Ha karácsony, akkor társasjáték!

A társasjáték ma már messze nem csak jolly joker karácsonyi ajándék, egész évben népszerű, mi sem mutatja ezt jobban, mint a tény, hogy magyar nyelven is több száz jelenik meg minden évben. De ettől még igaz az is, hogy a társasjáték karácsonyi ajándéknak is csodálatos, szóval a szokásoknak megfelelően idén is segítünk abban, hogy mindenki megtalálja a leginkább a fa alá illőt.

A megszokott módon három árkategóriát állítottunk fel, vannak a 10 ezer forint alatti játékok, amik ma már olcsónak számítanak, a 20 ezer alatti középkategóriások, és azok, amik a fő helyre kerülhetnek az ajándékok között. Idén nem került be olyan játék a válogatásba, amit még egy képviselői vagyonbevallásba is be kellene írni – mintha lecsengőben lenne a minifigurákkal telepakolt, szekrény méretű játékok divatja. Kifejezetten sok kétszemélyes játék is van a válogatásban, sok kiadó ismerte fel, hogy a párok remek célközönség lehetnek.

10 ezer forint alatt

Póker, ahol mindenki nyer (vagy veszít)

A póker igazi örökzöld játék, én még a Pajtás vendéglőben tanultam meg, ahol nem pénzben, hanem vízben játszottunk, a vesztesnek kellett meginnia azt, amit licitált. Az online pókerezés megjelenésével hihetetlenül népszerű lett a Texas Hold’em változat, és Korda Györgynek köszönhetően mindenki tudja, hogy all in! all in! A The Gang tulajdonképpen egy Texas póker, de itt nem egymás ellen játszunk, hanem közös a cél. A számozott zsetonokkal nem licitálunk, hanem azt jelezzük, hogy szerintünk mennyire erős a lapunk. Erre van lehetőségünk, amikor a saját két lapunkat megkapjuk, majd több ponton is, ahogy kikerülnek a nyílt lapok. A cél, hogy a végső felállás megfeleljen a valóságnak, mindenki megmutatja a lapját és megnézzük, hogy az erősorrend az volt-e, amit gondoltunk.

Természetesen a játék közben senki nem beszélhet a lapjairól, abból kell rájönni, hogy vajon mi lehet a többieknél, hogy miként alakul a zsetonok rakosgatása. Az egész szuper logikai feladvány, és remek szórakozás is, egy-egy kör után hosszasan lehet megbeszélni, hogy ki mit gondolt, milyen lapjai lehetnek a másiknak. A nagyon látványos kártyák egy sztorit is elmesélnek, egy bankrablásokat végrehajtó csapat tagjai vagyunk. Ha egy-egy kört sikeresen teljesítünk, a következőre nehezítéseket kapunk, ha elbuktunk, akkor pedig könnyítéseket. Próbáltuk hétpróbás pókeresekkel és olyanokkal is, akik korábban azt sem tudták, mi az a full house, és mindenki imádta.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik nagyon szeretnek pókerezni, és azoknak, akik egyáltalán nem.

A szerelmes űrkutya

A Lilo & Stitch rajzfilm több mint húsz éve jelent meg, idén pedig az élőszereplős változatot láthatta egy új nemzedék. Várható volt, hogy társasjátékok is készülnek majd hozzá, ilyen az A 626-os gyógyíre című is. A filmekből készült társasoknál mindig fennáll a veszély, hogy csak egy újabb bőrt akarnak lenyúzni a franchise-ról, de A 626-os gyógyíre esetében nem kell félnünk, hiszen egy már bizonyított játék új változatáról van szó. Ez a játék Seiji Kanai klasszikusa, a Szerelmeslevél.

A Szerelmeslevélben csak 16 kártyalap van, és mindenkinek kettőből kell kiválasztania, hogy melyiket játssza ki. Az egyes kártyáknak speciális hatásai vannak, ha ügyesek vagyunk, ki tudjuk ejteni a játékból a többieket. Ha többen is maradtak, mire elfogy a pakli, az nyer, akinek a legmagasabb értékű lap van a kezében. Ebben a változatban újdonság, hogy egy Stitch korong is vándorol a játékosok között, ami ráadásul változhat, hogy éppen cuki kutyus vagy rettentő szörnyeteg-e, és így a hatása is más-más lehet. Ha valaki már unja a Szerelmeslevelet, akkor pont eléggé más lehet ez a változat ahhoz, hogy újra játsszon vele, aki pedig Stitch-rajongó, az biztosan szeretni fogja ezt is.

