Leénekelheted a csillagokat az égről, de a zeneipar kicsit olyan, mint a foci

Már több, mint húsz éve annak, hogy először egy országnyi ember szurkolhatott otthon a kanapékon a Megasztár tehetségeinek. Ez volt az első nagyobb lélegzetvételű produkciója a hazai kereskedelmi tévézésnek. A közönség szomjazott valami frissre, szórakoztatóra és izgalmasra, mert ekkor már nagyon távolinak tűntek az olyan rendszerváltás előtti formátumok, mint a Táncdalfesztivál, vagy a Ki mit tud?vetélkedő.

A Megasztárral a közönség a tehetséges előadók mellett pikáns pletykákat, megható élettörténeteket, frappáns műsorvezetőket, kritikus, de szórakoztató zsűrit kapott. Arról már nem is beszélve, hogy a műsor már akkor is valahol félúton járt a tehetségkutató és a valóságshow között. A tehetségkutató tökéletes táptalaj volt a bulvár számára, évekig lehetett röhögni a válogatók részeg indulóin, a négyoktávos Titanic főcímdalt éneklő versenyzőn, vagy pedig a Bikicsunájként elhíresülő férfin, aki jobb híján halandzsával próbálta elkápráztatni a zsűrit.

A tehetségkutatókat ugyanolyan felesleges démonizálni, mint az egekig magasztalni. Nem jelent biztos zenei sikert a versenyzőknek, ha részt vesznek egy ilyen műsorban, nem lehet a tizenkét beválogatott szereplőből mind a tizenkettő sikeres előadó egy akkora piacon, mint a magyar, de ahogy az említett versenyzők példájából is látszik, fel lehet használni a hirtelen jött országos ismertséget. Mint minden szakmához, úgy az előadóművészethez is szükség van önmenedzselésre, illetve annak a képességére.

Bár a tehetségkutatók elsősorban szórakoztatási céllal készülnek, melyhez jó adag bulvárfigyelem is társul, de egyelőre a Megasztár zsűrijén az látszik, hogy a műsor fókusza inkább a zenei, mint a szórakoztató irányba megy majd el. A kellő gonddal összeállított zsűri lehet a garancia, hogy már csak a versenyzőkön múljon, hogy megragadják-e a lehetőséget.

A kétezres évek elején a nézők elhitték, hogy a Megasztár a „világot jelentő deszka” és erre még is volt minden okuk, tekintve, hogy az első három széria győztesei mind haza viszonylatban ismert, sikeres előadók lettek. Ilyen volt Tóth Vera, Molnár Ferenc Caramel és Rúzsa Magdi is. Ők mind a mai napig releváns szereplői a hazai zeneiparnak.

A show-biznisz egyik fő jellemzője, hogy utólag mindenki csak a nyertesekre emlékszik, azokról a versenyzőkről, akik eltűntek a süllyesztőben, már nem esik annyi szó. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy mindig is nehéz volt a tehetségkutatók után egyedül boldogulni az előadóknak. Ez jó részt annak köszönhető, hogy a tehetségkutatók csillogó-villogó világa nem igazán illeszkedik zeneipar belső struktúrájába.

A Megasztár nem tudta garantálni, hogy a versenyzők a műsor után is sikeresek lesznek, így a tehetségek ügyességén és rátermettségén múlt, hogy be tudnak-e illeszkedni a zeneiparba. A nyertesek valamivel szerencsésebb helyzetben voltak, ők ugyanis egy kicsivel nagyobb lendületet kaptak ahhoz, hogy beindítsák a karrierjüket. Ebben a cikkben a tehetségkutató győzteseivel és ismert karaktereivel beszélgettünk arról, hogyan élték meg a műsorral járó ismertséget és hogy mennyit segített nekik az, hogy a Megasztárban szerepeltek.

A zeneipar kicsit olyan, mint a foci – Rúzsa Magdi

Rúzsa Magdi, a műsor harmadik szériájának győztese húsz év elteltével is Magyarország egyik legismertebb előadója. Szerinte a Megasztárban a tehetségkutatáson volt a hangsúly, nem pedig a bulváron.

