Ha karácsony, akkor társasjáték!

Idén is megpróbálunk segíteni a választásban, három árkategóriába gyűjtöttük az ajánlott játékokat: 5000 forint alatt főleg kártyajátékokat találunk, a 15 000-nél olcsóbbakat nevezhetjük hétköznapi társasoknak, és amelyek ennél drágábbak, azok jellemzően bonyolultabb és látványosabb játékok. Vagyis ideális ajándék mindegyik.

5000 alatt

Remek nyomozós játék a Crime Zoom, amiben Philip Marlowe nyomdokain haladva kell felgöngyölítenünk egy esetet. A tetthelyet kártyákból rakjuk ki, azokon kell megtalálnunk a nyomokat, amik aztán újabb helyszínekhez, nyomokhoz vezetnek. Ha úgy gondoljuk, hogy tudjuk a megoldást, kérdésekre kell válaszolnunk: minél kevesebb nyomot használtunk fel a helyes megfejtéshez, annál ügyesebb nyomozók voltunk. A történet hangulatos és izgalmas, nagyjából egy Agathe Christie történet bonyolultságával. Nem csak egyedül lehet nekivágni a deketíveskedésnek, hanem csapatban is, több szem többet lát alapon. És ha végigjátszottuk, nyugodtan el is ajándékozhatjuk, hogy más is megpróbálkozzon vele.

• Kiknek jó ajándék? Akik a tüdőrák és a májkárosodás kockázata nélkül szeretnének kemény zsaruk lenni.

Kicsit másfajta logikát igényel a Similo kártyajáték, amiben a csapatnak tizenkét lap közül kell kitalálnia egyet – a játék vezetője tudja egyedül, hogy melyikről van szó, de ő csak további lapokkal tud segíteni a többieknek. Egy-egy lapot tehet le, a helyzetével jelezve, hogy a kitalálandó lap hasonlít vagy éppen különbözik a lerakottól. Többféle tematikus pakli is kapható, vadállatok, mítoszok, mesék stb. Így töprenghetünk azon, hogy Piroska vajon azért került le, mert a kitalálandó lány, vagy azért, mert pozitív szereplő, esetleg a piros szín miatt, vagy valami teljesen más asszociációra kellene gondolnunk. Kicsit hasonlít a Fedőnevekhez, de sokkal gyorsabb és könnyedebb játék. Nagy előnye, hogy kisebb gyerekekkel is lehet játszani, bár az ő gondolkodásukat nem mindig könnyű követni. Ha megtetszett, érdemes kombinálni is a paklikat, az egyik lesz ekkor, amiből ki kell találnunk, a másik pedig amit a játékvezető használ.

• Kiknek jó ajándék? Akik olyan játékra vágynak, amivel bármilyen korosztály játszhat együtt.

Még mindig kártyajáték, de könnyednek nem igazán nevezhető az Oriflamme, amibe a francia királyi udvar intrikáit élhetjük át. A játékosok egy közös sorba raknak le lapokat, de lefordítva, hogy a többiek ne tudhassák, milyen lap is az. Amikor mindenki rakott, balról jobbra kerülnek sorra a letett kártyák, és a tulajdonosuk dönthet, hogy felfedi, mi a lap és ezzel a hatását is aktiválja, vagy még rejtve hagyja. A hatások között van olyan, ami befolyást hoz (ez a győzelmi pont a játékban) és olyan is, ami átrendezi a lapokat, vagy akár ki is üthet egyes kártyákat. Egy-egy parti nem tart tovább húsz percnél, és nem is tűnik fel, hogy milyen sokféle stratégia, milyen alapos gondolkodás kell a győzelemhez.

• Kinek jó ajándék? A könnyű hátbaszúrások kedvelőinek.

