(A cikk nagyon enyhe spoilereket rejthet az Utolsó befutók eddigi négy évadáról.)
Az Utolsó befutók (Slow Horses) olyan sorozat, amelyben tényleg minden részletnek jelentősége van. Még annak is, hogy kivel szemben fingja el magát, vagy mikor és hol markol fel egy üveg whiskyt a főszereplő, a végtelenül cinikus és rafinált titkos ügynök, Jackson Lamb (Gary Oldman). Ebben a sorozatban egy fing többet mond minden szónál, a whiskysüveg pedig nemcsak Lamb alkoholizmusát érzékelteti, de akár sorsfordító fegyver lehet éles helyzetben.
De nem csak ez a részletesség, a legjobb brit sorozatokat idéző kegyetlen és száraz humor, a Gary Oldman által megformált anti-James Bond karakter miatt lóg ki felfelé a kortárs sorozatok közül az Utolsó befutók. Az Apple októberben a negyedik évadát is lezáró kémsorozata szinte minden elemében, jó értelemben véve régimódi. Amikor a legtöbb streamingoldal a méregdrága, túlnyújtott presztízsdrámáktól, megtörtént botrányos esetek elnagyolt feldolgozásától, vagy a társadalmi mondanivaló erőltetett felmondásától (rád nézek, Szexedukáció 4. évada) várja a nagy sikert, addig az Utolsó befutók azt a régi receptet követi, hogy egyszerűen szórakoztatni szeretné a nézőjét. Mindezt úgy, hogy közben figyel a karakterei kidolgozottságára és az életszagú drámájukra.
Egy évad például csak hat epizódból áll (ez már-már pofátlan rövidség a mai felhozatalban), nincs felesleges huzavona, egy évad lezár egy sztorit. És ahogy minden jó sorozatban, az évadokat meghatározó történeten túl itt is van egy átfogóbb, nagyobb sztori, aminek köszönhetően a fő karakterek sorsával is empatizálhatunk. Nincs csilivili, egysnittes epizód, nincs felesleges flash forward és nincs az évadok végén erőltetett cliffhanger. A sorozat készítői érezhetően bíznak annyira a saját munkájukban, hogy aki megnézett egy évadot, az a sorozat markáns karakterei és hangulata miatt visszatér a következőre is. Az Utolsó befutók abban is más a titkos ügynökös sorozatokhoz képest, hogy az amúgy kiváló színvonalon felvett, terrorcselekményeket, hajtóvadászatokat bemutató akciójelenetek csak a hátteret adják,
a sorozat sokszor inkább egy kémsztoriba ágyazott szitkomra hasonlít, csak itt a poénok nem annyira oldják a feszültséget, inkább fokozzák a sorozat kényelmetlen, szorongató alaphangulatát.
Persze az Utolsó befutók mássága az alapanyagból ered, a sorozat könyvajánlókban korunk John le Carréjaként emlegetett Mick Herron Slough House regényeiből építkezik. Az Utolsó befutók pedig nem nyújtja több évadra a Slough House-sorozat egy-egy könyvének cselekményét, és hagyománytisztelő módon egy regényt mesél el tisztességesen hat epizódban. Ezek persze önmagukban is izgalmas kémsztorik, amik elsősorban a jelen Londonában játszódnak, de Herron regényeinek vonzerejét elsősorban a gyarló, egymással gonoszkodó, elkeseredett szereplők adják.
Az Utolsó befutók lelkét az MI5 számkivetettjei, a lepukkant Slough House-ba száműzött, kitaszított ügynökök adják. A sorozat (és a könyvszéria) így bevált receptet követ, amiben adott egy maroknyi, lesajnált lúzerből álló, látszólag jelentéktelen kis csapat, ami rendszeresen belekeveredik olyan ügyekbe, amiknek a szálai az MI5 és a politika legfelsőbb köreihez vezetnek. Ez a diszfunkcionális családra emlékeztető kémcsapat aztán valahogy mégis példát mutat empátiából és közös kiállásból a korrupt és számító hatalom, vagy a hírszerzés és a terrorizmus pragmatikus szereplőivel szemben. Banális, közhelyes felállásnak tűnik mindez, de az Utolsó befutók annyira cinikus, annyira kegyetlen hangnemet üt meg néha, hogy ebben a környezetben az is katarzissal ér fel, ha egy-egy szereplő túllép a saját poklán és kezet nyújt valakinek, vagy csak csendben elüldögél valakivel egy sör mellett.
A lyukas zoknis, zsíros hajú, alkoholtól és junk foodtól bűzlő Jackson Lambet játszó Gary Oldmanről nem lehet elégszer leírni, hogy ez a sorozat az amúgy is derék karrierje egyik jól megérdemelt csúcspontja. Lamb karaktere ráadásul ha lassan is, de évadról évadra változik. Az MI5 kegyvesztettjeiből álló csapat vezetője abban leli leginkább örömét, ha valakit szemtől szembe megalázhat, és a jelenetei kilencven százaléka nyilván a könyörtelen, rafinált oltásaira épül, de egyre szembetűnőbb, amit a sorozat az első rész óta érzékeltet róla. Lamb a lehető legbunkóbb főnök, akit el lehet képzelni, minden megszólalása HR-rémálom, de közben ő a legelszántabb védelmezője a csapata tagjainak. Ahogy azt a negyedik évadban elég szájbarágósan el is mondja: soha nem fedné fel még sajátjainak sem egy terepen lévő ügynökét.