„Nem érzem úgy, hogy a tehetségkutató egy valóságshow-vá vált volna. Nyilván mindenkinek más a tapasztalata, én nem keveredtem senkivel olyan kapcsolatba, balhéba, zűrbe, ami miatt adtam volna felületet bármire. Később sem mentem olyan műsorokba, ami a magánéletemet mutatja meg, a mai napig ehhez tartom magam. Embere válogatja, hogy ki hogyan él meg egy-egy ilyen időszakot, de úgy gondolom, hogy 21 évesen már felelős döntéseket hoztam ezzel kapcsolatban is. Ugyanakkor tény, hogy valamennyit beszélned kell magadról, hisz ez a műsor azzal is együtt jár, hogy a közönség meg kell, hogy ismerjen, mert ez a szimpátiáról is szól” – mondta Rúzsa Magdi, aki a szeptember 22-én induló, új Megasztár-évadban zsűriként látható majd a képernyőn.

Az énekesnő elmondása szerint zsűriként pont azt fogja elvárni, mint az átlagember, vagyis, hogy valaki kápráztassa el, és hogy azt érezze, hogy ott, abban a pillanatban valami csoda történik. Szerinte ha egy ilyen tehetség lép színpadra, akkor nincsenek kérdőjelek az emberben, hanem azt érzi, hogy egy makulátlan tehetség áll előtte és semmi más dolga nincs zsűriként, csak segíteni őt. Az egykori győztes úgy véli, hogy vannak olyan tehetségek, akiknek csak egy kis biztatásra van szükségük ahhoz, hogy nagy dolgokra legyenek képesek.

Rúzsa Magdi véleménye szerint a mai világ már nagyon más az akkorihoz képest, amikor ő indult a Megasztárban. „Ma már minden lehetőségük megvan a versenyzőknek, hogy nagyon gyorsan elérjék az embereket, de én látom ennek egy másik oldalát is. Ha valaki profi zenét szeretne letenni bármelyik platformra, ahhoz szakemberekre szüksége” – mondta Rúzsa Magdi, ugyanakkor hozzáteszi, hogy ez nem azt jelenti, hogy a mai világban nincs arra lehetőség, hogy valaki feltűnjön a semmiből és hirtelen nagy karriert fusson be. „Ez pontosan úgy működik, mint korábban, van, akinek sikerül és van, akinek nem” – tette hozzá a Megasztár egykori győztese, aki arról is beszélt a Telexnek, hogy még mindig nagyon fontos szempont, hogy a versenyzők a műsor által sok emberhez tudnak eljutni.

Ezekhez a műsorokhoz nagyon komoly médiadömping tartozik, profi szakemberekkel, minden irányból megtámogatva. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a tévében szerepel egy versenyző, hanem az online sajtóban vagy épp a közösségi médiában is. Aki igazán tehetséges és megkapja ezt a lehetőséget, hogy ott legyen egy élő műsorban nagyon nagy népszerűségre tehet szert.

„Ha bejutsz egy ilyen műsorba, akkor már minden rajtad áll. Szerencsére pont olyan emberekkel ülök a zsűriben, akiket egytől egyig nemcsak nagyon jó embernek tartok, hanem nagyon intelligensnek is, komoly dolgokról tudtunk beszélgetni vagy éppen vitázni” – mondta Rúzsa Magdi, aki szerint kőkemény és folyamatos munkára van szükség, emellett pedig arra kell törekedni, hogy a tehetség megtalálja a saját hangját, vagy azt a csapatot, aki majd dalokat tud neki írni. Úgy véli, hogy összességében az a legfontosabb, hogy egy tehetséges előadó képes legyen jó nótákat letenni a közönség elé, mert máskülönben semmi nem fog sikerülni.

Leénekelheted a csillagokat az égről, de a zeneipar kicsit olyan, mint a foci, utóbbi dalokra, előbbit pedig slágerekre játsszák. Ha van olyan dalod, amit a közönség énekelni fog 5, 10 vagy akár 20 év múlva is, akkor leszel sikeres ebben a szakmában – foglalta össze Rúzsa Magdi.

