2024. szeptember 23. – 11:55
Tizenkét évvel az utolsó évada és több mint húsz évvel az indulása után tért vissza vasárnap a Megasztár. A műsor még 2003-ban az első kereskedelmi televíziós tehetségkutatóként robbant be, így ha úgy tetszik, ez szoktatta rá a magyar tévénézőket a show-műsorok – azóta kicsit egyhangúvá váló – ízére. A Megasztár a kétezres évek elejétől hat évadot élt meg a TV2-n, 2012-es, eddig utolsó évadában viszont elvesztette a nézettségi csatát az RTL által időközben behozott X-Faktorral szemben.
Idén ismét mindkét műsor fut a két rivális csatornán, ki-ki azzal kampányolva, hogy idén aztán nagyon megújulva térnek vissza a képernyőre: az X-Faktornál eddig a mesterséges intelligencia kicsit öncélú használata volt az újítás, a Megasztárnál viszont egy adás után egyelőre nem találjuk, mi az, amivel „a mai kor igényeire” szabja a már oly' jól ismert formátumot.
A TV2 még év elején jelentette be, hogy visszahozzák a képernyőre az egykor meghatározó műsort, 40 milliós, vagyis rekordnak számító főnyereménnyel. Pavel Stanchev, a TV2 vezérigazgatója a bejelentéskor azt mondta, régi álma volt, hogy legyen újra Megasztár, amelyen egy „egész magyar nemzedék nőtt fel, tele fantasztikus tehetségekkel és érzelmekkel.” Az már most látszik, hogy jó hangú, tehetséges énekesek nyilván mindig is lesznek, az érzelmek túlcsordításáról pedig vetélytársához hasonlóan a Megasztár is gondoskodik.
Motorcsónak, Mercedes, vörös szőnyeg
A zsűri összeállítása mindig sarkalatos pont, a viszonylag állandó elemek mellett ezen sokat tud nyerni vagy éppen veszíteni egy tehetségkutató. A Megasztár hetedik évadában a zsűriveteránok mellett ráadásul feltűnnek olyanok is, akik korábban még nem voltak ilyen szerepben. Ilyen például a Halott Pénz frontembereként ismert Marsalkó Dávid, aki láthatóan egyelőre nem igazán találja a helyét ebben a szerepben, a hangját legalábbis nem sokszor lehetett hallani, inkább csak elszörfölgetett a többiek hullámain.
Rúzsa Magdi viszonylag kezdő (korábban a köztévé A Dal című műsorában csinált hasonlót két évadon át, de ott a saját kollégáit zsűrizte, nem civileket) zsűritagként, de veterán megasztárosként tért vissza a műsorba: ő még a 2006-os harmadik évadot nyerte meg, de ismerős pályán mozog a második széria győzteseként végző Molnár Ferenc, vagy közismertebb nevén Caramel is. Utóbbi láthatóan otthonosan, sőt, sokszor egészen viccesen mozog a szerepében – igaz, ő már a Voice TV2-es, korábbi verziójában is mentorkodott. Úgy tűnik, Marsalkóval ők képviselik a „nyugodt szakmaiságot” a zsűriben. Az asztal közepére ültetett Rúzsa viszont egyelőre szintén keresi magát a zsűriszerepben: egyrészről ő a racionális csapatkapitány, aki „összefogja a férfiakat”, a másik pillanatban viszont hozza a bevált, folyamatosan libabőrt kiáltó, érzelmes női zsűritag-archetípust. Ezért is tűnik egyelőre túlzásnak Caramel nyilatkozata, amiben Rúzsa Magdit minden idők legjobb zsűritagjának nevezte, bár tény, hogy a legnagyobb megmondásokat Rúzsa produkálta az első adásban.
