2024. február 2. – 11:50
A budapesti BOK Csarnokban lépett fel Lil Pump, a 2010-es évek második felének trapreménysége, aki több év csúszással, karrierje mélypontján jutott el Magyarországra a DRK és a Base FM szervezésében. Ahogy David Guetta is működne David Guetta nélkül, úgy Lil Pump helyén is állhatott volna egy hologram, de legalább 45 percre mindenki 2018-ban érezhette magát.
December elején írtuk meg, hogy Budapestre jön koncertezni Lil Pump, a közönség reakciói pedig beszédesek voltak a rapper aktuális megítéléséről. A kommentszekciókat böngészve két véleménybe lehetett belefutni: volt rajongókéba, akiknek megért nyolcezer forintot, hogy lássák egykori kedvencüket, és azokéba, akik felrótták, hogy nem 2018-at írunk többé, és késő már eladni ezt a produkciót egy nagyszínpadon.
A budapesti Lil Pump-koncert 2024-ben valóban anomália, pláne egy nagy befogadóképességű sportcsarnokban, de az esemény épp emiatt izgalmas időutazás és szürreális korlelet is volt egyben. Nemcsak az derült ki itt, hogy mennyit változott a showbiznisz pár év leforgása alatt, de megmutatkozott, hogy a SoundCloud fokozatos hanyatlásával hogyan váltak hontalanná a tehetős, de irreleváns sztárok, akik a platformról gyűjtöttek maguknak bázist.
Az internetsztár
A 23 éves, mexikói felmenőkkel rendelkező, miami születésű Gazzy Garcia 2020 és 2021 fordulójáig a netkultúra és a zeneipar meghatározó karaktere volt. Hozzá és alkotótársaihoz kötötték az úgynevezett mumble rap, avagy a motyogós, sorok ismételgetésére alapuló, monoton, újvonalas hiphop felvirágzását és a nagy hatású, floridai traphullám beindulását.
Ez a hullám olyan előadókat termelt ki Lil Pump mellett, mint XXXTentacion, Ski Mask The Slump God, Smokepurpp és Wifisfuneral. Jól jelzi a hiphop átalakulását és a percemberek természetes kiválasztódását, hogy közülük egy név sem maradt igazán releváns. A Suicideboysszal turnézó Ski Mask az, akinek a nevével találkozni lehet néha, Smokepurpp már kis klubokat sem képes megtölteni, pedig egykor még Travis Scott protezsáltja volt. Sok minden megváltozott: XXXTentacion azóta meghalt, Lil Pump karrierje pedig tetszhalott állapotban van.
Ehhez képest a 2017–2018-as hullámnak nagy győztese például az XXL magazin Freshman-listájának több szereplője és a szintén ekkor berobbant Playboi Carti is. Ő mostanra az egyik leghallgatottabb rapper a világon az okosabb karrierdöntéseknek, a konkrét víziónak és a konzisztens diszkográfiának hála, ami Lil Pumpnál mindig is hiánycikk volt. Beszédes, hogy Budapesten sem a 2023-ban megjelent Lil Pump 2 dalait játszotta, pedig elvileg ezt a lemezt turnéztatja most Európában.
Lil Pump még egy másik időszámítás és egy letűnt kor terméke volt. (A trendek ijesztően gyorsuló cserélődését jelzi, hogy páréves léptékekről beszélünk.) Egy netsztár sokmilliós lejátszásokkal, aki pornószínésznőkkel randizott, a lábujja közt szorongatott bluntokat adott barátnői szájába, és ezreket mozgatott meg azzal, ahogy óriási gépkarabélyokkal a kezében azt üvöltötte Smokepurppel az oldalán, hogy Essketit (a „Let’s get it”-ből származó szleng), amitől február elsején is hangos volt a BOK Csarnok.
Se több, se kevesebb egy hakninál
Este hét óra környékén körülbelül akkora sor állt a BOK Csarnok előtt, mint az ikonikus őszi Azahriah-jegykiadás során a Broadway irodánál. Sokszínű rajongói massza, nem egyértelműen beazonosítható és több korosztályból összetevődő tömeg jött össze. Mintha velem együtt tényleg felnőtt volna az a generáció, amely 2017 és 2018 táján megőrült a D Rose és a Boss című slágerekre. A helyszínen is ez az érzés uralkodott, ahol Lil Frakk összefoglalta, ami sokakból kikívánkozott: „Csak azt várom, hogy újra 19 legyek egy kicsit. Hakni lesz, nem várok se többet, se kevesebbet.”
Csak a függönnyel elfelezett BOK Csarnok felét nyitották ki a megúszós koncertre, és a lecsapott, beszűkített nézőtér is csak negyedéig telt meg rajongókkal, akik Csoky szettje alatt még földbegyökerezett lábbal álltak, és dermedten várták a folytatást.
