Timothée Chalamet olyan propagandával tolta a filmjét, hogy arról a Fidesz is példát vehetne

Mi köti össze Susan Boyle-t, Michael Phelpst, az A24 filmstúdiót, Frank Oceant, Justin Biebert, Kylie Jennert, a pingpongot, a léghajókat és az Airbnb-t? A válasz Timothée Chalamet, pontosabban Marty Supreme, aki mindenkinél jobban akarja uralni a világot. Aki a legnagyobbaknál is nagyobb akar lenni, ezért olyan kampányt szerveztek neki, amit még egy elnök is megirigyelne.

Karácsony előtt alig pár nappal jelent meg egy videó, amin a 30 éves, New York-i születésű színészt szemből veszik, aztán egyre kijjebb zoomol a kamera, és azt látjuk, hogy Chalamet a gömb alakú zenei és szórakoztató aréna, a Las Vegas-i Sphere tetején áll, elmondja, hogy hamarosan jön a film, és a kezét az égbe emelve ujjong. Ő az első, aki megmászta a híres építményt. Ahogy elénk tárul a teljes kép, a gömb egy nagy, narancssárga pingponglabdává változik, rajta a fekete Marty Supreme felirat áll.

Ez csak egy volt sok hasonló húzás közül, ugyanis az A24 kreatív csapata olyan monumentális kampányt húzott fel a film köré, ami egyszerre fedte le a divatot, a popkultúrát, a zeneipart, a film- és végső soron a sportvilágot is.

• A Marty Supreme reklámkampánya szervezett káosz lett: az utcai öltözködés, a viralitás és a mémkultúra határán mozgott, tudatosan építve az online hájpra, kihasználva az Instagram és a TikTok erejét;
• előre megkomponált, mégis spontaneitás látszatát keltő húzásokat használt;
• az offline és online térben párhuzamosan zajlott, így a közönséget nem nézőként, hanem aktív résztvevőként vonta be;
• a humor, a megtévesztés és a sejtetés eszközeit használva folyamatos bizonytalanságban tartotta a közönséget és meglepetésszerűen tudott hatni;
• nem pusztán promóciót jelentett, hanem élményt és univerzumot teremtett: történetet mesélt a történet elárulása nélkül.
• Valahogy minden elem kapcsolódott egymáshoz, mégis szándékosan csúsztatva adagoltak mindent, hogy a jelentés soha ne váljon egyértelművé;
• a film alapgondolatát hangulatban és koncepcióban közvetítették, miközben vizuálisan eltávolodtak annak konkrét világától, és semmit nem árultak el a cselekményből.

Minden a körítésről szól

A modern szórakoztatóipar egyik legfontosabb kulcsszava a promóciós folyamatokat jelentő rollout, ami a kimért céges tárgyalószobák fehér tábláitól kezdve kis feltörekvő rapperek telefonjegyzetéig mindenhol alapvetés már. A rollout egy tervezett, több lépcsős „bevezetési” és/vagy megjelenési folyamatot, a későbbi kész terméket körülvevő, annak megágyazó kampányt jelent.

A zene- és filmiparban a rollout tipikusan azt írja le, hogyan adagolják a közönségnek az új projektet, ide tartoznak a sejtelmes kedvcsináló videók, a fokozatosan csepegtetett kislemezek és plakátok, interjúk, különleges együttműködések, social kampányok és a merchandise termékek is. A Barbie és a Warner Bros. rendkívül sikeres reklámkampányához például egy rakás szépségápolási és divatmárkával dolgoztak együtt, olyan ragadós arculatot teremtettek, hogy a Szigeten egy nyárig mindenki ugyanúgy nézett ki, megszülték a pink és feminista Barbiecore-t, és mindent rózsaszínbe borítottak.

A többszörös Oscar-díjas Anora megjelenése előtt egy vontatóautót vittek ki egy Los Angeles-i autószerelő műhely elé, és ott nyitottak egy pop-up boltot, ahol anorás termékeket árultak, köztük Anora-feliratos fehérneműt, például tangabugyikat is. A film első vetítésére pedig direkt csak szexmunkásokat hívtak meg, hogy hiteles visszajelzéseket kapjanak attól a közösségtől, akik egyébként a film középpontjában állnak.

De újabban már az is jelent valamit, ha egy előadó (most épp Bad Bunny) archivál mindent az Instagram-profiljáról, vagy épp hosszú idő után profilképet cserél. Esetleg éveken át nem csinál semmit, mint Playboi Carti, majd pár meglepetésszerűen kidobott dal után egy videóban üvöltöző kopasz brit férfival (Blackhaine, a rapper háttértáncosa) jelenteti be, hogy új lemeze jön.

