókerületben egy-egy közös jelölttel fut neki az ellenzék, az nagyon szoros csatákat hozhat. A nagyon szoros csatákat pedig sokszor nüanszok döntik el. Mint például a „kamupártos” – vagy kicsit megengedőbben: a minipártos –, esetleg a megtévesztő nevű jelöltekre leadott pár tucat szavazat.

Az elmúlt választásokon rengeteg minipárt indult, már csak a finanszírozás miatt is, hiszen pénzt tudtak vele gyűjteni, amire ugyan visszafizetési kötelezettségük volt rossz szereplés esetén, de a gyakorlatban vagy visszafizették, vagy nem. Kíváncsian várjuk, hogy 2022 mit hoz ilyen szempontból.

A választási közhelyek továbbra is igazak: a Fideszé a falu, de a városok már kevésbé, plusz az időközi nem mozgatja meg az embereket annyira

A szavazóköri adatokat böngészve kiderül, hogy az általános jelenség továbbra is megvan, hogy minél nagyobb egy település, annál ellenzékibb, legalábbis ökölszabály szerint. Tiszaújvárosban mind a 17 szavazókörben Bíró László nyert, általában 65-70 százalékokkal, a kisebb Szerencsen a 10 körzetben kiegyenlített volt a verseny, fele-fele arányban nyert Bíró és Koncz, míg mondjuk Tiszatardos egyetlen választókörében 75 százalékot hozott Koncz.

Az is politikai közhely, hogy az időköziken kisebb a részvétel, mint az általános választásokon. Ezt mutatta a mostani szerencsi időközi is, a 2018-as 66,8 százalékos részvételhez képest most a választásra jogosultak 45 százaléka ment el szavazni. Annak ellenére is, hogy a kétharmad volt a tét, illetve hogy a Fidesz mindent megtett a kampányával, hogy megmozdítsa az embereket, miközben az ellenzék a teljes összefogással adott súlyt a vasárnapi voksolásnak.

(Borítókép: Választási lufi a Jobbik eredményváró rendezvényén, Borsod 6-os számú választókerületének időközi országgyűlési választásán 2020. október 11-én. Fotó: Huszti István / Telex)