Ha karácsony, akkor társasjáték!

Évente több mint tízezer társasjáték jelenik meg világszerte, és ebből a magyar piacra is jut annyi, ami már szinte követhetetlenül sok. A jó társas remek ajándék, nemcsak egyvalakinek, hanem egy egész családnak vagy baráti társaságnak – így aztán még kifejezetten költséghatékony is lehet. Valljuk be, gyakran egy kicsit saját magának is adja a játékot az ember, mert számít arra, hogy ő is játszani fog vele, de arra is remek lehet, hogy a gyerekeket legalább egy időre elvonja a telefon vagy a számítógép elől. Ahogyan az elmúlt években, most is árkategóriák szerint szedjük sorba az idei felhozatal legizgalmasabbjait.

10 ezer forint alatt

Scout

A kártyajátékokban többek között az a jó, hogy nagyon könnyű elkezdeni őket, és a szabályismertetés sem tart sokáig – nem véletlen, hogy az Uno vagy a Fekete Péter örök sláger. A Scout nyugodtan odakerülhet ezek mellé. A játékban a cél, hogy minél hamarabb megszabaduljunk a lapjainktól, amit úgy tehetünk meg, ha az éppen lent levőnél többet vagy nagyobbat teszünk le. A lerakott lapok lehetnek egyformák, vagy sorozatok. Ha nem tudunk rakni, akkor a lent levő lapok közül vehetünk el, így az utánunk következőnek már könnyebb dolga lesz. A lapokon 1-től 10-ig vannak számok, mindegyiken kettő. Az adott lap értéke mindig attól függ, hogy milyen irányban tesszük be a lapot a kezünkben levők közé.

Fontos még, hogy ha egyszer felvettünk egy lapot, a lapok sorrendjét már nem rendezhetjük át. Egy-egy parti öt-hat perc alatt megy le, és a végén az elvitt ütéseink alapján kapunk pontokat. Egy játékban annyi partit játszunk, ahány játékos van (három, négy vagy öt). A Scout gyors, izgalmas, nagyon interaktív és gyakran vicces is. Ki lehet benne tolni a másikkal, akár csak az Unóban, de nem annyira közvetlenül és kajánul, szóval igazi családi játék.

• Kiknek ajánljuk? Akiknek az Uno túl kegyetlen, a Fekete Péter pedig túl unalmas.

Vándortáj

Kártyajáték a Vándortáj, de a szokásostól eltérő, ez már abból is látszik, hogy itt négyzet alakúak a lapok. A dolgunk nagyon egyszerű, a kínálatból felveszünk egy lapot és a kezünkből egyet leteszünk az eddigiek mögé, így egy sor alakul ki előttünk. Minden lapnak sorszáma is van, és ha a lerakott lap pontszáma nagyobb, mint az előtte levőé, remek bónuszokat kapunk. Amikor a nyolcadik lap is lekerült, pontozzuk a lapokat. Minden lap ad valamiért pontot, például azért, hogy milyen szimbólumok látszanak a sorban, milyen színű lapjaink vannak. A trükk az, hogy a lapokat fordított sorrendben, az utoljára lerakottól kezdve értékeljük ki, ami nagyon komoly előre gondolkodást, tervezést igényel, elég sokat kell kombinálni a játék közben.

Természetesen az alacsonyabb számú lapok lennének jók az elejére és a magasabbak a végére, de akkor meg a bónuszoktól búcsúzhatunk el, ami életmentő lehet. Ahhoz képest, hogy milyen egyszerű a szabályrendszer, nagyon aktív agyalást igényel. Ráadásul a játék látványvilága is egyedi, ha már leolvadt az ember agya, az illusztrációkat is érdemes nézegetni. A viszonylag kis dobozban rejlő és kifejezetten rövid játék igazán komplex élményt rejt, ráadásul olyat, amit kisebbekkel is jól lehet játszani, vagyis ez is igazi családi játék lehet.

• Kiknek ajánljuk? Akik szeretik a fejtörőket, és nem bánják, ha nem sikerül mindig úgy, ahogy eltervezték.

Hová tűnt Alice?

Kártyák lapulnak a Hová tűnt Alice? dobozában is, de ez nem társasjáték a szó szigorúan vett értelmében, hanem inkább szerepjáték. Ez a műfaj az utóbbi években egyre népszerűbb lett, a nagy klasszikus D&D-ről már szinte mindenki hallott. A Hová tűnt Alice? nem olyan ambiciózus, mint a legtöbb szerepjáték, nem kell benne elképzelt világokat felépíteni, sőt még kalandmester sem kell, aki előre felkészül a játékra. Elég hozzá a doboz és a játékosok mobiltelefonjai. Ezt a szerepjátékot ugyanis teljes csendben kell játszani, az összes kommunikáció sms-ben, csoportos csetben történik.

