Az év legjobb sorozatai, amelyekről eddig egy büdös szót sem írt a Telex

The North Water (Északi vizeken)

hol: HBO Go

Azt hiszem, a North Water második részénél jártam, amikor a főcím utáni stáblistán felugrott Colin Farrel neve, és egy darabig csak pislogtam, hogy mégis melyik rosszarcú csávót játszhatja a bálnavadász Volunteer hajó fedélzeten. Úgy fél perc után jött a homlokracsapós felismerés, hogy basszus, hát az iszonyatos akcentussal beszélő, hegyomlásnyi, szakállas pszichopatáról van szó, aki az egész hajó legénységét rettegésben tartja. Farrel saját bevallása szerint rengeteget zabált és súlyt emelt, hogy egy félelmetes emberburgerré formálja magát a szerep kedvéért, és a végeredmény elég meggyőző lett.

A BBC sorozata Ian McGuire 2016-ban megjelent, azonos című regényét dolgozza fel: a 19. század közepén, egy bálnavadász hajó fedélzetén jutunk el az északi vizekre, ahol a bálnavadászat idővel erőteljesen háttérbe szorul, és egy mélységesen nyomasztó, nagyon erős hangulatú drámát kapunk. Főszerepben a Jack O’Connell által játszott Patrick Sumner, aki a démonjai elől menekülve köt ki a fedélzeten hajóorvosként.

Sumner cipel némi terhet magával, a folytatásban az ő belső gyötrelmein és a részben a környezet miatt elállatiasodó társai küzdelmein lesz a fókusz, miután már vadászni sincs mire, és csak a túlélés a cél. Az északi jelenetek javát a Spitzbergákon forgatták, ami egyrészt gyönyörű hátteret ad a magukból kivetkőző karakterek szenvedésének, másrészt a tévé előtt ülve is ránk telepszik a reménytelenség a barátságtalan táj láttán. Időnként olyan érzése van az embernek, mintha kimerevedne a kép, és mi is ott fagyoskodnánk az éhező legénységgel egy jégtáblán. Akinek bejött a Terror első évada, ezzel sem lő majd mellé. (Lovas Gergő)

Sex Education (Szexoktatás)

hol: Netflix

A Gillian Anderson és Asa Butterfield főszereplésével készült Sex Education harmadik évada eléggé megcsúszott az első kettőhöz képest. A koronavírus-járvány miatt elmaradt a szokásos év eleji premier, végül csak szeptemberben mutatta be a Netflix, de a lényeg, hogy összejött a bemutató, mert most is remek szórakozást nyújt a sorozat. Nem tudni, hogy hány évadra tervezik a készítők, a negyedik már tuti, de az még kérdéses, hogy lesz-e esetleg ötödik. Ez érződött is a mostani szezonon, néhány történetszálat igyekeztek a lezárás irányába terelni már, de azért még jöttek be új mellékszereplők, illetve néhány korábbi mellékszereplő nagyobb szeleteket kapott.

Ez összességében jót is tett a sorozatnak, kiléptünk abból a korábbi mókuskerékből, hogy az önjelölt szexterapeutának felcsapó gimisek a CSI módjára részről részre újabb szexuális problémákat oldanak meg, miközben egymással évődnek. A harmadik évadra szépen kinyílt a történet, vannak benne szórakoztatóan ábrázolt komoly dilemmák, meg persze teljesen szürreális elemek is, mint például egy mellékszereplőnek bevont kecske. Az iskolások problémáin túl pedig egyre nagyobb hangsúly jut a szülők korosztályára és a gondjaikra, ami egyáltalán nem baj, mert ezeket a szálakat is szépen és szórakoztatóan viszik.