Tőle jobbra foglal helyet a Valmar egyik fele, Marics Peti, akire valószínűleg a műsor mókamestere szerepét osztották. (A duó másik tagja, Valkusz Milán egyébként az X-Faktor mentoraként debütált, neki még van mit fejlődni a szerepében.) Marics egyelőre úgy tűnik, lubickol a zsűriszerepben: ő puffogtatja a legtöbb közepes poént, emellett visszatérő geg nála, hogy minden „jó csajra” rányomul, és persze már Rúzsa Magdival is kialakult egy kellemesen csipkelődős viszony közöttük.
Bár a supernemes Papp Szabi is több kereskedelmi tévés showműsorban feltűnt már zsűriként, a Megasztárban egyelőre csak az látszik rajta, hogy elképesztően sokat tud nevetni a saját viccein, és egyszer-egyszer értelmesebb kritikát is megfogalmaz. Ettől eltekintve viszont egyelőre inkább tűnik Marics Peti apródjának, mint egy autonóm zsűrikarakternek. Egyelőre tehát sok a kérdőjel, ki miben találja meg a saját és egymáshoz képest betöltött funkcióját. A kémia, mint általában az első adásoknál, egyelőre döcögős, sőt, az adás elején néha már kellemetlen volt a hangulat.
Különösen szekunder szégyent éreztem a zsűritagok bemutatásánál: a kisfilmekkel párhuzamosan mindegyikük egy-egy motorcsónakon szelte át a Dunát, majd egy Mercedes-terepjáróval érkezett meg a Bálna elé kigurított vörös szőnyeghez, ahol az őrjöngő tömeg fogadta őket. A lepacsizás-fotózkodás után mindenki elfoglalta helyét…kivéve egyvalakit.
Hol a Peti?
– hangzik el a döbbent kérdés Rúzsa Magdi szájából, és mindenki értetlenkedik a forgatásra kész stúdióban, hogy vajon merre kódoroghat ez a hóbortos Marics Peti. Egy snittre rá kiderül, hogy a poén az, hogy Marics teljesen őrült és spontán módon biciklivel érkezett, és a tapsvihar közepette fut be a csak rá váró zsűritársaihoz. És ezzel a felütéssel el is kezdődik a válogató, ahol a versenyzőknek három igent kell begyűjteni a zsűritől a továbbjutáshoz.
Műsorvezetőként a hetedik évadra is az ősmegasztáros, örökké lelkes Tilla tért vissza: ő már a 2003-as első évad óta kitartó arca a műsornak, az első adásban viszont mintha kicsit háttérbe szorult volna a társaként leigazolt Ördög Nóra mellett, és csak néha-néha tűnt fel a versenyzők forgatagában. Ördög pedig alapvetően az X-Faktorban is megismert színfalak mögötti funkciót tölti be a válogatók alatt: ő nyugtatja az izguló rokonokat és persze a háttérből kommentálja a produkciókat.
Annyira örülnék, ha most jönne egy jó szar énekes!
Ahogy a tehetségkutatós válogatók bevált receptjét és ritmusát a Megasztár hetedik évada csípőből kivágja, már a zsigereinkben érezhetjük, ahogy egy-egy hamis produkciókból összeállított montázs után megjön a kisfilmmel és nehéz sorssal megtámogatott katarzis.
Az első adás egyik legkínosabb és legművibb része pont a fenti Rúzsa Magdi-kívánság után következett, amikor teljesen véletlenül kiderült, hogy egymás után énekelhet a zsűri előtt egy nemrég szétment pár két tagja. Az egyértelműen megkreált, „kínos helyzet” egy negyed órára átveszi a műsort, egy Mónika-show adás mintájára követhetjük, hogy melyik fél mivel magyarázza a szakítást a zsűrinek, majd az izgulástól hamisan elénekli a nyilván a helyzetre rezonáló dalt (a férfi Varga Viktor: Szőkével álmodtam című számát, a nő pedig az I'll never love again című balladát énekli el, ami eredetileg Lady Gagától hangzott el a Csillag születik című filmben).