90 perc alatt derül ki, hogy mi történt Alice-szal, de ne egy lapozgatós könyvhöz hasonló történetre gondoljunk, itt valóban mi alakítjuk a történetet, a játék csak a kereteket adja meg hozzá. A történet komolyabb témákat is érint, és kifejezetten erős érzelmeket képes kiváltani, ezért inkább 16 éves kor felett javasolt. Azért semmi olyanra nem kell számítani, ami egy átlagos tiniknek szánt sorozatban ne fordulna elő.

• Kiknek ajánljuk? Akik szeretnék kipróbálni a szerepjátékokat, de nem akarják több száz oldalas szabálykönyveken átrágni magukat.

Moving Day

Kanada francia részén egészen 1974-ig érvényben volt egy törvény, ami szerint a lakásbérleti szerződések minden évben július 1-jén járnak le, így aztán ez a nap lett a költözködés napja, amikor mindenki, aki lakást váltott, költözött. Ugyan a szabály már nincs érvényben, de még 2023-ban is ezer québeci lakos cipekedett ezen a napon, amiről a Moving Day játék szól. Csomagokat kell három kocsira raknunk és mellé a költözésben segítséget nyújtó ismerősöket és rokonokat. A pakolásnál figyelni kell arra, hogy ne kerüljön nehezebb csomag a könnyű fölé, és a segítők is elbírják azokat. A végén bónuszpontok járnak az azonos színű és az azonos fajtájú csomagokért, amik egymás mellett vannak.

A Moving Day kifejezetten családi társas, a szabályokat pár perc alatt el lehet mondani és egy parti nem több fél-háromnegyed óránál. Közben mégis lehet agyalni azon, hogy mi lenne a legjobb elrendezés, melyik csomag–segítő párosítást lenne érdemes választani.

• Kiknek ajánljuk? Akik szeretik a Sicc és Füles típusú feladványokat, és persze azoknak, akik szeretnek költözködni (már ha létezik ilyen ember).

Orbito

A magyar közoktatás egyik nagy érdeme, hogy mindenki amőbázott már életében, biztosan volt olyan tanórája, aminél izgalmasabb volt a kockás füzetben a padtárssal játszani. Az Orbito ezt a klasszikust fejleszti tovább, teszi mozgalmassá. Egy négyszer négyes hálóba rakhatjuk egymás után a fekete és fehér golyókat, és a cél egy sor kialakítása – viszont minden lépés után egy egyszerű mechanikával az óramutató járása szerint elmozdul minden golyó. A belsők gyorsabban tesznek meg egy kört, mint a külsők, így kifejezetten komoly gondolkodás kell ahhoz, hogy kiszámítsuk, hogyan állnak majd két-három lépés múlva, így még egy gyakorlott amőbabajnoknak is ad kihívást a játék.

• Kiknek ajánljuk? Akik imádnak amőbát játszani és akik olyan játékra vágynak, aminek a szabálya három mondat.

10 és 15 ezer forint között

Star Wars Bounty Hunters

Ha van Star Wars-rajongó a családban vagy a baráti körben, egyszerűnek tűnik az ajándék kérdése, de valójában elég nehéz biztosra menni. Mi van, ha valaki Star Wars-fanatikus ugyan, de csak az eredeti trilógiát szereti, esetleg abból sem Leia hercegnőbe volt szerelmes, hanem Csubakkába? A póló vagy akciófigura helyett ilyenkor biztosabb tipp lehet egy jó társasjáték, ami a Csillagok háborúja univerzumában játszódik. A Bounty Hunters lapjain sok jól ismert karakter köszön vissza; a csavar, hogy ezúttal a gonoszok oldalán állunk. Az alapmechanika a draftolás, vagyis a kezünkben tartott lapok közül kiválasztunk egyet és a többit továbbadjuk, így próbálunk olyan csoportokat összeállítani, amiben egy célpont mellé az elfogásához elegendő fejvadász és droid kerül. Ezen felül még megrendeléseket is teljesíthetünk, ami irányítja, hogy milyen célpontokra hajtsunk rá. Végül a legfontosabb információ: van benne bébi Yoda.

• Kiknek ajánljuk? A gyors játékokat kedvelőknek és azoknak, akiknek mindig is Boba Fett volt a kedvencük.

Gyűrűk Ura – Párbaj Középföldéért

Szintén egy klasszikus könyves/filmes univerzumhoz kapcsolódik a Gyűrűk Ura – Párbaj Középföldéért, de itt egy már meglevő játék tematikus felújításáról van szó. A modern társasok között a kétszemélyes játékok szupersztárja a 2015-ös 7 csoda párbaj, amiben a játékosok egymás után választanak kártyákat a piramis formában lerakottak közül. Így lehet, hogy egy lap nekünk jó, de ha felvesszük, a másik számára elérhetővé válik egy még jobb. Ezt az alapötletet dolgozták tovább és ragasztották rá Középföldére az új változatban. Az eltelt kilenc év alatt sikerült összeszedni, hogy min lehetne még javítani az eredetileg is remek játékon, így ez a változat nem csak a grafikában különbözik a korábbitól.