• Kiknek ajánljuk? Akik szeretnék, ha a gyerek továbblépne a rajzfilmnézésről a társasozásra.

Nem tudni, mit hoz a tegnap

Az első kétszemélyes játék a listán egy igazi gyöngyszem, a Cardia. A játékban mindkét fél ugyanolyan, tizenhat lapos pakliból dolgozik, a lapoknak van színe, száma és képessége. Az adott körben mindenki választ egy lapot; akié nagyobb volt, az nyeri meg a kört, és egy pecsétgyűrűt is rak a lapjára. A vesztes sem fog szomorkodni, mivel az ő lapjának viszont aktiválódik a képessége, adott esetben tehát kifejezetten előnyös lehet a csatát elveszteni.

A játék addig tart, amíg valaki össze nem szed öt pecsétgyűrűt, vagy az ellenfélnek el nem fogy a lapja. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy elég öt alkalommal nagyobb lapot kitenni, mint a másik, mert a képességek átírhatják a múltat is, és megváltoztathatják, hogy egy-egy korábbi párharcban kihez került a gyűrű. Ettől lesz a Cardia igazán izgalmas játék, a változatosságáról pedig gondoskodnak a külön szabályokat adó helyszínek, és az alternatív pakli, amivel nagyon sokféle kombinációban rakhatunk össze meccseket.

• Kiknek ajánljuk? Gyilkos csaták kedvelőinek.

Játék, amihez néha nagyító kell

A Homályrév klasszikus példája volt a Kickstarteren felhizlalt, gigantikus játékoknak, a kooperatív kalandot végigjátszani legalább 150 óra, és közben számtalan új figura, lap és persze szabály is előkerül. Ezzel együtt nem kétséges, hogy remek játék, öt éven át vezette a Boardgamegeek ranglistáját, ami a legkomolyabb elismerés a társasjátékok között. A Homályrév legújabb változata, az Apró kalandok minden, csak nem nagy. Egyfelől egy egyszemélyes játék, tehát nem kell nagy társaság hozzá, nem kell azon aggódni, hogy rá fog-e érni ugyanaz a négy ember minden héten egy éven át, másfelől pedig a játék doboza nem nagyobb két családi gyufaskatulyánál.

Természetesen a történet is ehhez passzol, rögtön azzal kezdődik, hogy egy mágus házába érve apróra zsugorodunk, és a kalandjaink célja visszanyerni az eredeti méretünket. Ezt ugyanúgy tesszük, mint a Homályrévben, az alapmechanikák ugyanazok, továbbra is az egyik legjobb dungeon crawler játékkal játszunk, ami valaha megjelent. A különbség, hogy a terepet nem tenyérnyi lapokból rakjuk össze, hanem minden egyes harc egy kis kártyalapon játszódik, ahol apró kockák az ellenfelek. Azt, hogy az Apró kalandok nemcsak egy új változat, hanem egy szuper geg is, a legjobban az egycentis minifigurák mutatják, amikkel a játékosok lépkednek a térképen. Mindennel együtt azonban ez a játék is hozza a Homályrév-hangulatot, a nagy testvér árának töredékéért. Ideális ajándék lehet azoknak, akik egy számítógépes szerepjátékkal is képesek napokat eltölteni.

• Kiknek ajánljuk? Akik mindig is kíváncsiak voltak a világ legkisebb óriására.

Önjáró párbaj

A számítógépes és különösen a mobilos játékok között nagyon sikeres műfaj az autobattler, amiben a feladatunk egy csapat összeállítása, ami az ellenfél csapatával már magától, a mi beavatkozásunk nélkül harcol meg. A Tag Team tulajdonképpen ilyen játék, csak nem képernyőn, hanem egymással szemben. A lehetséges tizenkettő közül mindenki választ magának két hőst, kiválasztja a hősök kezdőlapjait, tábláját, majd a többi lapjukat összekeveri. A csata egy fordulójában egymás után csapjuk fel a lapjainkat, amivel reményeink szerint megsebezzük az ellenfelet. A forduló végén a pakliból felhúzunk két kártyát, egyet kiválasztunk, és azt berakjuk valahová a harci paklinkba. A harci pakliban tehát a lapok sorrendje nem változik, legfeljebb újabbakat toldunk be két lap közé, így aztán elég jól lehet taktikázni, főleg ha emlékszünk rá, hogy hányadik volt az ellenfél nagy sebzést okozó lapja, mert azzal szembe be tudunk rakni egy védekezést.

