2024. július 28. – 18:46
Az After hetente jelentkező streamingajánlójában mindig a legfrissebben felkerült, vagy hamarosan felkerülő filmekről és sorozatokról írunk, amelyek elérhetőek Magyarországról is.
Imádlak utálni (Anyone But You, Max)
Az Imádlak utálni a hollywoodi filmgyártás ezerszer kipróbált receptjét követi, hiszen egy jól ismert irodalmi klasszikus, a Sok hűhó semmiért alaptörténetét veszi alapul, de abból csak azokat a történetszálakat használja fel, amik működhetnek egy modern vígjátékban. Az ellenségekből szerelmesek klisére épülő filmben ráadásul az alkotók azzal is biztosra mentek, hogy a két főszerepét a két jelenleg legkeresettebb fiatal színész, Glenn Powell és Sydney Sweeney alakítja.
Ettől még nem ez a film hozza el a romkomok reneszánszát, de legalább a műfaj legújabb feltámasztására tett kísérletek közül az Imádlak utálni az egyik legszórakoztatóbb.
A popzene árnyoldala: Lou Pearlman felemelkedése és bukása (Dirty Pop: The Boy Band Scam, Netflix)
A kilencvenes évek és az Y2K-éra legmeghatározóbb fiúbandái, a Backstreet Boys vagy az 'N Sync mögött is kezdetben az a Lou Pearlman állt, akiről később kiderült, hogy súlyosan kizsákmányolta előadóit, és üzleti karrierje is főleg átverésekre és csalásokra épült.
A Netflix háromrészes dokusorozatában a végül a több évtizeden keresztül futó csalássorozat miatt börtönbüntetésre ítélt, és 2016-ban meghalt Pearlman egykori üzlettársai és az általa menedzselt előadók is megszólalnak.
Időbanditák (Time Bandits, Apple TV+)
Taika Waititi és Jemaine Clement párosa a Hétköznapi vámpírok után Terry Gilliam 1981-es fantasy-klasszikusát dolgozta át tévésorozatra. Az Időbanditák főszereplője a 11 éves, törigeek Kevin, aki egy csapat tolvajjal indul időutazásra az emberi történelem legkülönbözőbb korszakaiba. A tolvajok főnökét Lisa Kudrow alakítja, de természetesen a két fő alkotó, Waititi és Clement is vállalt szerepet a fantasysorozatban.
Az új feldolgozás jólfésültebb, kevésbé groteszk az eredeti filmmel összevetve, de azért a készítők hozzák az eddigi sorozataikra jellemző humort.
A piszkos hadviselés minisztériuma (The Ministry of Ungentlemanly Warfare)
Itthon a mozikat elkerülte, de az Amazonon már nézhető az utóbbi években a filmjeivel és sorozatai adagolásában komoly tempót diktáló Guy Ritchie második világháborús eseményen alapuló filmje.
Ritchie filmje ezúttal is egy törvényenkívüli, öntörvényű karakterekből álló csapat tagjaira koncentrál, akiket azzal bíz meg Winston Churchill, hogy likvidálják az Afrika partjainál állomásozó náci hajókat. A Ministry enyhén szólva nem az a moralizáló háborús film, itt azért a hangsúly egyértelműen Tarantino Becstelen bringatykjához hasonlóan a nácik minál kéjesebb gyilkolászásán van.
Néha gondolok a halálra (Sometimes I Think About Dying, Max)
Semmi sem áll messzebb a Disney-féle Star Wars-filmektől mint ez az ízig-vérig független amerikai film. A Star Wars-sagában Reyt alakító Daisy Ridley úgy tűnik, a lehető legmesszebbre kiréndult a blockbusterek világától, hogy ebben a kisvárosi, csendes filmben egy olyan nőt (Fran) alakítson, akit láthatólag semmit sem izgat fel azon kívül, hogy néha elképzeli a halálát.
Fran kiszámítható életét azonban felkavarja egy munkahelyi találkozás, de ahhoz, hogy ez a találkozás valódi emberi kapcsolattá fejlődjön, Frannek először magával kell megbirkóznia.
