2024. december 27. – 16:36
(A cikkben spoileresen írunk a Squid Game első évadáról, a második évad sztorijáról viszont csak enyhe spoilerek lesznek a szövegben, nyugodtan elolvashatja az is, aki még nem kezdte el nézni.)
Nem hiszem, hogy létezne sorozat, ami elbírna olyan szintű elvárással, mint amivel a Squid Game (kevésbé használt magyar címén: Nyerd meg az életed!) készítőinek meg kellett birkóznia. A Netflix vezetői az első évad váratlan és gigantikus sikere után a sorozatban szereplő játékosokhoz hasonlóan megrészegültek a besöpörhető pénznyereménytől, és akkora birodalmat építettek fel a sorozat köré, hogy a Squid Game folytatásának színvonala már szinte mellékessé vált. Elkészült a videójáték, lett reality, több városban felépítettek élő Squid Game-helyszínt, minden lehetséges márka csinált kollabot a sorozattal, és a folytatást felvezető kampányra is irdatlan mennyiségű pénzt költöttek. Az új évad premierjét ráadásul bedobták karácsonyra, hogy még az is belefusson, aki csak unalmában néz bele a Netflix kínálatába valamelyik szabadnapján. Ilyen felvezetés után szinte garantált, hogy Squid Game rekordokat dönt majd, a FOMO-érzet miatt pedig szépen pörög tovább még hetekig a sorozat nézettsége.
Ebben a túlpörgetett környezetben simán elégedett lettem volna azzal, ha a Squid Game csak egy tisztességesen elkészített második évaddal tér vissza, de a folytatás az izgalmas témafelvetések mellett is eléggé döcög. Az meg szimplán csak dühítő, hogy az egész évad igazából csak egy hosszú felvezetésnek tűnik a sztorit lezáró harmadik szezonhoz. Pénzügyileg teljesen értem, hogy megéri két részre szedni a történet befejezését, de ezt a fárasztó trendet lassan átugorhatná a szórakoztatóiparból valaki azzal, hogy felvállaltan egy szuszra zár le egy sztorit, és nem a profitmaximalizálás dönt egy film/sorozat tempójáról, végéről.
A Squid Game második évadában ott vesszük fel a fonalat, hogy az előző játékot megnyerő, és végül Szöulban maradó Gihun megszállottan azon dolgozik, hogy valahogy eljusson a játékot irányító vezetőhöz, és örökre véget vessen a játéknak. Gihun a vagyonát bűntudatból továbbra is kizárólag arra használja, hogy ezt a célját elérje, így kisebb zsoldos csapatot bérel fel. Szintén a játék helyszínét keresi a rendőr Dzsunho, aki az előző évad végén jött rá, hogy a szürke maszk mögé rejtőző játékmester valójában a bátyja. Azt már az új évadról eddig megszellőztetett információkból is lehetett tudni, hogy Gihun és Dzsunho egyesítik az erejüket, és az új évad főleg arra fókuszál, ahogy a két szereplő a köréjük szerveződő csapattal mindent a játék megállítására tesz fel. Olyannyira mindent, hogy Gihun végül a saját életét kockáztatva ismét a 456 induló között köt ki, ugyanúgy a 456-os számmal a ruháján, mint az előző évadban, miközben Dzsunho csapata kintről próbál segíteni neki. Két epizódnyi felvezetés után jutunk el azonban csak oda, hogy megtörténjen az, amire mindenki várt: Gihun ott áll az ijesztő óriásbabával szemben, a játék valódi tétjét még nem értő több száz emberrel együtt, zöld fény, piros fény, és elkezdenek hullani az emberek.
Mivel az előzetesek már leleplezték ezt, a mozifilm hosszúságúra nyújtott felvezetés feleslegesnek tűnhet, de annyiban védhető az alkotók döntése, hogy a hosszú expozícióban olyan témákat érintenek, amik azért hozzáadnak a teljes képhez. Többet megtudunk például arról, milyen élethelyzetben jutott el a kegyetlen játékig Dzsunho bátyja, és az új játék több szereplőjének motivációját, háttértörténetét is megismerhetjük. A legkisebb baj a teljes évad ismeretében épp a felvezetéssel van, még az író-rendező Hvang Donghjok stressztől kihulló fogaira is jut vicces utalás, a gondok inkább már az új játékot bemutató részekkel vannak.