7000 és 12000 forint között

A modern társasok egyik gyakran használt mechanikája a draftolás, amikor kapunk egy adag valamit, abból egyet választunk, a többit továbbadjuk, ezzel párhuzamosan mi is kapunk a mellettünk ülőtől, abból is választunk, a maradékot továbbadjuk és így tovább. Legtöbbször kártyákat kell így választanunk, mint például mára már klasszikusnak számító 7 csoda játékban. Most azonban nem kártyalapok, hanem cuki dinoszauruszfigurák között válogathatunk, ezért is lett a játék címe Draftosaurus A dinókat a saját állatkertünkbe kell leraknunk, hogy a lehető legtöbb pontot szerezzük. Minden ketrecnek külön szabálya van, hogy miként kerülhetnek bele állatok és azok hogyan érnek pontot. Van, ahol párokat kell gyűjtenünk, van, ahol különféle fajokat és van, ahol csak egy magányos dinó lehet, ráadásul olyan, ami sehol máshol nincs a parkunkban. Hogy kicsit izgalmasabb legyen a dolog, az aktuális kezdőjátékos mindig dob egy kockával, ami korlátozza, hogy hova rakhatják le a dinóikat a többiek. Ő persze bárhová teheti. Ez is kifejezetten rövid játék, amit elnyújthatunk, ha a játszunk az alternatív téli pályán is. Miközben kifejezetten komoly taktikára is szükség lehet, a játék kifejezetten gyerekkompatibilis. Az jó, ha már egy kicsit tud számolni, aki játszik vele és persze az is, ha szereti a dinoszauruszokat. De hát ki nem szereti?

• Kiknek jó ajándék? Azoknak, akik hatéves kor felett is szeretnék élvezni a dínózást.

Szintén a kisebbeket célozza meg és igazi kapudrog lehet a társasok világába a Zombie Teen Evolúció, ami témájában és kinézetében is a Cartoon Network rajzfilmjeinek világát idézi meg. Kooperatív játék, amiben a várost lerohanó zombihordákkal kell felvennünk a küzdelmet. Az alapjáték elég egyszerű, egy kocka határozza meg, hogyan lépnek a zombik, mi pedig megpróbáljuk összeszedni a járvány legyőzéséhez szükséges gyógyszereket. Nem csak ennyiről van szó azonban, hiszen a Zombie Teenz Evolúció egy örökség játék (erre utal az evolúció a címben), azaz, ahogy egymás után játszunk vele, egyre fejlődik, új szabályok, új szereplők kerülnek elő, és a végére már egészen összetett játékunk lesz. Jól működik családi játékként is, ahol a szülők és a gyerekek együtt tudják végigjátszani a sztorit, ami egy egyre bővülő képregényben bomlik ki.

• Kiknek jó játék? A Cartoon Networkön nevelkedett gyerekeknek és a szüleiknek, hogy tévé nélkül is tévézhessenek.

Nem a történet az érdekes a Project L játékban, amiben Tetris-szerű formákat kell lehelyeznünk. Kezdetben két egyszerű elemünk van, és a kártyákon látható formák közül választhatunk. Egyszerre négy ilyen feladat lehet előttünk, és ezekre rakhatjuk le az elemeinket. Ha sikerül egy formát kirakni, akkor győzelmi pontokat és jutalomként új elemeket is kapunk. Ezekkel már komolyabb feladványokkal is próbálkozhatunk, amikért még jobb elemek járnak és így tovább. Békés játékról van szó, nem nagyon zavarjuk egymás köreit – esetleg azzal, ha egy olyan feladatot veszünk el, amire ő is nagyon vágyott. A játék lehetőséget az elmélyült gondolkodásra és nagyon jól is néz ki.

• Kiknek jó játék? Azoknak, akiket mindig is idegesített, hogy olyan gyorsan esnek le az elemek a Tetrisben.