Ugyanígy a rollout része lehet egy ruhadarab, amit az adott színész/zenész visel, vagy egy szín, amivel később a projektet társíthatják a fogyasztók: ilyen volt a Barbie-féle pink, vagy ott van Charli XCX, aki az egész világot zöldbe borította, miután fokozatosan mindenhonnan ezt a színt tolta ránk a kreatív csapatával a Brat megjelenése előtt, közben és után.

Ezt a hullámot lovagolta meg sok apró csavarral és őrült ötlettel az A24 filmstúdió és a Marty Supreme kreatív csapata, akik propagandaszerű szőnyegbombázásba kezdtek hónapokkal a premier előtt,

Chalamet pedig teljesen átszellemülve a film sétáló hirdetőtáblájává, fő marketingesévé és önjelölt propagandaminiszterévé vált.

A GQ újságírója szerint annyira újszerű a színész tevékenysége, hogy az már nem is rollout, még úgy is, hogy a szokásos promóciós köröket (címlapsztorik, vendégeskedés esti műsorokban) azért ő is végigjárta. „Nehéz igazán találó szót találni arra, mit csinált Timothée Chalamet: az olyan kifejezések, mint a rollout, a promókörút vagy médiaturné kissé leegyszerűsítőnek hatnak. A performanszművészet sem egészen fedi le. Nem is a hagyományos promóciós elvárások nyílt elutasításáról van szó – aligha mondhatnánk ezt egy olyan körútról, amelynek ugyanúgy része volt egy Vogue-címlapsztori és egy szereplés a Tonight Show-ban. Mégis, Chalamet olyan pontokat köt össze, amelyeket korábban még soha senki, méghozzá egy olyan úton haladva, amit nehéz lesz utána megismételni bárkinek.”

Egy „kiszivárgott” Zoom-hívás és egy eltökélt színész

2025. november 17-én egy szokatlan videó jelent meg az A24 filmstúdió YouTube-csatornáján. A 18 perces, rögzített Zoom-hívásban a narancssárga trikót viselő, kopaszra vágott hajú Timothée Chalamet vázolta az elvetemült ötleteit a stúdió kreatívjainak, akik szóhoz sem jutottak a hívásban. A stúdió úgy tálalta mindezt, hogy „kiszivárogtattak” egy online meetinget, de itt jött a csavar: az egész meg volt rendezve, az egomán energiával előadott ötletek sokasága viszont később mind testet öltött a kampányban, de ezeket csak szép fokozatosan csepegtették a közönségnek.

A meetingen vetette fel Chalamet például azt, hogy mindenhol narancssárga színt fognak használni, az inspirációt pedig a fent már emlegetett Barbie-rózsaszín és a Brat-zöld adta neki. A színész olyan színt keresett, ami beéghet az emberek tudatába, és amiről egyből a film jut majd eszükbe. Ezen az elven Chalamet még a ruháival és a színválasztásával is a filmet promózta: Kylie Jennerrel egyező rikító narancssárga szettben jelentek meg a film premierjén decemberben, illetve narancssárga Nike-cipőben ment szerepelni mások műsorába.

A Zoom-hívásban jött elő a Marty Supreme-gabonapehely ötlete is, amit aztán tényleg meg lehetett vásárolni 25 dollárért a Wheaties snackcég weboldalán, vagy a narancssárga léghajó, rajta a Marty Supreme felirattal, ami később több nagy nyilvános esemény alatt felbukkant az égen. Tyler, the Creator (aki a film egyik szereplője) saját zenei fesztiválján például narancssárga pingponglabdákat szórt belőle a földre, ami – anélkül, hogy spoilereznék – ismerős lehet azoknak, akik látták a filmet. Timothée Chalamet pont úgy viselkedett a Zoom-hívásban, mint a film főszereplője, Marty Mauser, aki ha az álmai megvalósításáról van szó, mindenkin átvág, és leszarja mások véleményét.

Már itt, egy hónappal az amerikai premier előtt treníroztak minket a filmre és Mauser elviselhetetlen karakterére, nekünk pedig sejtésünk sem volt erről. „A filmes marketing passzívnak és elegánsnak próbál tűnni. Mi nem próbálunk elegánsak lenni” – mondta Chalamet a videóban, amelynek ő írta a forgatókönyvét. A filmhez közel álló egyik forrás így reagált Timothée és Marty személyiségeinek összefonódására a GQ-nak: „Ennek a karakternek a népszerűsítése azért megkíván egy bizonyos fokú pimaszságot.”