Lamb ellentmondásokkal teli apafigura, aki ráadásul egy olyan titkot őriz egyik régi társa, Standish (Saskia Reeves) előtt, amitől a közös jeleneteikre mindig rátelepszik a több évtizednyi, közösen átélt trauma. Lamb ebben a John le Carré-regényből készült Az üldözött (A Most Wanted Man) főszereplőjére hasonlít, a filmben a Philip Seymour Hoffman által megformált, rutinos ügynököt is Lambhez hasonlóan árnyékként követte a ború és a keserű tapasztalatokból fakadó rezignáltság.
Lamben kívül az Utolsó befutók többi szereplője sem mintaszerűen küzd a saját problémáival. A készítők részéről a berendezéssel, a fényeléssel is direkt kaotikus, lehangoló látványt nyújtó központ, a Slough House dolgozói leginkább egymáson töltik ki a dühüket, amit függőség, magány, kilátástalanság és gyász táplál attól függően, épp melyik ügynök sértegeti a kollégáját.
Abban nagyon brit az Utolsó befutók, hogy a szereplők szeretetnyelve a könyörtelen, nagyon kiérlelt odaszúrások tökéletesítése.
Az Utolsó befutók két, függőség miatt parkolópályára tett ügynöke, Shirley (Aimee-Ffion Edwards) és Marcus (Kadiff Kirwan) például úgy szereti egymást, és úgy küzd élet-halál szituációkban egymásért, hogy kizárólag válogatott sértéseket tudnak egymás fejéhez vágni. De még a csapat leginkább szórakoztató figurájában, az IT Crowd antiszociális figuráira hasonlító Roddy Hóban (Christopher Chung) is van valami tragikus, ahogy rendre elbukik az emberi kapcsolatokban.
És ott van az Utolsó befutók egyetlen, valamennyire komolyan vehetőnek szánt figurája, a hősies, önfeláldozó, de válogatott módokon önsorsrontó River Cartwright (Jack Lowden), aki Lamb ellenpárja megjelenésében és módszereiben is. Azért vele sem bánik túl finoman a sorozat, mert az egy dolog, hogy a készítők direkt viccet csinálnak abból, hogy River minden évadban folyamatosan menekül valaki/valakik elől, de a negyedik évadra kapott egy olyan súlyos háttérsztorit a családja múltjáról, amivel valószínűleg több évadon keresztül elbirkózhat még.
Az Utolsó befutók másik fontos eleme, hogy nem mismásolja el azt sem, ahogy a korrupt hatalmat és a szekrényből kilógó csontvázakat őrző brit titkosszolgálat vezetését bemutatja. Vannak azért egysíkúan vagy parodisztikusan bemutatott szereplők a sorozat politikai játszmáiban, de az ügynökséget (hol igazgatóként, hol a háttérben) vezető Diana Tavernert alakító Kristin Scott Thomas a garancia arra, hogy az MI5 és Jackson Lamb csapata közötti viharos viszony egyetlen évadra se fulladjon unalomba.
Abban pedig kifejezetten ódivatú az Utolsó befutók, hogy a klasszikus sorozatokhoz hasonlóan nem fél kinyírni egy-egy fontosabb szereplőt. Ezek a sorozatbeli halálok aztán nem is múlnak el nyomtalanul, a már leforgatott, de később érkező ötödik évadhoz úgy érkezünk majd el, hogy szinte minden szereplőnek a saját démonain túl egy-egy hozzá közeli ember elvesztésével is számot kell vetnie. Az meg jól jellemzi az egész sorozat szellemiségét, hogy a Slough House egyik új, a negyedik évadban még csak érintőlegesen behozott új figurája az eddigi megnyilvánulásai alapján olyan pszichopata, aki csak úgy mellékesen tökéletes diagnózist mond minden munkatársáról.
Az Utolsó befutókat ebben az évben a BAFTA után (a sorozat egyik vágóját, Tálas Zsófiát is jelölték a díjra) végre teljes joggal az Emmy is felfedezte magának, ami jót tett a sorozat ismertségének is. De az Utolsó befutók még mindig kicsit a radar alatt futó sorozat, pont a nem hivalkodó, old school szellemisége miatt. Olyannak látom az Utolsó befutókat a mai mezőnyben, mint ahogy Jackson Lamb viselkedett a sorozat egyik jelenetében, ahogy a szakadt szürke gönceiben, büdösen, izzadtan leül a fine dining étterembe, és azonnal rendel egy drága bort a fontos emberek asztalánál.
Az Utolsó befutók eddigi négy évada az Apple TV+-on nézhető.