Korábban már bemutattuk Rainer Knizia, a társasjáték-professzor pár játékát – az ő legutóbbi munkája a Bálnalovasok, ami egy igazi műremek. Magán viseli a mester védjegyeit: egyszerű, könnyen érthető szabályok, minden lépésnél komoly döntéseket kell hozni, nincsen nyílt konfliktus, de mégsem egymás mellett, hanem együtt játszunk. Egy hosszú partszakaszon kell utaznunk a bálnánkkal és közben kereskedni a kikötőkben. Egy oda-vissza utat teszünk csak meg, a játék véget ér, amikor az indulópontra visszatérve is felvásárolunk mindent a kikötőben. A saját körében mindenki két dolgot csinálhat, ez lehet mozgás, pénzszerzés vagy vásárlás. Minden kikötőben különféle árucikkek kaphatók, hogy mi és mennyi, az kis lapkákon látható. A kezünkben levő kártyákon vannak a teljesítendő megbízások (pl. adjunk be három lazacot és két hínárt), ezek érnek majd győzelmi pontot a játék végén. Ha megveszünk valamit, a maradékot előre csúsztatjuk és egy zsákból húzunk a helyére új lapocskát. Adná magát a gondolat, hogy megálljunk valahol, és csak vásároljunk mindig abból ami a legolcsóbb, de zsákban vannak üres lapok is, amikkel lassan megtelnek a piac helyei. Muszáj tehát továbbállni, de nem mindegy, hogy mikor. Ahogy az sem mindegy, hogy mikor adjuk le a teljesített dolgokat, vagy mikor veszünk meg valamit drágábban, de mások orra elől. Ez így nem hangzik túl bonyolultnak, de a játék képes elérni azt, hogy a mechanikája teljesen beszippantson: végig izgalmas, fenntartja a feszültséget. Az egyszerűség azt is jelenti, hogy kisebb gyerekekkel is el lehet kezdeni, elég ha a számokat ismerik, de talán még az sem elengedhetetlen.

• Kiknek jó játék? Azoknak, akik értékelni tudják az egyszerű tökéletességet egy játékban.

Pár éve volt nagy siker az Azul nevű társasjáték, ami egyszerű szabályai és komplexitása mellett azzal is aratott, hogy a komponensei kerámia kockák voltak, amiket nagyon jó fogdosni és rakosgatni. Kicsit hasonlót próbál elérni a Coatl, amiben tollaskígyókat rakosgatunk össze színes műanyag elemekből. Egy kígyó fejből, farokból és tulajdonképpen akárhány test elemből áll össze, de nem mindegy, hogy milyen színűek. Egy közös készletből választhatjuk az elemeket, amiket azután beépítünk a saját kígyóinkba. A lényeg, hogy úgy rakjuk össze a színes elemeket, hogy azok megfeleljenek a kártyákon megadott pontozási szabályoknak. Gyors és könnyen tanulható játék, amit a különleges komponensek emelnek ki az átlagból.

• Kiknek jó játék? Akik már unják a kártyákat és a lapocskákat rakosgatni a játékokban.

Kifejezetten a kisebbeket célozza meg a magyar fejlesztésű Szilaj társasjáték, ami egy netflixes rajzfilmsorozatra épül. A játékosok a lovaikkal egy térképen lépegetnek, a céljuk, hogy bizonyos pontokra eljussanak és ott színes kockákat gyűjtsenek. Ezekkel a kockákkal mindenféle fejlesztéseket lehet venni, amitől aztán a ló ügyesebb, gyorsabb lesz, például már nem hat-, hanem nyolc- vagy tízoldalú kockával dobja a lépéseit. Az egész pont annyival bonyolultabb a klasszikus játékoknál, hogy izgalmas legyen, de még a kisebbeknek is könnyen tanulható. A játékhoz kapcsolódik egy külön kártyajáték is, amiben a lapokból kollekciókat kell összerakni, kicsit bonyolultabban, mint a Fekete Péterben. A két játék kombinálható is, akkor újabb képességekkel és küldetésekkel gazdagodik az eredeti. Ez az a játék, amire a kislányok biztosan kaphatóak, de az első játék után a fiúk is ráérezhetnek.

• Kiknek jó játék? Ló- és lovasfilm-rajongó gyerekeknek, akiknek fel se tűnik, hogy mennyivel jobb játékot játszanak, mint a Ki nevet a végén.

Korábban már írtunk a Calico játékról, ennek a folytatása bizonyos tekintetben a Cascadia vadvilága. Itt is hatszögeket kell lerakosgatni és itt is számít, hogy milyen mintázatokat adnak ki. Viszont nincsen tábla, teljesen szabadon rakosgathatjuk a lapokat. Minden lapon egy vagy kétféle terep (hegy, folyó, láp, erdő vagy préri) és bizonyos állatok jele van. Amikor lapot választunk, kapunk mellé egy állatot is, amit szintén le kell raknunk, de nem feltétlenül arra a lapra, amit abban a körben helyeztünk le. A célunk kettős: a terepekből minél nagyobb összefüggő területeket akarunk kirakni, az egyes állatoknak azonban más és más elvárásai vannak. A rókák például azt szeretik, ha a szomszédságukban sokféle másik állat van, a vapitik bizonyos alakzatokat akarnak kialakítani, az ölyvek pedig azt preferálják, ha nincs mellettük fajtárs. A játék végén az összpontszámot a terep és az összes állataink pontjai adják meg. Beleunni biztosan nem fogunk, mert azt, hogy az egyes állatokat miként pontozzuk, véletlenszerűen választhatjuk ki a játék elején. Lelkesedtünk a Calicoért is, de a Cascadia talán még jobb. Sokkal szabadabban rakosgathatjuk a lapokat és nem fogjuk azt érezni, hogy már az elején jóvátehetetlenül elrontottuk az egészet, ráadásul ez is nagyon szép, öröm vele játszani.