Amikor az író-rendező elárulta, hogy egyáltalán nem gondolkodott abban, hogy folytatja a Squid Game-et, arra azért nem számítottam, hogy a Netflixnek kicsit átcsomagolva eladja ugyanazt a sztorit másodszorra is. A második évadban megint csak nem teljesen tiszta játékot látunk a 456 versenyző között, ismét van olyan a játékosok között, aki nem az, akinek mutatja magát. A játékosok között kialakuló szövetségek, érdekszövetségek is ugyanolyan hamar hullanak szét, mint az első évadban, és ezúttal is van abszolút negatív hős a versenyzők között – aki viszont ezúttal inkább nevetséges, mint félelmetes. A legveszélyesebb, és leggátlástalanabb játékos az új évadban Thanos, a rapper, akit a Top néven ismert koreai előadó alakít, hát, mondjuk úgy, nem annyira árnyaltan. Az olykor a rapszövegeivel fenyegetőző, koreairól gyakran angolra váltó, a játékot dizájnerdroggal tetéző Thanos karaktere az egyik mélypont a sorozatban, pedig az új évad azért még mellette is felvonultat néhány egészen karikatúraszerű, kínos figurát.
Van azonban egy fontos hangsúlyeltolódás az új évadban: a játékok közötti szavazások ezúttal sokkal fontosabb szerepet töltenek be. A Squid Game szabályai szerint a versenyzők dönthetnek úgy, hogy befejezik a játékot a következő kör előtt, és hazamennek az addig gyűjtött pénzzel. Ehhez az kell, hogy a versenyzők többsége a játék befejezésére szavazzon; ha viszont csak eggyel több szavazat érkezik a játék folytatására, akkor jön a következő kör, és újabb játékosok halnak meg.
A Squid Game-ben nyilván nem zárt fülkékben zajlik a szavazás, a drámai hatás miatt a versenyzők egymás előtt, egyesével adják le a voksukat. Itt jutunk el a sorozat második évadának legfontosabb témájához, a demokrácia illúziójáig, ahogy a játékosok minden olyan mocskos, vagy morálisan minimum megkérdőjelezhető eszközt bevetnek, ami a politikából is ismerős lehet. Megfélemlítés, érzelmi manipuláció, nyomásgyakorlás, hazugságok alakítják a szavazás menetét, ezek a jelenetek élőben eljátszott kommentfolyamokra hasonlítanak, ahol szépen elordibál mindenki a másik mellett, anélkül, hogy meghallana bármit a többiek gondolataiból.
Ez a szabály tökéletes eszköz a játékosok megosztására, hiszen a folytatásra szavazók a még nagyobb nyeremény érdekében kockáztatnák a saját és mások életét, míg a játék leállítására szavazók szerint az emberélet mégis csak fontosabb a pénznél. A szavazások miatt amúgy is megosztott minitársadalmon belüli feszültségeket súlyosbítja, hogy ezúttal még élesebben különböző identitásokat testesítenek meg a versenyzők. Az új évadban van transznemű karakter, idősebb konzervatív, bitcoinnal befürdött youtuber, vallási fanatikus, és nyilván a hangadók mellett ott vannak a saját döntéseik súlyától félő, visszahúzódó figurák is. Olyan környezet ez, ahol hamar kiderül, hogy az elbújás, az eszképizmus sem megoldás, mert a passzivitásnak is ugyanolyan komoly következménye lehet, mint az agressziónak.
Gihun számára is az talán az első igazán reményvesztett pillanat az új évadban, amikor rájön, hogy ebben az extrém módon felfokozott hangulatban nincs középút: vagy követendő messiást, vagy hazudozó szélhámost lát benne a legtöbb játékos, attól függően, hogy melyik hangadóhoz csatlakozott.