A Sex Educationben talán az a legjobb, hogy egy nagyon szép brit sorozat. Mármint abban az értelemben szép, hogy akkor is jó lenne nézni, ha nem történne benne semmi. Nagyon sokféle remek színész szerepel benne, csodálatos az egész világ, amiben játszódik. Vannak a sorozatban mobiltelefonok, meg internet, de a ruhák, az autók, a bútorok mintha egy teljesen másik korból származnának. Ezekhez társul a szintén nagyon hangsúlyosan jelen lévő zene, ami egészen szélsőségesen csapong az utóbbi 30-40 év zenei irányzatai között, de mindig remekül kiegészítve a képeket. Szóval a ködös őszi, téli szürkeségben akkor is tökéletes felüdülés lenne egy ilyen színes, zajos kavalkád, ha egyébként a Moordale gimnázium a világ legátlagosabb gimije lenne. Az csak hab a tortán, hogy mint minden gimi, ez is tele van szexuálisan frusztrált fiatalokkal, akik néha viccesen, néha szomorúan próbálják túlélni a felnőtté válás utolsó néhány évét. (Marczisovszky Márton)

Welcome to Utmark (Isten hozott Senkiföldjén)

hol: Hbo Go

Elfojtásokkal teli, kilátástalan észak-norvég kisváros, alkoholizmus, korrupció, toxikus maszkulinitás, unalom, szeszcsempészek, szerencsejáték, albán prostituáltak. Az Isten hozott Senkiföldjén egy gyorsan ledarálható, nagyon skandináv dramedy erős karakterekkel és atmoszférával, abszurd elemekkel és sok humorral.

Utóbbi nem mindig válik előnyére, ahogy a sztori is kissé egyenetlen, de ha beszippant a hangulata, ezek a döccenők megbocsátható részei a birkapásztor és rénszarvaspásztor konfliktusa körül bonyolódó sorozatnak.

Legtöbbször a Fargót és a Twin Peakset emlegetik az Utmarkkal összefüggésben, természetesen teljesen alaptalanul, de azért nem is egy Üvegtigris 3-ról beszélünk, érdemes adni neki egy esélyt, ha valaki szereti a skandináv vonalat. (Jenei Miklós)

Wheel of Time (Az Idő Kereke)

hol: Amazon

Robert Jordan eposzi méretű regénysorozatát egészen addig adaptálhatatlannak hitték, amíg meg nem vette a jogokat az Amazon. A könyvrajongóknak ugyan biztosan okoz jó pár kellemetlen momentumot a sorozat, de ahogy a Foundation, úgy a Wheel of Time is remek szórakozás lehet azoknak, akik igénylik a high concept sorozatokat, de nem ismerik az alapművet.

A Wheel of Time igazi, hamisítatlan fantasy, fura lényekkel, mágiával, legendákkal és egy hatalmas fiktív világgal, amit szép lassan járnak be hőseink. Talán éppen ez a legjobb a sorozatban, hogy hőseink folyamatosan úton vannak, így mindig új helyeket ismernek meg, és mi is többet tudunk meg erről a rendkívül összetett világról. Rosamund Pike és Daniel Henney baromi jók együtt, és már az első évadban több olyan témát is érint a produkció, ami viszonylag ritka a fantasy tévésorozatok világában.

Nem egy Gyűrűk ura, de az Amazonnak érezhetően nagy tervei vannak vele, és ha kicsit segítenek a vizuális effektek és más trükkök minőségén javítani, illetve találnak még pár karakteresebb színészt, a Wheel of Time igazi közönségkedvenc lehet. Addig viszont arra simán megfelel, hogy kielégítse azoknak az igényét, akik hiányolják a fantasy műfajt a peak tv korszakban. (Sajó Dávid)

Only Murders in the Building

hol: Hulu

Akit szippantott már be egy true crime podcast vagy dokusorozat, és eközben úgy érezte, mekkora buli lehet ez az egész, annak muszáj ránéznie az Only Murders in the Buildingre, amiben két boomer és egy millenial úgy csinál viccet korunk true crime-őrületéből, hogy közben végig halálosan komolyan veszik magukat.

