Szabó László és a szemellenzős kultúrpolitika: minden rendben, Orbán Viktor legóbajnok

A Hvg.hu-nak adott interjút Szabó László producer, jobboldali kultúrpolitikus, aki az első Orbán-kormányban a Deutsch Tamás-féle sportminisztérium helyettes államtitkára volt, aztán 2002-ben Schmitt Pál budapesti főpolgármester-jelölt kampányfőnöke, aztán a Fidesz 2006-os kampányának kommunikációs igazgatóhelyettese, aztán 2010-től két évig MTVA-s, 2015-től a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke, a Vidnyánszky Attila nevével fémjelzett Magyar Teátrumi Társaság titkára és a mostani SZFE tanára. És most egy interjú erejéig minden tapasztalatlan, nyilatkozni vágyó kormánypárti megmagyarázó mestere.

Első lépés: kimaxolni a kormánynak kedves háborús narratívát.

A Hvg.hu első kérdése, hogy ki nyerte a sokéves kultúrharcot, mire Szabó azt válaszolja, a kultúrharcot nem lehet megnyerni, és nem is kell, „a kultúrbéke lenne a természetellenes”.

Éljen az örökké hadban álló Magyarország – pipa.

Második lépés: megmagyarázni Azahriah-t.

A magyar könnyűzene ügyét Demeter Szilárdra bízta a kormány 2021-ben, több milliárdot öntöttek volna a projektjeibe, de nem lett belőle semmi, aztán jött Azahriah a semmiből, kettőt pislantottunk, és szupersztár lett, ezt így hogy?!

Szabó: Ez is azt mutatja, hogy Demeter Szilárdnak igaza volt. „Azahriah komoly befizetőjévé vált a magyar költségvetésnek, Demeter Szilárd is erről beszél, amikor azt mondja, hogy a könnyűzenére iparágként is kell tekinteni.” Pipa.

Harmadik lépés: nincs cenzúra.

Na és az hogy van, hogy Fluor Tomi élő adásban bemondta, hogy Soros, aztán le lett tiltva a rádióban? – dobja be a Hvg.hu.

„Nem tudom, hogy valóban le volt-e tiltva” – passzolja vissza Szabó.

„De ha egy művész a politika terepére lép, ne csodálkozzon, ha ott politikai választ kap.”

Fluor Tomit amúgy „senki nem akadályozza meg, hogy koncertezzen”. Sőt: „Molnár Áron, aki több, mint egy politizáló színész, valójában politikai aktor, a Hadik-film egyik főszereplője volt, Vilmányi Benett pedig a politikai gesztusa után főszerepet kapott egy állami finanszírozású filmben”.

Izzad a tenyér, de a Hvg.hu se adja fel: oké, de mi van a filmmel, ami azért nem készülhetett el, mert Nagy Ervin lett volna a főszereplője?

„Állítólag” – szól a megsemmisítő válasz. Sőt: Nagy „a legtöbb RTL-es sorozatban szerepel, adófizetői forintokból fenntartott színház tagja, sztár az ismert politikai nézetei mellett”.

Egyébként meg: „Mindegyik, így a mostani politikai rendszernek is vannak priorizált helyzetben lévő alkotói, témái. És ez jól is van így.”

Bumm, touchdown – pipa.

(Megjegyzés: SOHA, semmilyen körülmények között ne említsük, a kisemmizett független színházakat!)

Negyedik lépés: kitekintés a határozott kormányra.

Egy ideje már nem került szóba a kormány remek teljesítménye, ideje szóba hozni, erre remek alkalmat kínál a Hvg.hu kérdése arról, hogy „miért ilyen türelmetlen ez a hatalom a másként gondolkodókkal szemben?”.

„Nem érzek türelmetlenséget. A kormányzat világos politikai, világnézeti értékek mentén vezeti az országot.

Valóban határozottan, de nem megfélemlítően.”

Szolid – pipa.

Ötödik lépés: senkit nem hagyunk az út szélén.

Hvg.hu: „A freeSZFE-sek vajon ebben a rendszerben kapnak valaha állami támogatást?”

Szabó, a mostani SZFE oktatója: A freeSZFE-sek „nem maradtak egyedül, rengetegen siettek a segítségükre, a CEU, civilek, színházak; azok, akiknek fontos az a világnézet, amit képviselnek. Majd az élet eldönti, hogy kapnak-e állami forrásokat, ha kérnek.”

Hatodik lépés: senki nem fél.

Hvg.hu: „Rengeteg alkotó panaszkodik, hogy nem mer megszólalni társadalmi kérdésekben, mert retorzió éri.”

Szabó: „A magyar kultúra szereplőinél nem érzek félelmet. A legnagyobb részük konfliktuskerülő.”