• Kiknek jó játék? Akik nem legyőzni akarják a többieket, hanem csak győzni, de úgy, hogy közben a rókáknak és a vapitiknek is jó legyen.

Gyönyörű köntösbe bújtatott absztrakt játék a The King is Dead, amiben elég elvont módon törhetünk a Britannia feletti uralomra. A nyolc megyére osztott térképen kék, piros és sárga kockák jelzik a skótok, walesiek és angolok befolyását. Kezdetben mindenkinek nyolc lapja van és egy körben ezek közül akárhányat kijátszhat – a kártyák lehetővé teszik, hogy ezeket a befolyáskockákat mozgassuk, újakat rakjunk le, vagy éppen eltüntessük. Amikor mindenki passzolt, kiértékeljük a sorban következő megyét, ami azé a frakcióé lesz, aminek a legtöbb befolyása van ott (ha egál van, akkor franciáké lesz a hely). Arra a megyére, amit egyszer már értékeltek, már nem kerül semmi, az lezárt ügy, a kockákat is levesszük róla. Ha valaki kijátszott egy lapot, levehet a tábláról egy befolyás kockát, amit maga elé rak, ez jelzi, hogy mekkora az ő befolyása az adott népnél. A játék nyolc kör után ér véget, amikor minden megyét értékeltük, ekkor megnézzük, melyik nép uralja a legtöbb területet és az nyer, akinek annál a népnél van a legtöbb befolyása. Ha a franciák megszereznek három megyét, szintén véget ér a játék, de ilyenkor az nyer, aki a legtöbb hármast (minden színből egyet) tudja kirakni a saját befolyás kockáiból. Az egyszerű területfoglalós, többségszerzős mechanikát két dolog bonyolítja, az egyik, hogy egy körben többet is felhasználhatunk a lapjainkból, de akkor kevesebb marad a játék hátralevő részére, a másik, hogy milyen kockát vegyünk fel saját befolyásnak, ugyanis abból, amit elveszünk kevesebb lesz a táblán. Az is izgalmas döntés, hogy mire játszunk, a franciák támadására vagy valamelyik nép fölényének kialakítására.

• Kiknek jó játék? Akik szeretik a komoly stratégiát és azt is, ha egy játék szép.

Egy korábbi alkalommal már írtunk az üzleti játékokról ezek közé tartozik az Arkwright is, aminek a kártyákra alapozott változata jelent meg most magyarul. A 18. század végén járunk Angliában, és a gyárainkban a civilizáció számára legfontosabb négy dolgot gyárthatjuk: kenyeret, lámpát, kabátot és evőeszközt. A gyárainkban munkásokat vehetünk fel, akiket idővel gépekre cserélhetünk, fejleszthetjük a termékünk minőségét és reklámozhatunk is. Azt, hogy mit mennyiért adunk, magunk szabhatjuk meg, ez alakítja ki, hogy mekkora a kereslet az áruk iránt. Ahogy nő a munkások száma, egyre nagyobb lesz a kereslet is, hiszen van pénze a munkásoknak megvenni a remek holmikat. Ez a kereslet azonban attól is függ, mások mit, milyen minőségben és mennyiért árulnak, ahogyan az ő munkásaik számától is. A termékeinket eladhatjuk a belföldi piacon, de a tengerentúlon is, azonban csak az előbbi növeli a részvényeink értékét. A legrosszabb, hogy a munkásoknak is kell fizetnünk. Természetesen arra is van lehetőségünk, hogy részvényeket vegyünk a saját cégünkből és arra is, hogy kölcsönt vegyünk fel. Az egész egy elég komplex és sokféleképpen befolyásolható rendszer, amiben hosszú távon van hatása a kisebb döntéseinknek is.