Egy-egy párbaj legfeljebb húsz perc, még akkor is, ha az elején el kell olvasnunk a hősök speciális képességeit. Ezek mindegyike markánsan különbözik: van olyan hős, amelyik csak egy adott idő után vadul be, és alakul át brutális sebzőgéppé, van olyan, ami mérgez, mások átkokkal szórják meg az ellenfelet. Nem csak az egyes hősök, hanem az egyes kombinációk mindegyike is teljesen más játékélményt ad. Nem nagyon lehet vele csak egy meccset játszani, mert az ember rögtön ki akarja próbálni azt a hőst, amivel a másik éppen elverte, vagy éppen a sajátját egy új kombinációval. A játék tökéletesen hozza azt az adrenalinfröccsöt, amit a mobilos autobattlerek is, csak persze sokkal jobb, mert ott van az orrunk előtt az ellenfél, és akkor is lehet játszani, ha nincs térerő.

• Kiknek ajánljuk? Akik gyerekként órákat tudtak vitatkozni arról, hogy Winnetou legyőzné-e Nemo kapitányt.

Se hall, se lát Dömötör

Mindenki ismeri a rajzot a három majomról, ahol az egyiknek a szeme, a másiknak a füle, a harmadiknak pedig a szája van befogva – a Team 3 tulajdonképpen ebből csinál partijátékot. Kapunk egy halom Tetris-elemet műanyagból, és kártyákat, amiken ezek elrendezése látszik. Háromfős csapatok játszanak: egy játékos húz egy lapot, amit csak ő lát, ezt kell majd megépítenie annak játékosnak, akinek viszont be van kötve a szeme, kettőjük között pedig a harmadik közvetít, aki az első mutogatásai alapján próbálja irányítani a másodikat. Egyértelmű, hogy ebből súlyos káosz és sok nevetés lesz. A Team 3 tipikusan olyan partijáték, aminél nagyon gyorsan elfelejtjük, hogy számolni kellene a pontokat, egyszerűen csak vicces játszani. Ha két dobozt kombinálunk, akkor akár négy csapat is játszhat egymás ellen.

• Kiknek ajánljuk? Akik szeretnének egy olyan csapatépítő játékot, amit élvezni is lehet.

10 ezer és 20 ezer forint között

Kalandra fel!

A társasjátékos játékmechanikáknak is vannak divatjai, a Carcassonne megjelenése után például a lapkalehelyezés volt egy ideig a sztár, de mostanában kevesebb ilyen jelenik meg. A Kalandtúra egy igazi lapkalehelyezős játék, első pillantásra a könnyedebb fajtából. A kis téglalap alakú lapok kínálatából választunk egyet, és lerakjuk magunk elé, az egyre bővülő térképre. Nincsenek megkötések, nem kell az utaknak, folyóknak kapcsolódniuk, sőt még le is takarhatunk egy már lent levő lapot egy újabbal. A nehézség, hogy a pontokat csak úgy kapjuk meg, ha az útvonalaink kifejezetten nehéz követelményeknek felelnek meg. Csak akkor érnek pontot, ha a megfelelő táborból indulnak, és oda is érkeznek, de ez még a legegyszerűbb az egészben. Igazi agyégető feladvány a lehető legtöbb pontot összehozni. A haladó verzióban még cuki állatokat is lerakhatunk az utak mellé, amitől az amúgy is mutatós játék még jobban néz ki. Külön bónusz, hogy szuperkompakt a játék, egy bárhova elvihető tasakban van, így akár túrázáskor is előkerülhet esténként.

• Kiknek ajánljuk? Olyan túrázóknak, akik jobban szeretik a szobát, mint az erdőt.

Edótól Kiotóig és vissza

Igazi klasszikus játék a Tokaido, ami most új kiadást kapott, de alapjaiban a régi maradt. Valószínűleg azért, mert eredetileg is remek játék volt. A középkori Japán utazóiként kell bejárnunk a Kiotó és Edo közötti híres utat, közben bármikor megállhatunk, ami fontos is, mert az állomásoknál tudjuk begyűjteni azokat a dolgokat, amik végül pontokat érnek majd. A játék trükkje, hogy akármennyit haladhatunk az úton, de mindig az lép, aki leghátul áll. Így aztán, ha valami nagyon fontos nekünk, akkor előreszaladhatunk érte, de ilyenkor kimaradunk a köztes állomásokból; ha viszont állomásról állomásra poroszkálunk, akkor többnyire csak a maradékokból válogathatunk.