Steve Martin és Martin Short évtizedek óta tökéletes kémiával hozza a jó poénokat, de hogy a krimivígjáték ne csak a boomereknek legyen érdekes, varázslatos érzékkel húzták be harmadik főszereplőnek a szerepében remeklő Selena Gomezt. A tíz nem túl hosszú, könnyen fogyasztható rész kellően vicces, a sztori nem várt csavarokkal mozog előre – ha egy borúsabb délutánra kell tökéletes kikapcsolódás, arra pont ideális. (Koroknai Gergely)

Big Mouth (Hormonokkal túlfűtve)

hol: Netflix

Első szerelem, első csalódás – a Big Mouth tinik élete új szakaszba lépett, és nem tudjuk nem imádni őket. Kevés sorozat tudja annyira őszintén és viccesen bemutatni a pubertáskorral járó kérdéseket, bonyodalmakat és problémákat, mint a Big Mouth.

Az ötödik évadra a pubertásos tinik ismét visszatértek, és nem hogy kevesebb, hanem még több kamaszproblémájuk lett időközben. De mindenki megnyugodhat, most is van segítségük: újabb érdekes hormonszörnyeket ismerhetünk meg ebben az évadban is, ilyenek például a szerelembogarak, vagy a gyűlöletkukacok. Persze a karakterek már jól ismert saját hormonszörnyei is aktívan tevékenykednek.

A három főszereplő Nick, Andrew, és Jesse közös sztoriszála picit háttérbe került, a karaktereket megcsapja a szerelem szele, és kicsit a néző is újraéli, milyen is volt az az első pillangó érzés a gyomorban. Ez az évad több kritikát is kapott, legtöbben a fő karakterek elhalványulását sérelmezték, de még így is kár lenne kihagyni, sőt. (Böszörményi Edina)

Rick & Morty

hol: Hbo Go

Ha megszeretek egy sorozatot, nagyon ritkán hagyom abba, még akkor is nézem, amikor elkezd romlani a színvonala, szóval láttam az összes Jóbarátok-részt, és tudom, ki az Így jártam anyátokkal címszereplője. Az animációs sorozatok közül az Archerrel vagyok így: már nagyrészt dögunalom, de még idén is végigszenvedtem a 12. évadot. A Rick és Mortynál tavaly, a negyedik évadnál éreztem, hogy már nem olyan erős, mint az előzők, és az idei ötödikről is ez a véleményem. Ugyanakkor szó sincs szenvedésről.

Dan Harmon és Justin Roiland az első három évadban olyan kreatív hőfokon égett, hogy azt nem lehetett a végtelenségig fenntartani. A narratíva el is ment kicsit a drámázás és a több részen átívelő cselekmény irányába, de amiért a sorozatot a rajongásig lehet imádni, az továbbra is megmaradt. Az idei évadban is egymást érik a kiszámíthatatlan csavarok, a gyilkos poénok és a néha egészen mellékesen elejtett óriási ötletek, amikre akár teljes hard sci-fi filmeket lehetne építeni.

A legjobb részekben már szinte a követhetetlenségig szellemes a sztori, mint a második részben, amiben Rick és Morty álcsaládjaival szabadul el a pokol, vagy a hagyományosan bivalyerős fináléban, amiben egészen új lehetőségek nyílnak meg a későbbiekre. Az Adult Swim még 50 epizódot rendelt be, én biztosan nézem majd mindet, mert ebből a sorozatból egyelőre még a gyengébb évadok is zseniálisak. (Stöckert Gábor)

Miracle Workers (Csodatevők)

hol: Hbo Go

A Miracle Workers (Csodatevők) idén már a harmadik évadával jelentkezett az HBO-n, és ugyan évadról évadra érezhetően gyengébb a sorozat, még így is bőven van annyira szórakoztató, hogy az ember megnézze. Aki nem tudná, miről van szó, ez egy antológia sorozat, vagyis az évadok egymástól függetlenek, ráadásul abban is különleges, hogy az egész egy nagy baromság. Mármint szándékosan.