Mentális próbatétel – Galambos Dorina

Az teljes egészében személyfüggő, hogy ki hogyan éli meg a hirtelen felé irányuló figyelmet. Galambos Dorina, aki a Megasztár első szériájában tűnt fel, lényegében a bulvárlapok kereszttüzében élte a kapcsolatát Pély Barnával, a műsor egykori zsűritagjával. Összesen tizenöt évet éltek együtt, Galambos Dorina így emlékezett vissza arra az időszakra.

„Sajnos a kereskedelmi tévés szereplés kéz a kézben jár a bulvármegjelenéssel. Erre fiatalon nem voltunk felkészülve. Lelkileg eléggé megviselt, amikor minden hülyeséget összeirkáltak rólunk, úgyhogy én ezt beraktam egy »szükséges rossz« dobozba” – mondta Galambos Dorina, aki végül úgy rázta le a bulvármédiát, hogy egyszerűen nem vette fel nekik a telefont, így egy idő után lekoptak róla.

Saját bevallása szerint ezután inkább csak olyan újságírók kezdték keresni, akik rendes, szakmai interjút kértek tőle egy-egy új lemez vagy klip megjelenése kapcsán. Elmondta azt is, hogy mivel ők még a legelső ilyen típusú tehetségkutató műsorban szerepeltek, így nem voltak arra sem kiképezve, hogy hogyan kéne nyilatkozni, vagy hogy a hirtelen jött ismertséggel járó lelki megterhelést hogyan lehet feldolgozni. „Az utánunk jövő szériákban már elkezdtek ezzel foglalkozni, szerintem ez nagyon fontos egy ilyen műsorban” – tette hozzá Galambos Dorina.

Nem szabad belesüppedni – Puskás Peti

Puskás Peti a Megasztár harmadik szériájában tűnt fel és vált országosan ismert előadóvá. Azt mondta, hogy neki természetes volt, hogy a magánélete is érdekelni fogja a sajtót a verseny során.

„Akkor nem kell ezt csinálni, ha zavar, hogy csámcsognak a magánéleteden. Ez egy tévéműsor, és senki számára nem titok, hogy ez a show-ról is szól, ezt ezért is szeretik és nézik az emberek. A közönség természetesen kíváncsi arra, hogy mi a személyes történetük a versenyzőknek, akiket a tévében láthatnak” – mondta Puskás Peti, aki szerint fel lehet persze hozni, hogy a kereskedelmi tévék szeretik a bulváros vonalat kihangsúlyozni, de összességében minden évadra az volt az érvényes, hogy a végén a legjobb nyert.

„Nem számított, hogy ki jött az árvaházból, kinek milyen előélete volt, amit fel tud kapni a kereskedelmi televízió. Caramelnél, Rúzsa Magdinál, vagy az első évadban Tóth Veránál és Oláh Ibolyánál egyszerűen nem voltak nagyobb és jobb hangok azokban a szériákban” – tette hozzá Puskás Peti, aki egyike azon versenyzőknek, akik úgy csináltak karriert, hogy nem nyerték meg a műsort. Saját bevallása szerint elég hamar kiesett, ezért aztán rögtön elkezdett azon dolgozni, hogy ne tűnjön el a süllyesztőben. Másnap vett kölcsönpénzből egy zongorát, és elkezdett dalokat szerezni, fellépéseket szervezni.

„Úgy voltam vele, hogy úristen, nem lehet a Megasztár az életem csúcsa 20 évesen, tovább kell fejlődnöm. Elkezdtem meghallgatásokra járni, rádiós interjúkat adni, nem süppedtem bele abba a szerepbe, hogy egyszer voltam egy tehetségkutatóban. Ez a világ sem működik úgy, mint bármelyik más, nem elég az, ha valaki megnyer egy ilyen műsort, vagy országos ismeretségre tesz szert. Caramellel például volt szerencsém párszor stúdiózni, és az egészen más szint, hogy ő mekkora elszántsággal rendelkezik a zeneszerzés felé” – emlékezett Puskás Peti.

A színházi világban is aktív Puskásnak saját elmondása szerint meg kellett küzdenie a műsor miatti előítéletekkel. Amikor a színházba került, keményen állnia kellett a sarat, sokan nem tartották elég tehetségesnek, de végül sikerült elnyernie a kollégái elismerését. Ehhez hosszú út vezetett, minden reggel énekórával kezdett, délután zongoraórával folytatta, este pedig jazzbalettel zárta a napot. Elmondta, hogy neki valójában egy tulajdonsága van, ami miatt sikeres lett, mégpedig az, hogy idejében felismerte, hogy mit kell csinálnia az előrelépés érdekében.