• Kiknek jó játék? Azoknak, akiket nem hat meg a munkásosztály helyzete Angliában, ha a profitról van szó.

15000 felett

Vannak játékok, amik komoly és mély stratégiát kívánnak, a játékosok összeszorított fogakkal, szó nélkül ülnek végig és egy percig sem szakítják meg a koncentrációjukat. Vannak játékok, amik viccesek, kissé kaotikusak, ezért senki nem veszi igazán komolyan őket, de végig jól szórakozik, akár a saját balszerencséjén is. A kettő nem tűnik közös nevezőre hozhatónak, de a Kozmikus összecsapás – Párbajnak valahogy mégis sikerül. Ez egy mára már klasszikussá vált társas, a Cosmic Encounter két játékosra átdolgozott változata, amiben két faj küzd azért, hogy elsőként foglaljon el öt bolygót. A kezünkben tartott lapok adják meg a támadásunk erősségét, de ezt az is befolyásolja, hogy hány űrhajót küldtünk oda és milyen taktikát választottunk. Miután megláttuk, hogyan áll az ellenfél, erősítés kártyákkal javíthatunk a pozíciónkon vagy gyengíthetjük az ellenfelet. A győztes hajói ott maradnak a bolygón, a vesztes flottája (már amit nem lőttek le belőle) hazatér. Az, hogy milyen jutalmat vagy vigaszdíjat kap a győztes vagy a vesztes, bolygóról bolygóra változik. Mivel csak húsz hajónk van, nem mindegy, miként gazdálkodunk velük, ugyanis, ha egy csatába nem tudunk flottát küldeni, az egész játékot elveszítjük. A bolygófoglalósdit időről időre random események és erősítések színesítik. A játék mágikus módon eléri azt, hogy mindig legyen valami sejtésünk arról, mire készül a másik, legyen ötletünk, hogy mi lenne a helyes lépés, pedig látszólag totál kaotikus minden. A káoszfaktort növelik az egyes fajok képességei is, amik drasztikusan variálják a szabályokat. Van olyan faj, ami megtippelheti, milyen harci terve lesz az ellenfélnek és ha talál, nyert. Van, amelyik akkor nyer, ha az ő harci értéke lényegesen kisebb, mint az ellenfélé, és van, amelyik hatalmas bónuszt kap, ha nagyobb a flottája a bolygón – és így tovább, mindegyik teljesen más taktikát kíván. Mindezeken túl a játék még viccesen is néz ki és az egyes kártyák szövegei és rajzai is mosolyra késztetnek.

• Kiknek jó játék? Akiknek sci-fiben jobban bejön a Valerian színes káosza, mint a Dűne komor világa.

Képzeljük el, hogy valaki készít egy kétméteres habcsókot, és az meglepetésre még finom is. Ilyen a Hadrianus fala játék. Mechanikáját tekintve a felírogatós játékok közé tartozik, de míg azok jellemzőek könnyedek és gyorsak, a Hadrianus hatalmas, embert kívánó és legalább egy órára leköt. Két lapon találhatók az apró, besatírozásra váró kockák, amik a britanniai városkánk védelmét, épületeit és polgárait jelképezik. A körök elején erőforrásokat kapunk (felhúzott kártyák és a megépített épületeink alapján), majd ezeket költhetjük el újabb kockák besatírozására. Minden mindennel összefügg, ha egyet növelünk a papságon, akkor kapunk egy dicsőséget, amivel jár két kő, ezt felhasználhatjuk a fal építésére, ami pedig lehetővé teszi, hogy új katonákat vegyünk és így tovább. Ha ügyesen sáfárkodunk, nagyon hatékony gépezetet építhetünk fel és mosolyogva nézhetjük, ahogy a két papírlapon egyre gyarapodik a településünk. Minden forduló végén támadnak a piktek, az elűzésükkel sok, a játék végén értékes dicsőségpontot gyűjthetünk össze. Elsőre kicsit ijesztőnek tűnhet a sok pici kocka, de nagyon gyorsan átlátható a játék logikája és onnantól kifejezetten élvezetes a leghatékonyabb rendszer felépítésére törekedni.