Bár a sztori hatalmas sikert arat a közönség és a zsűri körében, végül egyik versenyzőt sem juttatják tovább, inkább kerítőt játszva megpróbálják újra összehozni őket. „Be kell csicskulni, ez a hosszú párkapcsolat titka” – fogalmazza meg a tanulságot Caramel. És láss csodát, miután mindketten Ördög Nóri mellett izgulták végig a másik produkcióját, sokat sejtetve együtt távoznak a műsorból.
Ezután pedig ami a csövön kifér, egymás után érkeznek a hamisabbnál hamisabb produkciók, köztük egy telefonnal Celine Diont éneklő középkorú nő, a brékelő fiával érkező takarítónő, de egy hamis Valmar-feldolgozás is szinte óramű pontossággal érkezik a műsorba. Aztán persze vannak azok a válogatós arcok, akik nem csak hogy nem énekelnek jól, de nem is fogadják jól a zsűri kritikáját: ilyen például a Varga Zita nevű nő is, aki többször, mikrofonja kikapcsolása után is újra és újra megpróbálja elénekelni a hozott dalát, végül a zsűri „ez nagyon súlyos”-típusú kommentjei közepette oldalog el.
Bár a katasztrófaénekesekből és az érzéketlen kommentekből nincs hiány, azt meg kell hagyni, hogy a zsűri a műfajhoz mérten egészen humánusan bánt a sikertelenül próbálkozókkal, és a fújolás helyett többnyire inkább próbálták konstruktív tanácsokkal ellátni a versenyzőket.
Lelkizés, könnyzápor és álló taps
Ahhoz hogy valaki jó énekes legyen, kell egy lelki meggyepáltság
– hangzik el a tanulság Rúzsa Magditól Tóth Abigél Evelin álló tapsos, könnyáztatta produkciója után. Tóth markáns, mély hangjával és rekesztéseivel tényleg nagyot énekelt, Rúzsa Magdi megjegyzése viszont arra is rávilágít, mennyit számít a sztori és a dráma a zenei tehetségkutatókban. Tóth például előadása előtt beszámol róla, hogy egy korábbi kapcsolata traumatizálta, ezen pedig a zene vitte át: itt pedig már sejthetjük is, hogy valószínűleg jó produkciónak leszünk a tanúi.
A 27 éves Illi Ráhel esetében is már a felvezetőből lehet érezni, hogy nagyot fog énekelni, és tényleg: álló taps, libabőr, a produkciója után a zsűritagok világszínvonalat emlegetnek. Papp Szabit annyira megérinti a produkció, hogy arra a messzemenő következtetésre jut, hogy az érzelmeket csak a nők tudják megszólaltatni.
Az adás egyik nagy meglepetése az a pillanat, amikor a Sztárboxban is versenyző ifjabb Schobert Norbi jelenik meg a színpadon, a zsűritagok látszólag köpni-nyelni nem tudnak meglepetésükben. Rubint Réka és Schobert Norbi fia elmondása szerint azért jött a Megasztárba, mert ki akar törni a szülei árnyékából. Ez a produkció osztja meg leginkább a zsűrit az adásban, Rúzsa Magdi féltésből, Papp Szabi koordinálatlan hangja miatt szavaz nemmel, míg Caramel és Marsalkó is lát benne fantáziát. A döntetlen után végül Marics Petié lett az utolsó szó, és a feszült percek után továbbengedte a versenyzőt.
A húszéves Marton Marci szintén színfoltja a válogatónak: a nagymamájával, rántott húsos szendviccsel, magnéziumtablettával és névjegykártyával érkező srác Elvis She's Not You című számát énekli el – nála inkább a csodabogár fizimiskája viszi el a show-t, ezzel viszont végül megnyeri a három igent, és továbbjut a következő körbe.
A könnyeket viszont az első adásban alapvetően a női versenyzők kapják, a klasszikus, „csiszolatlan gyémánt” jelzőt pedig a húsz éves Horváth Dzsenifer: ő a sorsfordító lehetőség miatt érkezett Somogy megyéből a műsorba. Mivel elromlott a gitárja, a zsűri azon nyomban kerít neki egyet, majd Pápai Joci Adj erőt című számát adja elő Marics Peti nagy örömére. Érdekesség, hogy az azóta ismert előadóvá váló, jelenleg az X-Faktorban műsorvezető Pápai még ezzel a számmal érkezett a Megasztár második szériájába, akkor azonban vigaszágasként kiesett a műsorból.