Az út során tájképeket, emléktárgyakat és ételeket szedünk össze, ezek mind másképpen pontozódnak, ahogy a szentélyekben tett látogatásaink és a más vándorokkal való találkozásaink is. A Tokaido úgy pengeéles küzdelem, hogy első pillantásra a világ legbékésebb dolga, nem ütünk ki senkit, nem veszünk el senkitől semmit, legfeljebb előbb érünk oda egy szép kilátóhelyre. Erre a békés hangulatra a játék grafikája is ráerősít, Japán-rajongóknak kötelező darab.

• Kiknek ajánljuk? Bárkinek, aki tesztelné a „lassan járj, tovább érsz” elvet.

Játék közpénzvámpíroknak

Időről időre megjelennek olyan játékok, amik az adott társadalmi-politikai helyzetet figurázzák ki, ezeknél a legfontosabb kérdés mindig az, hogy a szatírán túl vajon játéknak is érdekesek, izgalmasak-e. Az Állami mutyi szerencsére az, de azért elsődlegesen egy alaposan kidolgozott poén. A játékban mindenki egy könnyen beazonosítható karaktert alakít (vajon ki lehet a Gázos és kicsoda Láriferi?), a cél pedig, hogy minél több közpénzt csatornázzunk át az előttünk emelkedő halomba.

Az éppen soros játékos felhúz annyi pénzt, ahány játékos van, majd tesz egy javaslatot az elosztásra. Mivel a pénzek értéke 1 és 5 milliárd között változik, az egyenlő elosztás nem mindig lehetséges, de egy idő után már szóba se jön. A javaslatra mindenki lerak egy kártyát, jelezve, hogy mit akar csinálni. Ha tetszik az ajánlat, elfogadhatjuk, ha nem, akkor elutasíthatjuk, és arra is lehetőségünk van, hogy valakit megzsaroljunk. Ilyenkor húzunk tőle egy pénzt, de lehet védekezni a zsarolás ellen blokkolással, és arra is lehetőségünk van, hogy lenyúljuk a pakli legfelső bankjegyét. Ez utóbbit mindig csak az csinálhatja meg, aki a körben elsőként próbálkozik vele, a többiek hoppon maradnak. A zsarolásnál a saját figuránkat oda kell rakni az elé, akit majd zsarolni akarunk, így az illető felkészülhet a támadásra. Persze a figurát akkor is odarakhatjuk, ha teljesen más lapot teszünk le, így lehet blöffölni is vele. Ha legalább annyian választották, hogy elfogadják az osztást, akkor mindenki megkapja a javaslat szerinti összeget, ha viszont az elutasítás kerül többségbe, a pénzosztó kiesik arra a körre, és a többiek újra próbálkoznak. A dolog gyors, egyszerű és kifejezetten vicces, főleg ha még fel is olvassuk az egyes kártyákról az adott karakterre szabott szövegeket is. Nem egy Twilight Imperium összetettségű játék, de egy-két parti a megfelelő társasággal nagyon vicces.

• Kiknek ajánljuk? Feltörekvő strómanoknak.

A New York-i Nagymező utca

A New York építészei is páros játék, kizárólag ketten lehet játszani vele. A cél a híres Flatiron Building, azaz a Vasalóház felépítése az 5. sugárút és a Broadway sarkán, az építész figuránkkal ennek a telkét járhatjuk körbe, vagy ellátogathatunk a városházára. Mivel négy utca határolja a híres házat, mi is négy helyre mehetünk, ahonnan elvehetünk kártyákat: a kártya a saját táblánkra kerül, és fejleszti az adott helyszín akcióját. Az akciók közül a leglényegesebb a különféle színű oszlopok és az ezekre rakott emeletek felépítése, ebből jön majd a győzelmi pontok nagyja. A városházán olyan lapokat szerezhetünk be, amik a játék végén adnak különböző dolgokért pontokat. A játék elsőre békés építkezősnek tűnik, de ez messze nincs így, nemcsak az a fontos, hogy nekünk jó legyen, hanem az is, hogy az ellenfelet akadályozzuk a tervei megvalósításában. Mivel a másik olyan helyre nem rakhatja az építészét, ahol a miénk áll, az ember sokszor csak azért megy egy adott helyre, hogy azt elfoglalja a másik elől. A New York építészei végig izgalmas és nagyon interaktív, amit az ember elvár egy kétszemélyes, párbaj típusú játéktól, az pedig, ahogy az épület egyre magasabb lesz, izgalmas látvány, olyasmi, amit nem nagyon lehet látni a társasjátékos táblán.

• Kiknek ajánljuk? Túlságosan békés pároknak.