A győzelmet háromféleképpen is el lehet érni. Egyes kártyákkal a Gyűrűt vivő hobbitokat, vagy az őket üldöző lidérceket vihetjük előrébb, és ha a Gyűrű elér a Végzet hegyéhez vagy ha a lidércek elkapják Frodót, a játéknak vége. Más kártyákkal népeket állíthatunk a saját oldalunkra – ha sikerült hat népet megnyernünk, szintén miénk a győzelem. Végezetül egy térképünk is van, amire csapatokat és erődöket tehetünk le, ezeket mozgathatjuk, csatázhatunk is, és ha bármikor jelen vagyunk az összes tartományban, szintén a miénk a győzelem. Tulajdonképpen három különféle játékot játszunk párhuzamosan, folyamatosan váltva a stratégiát. Érdekes tematikus elem, hogy a játék teljesen szimmetrikus, a szabályok és a győzelmi feltételek tekintetében semmi különbség nincsen a két oldal között, amivel azért Tolkien biztosan vitatkozna.

• Kiknek ajánljuk? Akik mindig is sejtették, hogy Középföldén is az egyik kutya, másik eb.

A légi társaság

Ha már kétszemélyes társas, mindenképpen érdemes megemlíteni az idei év Spiel des Jahres győztesét. A legrangosabb társasjátékos díjat idén A légi társaság nyerte el, amiben egy pilóta és egy másodpilóta próbál landolni egy repülővel. Ezt a manővert, mint az köztudott, a pilóták kockák lehelyezésével végzik, ráadásul közben nem is beszélnek egymással. Minden kör elején a két játékos megbeszélheti, hogy mit szeretnének csinálni, aztán dobnak a kockáikkal, és innentől már nem lehet beszélni, csak reménykedni abban, hogy a társunk a kétségbeesett arckifejezésünkből megérti, hogy nincs több háromnál kisebb értékű kockánk, így neki kellene egyenesbe hoznia a gépet. Ügyelni kell a sebességre, a magasságra, a gép dőlésére és persze arra is, hogy ne legyen az utunkban másik gép. Nagyon sok, egyre nehezedő pálya van, újabb és újabb szabályok is bonyolítják a dolgokat, így aztán nem kell aggódni, hogy unalmassá válik a dolog.

• Kiknek ajánljuk? Olyan pároknak, amelyek tagjai képesek 10 percig csendben maradni.

Calçada

A családi társasok egyik koronázatlan királya az Azul, amiben portugál azulejo csempéket kell rakosgatni a saját táblánkra. Első pillantásra nagyon hasonló a Calçada is, hiszen ez is Portugáliában játszódik és itt is egy síkot kell lefedni lapokkal. Az azonban, ahogy a lapokhoz hozzájutunk, teljesen más: a központi táblán levő kockák határozzák meg, hogy melyik színből vehetünk el lapot és azt hova rakhatjuk le. Van egy kevés lehetőségünk arra is, hogy módosítsunk a kínálaton, de azért mindig kell gondolkodni azon is, hogy mi a legjobb megoldás. A játék végén az azonos képek érnek igazán sok pontot, így arra is kell figyelni. A Calçada tudja azt, amit a társasjátékoktól igazán vár az ember: könnyű megérteni, de sokáig van benne kihívás. Remek családi játék is lehet, kis segítséggel kisebbek is tudják játszani, és csak olyan társaságok fognak összeveszni rajta, amiknek már úgyis mindegy.

• Kiknek ajánljuk? Akik szeretik a logikai kihívásokat és már unják az Azult.

Kristály műhely

A Kristály műhely nem bonyolult játék, de épp ettől lehet jó ajándék. Kristályokat vehetünk el egy sorból, amiket aztán az előttünk levő ékszerekre kell tennünk. A megfelelő színekkel elkészül egy-egy ékszer, visszaadjuk a kristályokat és elveszünk egy újabb elkészítendő darabot. Vannak bónusz lapjaink is, amikkel kicsit manipulálhatjuk a kínálatot, és akár az ellenfelektől is elvehetünk olyan kristályt, amire éppen szükségünk van. Az egész nem túl összetett, de azért igényel némi gondolkodást.

Ami különlegessé teszi a játékot, az a táblája, ugyanis a kristályok egy hegyen gurulnak lefelé sorban, amitől egy-egy újabb levétele külön élmény lesz. Ahogy az egész sor meglódul a hegyen lefelé, az mindenkiből előhozza a boldog hatévest.

• Kiknek ajánljuk? Akik eddig laposnak tartották a társasjátékokat, és akik szeretnének egy új korosztályt is bevezetni a társasjátékozásba.

