2023. február 18. – 09:38
Nagy Feró régóta kedvencem, még annál is régebben, mint amikor azt fejtegette, hogy a melegprobléma elenyésző, az ő falujában például egy sincs (mármint homoszexuális). Sokkal inkább azóta, hogy olyanokat énekelt, hogy árulók és gonosztevők uralkodtak felette és hogy utálja az egész huszadik századot (XX. század), vagy hogy Őrült ember vagyok, a falnak fejjel rohanhatok (Jerikó). Tizenöt-tizenhat évesen láttam őt először koncerten, dübörgő-süvöltő vad lázadás volt az a rendszerváltás előtti rendpárti állam idején, amikor a belügyminiszter sokkal fontosabb volt, mint mondjuk az oktatási (bezzeg most!).
Szerencsére Nagy Feró azóta sem fél bátran fejjel a falnak rohanni, ahogyan egy igazi punk, egy örök lázadó teszi szakadatlan.
Most például merészen elment a kormánypárt Hír tévébe, és nem félt kimondani: ő bizony az az örök lázadó, aki mindig a rendszer ellen volt, és most is a rendszer ellen van. De mielőtt Orbán Viktornak álmatlan éjszakái lennének, nyomban hozzátette: „de a liberális, európai rendszer ellen”. A magyar kormányzati hatalmat viszont ez a vad, bátor punk teli torokból éltette – ahogy a vad, bátor punkok szokták, gondoljuk csak a köztévén cenzúrázott Hétköznapi Csalódásokra.
Mint a mókus fent a fán, a Nagy Feró oly vidám, hogy ha szó van róla – nagyjából ez a viszonya az Örök Lázadónak a magyar miniszterelnökhöz. Akiről azt gondolja, hogy minimum öt évvel „előttünk” jár fejben, ezért azt várja, hogy a miniszterelnök végre rendet tesz a fejekben a mostani évértékelő beszédében. Amit a lázadó punkok legszebb hagyományainak szellemében, a helyszínen, kormánypárti politikusokkal egy térben fog meghallgatni.
De biztosan nem öltönyben! Hiszen lázadónak lenni, az nem tréfadolog.