A kecskeméti rapper Kolg8eight nélkül lépett színpadra, így nem is tudott semmilyen hangulatot kiváltani a nézőkből, ami Sisinek azonban már összejött. Utóbbi tornatermi bulihoz hasonlította a koncertet, és ezzel nem is lőtt nagyon mellé, még Lil Pumpnál is ügyesebben kontrollálta a közönségét. Kár, hogy Zámbó Jimmy-feldolgozásokat is énekelt, valahogy így: „Átvirrasztott éjszakák, 100 el nem szívott dzsó.”
A kopasz, DRK-pulcsis DJ-nek hála sokszor valóban középiskolás bulihangulat és kész szalagavató-after kerekedett, a Better Off Alone-ra és a Beat Itre nagyobb mozgás volt, mint Kendrick Lamarra az elhaló warmup alatt. Majd végre valahára elhangzott a kulcsmondat a Fall Out Boys-dalokat is bevállaló DJ szájából: „Magyar földön Lil Pump!”
21:20-kor, a kiírt kapuzárás előtt 40 perccel érkezett meg a színpadra az Off-White pulóvert és hatalmas bakancsot viselő Lil Pump, és már az első pillanatokban érezni lehetett azt a vészjósló érzést, ami végig belengte a koncertet.
Pump bár kapálózott és dinamikusan mozgott a tompán megszólaló, bangerszerű alapokra, valódi jelenléte nem volt, egy hajszálon múlt, hogy kibillenjen az egyensúly és a hangulat, amit a háromszámonként kinyitott, kényszeres pogókörökkel és a kétszer elismételt D Rose-zal kompenzált némileg.
Nem alakult ki az előadó és a rajongók közötti kulcsfontosságú kapocs, a pocsék hang- és fénytechnika pedig csak rontott a helyzeten, így a veszély végig fennállt:
ha Pump véletlen elengedi a gyeplőt, megáll a folyamat, és csönd lesz a teremben, ahol még a közönség ovációja is mesterségesnek tűnt.
A rapper DJ-jének így nagy volt a felelőssége, szerencse, hogy kellően hamar nyomta meg a lejátszás gombot két dal között, amivel elterelte a figyelmet a félgőzös ujjongásról. Igazán nagyot csak a már emlegetett Boss, a D Rose és a Gucci Gang ment, és még egy ezeréves XXXTentacion- és Ski Mask The Slump God-dal (Take A Step Back) is nagyobbat szólt, mint a hézagosan előadott életmű darabjai.
Adja magát a kérdés, hogy nyerészkedésnek nevezhető-e ez más sikereivel, de legalább Pump XXXTentacionnal, Malumával és Swae Lee-vel közös softboi slágere, az Arms Around You is elhangzott minimális erőbefektetéssel.
MAGA paródiája
Az említett egyensúly azért így is kibillent néha, például amikor a koncert felénél a tömegből egy beazonosíthatatlan, rózsaszín tárgyat dobtak Pump felé, aki ekkor káromkodva lerohant a kordon mögött álló srác felé, de mielőtt hozzáérhetett volna, a biztonságiak kivitték a srácot. Ezután Lil Pump szerepébe visszahelyezkedve levette a bakancsát és a zokniját, innentől pedig olyan volt, mint egy hobbit, akinek az átalakulása odáig fajult, hogy az utolsó számra póló nélkül, a Donald Trumpot támogató, „Make America Great Again” (MAGA) feliratos sapkát is felvette.
A sapkát a tömegből kapta, ahol egy amerikai zászlót is felvillantottak, és Trump neve is elhangzott. Már ebben a maskarában zúgott fel az I Love It, Pump karrierjének utolsó hírhedt és nem legékesebb, de legjobban kántálható darabja, amit még Kanye Westtel közösen csináltak. Mindkét rapper bratyizott a volt amerikai elnökkel, Pump viszont eltűnt a közbeszédből, az antiszemita kijelentései miatt még mindig témát szolgáltató Westtel szemben.
Pump lojalitása kifejezéseként a combjára tetováltatta Donald Trump arcát, amit a volt elnök a közösségi médiában örömmel konstatált. Egyébként Lil Pump 2020-ban azzal is bekerült a hírekbe, hogy indokolatlan és sokakat összezavaró módon Trump kampánygyűlésén szerepelt, ahol a politikus véletlenül mint „Little Pimp” mutatta be őt a közönségének.
Pump a BOK Csarnok színpadáról végül hálálkodva sétált le, és rögtön olyan érzésünk volt, mintha itt sem lett volna, legközelebb akár már a hologramja is elég lesz. A koncert után Ótvar Pestis és alkotótársa, Ricky The Tricky a hely előtt összegezte az ambivalens élményeket: „El kellett volna hívni a Toldiba” – mondta az utóbbi. Lehet, hogy igaza is van, ott talán jobban működött volna ez a műsor.