Harmónia

Az igazán jó társasban nemcsak a játékmechanika jó, hanem a téma és a grafika is, a Harmónia pedig ebből a szempontból remekül teljesít. Mindenki előtt van egy hatszögekre osztott tábla, erre rakhatunk különféle korongokat. A játék végén a különféle színű korongok másképp érnek pontokat, a kékekből például hosszú folyókat érdemes kirakni, míg a szürkékből minél magasabb hegyeket, a barna fatörzsekből és a rá rakott zöld lombkoronából pedig erdőket építhetünk. Ez már önmagában is érdekes lenne, de az igazi izgalmat a beköltöző állatok adják. A felkínált lapok közül választhatunk magunknak állatot és aztán a nekik megfelelő elrendezéseket próbálhatjuk összeállítani a táblánkon. A lazacoknak például magas hegy melletti víz kell, az egérnek pedig egy város mellett két mező. Minél többször rakjuk össze a kívánt kombinációt, annál több pontot ér majd az állat a játék végén.

Elsőre különösnek tűnhet a cím, de a Harmónia tényleg igazi nyugtató játék. Akármit rakunk is le, jól fog kinézni a táblánk, és ha még pontokat is kapunk érte, annál jobb. Nincs közvetlen konfliktus a játékosok között, az állatok pedig nagyon jól néznek ki a lapokon. Közben persze az agyunk is jár folyamatosan, mert a kívánt elrendezéseket összehozni egyáltalán nem triviális, de amikor sikerül egy olyan kombinációt lerakni, amivel egyszerre több állat feltételeit is megteremtjük, akkor igazán okosnak érezhetjük magunkat.

• Kiknek ajánljuk? Akik azt szeretik, ha egy játék békés és nyugalmas.

Marvel United Spider-geddon

Ha már volt Star Wars és Gyűrűk Ura, ne maradjon ki napjaink harmadik nagy szórakoztatóipari brandje, a Marvel sem. A Marvel United játékok azért izgalmasak, mert nemcsak egy bőrt húznak rá egy játékra, hogy jobban eladható legyen a rajongóknak, hanem kifejezetten a filmek, képregények hangulatát akarják megidézni társasjáték formájában. Így teszi ezt a Spider-geddon is, ami, mint sejthető, Pókemberre koncentrál. Kooperatív játékról van szó, közösen próbáljuk legyőzni a főgonoszt, Pókember különféle változatait irányítva. A játékban különféle helyszínek között kell mozognunk, ártatlan járókelőket mentünk meg, a gonosz bérenceit csapkodjuk le, vagy küldetéseket teljesítünk, mindezeket a kijátszott lapunkon levő ikonok felhasználásával. Sajnos időről időre a főgonosz is lép és kifejezetten megnehezíti a dolgunkat, ráadásul az ördögi terve végrehajtásához is egyre közelebb kerül.

Maga a játék nem követhetetlenül bonyolult, mégis úgy érezheti magát játék közben az ember, mintha valamelyik Marvel-film, vagy még inkább valamelyik képregény hőse lenne. A kooperatív elem kifejezetten erős, a sikerhez szükség van a hatékony együttműködésre. Játék közben még a képregényekből jól ismert morális dilemmák is előkerülnek: inkább egy bajba jutott civilt mentsük meg, vagy csapjunk egy nagyot a főgonosz fejére? A rajongók még a játékhoz kapott remek minifiguráknak is örülhetnek.

• Kiknek ajánljuk? Elsődlegesen Pókember-rajongóknak, vagy azoknak, akiknek vannak Pókember-rajongó barátaik.

Lapzárta

Néhány éve dömpingszerűen érkeztek a cuki antropomorf állatokat felvonultató társasok, mint a Juharvölgy krónikái, az Everdell vagy éppen a Tiny Towns. Ilyen a Lapzárta is, ahol a kisállatok világának újságait kell összeállítanunk. Mint egy jó bulvárlap-főszerkesztő, mi is tisztában vagyunk azzal, hogy teljesen lényegtelen, mi van a cikkekben, csak az számít, hogy a címlap jól mutasson. Először a középen felhalmozott cikkekből válogatunk, ami tetszik, azt az asztalunkra rakjuk, utána pedig megpróbáljuk a kiválasztott cikkeket és képeket elrendezni a címlapon. Itt nagyon szigorú szabályoknak kell megfelelnünk, nem kerülhet egymás mellé két kép, két azonos témájú cikk, és még arra is figyelnünk kell, hogy a rossz és jó hírek egyensúlya meglegyen. Természetesen nem jó, ha túl sok az üres hely a lapon, és még arra is figyelnünk kell, hogy elég reklámot közöljünk. Aki ugyanis a legkevesebb reklámbevételt szerzi a három nap végén, az csődbe megy és automatikusan veszít.

A sokféle szabály és megszorítás pont elég ahhoz, hogy egyet-egyet mindig elnézzen az ember, így az egy fordulóra szánt négy perc végén garantált a pánik. Ha viszont kész a címlap, akkor érdemes egy kicsit nézegetni, a társasjátékos grafika Leonardója, Ian O’Toole nagyon sok apró poént, cuki utalást rejtett el a rajzokon.