Régen minden sokkal jobb volt (?)
A Megasztár 2003-ban indult el és összesen hat szériát élt meg a TV2-n. A műsor, különösen első évadaival óriási népszerűséget ért el, ezt pedig több dolognak is tulajdoníthatjuk. Egyrészt a Megasztár az egyik első zenei tehetségkutató a hazai kereskedelmi televíziózásban. 1998-ban volt még a Kifutó, ez viszont csak egy évadot élt meg – érdekes egybeesés, hogy a versenyt a később Megasztár-zsűritag, Pély Barna nyerte, de feltűnt Oláh Ibolya is. Sőt, ha úgy vesszük, a magyar társadalom a Magyar Televízió Táncdalfesztiváljával és a Ki mit tud?-jával már a 60-as évektől szoktatva volt a zenei tehetségkutatók műfajához.
Az, amit a Megasztár hozott mégis merőben más volt. A műsor akkor csilivilinek számító díszletével, a mai szemmel is igényes zsűrijével és a valóságshow elemekkel bemutatott érdekes karaktereivel elérte, hogy tömegeket vonzzon a képernyőkhöz. A kétezres évek elején ráadásul még a tévében történtek azok a fontos dolgok, amelyeket aztán hétfőn mindenki megbeszélt a suliban vagy a munkahelyen ebéd közben – a Megasztár esetében, hogy ki az „oláhibolyás” és ki a „tóthverás” vagy hogy kinek kellett volna már rég kiesnie. A mai tehetségkutatókhoz képest plusz erényként szokták felhozni a zsűri akkori összetételét is: Presser Gábor és Bakács Tibor Settenkedő, Novák Péter, vagy Soma Mamagésa megmondásai olyanokat is leültetett a műsor elé, akik amúgy orrukat befogva menekültek a kereskedelmi televíziók világától. Ráadásul a zenei szerkesztés is sokkal színesebb volt mint manapság és a slágerek mellett olyan dalok is bekerültek a műsorba, mint a Szomorú vasárnap vagy – még Csík-zenekaros felfutása előtt – a Quimby Most múlik pontosan című száma.
Olyannyira erről beszélt mindenki, hogy még a politikába is beszivárgott: 2004-ben Gyurcsány Ferenc, akkor még sportminiszterként, egy napirend előtti felszólalásában példálózott a műsorral. Gyurcsány akkor arról beszélt „ma már vannak olyan műsorok, vagy ügyek, amelyek megmozgatják az embereket és ahol a tehetségek megmutatkozhatnak”, majd hozzátette, olyan világot szeretne, amelyben a tehetség, csakúgy, mint a TV2 Megasztár című műsorában, megtalálja a maga útját. A második évad döntőjét – akkor már miniszterelnökként – személyesen is követte, csakúgy, mint az akkor már ellenzékben politizáló Orbán Viktor.
A kétezres évek elején a nézők elhitték, hogy a Megasztár a „világot jelentő deszka”, és erre meg is volt minden okuk, tekintve, hogy az első három széria győztesei mind hazai viszonylatban ismert, sikeres előadók lettek. Ilyen volt Tóth Vera, Molnár Ferenc Caramel és Rúzsa Magdi is, sőt, ekkor még több olyan énekesnek is sikerült karriert építeni, akik nem az első helyeken végeztek – ilyen volt Puskás Peti is, vagy a Magashegyi Undergroundból ismert Bocskor Bíborka. Ez azonban korántsem alakult így mindenkinél, a versenyzők közül a többség egy idő után eltűnt a süllyesztőben, vagy legalábbis nem vált a zeneipar meghatározó szereplőjévé. Az, hogy kinek sikerült és kinek nem, a műsor után már alapvetően az énekesen múlt – ezt hangsúlyozta Rúzsa Magdi is a Telexnek. De Puskás Peti is hasonló véleményen volt:
„úgy voltam vele, hogy úristen, nem lehet a Megasztár az életem csúcsa 20 évesen, tovább kell fejlődnöm. Elkezdtem meghallgatásokra járni, rádiós interjúkat adni, nem süppedtem bele abba a szerepbe, hogy egyszer voltam egy tehetségkutatóban.”