Ugyanis egy groteszk vígjátékról van szó. A főszereplő színészek egytől egyig remekek, Steve Buscemit bármikor felüdülés játszani látni, a fiatal kollégái pedig, akik közül Daniel Radcliffe a legismertebb név, remekül kiegészítik. A harmadik évadban az amerikai telepesek és egyéb vadnyugati figurák életébe kapunk betekintést, természetesen a szokásos, torzított módon, valamint számos utalással aktuális társadalmi kérdésekre. Buscemi egyébként egy kétbalkezes banditát játszik az évadban, Radcliffe pedig egy küldetéstudatos lelkipásztort.

Van az évadban minden az amerikai függetlenség napja kifigurázásától kezdve az őslakos indiánok elnyomásán át vallási túlbuzgóságig. Talán ez a legnagyobb baja is az egésznek, hogy túl sok túl szimbolikus dolognak igyekeznek a készítők görbe tükröt tartani, ezért az évad inkább lesz egy rövid szkeccsekre felhúzott karikatúraparádé, mint jól összerakott epizódok összessége. Ha valakinek bejött a zseniális első évad, és átrágta magát a másodikon, semmiképp se hagyja ki a harmadikat. Mindenki másnak viszont azt ajánljuk, hogy annak ellenére kezdje az első évaddal a sorozatot, hogy az egyes évadoknak a főszereplők személyén kívül semmi közük egymáshoz. (Marczisovszky Márton)

How to with John Wilson (John Wilson tanácsai)

hol: Hbo Go

Aki elkezd egy részt nézni a John Wilson tanácsaiból, és azt mondja az első öt perc után, hogy pontosan tudja, mi fog történni, az egyértelműen hazudik. Wilson dokumentumfilmes, de olyan értelemben, hogy megrögzötten és megszállottan rögzíti a napjait New Yorkban, és próbál valami értelmet találni abban a mindennapi kréziségben, ami körülveszi őt. Amikor talál magának egy témát – például hogy miért van annyi felálványozott épület a városban, vagy hogy miért védjük annyira a bútorainkat –, akkor a legfurcsább irányokból közelíti meg őket.

Wilson megdöbbentően jó interjúkészítő, valószínűleg azért is, mert olyan mint egy kíváncsi kisgyerek. Néha még a hangja és a hangsúlyozása is. Viszont őszintén kíváncsi, ami a legjobb tulajdonság, amit valaki a magáénak tudhat, amikor vadidegeneket kérdez a gondolatairól, hobbijaikról, vágyaikról vagy titkaikról. Amik néha annyira nem is titkok, mert az emberek képesek önként elsőre gond nélkül hülyét csinálni magukból Wilson kamerája előtt, aztán aki elsőre bohócnak tűnik, az igazából pont olyan ember, mint te vagy én. (Klág Dávid)

Super Crooks

hol: Netflix

Mark Millar neve olyan a képregényrajongók körében, mint Christopher Nolan vagy Denis Villeneuve a filmeknél. Miközben a DC és a Marvel dominálja a műfajt már a tévében és mozikban is, a Netflix pár éve nem keveset fizetett azért, hogy adaptálhassa a „Millarverse”-t, vagy Millar saját szuperhősös univerzumát, ami nem annyira ismert, mint a Bosszúállók vagy Batman, de a műfaj rajongói kifejezetten sokra tartják. A Jupiter hagyatéka a Netflixen nem lett sajnos jó, pedig volt benne potenciál, ezzel szemben a Super Crooks kifejezetten szórakoztatót, és valószínűleg nem véletlen, hogy a streamingszolgáltató is inkább erre a projektre koncentrál hosszútávon.

A Super Crooks szintén Millar egyik képregényének adaptációja, amelyet egy japán stúdió készített, de ránézésre sem csak egy szimpla anime, hanem a keleti és a nyugati animációs stílusok keveréke. A történet pár piti szuperbűnözőről szól, akik egy utolsó nagy dobásra készülnek, vagyis az egész sorozat egy nagy heistfilm próbál lenni, és sikerül is neki. A karakterek zseniálisak, és merőben eltérnek a jól megszokott szuperhősös kliséktől, a zene végig fantasztikus, az akció pedig annyira kreatív, amelyhez hasonló rég láttam már animációban.