• Kiknek ajánljuk? A Futrinka utca rajongóinak és Tetris-mániásoknak.

15 és 30 ezer forint között

Mycelia

Az utóbbi években egyre több meglepő dolog derül ki a gombákról, például hogy hangyákat késztetnek öngyilkosságra és maffiafőnökként szabják meg, hogy melyik fának mennyi tápanyag jusson az erdőben. Nem csoda, hogy ez a világ megihlette a társasjátékok szerzőit is, így készült el a Mycelia. Az erdőt itt háromszögletű lapok jelképezik, a gombafonal-hálózatunkat pedig színes kockák. Van egy nagy micéliumkorong is, amivel mászkálhatunk az erdőben. Terjeszkedni spórák szétszórásával lehet, aminek az irányát kockadobás adja meg. Ha elég spórát gyűjtöttünk össze a különböző színű mezőkön, megvehetünk egyet a felkínált gombák közül, ami azonnal felkerül a táblára, és innentől kezdve már ezekkel is lehet spórát szórni. Ráadásul a gombák, miután kétszer szélnek eresztették a spóráikat, elpusztulnak, ami remek dolog, mert innentől mindenféle bónuszokat adnak.

Elsőre békésnek tűnik a Mycelia, akár a Fesztáv is eszünkbe juthat róla, hiszen ahogyan ott valós madarak, itt is létező gombafajok vannak szép rajzokon a kártyákon. De a szelíd külső megtévesztő, ebben a játékban minden vérre megy. A gombák megszerzéséhez a spórákat összefüggő hálózatból lehet csak beadni, de simán lehet, hogy egy másik játékos galócája vagy tinóruja kettévágja a mi hálózatunkat, ahogyan a nagy korongja is. Ráadásul ahol neki gombája van, onnan a mi spóráinkat is beadhatja a fizetséghez. Az erdő kifejezetten szűkös, de bővíthető, ezzel viszont nem egyszer az ellenfeleknek is jót teszünk, amit semmiképp se szeretne az ember. Ez az a fajta játék, amiben mosolyogva lehet kitolni a másikkal, mondván, bocs, de nem volt más választásunk – és a korlátozott terület és erőforrás miatt gyakran tényleg ez a helyzet.

• Kiknek ajánljuk? Akik mindig is tudták, hogy gombák nem azok, amiknek látszanak.

Kalóz mesék

Kicsit lecsillapodott már a Karib-tenger kalózai filmek, és a Johnny Depp keltette kalózmánia, de azért a cowboyok és az űrhajósok mellett még mindig a falábú-félszemű tengeri martalócok tudják legjobban felkorbácsolni egy kiskamasz képzeletét. A Kalóz mesékben mindenki a maga hajóját irányítja, különféle kihívásokat kell leküzdenie, amíg eljut a kincshez. Azt, hogy milyen veszélyes legyen az út, magunk dönthetjük el, de a játék előrehaladtával muszáj egyre hosszabb és veszélyesebb utakra vállalkoznunk. A veszélyeket kockadobással tudjuk legyőzni és a játék során egyre jobb kockákat is kapunk. Ha sikerül elérnünk a kincses szigetet, akkor busás lesz a jutalmunk. A lényeg a kockáztatás, sosem elég csak annyit bevállalni, amit biztosan meg tud csinálni az ember, de hogy mennyire lehetünk merészek, az a körülményektől függ. Lehet készülni a nagyobb kihívásokra, de biztosra nem lehet menni, vagy legalábbis nem érdemes.

Amikor valaki nekivág a kalandjának, a többiek fogadhatnak arra, hogy sikerrel jár-e, így kifejezetten érdekessé válik a többiek köre is. Ha nem sikerül a kincset megszerezni, akkor sincsen nagy baj, mert ilyenkor kifejezetten hasznos kártyákat is kaphatunk, ami segít abban, hogy senki ne maradjon le reménytelenül. A Kalóz meséket remekül lehet játszani azokkal a gyerekekkel, akik már ismerik a számokat, de a szülők sem fogják szétunni magukat közben.

• Kiknek ajánljuk? Tengeri medvéknek és bocsoknak.

Hősök, kívül tágasabb!