Mindenki nevet a végén

A Star Wars Superteams igazi meglepetés, mert első pillantásra nem is látszik róla, hogy milyen jó játék. Egy kanyargós pályán kell az űrhajófigurákkal lépegetni, ami felidézi a világ legunalmasabb, „dobj és lépj” típusú játékait, de szerencsére erről szó sincs. Az űrhajókat kártyák kijátszásával léptethetjük, a kártyákon egy csapat színe és egy szám van. Mindig hat lapot kapunk, és ezeket mind ki is kell játszanunk függetlenül attól, hogy a saját csapatunkat mozgathatjuk vele, vagy az ellenfélét. A lényeg tehát az lesz, hogy a saját lapjainkat minél előnyösebben játsszuk ki, a többiekét pedig úgy, hogy azzal minél kevésbé járjanak jól. Ha például egy lappal pont be tudjuk küldeni az ellenfél X-szárnyúját egy aszteroidamezőbe, annál jobb, mivel onnan csak egy mezőt tud majd ellépni, függetlenül a kártyája számától. Ehhez hasonló speciális mezők gondoskodnak a változatosságról, valamint a speciális kártyák, amikkel például kivédhetjük az ellenfél szemétkedéseit. Hiába csak pár oldal a szabálykönyv, mindig van min töprengeni a játékban, de azért ezzel együtt ez könnyed, kisebbeknek is izgalmas, pörgős játék, ami még tapasztalt társasos rókáknak is tartogat meglepetéseket. Remek átkötés lehet két komolyabb, órákat igénylő társasjáték között.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik képesek tizenkét parszek alatt megcsinálni a Kessel-futamot.

Mi van a zsebemben?

Az utóbbi időben csökkent a felírogatós játékok népszerűsége, de a kockapóker alapreceptjét variáló játékokból továbbra is jelennek meg izgalmas változatok. A társasjáték-tervezők doyenje, Rainer Knizia egy ilyet készített, amiben A hobbit történetét lehet végigkövetni. Az A hobbit Oda és vissza kicsit hasonlít a Railroad Ink című modern klasszikusra, itt is a kockákon látható útvonalat kell berajzolnunk a saját táblánkra, de az útvonalakon túl vannak olyan kockák is, amik kardokat, kenyereket vagy Gandalf sapkákat adnak.

Nyolc fejezeten át követhetjük Zsákos Bilbó útját, mindegyikben másképp kell felhasználni a kockákat. Van, hogy az a cél, hogy minél gyorsabban eljussunk valahová, míg máskor be akarunk keríteni egyes mezőket. A kenyerek és kardok felhasználása minden pályán más, és azok a varázslatok is, amiket Gandalffal tudunk aktiválni. Olyan pályák is vannak, ahol nem útvonalakat kell berajzolnunk, hanem pentominoformákkal kell lefednünk részeket. Az egyes pályák kifejezetten különböző játékstílust igényelnek, kicsit olyan, mintha nyolc kisebb játékot kapnánk egyszerre a dobozban. A játék hangulata, grafikai stílusa szerencsére nem a Peter Jackson-féle filmeket, hanem az eredeti mesét követik, hűen Tolkien eredeti elképzeléséhez.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik tudják, hogy a hobbit az igazából babó.

A vörös pandák elfoglalják a hegyvidéket

Szintén egy korábbi játéksiker új változata az Ethnos, amiben egy kicsit javítottak a szabályokon, és teljesen új körítést találtak ki. Nem teljesen tisztázott, hogy állatokkal vagy egyes totemeket követő törzsekkel vagyunk-e, és egyáltalán mik és kik is vagyunk, de nem ez a lényeg, hanem hogy lapok ügyes lerakásával többséget szerezzünk a térkép mezőin.

A saját körünkben vagy felvehetünk vagy lerakhatunk lapot, ennél nem nagyon lehetne egyszerűbb semmi. Felvenni a kirakott kínálatból tudunk, de húzhatunk is a pakliból, minden lap valamelyik állatot és valamelyik területet ábrázolja. Lerakni olyan lapokat lehet, amiken azonos a terület vagy az állat, ezekkel tudjuk egyre magasabbra építeni a pagodáinkat az adott területen. A maradék lapokat is el kell dobnunk, ezek a kínálatba kerülnek, tehát a többiek választhatnak majd közülük. Az egyes állatoknak mind külön képességeik vannak, ezekkel további kártyákat szerezhetünk, újabb pagodákat rakhatunk le, pontokat gyűjthetünk különböző módokon. A játék során háromszor értékeljük ki a területeket, az kapja a legtöbb pontot, akinek a legmagasabb a pagodája, de a jutalom egyre növekszik a játék során. Mivel a dobozban 12 állat van, és ezekből egy-egy játékban csak 6-6 jut szerephez, nagyon sokféleképpen kombinálható a játék, ami mindig más stratégiát kíván meg. Az Ethnos gyorsan megérthető, mély stratégiai lehetőségekkel teli játék, amit nagyon sokszor elő lehet venni újra és újra.