Szó se róla, a Super Crooks azért nem egy Castlevania, és nem is egy Arcane, inkább csak egy nagyon nyugatias anime, remek humorral, jó stílussal, menő karakterekkel és egy olyan sztorival, ami meglepően lineáris ahhoz képest, mennyire szórakoztató. A Netflix be is rendelt belőle egy második évadot, és még egy élőszereplős sorozatot is, szóval érdemes vele képbe kerülni. (Sajó Dávid)

Mythic Quest

hol: Apple+

Nincs annál szomorúbb, amikor egy geek sitcom sikeres lesz, a készítői meg vérszemet kapnak a nézettségtől, és egy béna Jóbarátok-klónná hígítják, olcsó viccekké degradálva az egész nerd szubkultúrát, amiről eredetileg szólt (igen, rád nézek, Big Bang Theory). A másik megoldás az IT Crowd vagy a Silicon Valley útja, amikor nem is akarnak kitörni a buborékból, megmaradnak kockának, és olyan sorozatnak, amit csak egy szűkebb réteg ért, értékel, és szeret. Na, a Mythic Quest valahol a kettő között jár, és videojátékos poénok orgiájából egy játékfejlesztő stúdió mindennapjait bemutató, Office- vagy Parks and Recreation-szerű munkahelyi vígjáték irányába tart. A repedéseket pedig az It’s Always Sunny in Philadelphia suttyó humorával tölti ki, kicsit persze szelídebben, mint ott (egyébként nagy az átfedés a két sorozat kreatív stábjai és színészei között).

Ha valakinek bejön ez a típusú humor, és valamennyire otthon van az online játékok világában, imádni fogja a Mythic Questet, ami a kismillió apró kikacsintás mellett abszolút nem finomkodik, amikor közutálatnak örvendő gémer jelenségek megrugdosásáról van szó. És ezt csinálja a legjobban: amit a mikrotranzakciós üzleti modellek, a youtuber-influenszer hülyegyerekek, a toxikus gémer közösségek, az önmaguktól elszállt startupkirályok vagy a kapzsi nagy kiadók kapnak, hát, szem nem marad szárazon. (Hanula Zsolt)

Yellowstone

hol: Paramount+

Nagyon röviden annyiban el lehetne intézni az egész ajánlót, hogy Kevin Costner egy milliárdos kovbojt játszik, ennyi minden, amit tudni kell az élvezethez. Teljesen modern westernt kapunk, lovakkal, marhákkal, fegyverekkel és festői tájakkal, csakhogy ezen a vadnyugaton a Túl a barátságon romantikus, vagy épp a Lonesome Dove nosztalgikus marhaterelését felváltotta a kőkemény és brutális politika, nem véletlenül szokták Red State Successionként is emlegetni a sorozatot. Kőkemény politikai dráma ez kiváló karakterekkel, pillanatra sem nyugvó cselekménnyel és intrikákkal, csak épp felhőkarcolók és helikopterek helyett ranchek és hatalmas pickupok vannak.

A sorozatot egyébként az a Taylor Sharidan gründolja, aki fél év alatt megírta a Sicario, a Hell or High Water és a Wind River forgatókönyvét, ami önmagában nem akármi, most meg egyszerre dolgozik a Yellowstone-on, az abból kinövő 1883-on, a Mayor of Kingstownon, és jó eséllyel jön még egy-két Yellowstone-spinoff tőle, szóval akit beránt a Yellowstone, azt jó eséllyel elnyeli egy fekete lyuk. (Koroknai Gergely)

Workin' Moms (Dolgozó anyák)

hol: Netflix

Ha valakinek elege van abból a méregetésből, szekatúrából és számonkéregetésből, ami mindenhol, de nálunk különösen kijut a kisgyerekes nőknek, és tényleg jól jönne neki némi hátszél a Várkonyi Andrea-féle És ezt lehet? vonalon, mármint abban a témában, amiről az a könyv akár szólhatott is volna, ha empátiával, ésszel és szívvel írják meg, na, az nézzen bele a kanadai Workin’ Moms sitcomba. Idén már az ötödik, pillanatok alatt ledarálható szezon jött ki.