A zseniálisan abszurd videó tökéletesen összefoglalja, milyen kínos tud lenni egy-egy Zoom-meeting, és ez már önmagában vegytiszta komédia. De ami ennél is fontosabb, ez foglalta össze legjobban a kampány meta jellegét: egy fiktív marketingkampány koncepciójának születését láttuk megelevenedni egy valódi marketingkampányon belül. „Valószínűleg volt egy marketing-meeting erről a kamu marketing-meetingről, ahol azt tárgyalták meg, hogy ez a kamumarketing lesz a fő marketingstratégia. És az a valódi meeting nagy eséllyel pont úgy zajlott, mint ez a videó” – foglalta össze jó érzékkel egy YouTube-kommentelő.

Az A24 nem először csinál ilyen kreatív kampányt, már olyan korai filmjeikhez is bravúros és meghökkentő promókat hoztak össze, mint a 2014-es Ex Machina, vagy a 2018-as Örökség. „Az A24 ötletei alacsony költségvetésűek, ugyanakkor rendkívül kreatívak. Ahelyett, hogy a hagyományos marketingmodellekbe – például televíziós reklámokba vagy talkshow-szereplésekbe – fektetnének, az internetkultúrához nyúlnak. A célközönségükre szabják a stratégiájukat, hogy felhajtást keltsenek” – írta erről nemrég a Vogue. Ám ahhoz, hogy ez kampány ekkora méretet öltsön, az A24-en túl Chalamet is kellett. Egy, a GQ-nak nyilatkozó, filmhez közeli forrás szerint a stúdió bár partner volt sok mindenben, és több ötletet is hoztak, a legtöbb koncepció a színész fejéből pattant ki, sőt, többet ő maga finanszírozott, annyira lelkes volt.

• Ilyen volt többek közt a narancssárga Marty Supreme-léghajó;
• a Marty Supreme-dzseki, amiről Chalamet döntötte el, hogy mely sztároknak küldjenek belőle,
• és a sétáló pingpongfejek is, akik Chalamet-t kísérték minden nyilvános szereplésére. Ezek a pingpongfejek voltak a rollout első szimbólumai, a dizájnt Michael Van Kesteren, a Dűne kelléktervezője alkotta meg a színész kérésére.

Timothée Chalamet 110 százalékot nyújt, de az eset nem példa nélküli: a Bob Dylanről szóló életrajzi film (Sehol se otthon) kampányidőszakában Chalamet vállalva a büntit Lime Bike-kal farolt be a vörös szőnyegre, előtte elment a hasonmásversenyére, Dylannek öltözve jelent meg az egyik premieren, élő streamet tartott, amiben a Bob Dylanről nézett felvételeket, majd Black Eyed Peasre táncolt. Az egészet aztán a Saturday Night Live-os fellépésével koronázta meg, ahol több Dylan-dalt is előadott. Chalamet nemrég azt is elárulta, hogy az egész fellépésre hatszámjegyű összeget költött dollárban.

És ez csak a körítés volt, a háttérben kemény munka ment, hiszen öt és fél évet készült a szerepre, és rengeteget evett, hogy felszedje az ehhez kellő tíz kilót. Ugyanez igaz a Marty Reisman pingpongozó karakteréből inspirálódó Marty Supreme-re is – Chalamet állítólag már a Dűne első részének forgatásai során elkezdett gyakorolni, és volt, hogy pingpongasztalokat vitetett magával, hogy edzhessen, Josh Safdie rendező szerint ráadásul a látását is direkt roncsolta, hogy szemüveges legyen.

Chalamet a berlini filmfesztiválon tartott sajtótájékoztatóján a Telex is ott járt tavaly, itt a színész kapott egy kérdést a produceri munkájáról. Chalamet azt mondta, hogy nem akar az az ember lenni, „aki valamire ráteszi a nevét, és csak beszedi a pénzt”. Eddig három filmjének stáblistáján szerepel producerként: a kannibálos Csontok és minden, a Sehol se otthon, illetve a Marty Supreme. „Ezek mind személyes ügyek nekem” – mondta. Ez pedig mindennél jobban átjött az utóbbi film promóciója során.