Ahogy az életben sok mindennel, a Megasztárral kapcsolatban is gyakoriak a „régen minden sokkal jobb volt” és „tudni kell abbahagyni” típusú bölcsességek. A műsor szemmel látható váltáson ment át a harmadik évada után: a negyedik széria előtt pár év ki is maradt, és már egy új, külföldi licenc alapján készült műsorral tért vissza. Új zsűri, új szerkesztők, új stúdió és jóval több reality elem, a szívbemarkoló kisfilmektől elkezdve a válogatók nyomorpornójáig. Merthogy a negyedik évadtól már közönség előtt zajlanak a válogatók, így még nagyobb a tét, nagyobbat lehet bukni a közönség fújolása közepette, ezután pedig az állótaps is nagyobb katarzist ad egy jó produkció után.
Ebben az időszakban ráadásul már az interneten is villámgyorsan terjedtek a katasztrófaénekesek produkciói, így aki akár nem is nézte a műsort, ugyanúgy nevethetett a Megasztár részeg indulóin, a négyoktávos Titanic főcímdalt éneklő versenyzőn, vagy a Bikicsunájként elhíresülő férfin, aki jobb híján halandzsával próbálta elkápráztatni a zsűrit.
Gyakorlatilag az egyetlen dolog a műsor nevén kívül, amit átmentettek, az az örökké lelkes Tilla műsorvezetőként. Bakácsék helyett a Fenyő Miklós-Eszenyi Enikő-Mester Tamás-Friderikusz Sándor négyes ült a zsűribe. Az ötödik évadra Fenyő helyett visszatért Presser Gábor: ő a 2021-es megasztáros Partizánban elmondta, bár túlzás lenne azt mondani, hogy megbánta, az ötödik évadban tapasztaltak levettek abból a szép emlékből, ami az első három évad miatt élt benne a műsorról. Az utolsó évadra pedig ismét egy szinte teljesen új gárda érkezett: Mester Tamás mellé Bochkor Gábort, Falusi Mariannt és Bereczki Zoltán ült be. Eddigre már a szakmaiság helyét sokkal inkább átvette a szórakoztatás, az X-Faktor mentoraihoz hasonlóan a megasztáros zsűritagok is ítészből inkább a show részeivé váltak.
Az, hogy megváltoztak a műsor prioritásai persze nem függetleníthető a változó környezettől: egyre kevesebb, még fel nem fedezett tehetség maradt a piacon, egyre jobban megnőtt az internet és a közösségi média térnyerése és hatása. 2010-ben, tehát a Megasztár ötödik évadakor pedig történt még valami: berobbant Magyarországra az X-Faktor. Ez pedig az újdonság erejével és drámai helyzetekre kihegyezett branddel fogta és elsöpörte a Megasztárt. A csatorna ezután más zenei tehetségkutatókkal is próbálkozott – például a Voice-szal, ami azonban sem a TV2-n, sem tavaly az RTL-en nem tudta megközelíteni azt a sikert, amelyet a Megasztár a kezdetekkor, vagy vetélytársa, az X-Faktor gyakorlatilag bármikor.
Tizenkét év után visszatérve még nagyobb lehet a tét a Megasztárnak: sikerül-e revansot venni régi vetélytársán vagy egy évad után ismét az X-Faktor jól kiforrott brandje jön ki győztesen. A kérdést jó eséllyel a zsűri és az ígért újítások döntik majd el – ezeknek azonban egyelőre nem sok nyoma van, inkább csak a tehetségkutatókban jól ismert és túltolt recepteket látjuk újra és újra.