• Kiknek ajánljuk? Bárkinek, aki szeretne egy kicsit összetettebb társast kipróbálni.

A remény hal meg utoljára

Az utóbbi évek legnagyobb társasjátékos sikere a madaras rendszerépítő játék, a Fesztáv volt. Miközben kifejezetten összetett játék, talán a témának, a pazar megjelenésnek köszönhetően nagyon sok emberhez eljutott, megjelent a nagy áruházak polcain, szerepelt az Agymenőkben, és még a Coronation Street című brit szappanoperában is. Tavaly jelent meg a sárkányos változat Reptáv néven, idén pedig a halas Mélytáv. A három közül ez a legkönnyedebb, a legrövidebb, de az alapjai nagyon hasonlóak.

Itt is halakat rakunk ki a saját táblánkra, csak a témához illeszkedve nem jobbról balra, hanem fentről lefelé, egyre mélyebbre tehetjük le őket. A másik két játék ikonikussá vált tojásai helyett itt ikrák kerülhetnek a lapokra, amik aztán kikelnek, ivadékok lesznek. Az ivadékokból hármasával rajokat szervezhetünk, ebben az is segít, hogy ezek a táblánkon mozogni is képesek. A játék pontozása is a megszokott, változó célokat kell teljesíteni, a végén pedig pontot érnek a halaink, az ikrák, az ivadékok és a ragadozók alá berakott, megevett halak. Ha valaki megfenekedett Fesztáv-rajongó, élvezni fogja a változatosságot, de aki csak egy izgalmas, de könnyed játékra vágyik, amiben nem manókat kell aprítani vagy ellátási láncokat menedzselni, az is szeretni fogja.

• Kiknek ajánljuk? Olyan Fesztáv-szkeptikusoknak, akik hajlandóak megtérni.

20 ezer forint felett

Brutalisták előnyben

A Metropolisz is egy remake, eredetileg Foundations of Rome címen jelent meg, és ugyan mindenki egyetértett abban, hogy remek játék, az ára sokaknak ijesztő volt, ugyanis telerakták hatalmas műanyag figurákkal Róma híres épületeiről. Az új változat ezeket kartonlapokra cserélte, és ettől semmit nem változott a játék élvezeti értéke.

Egy közös térképen fejlesztgeti az ember az ingatlanjait, először telkeket vásárol, aztán az egybefüggő telkekre rakhatja le a különféle épületeit. Az épületek bevételt és győzelmi pontokat adnak – hogy mennyit, az nagyban függ a környező épületek fajtájától. A dolog attól válik érdekessé, hogy a már lent levő épületeinket is átépíthetjük, lecserélhetjük, főleg ha sikerül melléjük új telket szerezni. Így aztán szuper lehetőségünk nyílik kicsellózni a többiekkel: ha ők például olyan épületeket raktak le a mi bevásárlóközpontunk mellé, amik a kereskedelmi épületek szomszédságáért adnak plusz pontokat, akkor nincs más dolgunk, mint átépíteni a plázánkat múzeummá. A telkek vásárlásánál is lehet szempont, hogy csak ezért vegyünk meg egyet, hogy a másik ne tudja könnyen bővíteni az épületeit. Mivel a különféle épületek pontozása elég változatos, de könnyen átlátható, a játék pörgős és végig izgalmas.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik elhiszik, hogy az ingatlanspekuláció korrupció nélkül is működhet.

Célpont a főgenerátor. Maximális tűzerőt!

A társasjátékok hardcore változatát képviselik a háborúkat szimuláló játékok, mint az elhíresült Campaign for North Africa, ezek között a könnyedebb változatnak számít a szintén második világháborús Memoir ’44. Ebben a csapatainkat kártyákkal irányíthatjuk, ami pont annyira korlátozza a lehetőségeket, hogy ne kelljen órákon át töprengeni egy-egy lépés előtt. A Memoir ’44-hez számtalan kiegészítő jött ki, a legújabb változata a hadszínteret egy távoli galaxisba helyezi át. A Star Wars: Hoth ostromában a Birodalom visszavág elején vívott csatát játszhatjuk le a jeges bolygón, több szcenárión át.