Sőt, egy nagy család vagyunk: „Vannak néhányan, akik kiállnak a reflektorfénybe politizálni, és nekimennek az aktuális hatalomnak, de a legtöbben a büfében mondják el a véleményüket, mert tudják, hogy a magyar kulturális elit, minden véleménykülönbség ellenére, egy társaság. Összekötik őket a kollegiális, baráti, szerelmi, testnedvi kapcsolatok. A konfliktusaik is leginkább a régmúltban gyökerező személyes sérelmek.”

Kollégák vagyunk, kedves másképp gondolkodók – pipa.

Hetedik lépés: nincs rossz film, csak rossz elérés.

Oké, filmek. Mi van a milliárdokból készült, gyenge kurzus- és propagandafilmekkel, mint a Hadik, a Blokád és az Elk*rtuk? – vált témát a lap.

Kösse fel a gatyáját minden wannabe magyarázóember:

A Hadik: „Talán tényleg lehetett volna jobb film, de nem olyan rossz, a Netflixen top 10-ben is volt.”

A Blokád: „Nagyszerű film, megérte megcsinálni, a végén a kis Vidnyánszky és az osztálya meg a kórteremben táncoló Antall házaspár jelenete mozitörténelmi.”

Az Elk*rtuk: „Egy választási kampányban érkezett, és valóban egy világos irányból néz rá a 2006-ban történtekre, de lehet azokra máshonnan ránézni?”

Gumicsont az elégedetlenkedőknek: Az elérésen „valóban kell dolgozni”.

Pipa.

Nyolcadik lépés: megmagyarázni, mire nincs pénz.

1. „Biztos, hogy vannak olyan alkotók, aki megérdemelnék a támogatást”.
2. De: „Ha összeverődik 10 ember, akik színházat vagy filmet akarnak csinálni, azokat minden körülmények között muszáj az államnak támogatnia?”
3. Az olyan, nemzetközileg is elismert magyar filmeseknek se jutott pénz, mint Reisz Gábor, Buda Flóra Anna se kapott támogatást, de nem baj, mert „egy politikai kormányzásnak vannak bizonyos preferenciái a kultúrában is, ha nem élne ezekkel, akkor épp azt nem tenné meg, amire a választói felhatalmazták”.

Akinek nem jut, annak azért, mert csak, pont, pipa.

Kilencedik lépés: meleglobbi.

Ideje egy kicsit visszaismételni a kormány kedvenc hívószavait, miközben egy fontos retorikai fogást is bevet Szabó: egyetért, meg nem is.

A könyvfóliázás „nem feltétlenül praktikus, és nem is elegáns”. De! „Ez egy szimbolikus gesztus.” Huhh.

És akkor jöjjön az egyszeregy:

• A fóliázás „felhívja a szülők, az iskolák figyelmét: vegyétek észre, hogy nem jó, ha a gyerekekre 10-12 éves korukban rázúdul a szexualitás, különösen annak extrém formái”.
• „Meleglobbi van, nézze meg bármelyik Netflix-sorozatot, mindegyikben talál egy meleg karaktert.”
• „Senki ne állítsa be úgy a melegséget, hogy az a szabadság kizárólagos szimbóluma, vagy hogy aki nem meleg, az nem is lehet szabad.”
• „A magyar homofóbiáról pedig csak annyit, menjen el a szombat éjszakába Budapesten vagy egy vidéki nagyvárosban, és pezsgő melegkultúrát fog találni.”

Minden jó, pipa.

Tizedik lépés: Orbán Viktor.

Az Orbán-rendszer leváltása „nem lesz könnyű”, mert bár „a miniszterelnök bizonyára számos kérdésben kritizálható, de az nem tagadható el tőle, hogy – a szó jó értelmében – rendszerépítő”.

Vagyis: „Ha elindulna bármelyik legóépítési versenyen, azt ő nyerné meg”.

Mert: „Pontosan tudja, mi illik össze, mi működik együtt, mi nem, mikor kell kiegyensúlyozni valamit, mikor kell egy tornyot építeni, mikor ledönteni egy másikat. El tudja választani a fontos dolgokat a lényegtelenektől. Olyan a gondolkodása, mint egy hőtérkép, másoknál sokkal korábban látja a vörös foltokat, ahonnan a vihar jöhet. És ahol a vihar várható, ott mikromenedzsmentre is képes, de ahol béke van, ott a nagy dolgokban sem ragaszkodik a döntéshez, ám tud mindenről.”

Node: Akkor miért nem emeli a tanárok fizetését, miért nem hozza rendbe az egészségügyet? – vonja fel a szemöldökét a Hvg.hu.

Szabó: „Tízből hét találkozás az egészségüggyel rendben van, egyébként is nincs olyan ország, ahol mindenki elégedett az egészségüggyel vagy az oktatással.”

Szóval: minden rendben.

Pipa, piros pont.