Egy kabát mind fölött

A kampány egyik legemlékezetesebb darabja a Marty Supreme feliratos, csillagokkal ellátott vintage hatású, 90-es évek divatját idéző széldzseki volt, amit olyan hírességeknek küldtek ki, akik a karrierjük során egyszer mertek nagyot álmodni, és mára „nagyok” lettek. Ez direkt összhangban volt a film szlogenjével, ami a „Dream big”, vagyis „Álmodj nagyot” lett.

A kabátot nagyon limitált darabszámban, 250 dolláros áron (majdnem 80 ezer forint) dobták piacra, figyelmeztetés nélkül, a meglepetés erejével. „Az összes színváltozat rögtön elfogyott a Sohóban egy random csütörtöki napon megrendezett pop-up eseményen. A viszonteladói oldalakon már az eredeti ár sokszorosáért árulják a virális széldzsekit, és nincs hír arról, hogy egyáltalán gyártanak-e belőle még” – írta a Harpers's Bazaar. Volt egy pont, amikor 1200 fontért, vagyis több mint 520 ezer forintért árulták másodkézből a nagybetűs dzsekit.

„A limitált kiadású kabát az év egyik legnehezebben beszerezhető darabja, amelynek megszerzése mind a divat-, mind a filmvilágban státuszszimbólumnak számít. A GQ magazin már azt is felvetette, hogy ez 2025 legmeghatározóbb ruhadarabja” – így a Forbes. Ha úgy nézzük, semmi új nincs ezekben a reflexekben, a hájpkultúra lassan 20 éve így működik, maximum a generációk cserélődtek, megjelentek új fogyasztók és tovább nőtt a volumen.

A Doni Nahmias és Taylor McNeill (Chalamet stylistja, aki egyebek mellett Kendrick Lamar Super Bowl-szettjéért is felelt) tervezte dzsekit viselte a színész barátnője, Kylie Jenner, és a másik Jenner-tesó, Kendall is, Denis Villeneuve, a Dűne-filmek rendezője, Hailey és Justin Bieber, Central Cee, Kid Cudi, Druski, Misty Copeland, de még a híresen kevés életjelet mutató Frank Oceant is sikerült előrángatni a fényre, róla maga Chalamet posztolt egy kabátos fotót.

A legtöbb posztba gyerekkori képeket is mellékeltek az adott sztárokról, megmutatva, hogy miből lett a cserebogár. A kampány nem állt meg a szórakoztatóiparnál, sportolók közül olyan A-listás figurák kaptak a dzsekiből, mint Tom Brady, Steph Curry, Michael Phelps, Karl-Anthony Towns és Lamine Yamal. És ha ez nem lenne elég, a Beatles ikonja, Ringo Starr is hordta, viselték olyan nagyöregek, mint Bill Nye és Patti Lupone,

de a legváratlanabb kétség kívül Susan Boyle volt, aki a kabátban küldött szerenádot Chalamet 30. születésnapjára.

Chalamet szerint a 64 éves skót énekesnő „mindannyiunknál nagyobbat mert álmodni”, amikor 2009-ben bement a Britain's Got Talent tehetségkutatóba, előadta az I Dream A Dream című dalt A nyomorultakból, és az előítéleteket lerombolva mindenkit lenyűgözött a tehetségével. „Volt bárki, akit nem hatott meg az előadása? Úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap lett volna. Gyakorlatilag ez volt a YouTube-korszak kezdete” – mondta a színész a BBC-nek.

A kampány rafináltságát jelzi, hogy az éneklős videót a filmet terjesztő A24 stúdió osztotta meg Instagramon, hármas kollaborációban a Marty Supreme és Boyle hivatalos profiljaival. Már-már propagandaszerű agymosás volt ez, a stúdió is újra elismételte Chalamet mondatait a leírásban („Ő mindegyikünknél nagyobbat mert álmodni”), és meg is volt többmillió megtekintés a videón, a tartalmat kajáló emberek egy része pedig később jegyet váltott a filmre, amihez Boyle-nak, vagy a fenti celebeknek egyébként semmi köze. Ugyanilyen kollabposztokban tették ki egyébként a dzsekit viselő celebekről készült többi fotót is – minél több profil van hozzáadva, annál nagyobb az elérés.

Teljes offenzíva a neten és a való világban is

A Marty Supreme-kampány azért is tudott sikeres lenni, mert a közösségi médiás stuntok mellett a való világban is tömegeket mozgatott, hasonló erőbedobással folyt az offenzíva az online és offline térben is. Minden hétre jutott valami új.