A hétköznapjainkat uraló, szinte csak konfliktusokból álló közhangulatnak az ábrázolásában tényleg jó a Squid Game, nézőként így ismét bevonódhatunk a játékba, olyan kérdéseken merengve, hogy mikor választanánk erőszakos megoldást a saját igazságunk érdekében, vagy mikor tűnik csábítóbbnak a passzivitás a cselekvés helyett. Az új évadban így hiába mutatnak be új és látványos játékokat, helyettük inkább a szavazásokat megelőző „kampányidőszakok”, és a szavazást követő éjszakák hozzák a valódi izgalmakat, ahogy a két részre szakadó csoport egyre elkeseredettebben próbálja érvényesíteni a saját akaratát. Ebből a szempontból
a Squid Game 2 reményvesztettebb, cinikusabb az elődjénél, és ennyiben az új évad jól lekövette az első szezon óta eltelt három évet, ahogy még agresszívebb, még kilátástalanabb lett a világ, ahol élünk.
Mire azonban a sorozat végre megtalálja a tempóját, és az új fő karakterek sorsa is izgalmassá válik, az alkotók megint fókuszt váltanak, hogy az utolsó epizóddal gyakorlatilag egy nagyon hosszú trailert mutassanak be a már leforgatott következő évadhoz. Nem tudok megnyugtatni senkit, akit kicsit is kiakasztanak a túlzásba vitt cliffhangerek, a Squid Game összes fontos kérdése ugyanúgy a levegőben lóg a második évad végén is. Alig tudunk meg többet a játék hátteréről, a játékmester motivációit is homály fedi, az első évadban elindított szervkereskedős szálat meg annyira nyújtják az új epizódokban, hogy ez a melléktörténet lassan érdektelenné válik.
Azért is kár, hogy ennyire ingadozó lett a második évad, mert az új karakterek között bőven van olyan, akit már most jobban kibonthattak volna az alkotók. Az elsőre közhelyesnek tűnő transznemű karakter például simán az egyik legizgalmasabb szereplővé lép elő, a játékban együtt mozgó anya-fiú páros is képes a meglepetésekre, és a játékot kordában tartó, maszkos dolgozók között is felépít egy érdekes karaktert az új évad. Viszont eléggé beárnyékolja a képet, hogy a bátyja után nyomozó Dzsunho történetszála egyszerűen béna lett, annyira egyértelmű már a kezdetektől, hogy miért nem jut sikerre a rendőr csapata a játék helyszínének megtalálásában.
Így a Squid Game második évada leginkább hiányérzetet hagy maga után, főleg az utolsó rész miatt tűnik egy félbehagyott mondatnak az egész szezon. Hiába ragadja meg néha jól az új évad a társadalom megosztottságát, a közbeszéd teljes őrületbe fordulását, az emberi kapcsolatokat megmérgező identitásharcot, a kilátástalanságot, magában a történetben lehet, hogy csak egy évadra elegendő szufla volt, és ezt feleslegesen osztották ketté.
A nemzetközi, pontosabban az angol nyelvű sajtó az új évad premierje előtt kicsit félreértette a sorozat alkotójának humorát, amikor Hvang Donghjok azt mondta, legszívesebben elköltözne egy szigetre, és soha nem hallana többet a Netflixről és a Squid Game-ről. Később tisztázták, hogy Donghjok csak viccelt, de elnézve a második évadot, ebben a viccben bőven volt igazság is, mert a Squid Game az új részekben többször az első évadban már azért körbejárt köröket futja.
Ismerve a koreai filmipar és a streamingóriások közötti konfliktusos viszonyt, az alkotók kizsigereléséről, a nem túl kedvező kifizetésekről szóló híreket, nem hibáztatom Donghjokot, amiért végül az ő szemei előtt is megjelent a pénzkötegekkel teli malacpersely, és anyagi okokból a játék folytatására szavazott.
A Squid Game mindkét évada elérhető már a Netflixen, a harmadik évad 2025-ben érkezik.