A kétszemélyes játékban az egyik fél a lázadókat, a másik a Birodalmat irányítja. A hatszögekből álló terepen kis figurák a csapataink, a lövöldözéshez szerencsés kockadobásokra van szükség, és természetesen figyelni kell a terep adottságainak ügyes használatára is. Olyan ez a játék, amilyet mindig is szeretett volna játszani az ember gyerekkorában a játékkatonáival, ráadásul a Star Wars univerzumban, ami dupla élvezet. Ráadásul még két kis kampányt is kapunk, ami összefűzi a szcenáriókat, az egyes csaták kimenetele így befolyásolja a következő felállását, így akár hetekig lehet vele játszani.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik tudják, hogy a Birodalom visszavág a legjobb film mind közül.

Az űrből is látszik

A Men-Nefer Egyiptom aranykorába repít el minket, abba az időbe, amikor a nagy piramisok épültek, és most ebben a munkában egy kifejezetten komplex, euró típusú társasban mi is részt vehetünk. A jókora táblán az egyiptomi civilizáció összes jellegzetessége megtalálható, építhetünk piramisokat, szfinxeket, balzsamozhatunk, a papnők kézműves tárgyakat áldozhatnak az isteneknek, és még a Níluson is hajózhatunk, és kereskedhetünk közben. Mindezt nagyon egyedi mechanikával tehetjük meg, ahol a munkásainkat különféle házakba küldve nemcsak az adott terület akcióit érjük el, hanem fejleszthetjük is, hogy mire képesek. Mindig bőven lesz mit csinálni, de a sikerhez csak nagyon jól átgondolt stratégia vezet. Vérbeli euró játékhoz híven a játékban több maréknyi jelzőt, lapkát rakosgatunk majd a táblára, mindennek megvan a pontos helye. Az alapszabályok gyorsan tanulhatók és kiismerhetők, de csak ezután kezdődik az igazi stratégiai mélység, amiből bőven van a játékban.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik szeretik, ha egy játékon látszik is, hogy igazán komplex.

Csak csendben, csak halkan!

Az utóbbi időben egy kicsit kevesebb pakliépítős játék jelent meg, pedig a Dominion után úgy tűnhetett, hogy mindenki ilyet akar kiadni. A Klank! Katakombák a pakliépítést a kazamata-felfedezéssel kombinálja, ami kifejezetten jól működő összeállítás. Mindenki ugyanolyan alappaklival kezd, de ehhez aztán más lapokat vásárol, és ha ügyes, akkor közben a gyengébb lapoktól meg is szabadul. A lapjaink kijátszásával lépkedhetünk egy labirintusban, a célunk, hogy felkapjunk egy ereklyét, és visszaszaladjunk vele a bejárathoz. Közben csapdákkal és szörnyekkel is szembe kell néznünk, és persze a legjobban arra kell vigyázni, hogy ne ébresszük fel a szunyókáló sárkányt. Bizonyos tevékenységekkel zajt csapunk, amit a Klank! kockák jelképeznek. Ezek a kockák bekerülnek egy zsákba, és amikor felébred a sárkány, ebből húzunk párat, hogy lássuk, kit támad meg a katakomba őre. Ha nagyon óvatlanok vagyunk, nagyobb eséllyel leszünk mi a célpont, de gyakran érdemes kihívni a sorsot, előfordulhat, hogy hiába volt óvatos, mégis egy másik játékos kockája kerül elő. A játék végig izgalmas, erősen átjön a témája, és végig vicces is, nem véletlen, hogy gyakran modern klasszikusként emlegetik.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik minden szerepjátékban a tolvajjal szerettek játszani.

A muzsikusnak dalból van a lelke

A Vital Lacerda a munkáslehelyezős játékok Jackie Chanje, korábban már írtunk arról a játékáról, amiben elektromos autókat kellett gyártani a kanban rendszerben. A Fado-ház szintén ilyen típusú játék, valójában a Gallerist című játék átdolgozott, áramvonalasított változata. A játékban mindenki a saját portugál éttermét irányítja, de az ételekkel egy pillanatig sem kell törődni, a lényeg, hogy milyen a zene, milyen a fado, ami nálunk szól. Ehhez három zenészt kell felbérelnünk, akiket azután fejleszthetünk is. A különféle akcióinkat a három munkásunk kiküldésével érhetjük el, izgalmas újítás, hogy amikor más akar ugyanarra helyre menni, ahol már ott van a mi munkásunk, akkor valamilyen jutalmat kapunk, tehát kifejezetten jó, ha valaki kilök minket egy olyan helyről, ahol már amúgy is megcsináltuk az akcióinkat.