• Kiknek jó játék? Akiket le tud kötni egy Excel-tábla. Egy igazán izgalmas Excel-tábla.

A társasjátékok mellett a karantén másik nagy nyertesei a szerepjátékok, amiknek külön lökést adott a Stranger Things sikere. Jó ötletnek tűnt vegyíteni a kettőt, és olyan társast készíteni, ami a legnépszerűbb szerepjáték világában játszódik. Így született meg a Tyrants of the Underdark, amiben a Elfeledett Birodalmakban irányítjuk egy sötéttünde család föld alatti birodalmát. Alapjában egy pakliépítős játékról van szó, a család szolgáit gyűjthetjük be a lapokkal. Ezek a lapok adnak aztán lehetőséget arra, hogy a táblán a katonáinkat és a kémeinket mozgassuk, esetleg végezzünk ellenséges csapatokkal. A játék végén az számít, hogy melyik pontokat uraljuk a térképen, hány ellenséget öltünk le és milyen lapok vannak a paklinkban. A térkép teszik a játékot sokkal izgalmasabbá a klasszikus pakliépítőknél (amilyen például a Dominion), a téma, az illusztrációk pedig sokkal hangulatosabbá. A változatosságról a szolga paklik adják, amiket úgy állítunk össze, hogy a hatféle pakliból keverünk össze kettőt, eltart egy ideig, amíg minden lehetőséget kipróbálunk.

• Kiknek jó játék? Cselszövőknek és manipulátoroknak, akik bármit megtennének a hatalomért.

Társasjátékos körökben szinte misztikus tisztelet övezi a Battlestar Galactica játékot, ami egyébként évtizedek óta elérhetetlen. A rejtett szerepű játékok öreganyjáról van szó: a játékosok az űrhajó legénységeként próbálnak túlélni, de vannak közöttük, akik titokban a gonosz robotoknak dolgoznak, és az a céljuk, hogy az űrhajó ne érje el a célját. Sajnos mivel lejárt a licensz és azt nem hosszabbították meg, a játék elfogyott, használt példányai csillagászati összegekért cseréltek gazdát. Ezért is gondolta a kiadó, hogy megtartva az eredeti mechanikát, de azt más köntösbe öltöztetve érdemes lenne újra kiadni. Így született a Kifürkészhetetlen, ami H. P. Lovecraft horror világába helyezi át az eseményeket. Az űrhajó helyett egy gőzösön vagyunk és robotok helyett mélytengeri szörnyek az ellenfeleink, ezeket csodás műanyagfigurák jelenítik meg a táblán. Az emberek célja, hogy a hajót eljuttassák Bostonba, de ez nem olyan egyszerű, hiszen folyamatosan támadnak a szörnyek, veszélybe kerülnek az utasok, megrongálódik a hajó. Számtalan olyan döntést kell hozni, amiben nem teljesen egyértelmű, hogy mi segíti éppen a célt. Így válik a játék igazán izgalmassá, nem feltétlenül egyértelmű ugyanis, hogy amit valaki csinált, azzal segíteni akart, vagy éppen ellenkezőleg, hátráltatni a hajót. Azoknak a játékoknak, amikben rejtett szerepek vannak, az szokott a legnagyobb hátránya lenni, hogy amint valakiről kiderül, hogy áruló, számára érdektelenné válik a játék. Nem így a Kifürkészhetetlenben, mert a szörnyeket pártoló hibridek itt bármikor felfedhetik a kilétüket, és onnantól új képességeket kapnak, húzhatnak például árulás kártyákat, amikkel tovább keseríthetik az emberek életét. A Kifürkészhetetlen méltó örököse a nagy elődnek, olyan játék, aminek minden partiját sokáig emlegetik a résztvevői, egyszerre izgalmas történet, izgalmas stratégia és lélektani csata. Mi mást lehet egy társasjátéktól elvárni?

• Kiknek jó játék? Akik mindig is sejtették, hogy a barátainktól jobban kell tartani, mint a csápos szörnyektől.

(A játékokat a Delta Vision, a Gémklub és a Reflexshop kiadóktól, illetve a Metagame bolttól kaptuk kipróbálásra.)