A Marty Supreme hájpján sokat dobott például az EsDeeKid-ügy: hetekig arról ment a találgatás, hogy Chalamet lehet-e a maszkos liverpooli rapper, akinek senki nem ismeri az életkorát, születési helyét, de még az arcát sem, mégis ő az egyik legnépszerűbb, több tízmilliós táború jelenség a fiatal hallgatók körében. Chalamet-t minden tévés szereplésénél szembesítették a teóriával, ő pedig sejtelmes megszólalásokkal tartotta életben a gyanút. Nem cáfolt, de nem is erősített meg semmit, politikusi módon megígérte, hogy idővel mindenre fény derül.

Ez már tényleg olyan volt, mint a putyini trollhadsereg dezinformációs hadjárata: kajáld be a kamut, de közben ne higgy senkinek, kérdőjelezz meg mindent és légy konstans bizonytalanságban. Aztán kijött egy közös daluk, lehullt a lepel, Timmy rappernek állt. Hát persze, hogy két külön emberről volt szó végig, a színész pedig kihasználta a virális alkalmat, szám szerint négyszer is megemlítette a Marty Supreme címét a dalban, már-már pofátlan reklámot csinálva neki. Ekkor jártunk a film amerikai premierje előtt egy héttel, ez volt a cseresznye a tejszínhab tetején.

Ha a divaton túli egyéb kalandozásokat nézzük, az első vetítésekre labdaadagoló automatákat tettek ki, és pingponglabda alakú dobozokból lehetett enni a popcornt, a legextrább élményt pedig az Airbnb-vel társulva alkották meg: meghívásos, privát pingpongversenyt rendeztek, ahol Chalamet is felbukkant ütögetni párat. Ezen kívül az A24 exkluzív zenehallgatós eseményeket is rendezett New Yorkban, Londonban és Tokióban, ahol a közönség először hallhatta Daniel Lopatin filmzenéjét príma hangrendszereken.

Kiemelendő még a kampány keresztpromóciója. Behúzták például Druskit, az egyik legismertebb amerikai humoristát, akinek a YouTube-csatornájára csináltak tartalmat, de ezzel is a filmet népszerűsítették. A meglévő sorozatként futó Coulda Been tehetségkutató egyik epizódjába Chalamet is beugrott, néha szerepet játszva, néha önmagát adva, tovább növelve a zavart a közönség köreiben. A Marty Supreme-dzsekit és narancssárga Air Force 1 cipőt viselő Chalamet zsűriként arról kérdezte az indulókat, hogy mit tudnak a pingpongról, egy ránézésre 8 éves gyereket pedig arról faggatott szigorúan, hogy látta-e a Wonkát. Mindeközben végig két pingpongfej állt mellette testőrként.

Közben azért azt se felejtsük el, hogy egy olyan filmről beszélünk, aminek a költségvetése iparági pletykák szerint meghaladta a stúdió összes korábbi filmjének a büdzséjét, a nagyság így a rollouton kívül is tényező volt. Közben mégis megmaradt az underground szájíz, ami az A24 mentalitására jellemző: ahogy a Forbes írta, a Marty Supreme nem egy olyan kaliberű blockbuster, mint a Wicked vagy a Barbie, a nyers, túlzó marketingje pedig hiteles, megnyerő és izgalmas tudott lenni ahelyett, hogy erőltetett, száraz érzete legyen.

Paradigmaváltás jöhet?

Arról nincsenek publikus adatok, hogy mennyi pénzt pumpált az A24 és Timothée Chalamet ebbe a több hónapos kampányba. Egy biztos: olyan volt, mint egy jóféle trailer, amiből szinte semmi nem derült ki, mégis kaptunk egy nagyon erős alapélményt. Az szinte mellékes, hogy a filmben a narancssárga labdák végül nem is kapnak túl nagy szerepet, a lényeg az volt, hogy beszéljünk róluk.

Az eredmény? A Marty Supreme az A24 eddigi legnagyobb bevételű filmje lett világszerte egy olyan stúdió portfóliójában, amely már eddig is tele volt több nagy sikerrel (Minden, mindenhol, mindenkor, Polgárháború, Holdfény, Örökség), amik a kasszáknál is szépen teljesítettek. Nem lehet azt állítani, hogy mindezt kizárólag a kampány érte el, kellett hozzá a sztárgárda, Timothée Chalamet karizmája, és a Safdie-féle filmnyelv eladhatóvá varázsolt nyers dinamikussága is. Azt viszont minimum elérték, hogy feltegyük a kérdést: mi az isten folyik itt? És mégis mi kerül majd be ebből a filmbe?