Ha ügyesek vagyunk, minden a terveink szerint alakul, tervezhetünk nemcsak a választott akcióinkkal, hanem azzal is, hogy mit csinálunk, amikor majd más jön ugyanarra a helyre. Az esetek többségében nem fog a terveink szerint alakulni a dolog, de ez szerencsére nem frusztráló, mert mindig van B terv, mindig van mit csinálni. A Fado-ház komplex játék, de miközben játszunk vele, nem azt érezzük, hogy egy sok munkalapos Excel-táblázatot kell kitöltenünk, hanem azt, hogy milyen okosan tudjuk megoldani a helyzeteket. Bárkinek remek élmény lehet, aki szeretne kipróbálni egy igazán összetett társast, de nem akar rááldozni több hétvégét a szabályok megértésére és a játékra.

• Kiknek ajánljuk? Az egyszerű komplexitás elkötelezett rajongóinak.

Budai kutya-, gabona-, gyertya- és kabátvásár

Lassan már teljesen megszokott, hogy az egyik legismertebb hazai játéktervező, Pierrot minden évben előáll egy komplex, sok alkatrésszel megtömött, jókora dobozzal. Két éve a borászkodós Cuvée, a török világba helyezett Karavánszeráj és most a középkori Buda fénykorában játszódó Kalmár jelent meg. A játékban egy hetünk van arra, hogy bizonyítsuk, jobb kereskedők vagyunk, mint a testvéreink, így megérdemeljük, hogy ránk szálljon a családi biznisz örökségül.

A recept egyszerű, olcsón kell venni, és drágán eladni, ennél jelen esetben semmi sem egyszerűbb, hiszen bármit a hordóabroncstól a húsos pitéig két garasért vehetünk, és négyért adhatunk el, a lényeg nem is az árrés, hanem hogy összekössük a kínálatot és a keresletet. Ehhez a figuránkkal Buda várában járkálunk fel-alá, az egyes helyeken vehetünk különféle terményeket, amik a raktárunkba kerülnek, máshol pedig eladhatunk a raktárból. A megszokott kereskedős játékokhoz képest új elem, hogy megrendeléseket is felvehetünk, ezek akkor teljesülnek, amikor beszerezzük az adott árut. A termények és a megrendelések az üzlet megkötéséig a raktárunkban vannak, ahol viszont fordulóról fordulóra öregednek, ha nem tudjuk eladni az árut három kör alatt, vagy nem teljesítünk egy rendelést ilyen gyorsan, akkor elbúcsúzhatunk tőle. Mivel a lényeg nem is a pénz, hanem a presztízs szerzése, érdemes arra is figyelni, hogy minél gyorsabban teljesítsük a megrendeléseket, valamint hogy egyes épületekben adományozással is javíthatjuk az imidzsünket. Az, hogy hányszor léphetünk egy körben, függ attól, hogy miként gazdálkodunk az akciókockáinkkal, minden lépés egyet elfogyaszt, így érdemes minél közelebbi üzleti lehetőségeket kinézni, akciókockákkal szerezhetünk befektetéseket, kedvezményeket is, de jól kell időzíteni ezek felhasználását.

A Kalmár nagy játék több szempontból is, a doboz jól meg van pakolva játékelemekkel, az áruk tárolásához kapunk egy szuper, zárható ládikát is, és a kereskedőinket is csinos minifigurák jelképezik. Nagy játék abból a szempontból is, hogy elég hosszú végigjátszani, bár dönthetünk úgy, hogy egy rövidített változatot játszunk, ami nem a hétfői napon kezdődik, hanem csütörtökön. Ugyan az első körökben még elő kell venni párszor a szabálykönyvet, annyira logikus, hogy hamar átlátja mindenki a logikáját, a végére kifejezetten felpörögnek a lépések.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik mindig is vágytak egy Fugger-szimulátorra.

Ha valaki még ezek után is további társasjátékos ajándékötletekre vágyik, ajánljuk az eddigi telexes karácsonyi társasos cikkeinket (bár elképzelhető, hogy egy-egy játék ezekből ma már más árkategóriában van, esetleg éppen nem elérhető a hazai boltokban): 2020, 2021, 2022, 2023/1., 2023/2, 2024.

(A játékokat a kiadóiktól kaptuk kipróbálásra.)