Túl a kockapókeren

Kult

Ahogy a zenében vagy a cipők között, a társasjátékok világában is vannak divatok. Pár éve például szinte minden kiadó vikinges játékokkal jött, most pedig mintha az antropomorf erdei állatok kora jött volna el. De nem csak témában, játékmechanikában is vannak divatok; az egyik legnépszerűbb mostanában a kockapóker elvén működő, angolul roll and write-nak nevezett játékoké. A közelmúltban három ilyen is megjelent magyar nyelven, ezeket mutatjuk be most.

A roll and write alapelve nagyon egyszerű: van valami véletlenszerű effekt (kockadobás vagy kártyahúzás) amiből a játékosok választanak és azt valahogy felírják vagy elhelyezik a táblájukon. Ahogy a kockapókerben is a dobásainkból próbálunk minél jobb kombinációkat összeállítani, itt is az a cél, hogy ilyen módon építsünk fel egy várost, tervezzünk vasúthálózatot vagy éppen fedezzünk fel ismeretlen vidékeket. A három játék sokban hasonlít, igaz rájuk, hogy a szabályaik nem rettenetesen bonyolultak, könnyen megérthetők és magyarázhatók, a játékosok száma tulajdonképpen bármennyi lehet (tehát akár egyedül is játszhatunk velük), és nem jellemző rájuk a túlzott interakció, kicsit olyanok, mintha mindenki párhuzamosan játszaná a saját játékát.

 

Sim City újratöltve

A Köszöntünk... álmaid városában játékban kertvárosokat tervezhetünk, a legfőbb feladatunk az utcaszámok kiosztása lesz három párhuzamos utcában. Felcsapunk három kártyalapot, amiken számok vannak 1-től 15-ig, mindenki választ egyet és felírja valamelyik házra. Eddig rendben is lenne, a gond csak az, hogy ugyan kihagyhatunk számokat, de a szigorú emelkedő sorrendet tartanunk kell. Ha egy 3-as szám után a szomszédba egy 6-ost írtunk be, abban az utcában már nem lehet 4-es vagy 5-ös. Ha háromszor előfordul, hogy nem tudunk egy számot sehova sem írni, kiestünk (ez egyébként nagyon ritkán fordul elő).  

Fotó: Nádori Gergely / Telex

Bonyolítja a dolgot, hogy az egyes kártyákon levő házszámokhoz tartozik még valamilyen extra dolog is, amit szintén végre kell hajtanunk a szám beírásával együtt. Ez lehet parkosítás az utcában, úszómedence, ami csak bizonyos házakhoz kerül, átépítés, amivel egy kicsit módosíthatjuk a számot vagy a legfontosabb dolog, a kerítés. Kerítést bármely két ház közé húzhatunk, és ezzel háztömbök jöhetnek létre. A háztömbök pedig a játék végén pontot érnek, minél nagyobbak, annál többet. A játék végén pontot érnek ezen felül a parkok és úszómedencék, és az is, hogy hány átépítést használtunk ki. Így már bonyolultabbnak hangzik a dolog, és tény, hogy a három játék közül ezt a legnehezebb elmagyarázni. Cserébe kárpótolhat az ‘50-es évek Amerikáját idéző képi és színvilág, amitől tényleg azt érzi az ember, hogy ott a szeme előtt nőnek ki az utcák.

 

Száz vasutat, ezeret

A Vasútvonal játékban nem kártyák, hanem dobókockák adják a választékot, és a véletlen effektet. Négy kockával dobunk és az azokon látható autóutakat és vasutakat kell letörölehető filccel felrajzolnunk egy hétszer hetes kockás táblára. A cél az, hogy az utak utakkal, a sínek sínekkel találkozzanak, és minél több kijárathoz jussunk el a pálya szélén. Vannak állomások, ahol a sín országútba vált és viszont, vannak hidak és speciális állomások, amiket csak egyszer használhatunk. Az egész emlékeztet egy logikai feladványra, bár persze azt sosem tudhatjuk, hogy a következő körben mit fogunk dobni. Egyszerre izgalmas és kellemes látni, ahogy egyre növekszik a hálózat, a térkép.  

Fotó: Nádori Gergely / Telex

A vasútvonal két változatban is elérhető, a kékben extra kockákkal tavakat és folyókat is rakhatunk a térképre, a pirossal vulkánokat és hegyeket. A személyes tapasztalatunk az volt, hogy ezek sokat nem adnak hozzá az élményhez, viszont bonyolítják a rendszert. Ebben a játékban tulajdonképpen nincs interakció a játékosok között, mégis izgalmas azt látni, mennyire különböző térképek születnek, pedig minden körben mindenki ugyanazokat az elemeket rajzolja fel. A dobozban hat tábla van, de kockás papírral felszerelkezve semmi akadálya nincs annak, hogy akár sokkal többen is játsszanak egyszerre. A három közül talán ez a legjobban alkalmas arra, hogy egyedül játsszon vele az ember, és ennek kell a legkisebb hely, így ideális útitárs is lehet.

 

Térkép e táj

A Kartográfusokban megint kártyák adják a véletlenszerűséget. Itt is egy kockás lapot kell megtöltenünk, amin egy fantasy világ térképe bontakozik ki a játék során. A felcsapott lapokon Tetris-szerű alakzatokat látunk (kettőt, amiből választhatunk) és egy vagy két tereptípust (ezekből is választhatunk). A megfelelő alakzatot kell a kockás lapra berajzolni és jelölni, hogy az éppen falu, erdő vagy szántóföld. Ami különösen érdekes, hogy az is játékról játékra változik, hogy miért kapunk pontokat. Ezek is kártyákon vannak, amikből négyet választunk és így tudjuk meg, hogy a négy forduló alatt milyen céljaink lesznek. A célok között nagyon sokféle van, lehet, hogy minél több hegyet szeretnénk a térkép szélén vagy minél több olyan folyót, ami szántóföld mellett fut, esetleg csak egy minél nagyobb falut.  

Fotó: Nádori Gergely / Telex

Érdemes színes ceruzával is felszerelkezni, mert úgy a térképek átláthatóbbak és sokkal szebbek lesznek. Az igazi extra a Kartográfusokban a másik kettőhöz képest, hogy vannak szörny kártyák is. Véletlenszerűen kerülhetnek elő szörnyek a felrajzolandó terepen, ilyenkor mindenki átadja az addig általa gondosan rajzolgatott térképét a mellette ülőnek, és a szörnyeket (amik mindegyike más és más alakzatot foglal el) az ellenfél fogja felrajzolni a lapunkra, persze úgy, hogy az nekünk minél rosszabb legyen. Ráadásul azok a mezők, amik szörnyek mellett vannak, és üresen maradnak, csökkentik a pontszámunkat a fordulók végén. Ettől az egy szál csavartól a Kartográfusok sokkal interaktívabb lesz mint a másik két játék, ami sértődékeny gyerekeknél vagy ellágyulásra hajlamos szülők esetében jelenthet problémát, cserébe nem lesz az érzésünk, hogy mindenki külön-külön játékot játszik, még ha egymás mellett is ülünk.

De melyiket érdemes választani, ha meguntuk a kockapókert? Íme egy teljesen szubjektív szempontrendszer:

 

  • A legösszetettebb: Köszöntünk álmaid városában
  • A leghangulatosabb: Kartográfusok
  • A legszebb: Vasútvonal
  • A leginteraktívabb: Kartográfusok
  • A legjobb egyszemélyes: Vasútvonal

 

(Borítókép: Nádori Gergely / Telex)