Chalamet promóciós mozgolódása közben új típusú sztárképet rajzolt fel. Nem szerénykedett, nem húzódott háttérbe, nem vette semmibe a filmje sorsát és nem tett úgy, mintha nem akarná elérni régi vágyát, az Oscar-díjat. Mindez megosztotta az internetezőket, egyesek szerint Chalamet már túl sok, túl hangos és túl magabiztos. A Forbes felvetette azt a kritikát is, hogy vajon egy nő, vagy egy afroamerikai alkotó megengedhetné-e magának ugyanezt a fajta pofátlan önpromót anélkül, hogy túl arrogánsnak bélyegeznék. A szerző azonban hozzátett valami fontosat: talán itt az ideje normalizálni, hogy a művészek tudatosan és ambiciózusan építsék a saját márkájukat, a Z generáció számára pedig még inspiráló is lehet, ha valaki nyíltan kimondja, mit akar, és nem kér bocsánatot érte.

A Guardian a kampányt elemezve rávilágított, hogy ma már nincs biztos recept arra, hogyan lehet eladni egy filmet ezen a túltelített és töredezett piacon, a nagy nevek pedig nem feltétlen elegek a nagy számokhoz. Itt példának hozták a Mágikus, merész, meseszép utazást (Margot Robbie és Colin Farrell), a Zúzógépet (Emily Blunt és Dwayne Johnson), a Jószerencsét (Keanu Reeves és Seth Rogen) és az Anemone-t (Daniel Day-Lewis első filmszerepe nyolc év után), amik az A-listás szereposztás ellenére sem tudtak kapcsolatot teremteni a közönséggel, és nem bírtak tömegeket csalogatni a mozikba.

Hogy mennyire nincs bombabiztos sikerterv, arra jó példa a Bűnösök anomáliája, ez az a film, ami nemrég Oscar-rekordot döntött a maga 16 jelölésével. „A túltelített médiakörnyezetben a legfontosabb a meglepetés, és az, ha valami emlékezetes tud lenni. Ryan Coogler Bűnösök című filmje, amely 2010 óta a legnagyobb bevételt hozó eredeti film, és vitathatatlanul az év iparági csúcspontja, átlagos sajtókampányt kapott, és inkább annak köszönhetően aratott sikert, hogy szájról-szájra terjedt a híre” – írta a lap szakértője.

A hagyományos filmes promóciók gyakran nem elegendők egy olyan filmnél, amely nem egy ismert franchise-hoz vagy meglévő márkához kötődik, és ez komoly kérdéseket vet fel a mozi jövőbeli marketingjével kapcsolatban, amit az A24 megújíthat. A stúdió most mesterfokon demonstrálta, hogy milyen az, amikor a művész és a marketinges szerepe összeolvad egy olyan korban, amikor a figyelem – és annak megragadása, majd megtartása – a legfontosabb valuta. „Manapság nagyon nehéz fenntartani az emberek érdeklődését. A kérdés, hogy hogy lehet őket meggyőzni arról, hogy menjenek moziba, költsenek pénzt egy filmre, ahelyett, hogy megvárnák, amíg illegálisan leszedhetik, vagy megjelenik a Netflixen. Nekem közönségem van, ezért kapcsolatot teremtek velük és 150 százalékot nyújtok” – mondta nemrég Chalamet, aki látszólag nagyon érti a figyelemért vívott harc logikáját.

A tengerentúli sajtó pedig ebből kiindulva már paradigmaváltást jósol. Nem kizárt, hogy Chalamet hatására több filmsztár is aktívabban kiveszi majd a részét a filmjei marketingjéből. Az indie filmek számára pedig a személyes brandépítés, a meta kommunikáció, illetve a több generációra lövő kulturális jelenlét lehet az új fegyver a nagy stúdiók pénzügyi fölényével szemben.

Felhasznált források:

• Timothée Chalamet’s unhinged Marty Supreme promo tour is fun – but what really sells a film in 2025? (The Guardian)
• Timothée Chalamet Is Bigger Than a Rollout (GQ)
• „Marty Supreme”: A24 Executes A Viral Marketing Campaign (The Tattler)
• What Marty Supreme tells us about marketing after the hype cycle (The Drum)
• Why Timothée Chalamet’s Controversial ‘Marty Supreme’ Rollout Is What Hollywood Needs (Forbes)
• If There Were an Oscar for Best Promo Campaign, Timothée Chalamet Would Win (Esquire)
• The ‘Marty Supreme’ Factor: How A24 Created A Viral Spectacle (Vogue)