Azon kívül, hogy piszkosul vicces tud lenni a sorozat, egészen felszabadító ezekben a 22 percekben olyan anyaként is működő nőket nézni, akik döntéseket hoznak a maguk érdekei szerint (is), egyáltalán vannak vállalt igényeik, és pusztán ezért nemigen köt beléjük senki ebben az itthonról nézve szürreális közegben, ahol a feminizmus és a polkorrektség alap, anyagi gondok meg nemigen vannak.

A Workin’ Moms bébiszitterekkel és extranormális férjekkel kipárnázott, dizájnos, privilegizált világától nem kell elvárni, hogy különösebben hasonlítson arra, amiben mi botorkálunk dolgozó anyaként, de hát Carrie Bradshaw-tól se kívántuk, hogy a magyar újságírónők szikkadt pogácsás hétköznapjait prezentálja ahelyett, hogy úgy vásárolja a Manolo Blahnik cipőket, mint mások a mini kókuszgolyókat a sulibüfében. (Janecskó Kata)

What We Do in the Shadows (Hétköznapi vámpírok)

hol: Hbo Go

A legviccesebb vámpíros sorozat Jemaine Clement szerelemgyereke volt (a hasonló című film alapján, amit Taika Waititivel közösen írt), de érezhetően elengedte már a harmadik évadra, ebben már egyetlen epizódot sem jegyez. Ennek ellenére a Hétköznapi vámpírok tud még érdekes lenni, mert évadonként eltérő problémákkal foglalkozik, igyekezve elkerülni az önismétlést. Az első évad főleg karakterépítésről szólt, a három hagyományos és az energiavámpír (ami szenzációs ötlet) közösségéről, de az évad végére beindult a cselekmény egy gyilkossággal és annak következményeivel.

A második évad sztorija jórészt a vámpírok ember szolgája, Guillermo körül bonyolódott, és érdekes feszültséget hozott a szereplők közé. A harmadik évad pedig a jellemfejlődésé: ebben a tíz részben változnak legtöbbet a szereplők, bár néha csak átmenetileg (mint amikor Nandor megpróbálja elutasítani a vámpíréletet). Az továbbra is állandó humorforrás, hogy a vámpírok mennyire életképtelenek néha a modern világban, de a harmadik évadban végig ott a változás szele a levegőben. Ez a fináléra oda jut, hogy minden szereplő kap egy új lehetőséget (na jó, ne finomítsuk: cliffhangert). Ami azt vetíti előre, hogy a folytatás rengeteg új elemet behoz majd, én máris nézném. (Stöckert Gábor)

Reservation Dogs

hol: Hulu

Taika Waititi és Sterlin Harjo az amerikai indiánrezervátumok jelenkori nyomorát és kilátástalanságát mutatja be egy rakás fiatal őslakoson keresztül, ahogy próbálnak túlélni, és kiszakadni a világukból. A cím ugyan utal némi tarantinós hatásra, de a Reservation Dogs sokkal közelebb van Waititi Vademberek hajszája című filmjének humorához, és a főhősök sem erőszakos bűnözők, hanem rafkós indián tinédzserek.

A sorozat egyrészről egy coming of age drámasorozat a felnőtté válás előtti utolsó évekről, egyszerre pedig egy baromi vicces vígjáték, ami még a legnagyobb nyomorban is megtalálja mindig a humor forrását. Arról nem is beszélve, hogy baromi menő zenék szólnak végig a Reservation Dogs alatt, és viszonylag kevés produkció tudja ennyire őszintén bemutatni az amerikai őslakosok nem túl szívderítő jelenkori világát az Egyesült Államokban. (Sajó Dávid)