1997-ben jelent meg a hamar legendássá vált Dungeon Keeper számítógépes játék, amiben a játékos nem a hősöket irányította egy fantasy világban, hanem a föld alatti labirintust építő gonoszt. Ugyanerre az ötletre épül a Hősök, kívül tágasabb! is, a játékosok itt mindenféle lényeket irányítanak, amiknek csak egyetlen vágyuk van, hagyják őket békén a kincseiken üldögélni a barlangjukban. Kooperatív játékról van szó, azaz közösen kell megakadályozni a pofátlan kalandozókat a sikerben. Ehhez nem elég csak a bejáratnál várakozni, főleg mivel a kalandorok bármelyik teremben megjelenhetnek, fontos, hogy minél jobban felkészüljünk a fogadásukra. A saját körében mindenki kijátszik egy lapot, és annak megfelelően cselekedhet: mozgathatja a szörnyeit, nyersanyagokat termelhet vagy tárgyakat készíthet. A nyersanyagokat más termekbe kell átvinni, hogy ott aztán tárgyakat, szörnyeket vagy varázsitalokat kaphassunk. Ezek újabb lapok, amik a paklinkba kerülnek és jelentősen javítják a harci esélyeinket. Az együttműködés elengedhetetlen, és fontos, hogy mindenki hatékonyan tudja kihasználni a specialitásait is.

A játék nem csak egy egyszeri poén, mert kifejezetten izgalmas döntéseket kell hoznunk és jól kell tervezni ahhoz, hogy visszaverjük a betolakodókat. A humor nemcsak grafikában és a szabálykönyvben jelenik meg, hanem a szabályokban is. A kocsonyaszörnyek például olyan kártyákkal védekezhetnek, amivel, ha megütik őket, egy újabb figurát rakhatnak a már lent levő mellé – hiszen az ostoba kalandozó csak kettévágta, de nem ölte meg a kocsonyát. Még sok poén van elrejtve a játékban, több csak a sokadik parti után esik le az embernek. A különféle pályákhoz remek leírások is tartoznak, amik Terry Pratchett humorát idézik meg.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik csak a szabályokat veszik komolyan.

Reptáv

Öt éve jelent meg a madárgyűjtögetős Fesztáv társasjáték, ami korábban elképzelhetetlen sikereket ért el, nemcsak a nagy áruházak polcain jelent meg, de még a brit Szomszédokban, a Coronation Street című szappanoperában is szerepelt. Nem csoda hát, hogy a kiadó úgy érezte, érdemes még foglalkozni vele, több kiegészítő csomag után idén jelent meg egy új játék, ami továbbgondolta az eredetit, ez lett a sárkányos Reptáv. Első pillantásra hasonló a kettő, itt is három sorba pakolhatjuk a megszerzett lapokat és rakosgathatunk tojásokat a lapokra meg más lapokat alájuk. A legnagyobb különbség, hogy itt először egy barlang kártyát kell lerakni egy helyre ahhoz, hogy oda aztán sárkány kerüljön, valamint az egyes sorokba letett lapok képességeinek aktiválása is egy külön akció. Azt, hogy egy fordulóban hány akciót tudunk végrehajtani, a pénzünk szabja meg: vannak olyan lapok, amik pluszpénzbe kerülnek, míg másokkal pénzt kaphatunk. Ráadásul át is vihetünk pénzt a következő fordulóra, így sokkal jobban lehet gazdálkodni az akciókkal.

A Reptáv pont eléggé különbözik a Fesztávtól ahhoz, hogy izgalmas legyen azoknak is, akik már rongyosra használták a madáretetőt, de annyira azért hasonló, hogy a megszokott játékélményt adja. Leginkább egy 2.0-s változatnak tekinthető, ami sokat javított az eredetin, kevésbé vagyunk kiszolgáltatva a lapjárásnak és jobban tudjuk befolyásolni az akcióinkat is, kifejezetten stratégiaibb lett a játék.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, akiket zavart, hogy a hazai madarakhoz külön kiegészítőt kell venni a Fesztávban, itt már az alapkészletben szerepel az összes hazai sárkány.

A tudattalan mélyén

Ha eddig kétséges lett volna, hogy bármiből lehet társasjátékot csinálni, akkor itt a bizonyíték, A tudattalan mélyén, amiben a híres bécsi pszichoanalitikus iskola tagjaiként versengünk a hírnévért. Amilyen furcsának tűnik elsőre a téma, annyira magától értetődő játék közben, kifejezetten viccesen sikerült a különféle pszichoanalitikus koncepciókat és a kor hangulatát játékba ültetni. A legfontosabb erőforrás, amiből dolgozunk, a megérzéseink lesznek, amik különböző típusúak és különféle erősségűek lehetnek, ezek kellenek a betegek gyógyításához. Egyszerre két beteget kezelhetünk, mindegyik felett két álom kártya van (leginkább a Dixit rajzaira hajazó illusztrációkkal), a manifeszt és a látens álom. Magán a betegen pedig a panasz takarja el a lényeget, ez egy átlátszó lap formájában van a lapon. Amikor sikerül a megérzéseinkkel értelmezni egy álmot, akkor a beteg gyógyul, egy idő után lekerül róla a panasz és eljuthatunk a lényeghez.