A Megasztárban neki már volt lehetősége pszichológushoz járni, amiért nagyon hálás is volt. Sajnálatosnak tartja, hogy az első széria versenyzői nem kaptak ilyen segítséget, de úgy gondolja, hogy a műsornak megvolt az evolúciója, az első évad költségvetése meg sem közelítette a mai produkciókét.

A díszletet például tejfölös dobozokból építették, akkor még senki nem gondolta, hogy a műsor akkorát megy majd, hogy a versenyzők majd ki sem tudnak lépni az utcára – emlékezett vissza Puskás Peti.

Pecsét egy életre – Bocskor Bíborka

Nem Puskás Peti az egyetlen versenyző, aki úgy is sokat köszönhet a versenynek, hogy nem nyerte meg az évadot, amiben szerepelt. Bocskor Bíborka szintén a harmadik Megasztárban tűnt fel, jelenleg pedig a Magashegyi Underground énekese. Bocskor elmesélte, hogy véletlenszerűen talált rá a verseny castingjára. 2006-ban megszakította a színművészetin a tanulmányait és a színész barátai említették neki, hogy van egy meghallgatás a Róna utcában, próbálja ki magát.

„El is mentem, rengetegen voltak kint az épületek előtt, sokféle ember, csodálkoztam is, hogy hogyan, miért érzik ilyen jól magukat” – emlékezett vissza Bocskor Bíborka, aki saját bevallása szerint a versenyt végig próbálta játéknak felfogni: „Jól éreztem magam, talán azt mondanám, hogy mindaddig, amíg meg nem éreztem, hogy ez csak nekem játék. Az erővonalak, a dominancia, az udvariasság, mind megütöttek bennem valakit, aztán varázstalanodott az, amibe beleringattam nagy nehezen magamat” – idézte fel a tehetségkutatós élményeit az énekesnő, akinek a többi énekeshez hasonlóan szintén nehéz volt megszokni az ismertséget, úgy emlékszik vissza, hogy káosszerű volt az az időszak. Szokatlan, új érzés volt számára, hogy a nézők úgy érezték, hogy ismerik őt, hogy része az életüknek.

„Sokszor történt meg velem, hogy az utcán úgy köszöntek rám, hogy »szervusz, ismerlek téged, várj, tudom, mindjárt mondom, Boróka, az a román lány a Megasztárból«, de volt olyan is, hogy valaki azt mondta, végigsírta amikor elénekeltem a Most múlik pontosan dalt és valami nagy teher távozott belőle, talán az életét mentette ez a pillanat” – emlékezett vissza Bocskor Bíborka, aki először dolgozta fel a Quimby klasszikusát, amit elmondása szerint nagy merészség volt bevállalni, a bátorításért azóta is nagyon hálás Novák Péternek, a Megasztár egykori mentorának. A pozitív tapasztalások mellett saját bevallása szerint sok negatívummal is járt a megasztárság.

„A műsorban figyelsz a dalodra, magára a műsorra, instrukciókat követsz izzadva. Végső soron úgy érzed magad, mint az alma, amit valaki valahogy meghámoz, kidekorál, majd visszarakja a héját, és örülsz – még jó, hogy csak a héj” – mondta a Telexnek Bocskor Bíborka. Hozzátette, hogy azt is nehéz volt megszokni, hogy a tehetségkutató címkéje évekig ráragad a versenyzőkre. Benne a megasztárság, mint titulus éveken keresztül rossz, kellemetlen érzést keltett benne.

„Már rég kijártad, mint egy iskolát, és még mindig Bocskor Megasztár Bíborkaként látod viszont magadat, miközben semmilyen megaságra nem vágysz, nincs is benne a szótáradban ez a szó, de mint névbélyegző, másoknak joguk van téged így nevezni.

Na ez kellemetlen volt, sokáig kikerültem ezeket a kérdéseket, aztán miután az idő kellően koptatta, és bennem összeállt a szétszedett énem, már elfogadtam” – emlékezett vissza a Magashegyi Underground énekese.