Semjén Zsolt a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) 67. közgyűlésének megnyitóján, a Hungexpón szólalt fel. Beszédében szomorúságának adott hangot, amiért manapság az emberek már képesek megkérdőjelezni a vadászat legitimitását, jogosságát, sőt helyességét is.
A vadászat azonban az ember és a természet felől nézve is legitim
– bújt beszéde közben egy pillanatra képzeletbeli szarvasbőrbe a miniszterelnök-helyettes. Az alábbiakban kivonatoltunk néhány közérdeklődésre is számot tartó kérdést és választ, amit Semjén beszédében feltett, illetve meg is válaszolt.
Mi legitimálja még a vadászatot?
Az, hogy „az ember antropológiájának meghatározó része” az ősidőktől származó vadászszenvedélye.
Kell-e akkor a vadászoknak a vadászás miatt magyarázkodniuk?
Nem kell.
Mi szorul akkor magyarázatra?
Hogy miért tagadja meg valaki az őseinek az örökségét.
És még mi szorul?
Hogy miért tekint előítéletesen a vadászokra és a vadászatra.
Mi lesz, ha ezeket az érveket elmondják a társadalomnak?
Vita.
Milyen pillanat van most épp?
Amikor defenzívából offenzívába kell átmenni.
És ha nem megyünk át mégsem?
Akkor a gyerekeink és az unokáink már nem fognak vadászni.
Milyen formában alakították ki hazánkban a vadászat védelmét?
Piramisformában.
Mi a piramis csúcsa?
A kiállítás.
Volt már a vadászat a történelem során olyan kihívás előtt, mint a „mi korunkban”?
Még soha.
Mint arról beszámoltunk, szombaton egnyitotta kapuját agancsát a húsz napon át tartó rendezvénysorozat, a Nemzetközi Vadászati és Természeti VilágKiállítás. Hogy mi ez, és milyen lett, arról ebben a cikkben olvashatják képes tudósításunkat, a kiállítás megtérüléséről és a milliónyi várt látogatóról itt olvashatják Kovács Zoltán államtitkár szavait.