A betegek gyógyítása csak az egyik feladatunk, gyakran látogatunk el az analitikusok összejövetelére, ahonnan izgalmas jegyzetlapokat hozunk haza, és Bécs fontos helyszíneit is bejárjuk közben. Mindezekhez nagyon jól működő, de más játékokban még nem nagyon látott mechanizmusok társulnak, mint például a tanulmányok publikálása, amiben lehetőségünk van a mások által már publikáltakból idézni. Aki újszerű és összetett játékra vágyik, az nem fog csalódni ebben a társasban, de az sem, akinek elege van azokból a játékokból, amikben valami vállalkozást kell felfuttatni vagy varázslókat kell irányítani, esetleg egy mágikus bizniszt sikerre vinni.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik már szembesültek az Ödipusz-komplexusukkal és azoknak, akik még nem.

Twilight City

A Twilight City a Pierrot művésznéven ismert Marosi Z. Tamás eddigi legambiciózusabb játéka. Összetett is, a doboz is meg van rakva mindenfélével és még a háttértörténete is alaposan ki van dolgozva. Egy steampunk ihletésű városban gonosz elnyomó hatalom teszi tönkre az emberek életét, és az engedetlenkedőket azzal bünteti, hogy a szörnyű környezetszennyezés miatt központilag porciózott oxigén árát emeli fel számukra. Természetesen a hatalom ellen harcoló Gondolkodók sem tétlenkednek, szabotázsakciókkal próbálják meggyengíteni az elnyomókat. Egy ilyen aktivistát irányítunk a játékban és nagyon sok dolgunk lesz. A játék fő mechanikáját adó kártyákat többféleképpen is felhasználhatjuk, elmehetünk velük különféle helyszínekre, ahol nyersanyagokat szerezhetünk, de gyakran a központi hivatalban is használhatjuk akciók végrehajtására, vagy akár közvetlenül tárgyak készítésére. A tárgyak kellenek a fő céljaink eléréséhez, de a nyersanyagokkal az ellenállás hálózatát is bővíthetjük a városban. Arra is van lehetőségünk, hogy saját embert építsünk be az apparátusba, aki egyre feljebb kerülve tudja segíteni a céljainkat. Minden tevékenység valamennyi időbe kerül és a nap végén fizetnünk kell az oxigénért – minél jobban ismer minket a rendőrség, annál többet. Mivel mindenki más dolgot csinál, a napok nem ugyanakkor érnek véget, lehet gyorsan befejezni a napot, hogy új erőforrásokhoz, pénzhez jussunk és persze minél alaposabban, lassabban dolgozni is, hogy minél több akció férjen bele egy napba.

Pierrot játékaira az a jellemző, hogy már bejáratott játékmechanikákat kombinál benne újszerű módon, így van ez a Twilight Cityben is. Gazdálkodni kell az idővel, a nyersanyagokkal, figyelni kell a térkép állására, és arra is, hogy milyen akcióhelyeket foglaltak le mások. Az egész együtt kifejezetten hangulatos, megvan a konspiráció és a lebukástól való félelem érzete. Soha nem fogjuk azt érezni, hogy nincs mit csinálni egy körben, de mégis valahogy be vagyunk szorítva, ahogyan azt egy totális államban kell.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik még társasjátékozás közben is egy elnyomó rendszerben szeretnék érezni magukat.

30 ezer forint felett, avagy all in

The Witcher – Óvilág

A Witcher (magyar fordításban Vaják) története kifejezetten izgalmas: egy lengyel fantasy szerző úgy gondolta, hogy a megszokott germán vagy antik mitológia helyett ő olyan világot alkot, amit a szláv folklór lényeivel népesít be. A szörnyeket gyilkoló Ríviai Geralt története pozitív fogadtatásra talált, de igazán akkor lett népszerű, amikor egy szintén lengyel cég számítógépes játékot készített belőle. A Witcher harmadik részét azóta is a számítógépes szerepjátékok non plus ultrájának tartják, várható volt, hogy előbb-utóbb filmes feldolgozása is lesz. A Netflixre készült sorozatban hiába szerepelt Henry Cavill és a városligeti Vajdahunyad vára, a végeredmény felemás lett. A nemrég megjelent társasjátékos adaptáció már sokkal jobban sikerült, talán azért is, mert bevallottan nem a könyveket, hanem a számítógépes játékot akarja megidézni. Az is segít, hogy a regények eseményei előtt százötven évvel játszódik, így nem csalódik senki, ha nem pont ugyanaz történik a táblán, mint a könyvekben.

A játékban mindenki egy-egy szörnyvadászt irányít, és a győzelemhez vezető fő tevékenységünk is ez, a szörnyek levadászása. Ahogyan a számítógépes játékban, itt is fontos, hogy alaposan felkészüljünk, amit a térképen kóborolva tehetünk meg. Az egyes helyszíneken tudjuk fejleszteni a képességeinket, javítani a paklinkat, vagy információkat szerezni a szörnyekről, ami előnyt ad a harcban. Az egyes helyszíneket felfedezve a számítógépes játékból ismerős mellékküldetéseket találhatunk, ezek többnyire valamilyen döntési helyzet elé állítanak, gyakran új helyszínre irányítanak, de nem muszáj törődni velük, nyugodtan figyelmen kívül is lehet hagyni őket.

