Az elmúlt nagyjából másfél évtizedben a sorozatok és a streaming aranykorát éltük, gyakorlatilag nem telt el úgy év, hogy ne követhettük volna az éppen aktuális kedvencünk legújabb évadát. Jelenleg azonban simán előfordul, hogy több év telik el két évad premierje között, a Különválás (Severance) második évadát majdnem hároméves szünet után kezdődött el januárban, hasonló volt a helyzet az Arcane-nel. A Stranger Things 2025-ben érkező, lezáró évadára szintén ennyit kell várni, a Squid Game is három év után folytatódott, az Eufóriánál pedig még ennél is jóval hosszabbra nyúlhat a kihagyás, mert a sorozat harmadik évadát csak 2025-ben kezdték el forgatni. Hasonló a helyzet a tavalyi év egyik legjobb scifijével, a netflixes 3-test-problémával, aminek a második évada leghamarabb 2026 második felében érkezhet.
Ekkora szüneteknél egyszerűen képtelenség, hogy bárki emlékezzen a történet részleteire, főleg olyan eleve kirakósként felépített sztorinál, mint amilyen például a Különválás. A másik probléma ezzel a jelenséggel, hogy a nagy sikerrel futó sorozatoknak ennyi idő után szinte megugorhatatlan elvárásoknak kell megfelelnie, főleg ha óriási cliffhangerrel végződnek. Ebben a helyzetben az is érthető, ha a nézők a hosszú várakozási idő miatt egyszerűen elvesztik az érdeklődésüket.
A sorozatgyártásban lassan megszokottá váló, többéves szüneteknek több oka is van. A koronavírus után megtorpant a streamingipar, a szigorú korlátozások megnehezítették a készítők dolgát, arról már nem is beszélve, hogy a legnagyobb stúdióknak egyik évről a másikra kellett átalakítaniuk a tartalomgyártási stratégiájukat. Jó példa erre a 2021-es Fekete Özvegy, ami pont telibe kapta a járványt, és emiatt a mozik helyett az akkoriban induló Disney+ streamingplatformon mutatták be.
Később emiatt Scarlett Johansson búcsúzóul be is perelte a stúdiót, mondván, a Disney a párhuzamos forgalmazással megszegte a színésznővel kötött szerződést, amiben exkluzív mozis premier szerepelt. Akárhogy is, a koronavírus után még a gigantikus méretű Disney-nek is kellett legalább négy év, hogy visszatérjenek a 2019 előtti szintekre bevétel tekintetében, így 2024-ben sikerült újra átlépniük az 5 milliárd dolláros küszöböt.
A Covid mellett súlyosan érintette az ipart a hollywoodi forgatókönyvírók sztrájkja is, ami miatt több produkció késett, vagy nem pont olyan lett, mint ahogy azt a rajongók elvárták volna. Az idegesítően nagy szünetek hátterében azonban nem feltétlenül csak a világjárvány és a sztrájk áll.
John Wells, a Vészhelyzet és Az elnök emberei producere elmondta, hogy kifejezetten problémás, ha a néző hosszú időre kénytelen búcsút inteni a kedvenc sorozatának, mivel ha túl hosszú ideig távol vannak tőle, könnyű elfelejteni, mi húzta be őket eredetileg.
„Az, hogy hosszú ideig nincsenek új epizódok, az egyik oka annak, hogy ezek a produkciók hanyatlani kezdenek ahelyett, hogy növelnék a közönségüket. Az első évaddal nagyot szóló műsorokra pláne igaz ez.”
– nyilatkozta Wells még októberben a Vulture magazinnak. Az egyik nagy streamingplatform név nélkül nyilatkozó vezetője szerint a megszokás és a rendszeresség az, ami megkülönbözteti a televíziózást a mozis élménytől: „Moziba két órára mész el, de egy sorozatot otthon nézel, hétről hétre, évről évre. Kapcsolatot építesz a karakterekkel, ezért a rendszeresség nagyon fontos. Mindig jobb, ha a műsorok gyorsan visszatérnek, mert a rendszeresség az, ami mindig visszahozza az embereket” – tette hozzá a neve elhallgatását kérő vezető.
Nagy sztár, nagy stáb = nagy szünet
A sorozatiparban a „schedule”, vagyis a menetrend (vagy időbeosztás) kiemelt fontosságúvá vált, különösen az elmúlt években. Már egyáltalán nem ritka, hogy A-listás sztárok úgy dolgoznak végig hosszú éveket, hogy a legtöbbet nem a mozikban, hanem a streamingen lehet találkozni velük. Az, hogy a világsztárok is sorozatszínésznek álltak, óriási változást hozott a gyártásba, és nem mellesleg szükségessé tette azt is, hogy ezek a produkciók igazodjanak egyéb megjelenésekhez.
Ezeket a sztárokat gyakran nemcsak egyetlen sorozatban, hanem mozifilmekben, reklámkampányokban vagy akár más projektekben is láthatjuk. Egy színész beosztása így gyakran összetett szerződéseken alapul. Korábban, a sorozatok aranykorának kezdetén, amikor a streaming (és korábban a televíziós sorozatgyártás) még a mozi kistestvérének számított, a produkciók gyakran kevésbé ismert színészekkel dolgoztak, akiknek nem jelentett gondot, hogy hosszabb időtartamra lekössék magukat egy-egy projekttel.
