Benny Safdie (Csiszolatlan gyémánt) új filmje, a Zúzógép több szempontból is érdekes kísérlet, de közel sem akkora durranás, mint amit az előzetesek és a korai beszámolók alapján hinni lehetett. Dwayne Johnson tényleg jó benne, Emily Blunt sokkal jobb lehetett volna, ha a karakterére nagyobb hangsúlyt fektetnek, a sztori elmegy, viszont a hangulatra legalább nem lehet panasz. A látványvilág olyan álomszerű és szemcsés volt, hogy azután minden filmre fotózó huszonéves megnyalta volna a Kodak Portráját, de ne szaladjunk ennyire előre.
A Zúzógép az amerikai MMA-legenda, Mark Kerr pályafutásának mélypontját mutatja be, amikor az addig veretlen harcos 1997-ben először kikap. Kerr látványosan nem tud mit kezdeni az új élettapasztalattal, mindent át kell értékelnie magáról, miközben szembekerül a saját démonjaival is. A mozi ötlete lényegében egy 2002-es dokumentumfilmből nőtt ki, ami akkora hatással volt a filmet producerként, íróként és rendezőként is jegyző Benny Safdie-ra, hogy vizuálisan lényegében megpróbálta lemásolni az eredeti Zúzógépet. A Zúzógépet 16 milliméteres filmre, rengeteg kézikamerás mozgással rögzítették, hogy visszaadják az 1997–2000 közötti korszak intenzitását és textúráját. A nyitányt 2000-es évekbeli, eredeti broadcast kamerákkal forgatták, a Kerr nehéz életszakaszait bemutató epilógus pedig IMAX-ben készült.
„A 16 milliméternek van valami megfoghatatlan realitásérzete, talán azért, mert negyven éve dokumentumfilmeket rögzítenek rá, és ez beleégett az emberek fejébe. Nagyon nehéz médium, nem exponálhatsz alá vagy fölé, pontosan el kell kapni a megfelelő beállítást” – mondta Safdie, aki szerint az analóg technika miatt a jelenetek olyanok, mintha lelkük lenne. És valóban, meg merem kockáztatni, hogy vizuálisan az év egyik legszebb, vagy legalábbis leghangulatosabb mozija lett a Zúzógép, nagy kár, hogy a bennem élő filmkedvelő még csak megközelítőleg sem tudta annyira élvezni, mint a bennem élő hobbifotós.
A történet középpontjában Kerr összeomlása, opioid- és kapcsolatfüggősége áll, és a film azt a kérdés feszegeti, hogy mi marad az identitását a verhetetlenségére építő ember életében, ha a győzelme már nem garantált. A főszereplő, Dwayne Johnson kellő mélységet ad egy olyan karakternek, akinek a jellemrajza eggyel felületesebben ábrázolva olyan is lehetett volna, mint egy szelíd óriás karikatúrája. Akár kap majd a szerepért valami díjat, akár nem, azt jó volt látni, ahogy végre kilép a komfortzónájából. A film egyébként akkor válik élvezhetővé, amikor Kerr környezetét láthatóan teljesen felkészületlenül éri, hogy a verhetetlennek hitt óriás egyszer kikaphat. Miután ez a hatalmas test meginog, Kerr úgy dönt, hogy rehabilitációra megy, majd szembenéz azokkal, akik körülvették a kudarcig vezető úton.
Egyikük a barát és edző, Mark Coleman, akit itt a valódi MMA-harcos, Ryan Bader alakít (nem zavaróan rosszul), a másikuk Kerr barátnője, Dawn. Az ő szerepét Emily Blunt nagyon érzékenyen hozza: iszonyatosan megijed például, amikor Kerr egy dühkitörés miatt tör-zúz, majd teljesen higgadtan veszi, amikor a padlóról kell összekaparnia a párját. Sokat segített volna, ha belőle többet kaptak volna a nézők, de nem is játékidőben, hanem hangsúlyban. Már csak azért is, mert Kerr és Dawn dinamikája így is eléggé meghatározza a filmet.
A rehab után Kerr apróságok miatt is felkapja a vizet, kikel magából és tombol, amikor például nem szedik ki az avart a medencéjéből. Dawn számára ekkor derül ki, hogy a barátja valójában akkor volt kedves és higgadt, amikor a fájdalmát alkohol és fájdalomcsillapítók tompították. Safdie ugyanakkor nem engedi, hogy a magánéletbeli problémák túlnőjenek a sportdrámán, és hiába kapunk inputot arról, hogy mi zajlik a főszereplőben, a történetet nem ez a belső dráma mozgatja. A nagy összecsapásból sem derül ki igazán, hogy a főhős mit választ: a szerelmet, a barátságot vagy inkább a győzelmet.
A Zúzógépről majdnem pontosan azt gondolom, mint a Csiszolatlan gyémántról: összességében nagyon szép, különleges hangulatú film, de ennél nem is sokkal több. Ezek a sztorik ugyan tartanak valahová, de valójában soha nem érkeznek meg igazán, és rengeteg mindenről szólhatnának, de közben úgy igazán semmiről nem állítanak semmit.
A végén Kerr persze nem bírja tovább, összetörik, és elsírja magát. Megrendítő lehetne egy ekkora embert zokogni látni, de nem tudunk igazán együttérezni vele, mert nézőként még így is nagyon távol vagyunk az eseményektől.
A Zúzógépet december 11-től vetítik a magyar mozikban.