A játék alapját a többféleképpen használható kártyák adják, ezekkel mozgunk a térképen, fizetünk más kártyákért, ezekkel támadunk harcban és ezek az életpontjaink is a csatában. Harcban egyszerre több, egymáshoz kapcsolódó lapot is kijátszhatunk, megidézve a számítógépes játék mozgáskombinációit. Nemcsak a szörnyekkel lehet verekedni, hanem a többi vajákkal is, tőlük is szerezhetünk a győzelemhez szükséges trófeákat. Az egész játék hangulatában hasonlít a számítógépes játékhoz, de azért különbözik tőle annyira, hogy fel se merüljön, hogy miért nem azt játsszuk. Ha valaki igazán elkötelezett rajongó, vagy nagyon bejön neki a játék, az alapdoboz helyett beszerezheti a deluxe kiadást is, amiben nemcsak a játékosoknak vannak figurái, hanem a szörnyeknek is. Ha pedig úgy érzi valaki, hogy további változatosságra van szüksége, vehet olyan kiegészítőt, amivel mágusokkal lehet játszani a szörnyvadászok helyett.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik arcrángás nélkül ki tudják mondani, hogy vaják.

Hajdanvölgy mítosza

Tavaly sok társasjátékos oldalon szerepelt az év legjobbjai között a Hajdanvölgy mítosza, ami végre magyarul is megjelent. Első pillantásra csalóka, mert egyfajta kardos-varázslós harci játék benyomását kelti, pedig valójában ízig-vérig társasjátékról van szó. A legmélyén a Hajdanvölgy egy munkáslehelyezős játék, de már abban is különleges, hogy többféle munkásunk van, amikből az erősebbeket először meg kell idézni ahhoz, hogy azután használni tudjuk őket. A lerakott figuráink attól függően adnak akciót és erőforrást, hogy milyen mezőre rakjuk le őket, de akkor is kapunk valamit, amikor visszagyűjtjük őket, hogy aztán újra lerakhassuk. Az elsődleges célunk az lesz, hogy házakat építsünk a mágikus világban, ami a játék közben egyre növekedik majd. Az akcióinkkal a befolyásunk is növekszik az egyes tereptípusokat meghatározó elemekben, a játék végén ettől függ majd, hogy a házak mennyit érnek. A játékban van egy kis aszimmetria is, a saját népünknek van kedvelt eleme és ehhez kapcsolódó speciális képességei is. Kétféle harc is van a játékban, egyrészt csatázhatunk a többi játékossal, ami kifejezetten fontos lehet ahhoz, hogy az építésre kiszemelt területeket megszerezzük, másrészt a térképen szörnyek is kószálnak, amiket nem könnyű, de nagyon érdemes agyonverni. Maga a csata kockadobással zajlik, ami elég sok szerencsefaktort visz a játékba, de szerencsére a harcok negatív következményei nem olyan durvák, még vigaszdíj is jár a vesztesnek.

Nemcsak a műfajában csalóka a Hajdanvölgy, hanem az összetettségében is, az első néhány kör után már kifejezetten gördülékenyen megy, nem kell folyamatosan a szabálykönyvet lapozgatni. De játék közben, mivel annyira sokféle és izgalmas döntést kell hozni, az érzet az, hogy egy igazán komplex játékkal játszunk. Itt sikerült az a ritka trükk, hogy egyszerre tudja élvezni az, akit a társasból a feladvány érdekel, és az is, aki azt élvezi, ha egy játék egy történetet mond el. Ki kell emelni még, hogy a dobozban alapból olyan rendezők találhatók, amik miatt nem tart órákig felrakosgatni a jelzőket és lapocskákat, azonnal belevághatunk a játékba. Ha valaki nemcsak jó, hanem különleges kinézetű játékot szeretne, bőségesen vannak kiegészítők hozzá, az egyes szörnyek megvehetők kis szobrocskák formájában, és még egy olyan talapzatot is be lehet szerezni, ami az adott szörny ordítását játssza le, amikor lépünk vele.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik egy egyszerűen komplex vagy komplexen egyszerű játékra vágynak.

A játékokat a Compaya, a Delta Vision, a Gémklub, a Piatnik, a Reflexshop és a Vagabund kiadóktól kaptuk kipróbálásra.

Ha valaki még ezek után is további társasjátékos ajándékötletekre vágyik, ajánljuk az eddigi telexes karácsonyi társasos cikkeinket (bár elképzelhető, hogy egy-egy játék ezekből már más árkategóriában van, vagy esetleg éppen nem elérhető a hazai boltokban): 2020, 2021, 2022, 2023/1., 2023/2.