Ma már azonban nagyon nem ez a helyzet: a világsztárok szívesen vállalnak sorozatszerepeket, a gyártók pedig nem tehetnek mást, alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez. Fontos hozzátenni, hogy ezek a színészek általában korlátozott időkerettel dolgoznak, mint ahogy nem ritka az sem, hogy egy évadot a mozifilmjeik premierdátumaihoz vagy más projektjeikhez kell igazítani. Remek példa erre a Stranger Things, ami két elképesztően sikeres, és a gyorsan, egymás után kijövő évadok után teljesen belassult, a második és a harmadik évad között két év telt el, az utána következő szüneteket pedig háromévesre nyújtották.
Ez a kihagyás alapesetben egy olyan sorozatnál, mint például a The Last of Us, nem nagy gond, mivel a sztoriban az első és a második évad között alapból több idő telik el. Az említett Stranger Thingsnél nem ez a helyzet, ott a készítőknek már például gondot jelent, hogy az időközben felnövő gyerekek még mindig tinédzsereknek tűnjenek, ne fiatal felnőtteknek. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy a gyártóknak ma már nemcsak a forgatási időket kell precízen egyeztetniük, hanem azt is, hogy a marketingkampányokat és a premierek időzítését hogyan hangolják össze. Egy-egy nagy név jelenléte egy sorozatban komoly húzóerőt jelenthet, de csak akkor, ha a nézők megfelelő időközönként kapják meg azt az élményt, amit elvárnak.
A Vulture-nek nyilatkozó, névtelen forrás úgy véli, hogy azért is kell több idő egy-egy sorozat folytatásához, mert a műsorok nagyobbak lettek, sokszor épített díszlet előtt veszik fel őket, vagy épp tele vannak speciális effektekkel, ezek miatt a gyártás meglehetősen lelassul. Egy szintén névtelenséget kérő, tapasztalt tévés író szerint
minden évben kijönni egy új évaddal a jelenlegi körülmények között egyszerűen fizikailag lehetetlen.
„Ez olyan, mintha egy filmet és annak folytatását két éven belül kellene leforgatni. Meg lehet csinálni, de csak nagyon nehezen” – tette hozzá az író.
Vannak azonban ellenpéldák is, néhány sorozat például épp azzal ér el évadról évadra egyre több embert, mert rendszeresen jelentkezik új évaddal, így a nézők is gyakrabban, mélyebben azonosulhatnak a karakterekkel. Az Utolsó befutók (Slow Horses) legutóbbi évadait például párosával forgatták, azaz egyben forgattak le két évadot, de szintén évente érkeznek új epizódok a Gyilkos a házbanhoz (Only Murders In The Building) vagy A diplomatához.
Egy éjszaka, egy évad
A készítők dolgát nem könnyíti meg az sem, hogy a kínálat elképesztően nagyra nőtt, mint ahogy az sem, hogy nagyon sokan bindzselik (habzsolják) a sorozatokat, magyarán képesek akár napok alatt ledarálni teljes évadokat. Ennek egyébként több káros hatása van, de az egyik az, hogy a nagy tempó a tartalom rendes befogadásának a rovására megy. Amikor nagyon ráfüggünk egy sorozatra és az egészet gyakorlatilag egyben nézzük végig, fél év múlva már alig emlékszünk részletekre, sőt még arra sem, hogy az évad hogyan ért véget. Ez nemcsak azért baj, mert utána új impulzusokat keresve újabb sorozatot kezdünk el ledarálni, hanem azért is, mert megfosztjuk magunkat attól az élménytől, hogy hasson ránk az, amit néztünk.
A bindzselés alapból sincs jó hatással ránk, amikor gyorsan letudunk egy sorozatot, vagyis amikor 2-6 epizódot nézünk meg egymás után, annak komoly egészségügyi kockázatai vannak. A részek darálása addiktív lehet, mivel a kedvenc sorozatok nézése során az agy dopamint termel, ami boldogságérzetet okoz. Ez a „mámor” hasonló a drogok hatásához, és arra ösztönöz, hogy egyre többet nézzünk. Ez a viselkedés negatívan befolyásolhatja a kapcsolatainkat, ronthatja a mindennapi teljesítményünket, miközben elszigeteltségérzetet is okozhat és teljesen felboríthatja az életritmusunkat. Az éjszakába nyúló sorozatnézés alváshiányhoz vezethet, ami másnap fáradtságot és ingerlékenységet okozhat, hosszútávon pedig komoly egészségügyi problémák kialakulhatnak, mint a depresszió vagy akár a szorongás.
Összességében arról van szó, hogy a sorozatipar ma már nemcsak kreatív, hanem logisztikai kihívásokkal is szembesül. Az időbeosztás és a menetrendek összehangolása alapvetően meghatározza, hogy egy produkció mennyire sikeres a piacon. A Stranger Things esetében sok rajongó már ott tart, hogy nem érdekli, hogy mi lesz a történet vége, mert annyi idő telt el, hogy már nem kapcsolódnak úgy a sztorihoz, a karakterekhez, mint korábban.
John Wells szerint ugyanakkor az ipar képes lesz felvenni a tempót és tartani az ütemtervet, mert ahogy ő fogalmaz: „a televíziózás 70 éve ezt teszi”. Úgy véli, az alkotóknak még meg kell szokniuk ezt a tempót, de ha ez sikerül, akkor azt a közönség is megjutalmazza.
