Az év, amikor rám szálltak az apám miatt

Az elmúlt években többen megkérdezték már, hogy munka közben szoktam-e beszólásokat kapni az apám miatt, aki 2007 és 2013 között az MNB elnöke volt, és több konfliktusa volt a 2010 utáni Orbán-kormánnyal.

Erre a válaszom egészen az idei évig egy sima, határozott nem volt. Majd hozzátettem, hogy szerintem ez nyilvánosan nem is fog megtörténni, hiszen a saját szimpatizánsai körében is visszatetszést keltene, ha egy politikus ezzel próbálna fogást találni rajtam. Ha egy közhatalmat birtokló ember egy közügyekről szóló interjúban személyeskedni kezd, az ordító jele annak, hogy nincsenek válaszai, emiatt – gondoltam én – ez a taktika politikusi szemüvegen keresztül nézve sem lenne kifizetődő.

Aztán mégis megtörtént, és megtapasztaltam, milyen, amikor a kormánypárt frakcióvezetője gátlástalanul hazudozik rólam és az apámról (szpojler: kifejezetten kellemetlen).

De nem akarok egyoldalú lenni: fél évvel később, ugyan egészen más körítéssel, de az ellenzék vezetője, Magyar Péter is képtelen volt megállni, hogy ne szője bele a mondandójába az apámat.

A cikkben több helyen is linkelem a videó egyes részeit, ezek időkódos linkek, csak kattintani kell, és a videó a megfelelő helyen fog elindulni.

I. A győri fideszes szeánsz

Többször előfordult már egy-egy fideszes lakossági fórumon, hogy az előadó politikus az aktuális témák mellé beemelte az épp jelenlévő független sajtót is. Ezek közül is toronymagasan kiemelkedik Kocsis Máté áprilisi teljesítménye, amikor a közel kétórás fórum tetemes idejét arra használta, hogy a Telexet és a szintén jelenlévő 444-et kritizálta, sőt hazudott rólunk.

Dátum: 2025. április 10.

Helyszín: Lakossági fórum, Győr, Gyirmóti Művelődési Ház

Szereplők: Kocsis Máté, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője, Simor Dániel, a Telex újságírója (én)

Rogyásig van a művház terme, ahova utolsóként engednek be minket. Óvatos nyomakodással sikerül eljutnunk a terem végébe, hogy felvegyük a frakcióvezető előadását, de Bozsó Ágnes kollégámnak így sincs egyszerű dolga. Az egész fórum alatt pipiskedve, a képbe belógó fejek miatt a kamerát folyamatosan igazgatva sikerül felvételeket készítenie.

A Fidesz frakcióvezetője először kifejti, hogy a Telexnek juttatott olvasói támogatások valójában nem is az olvasóinktól érkeznek, hanem amerikai adófizetők pénzéből származnak.

„Talán még az idei év alkalmat ad arra is, hogy az ország széles köre előtt ismertté tehesse majd az erre hivatott hivatal, hogy valójában ezek a mikroadományok hogy néznek ki, hogy jönnek áttéteken keresztül Magyarországra, hogy csinálnak amerikai, csináltak amerikai adófizetői pénzből magyar támogatásokat, amiket aztán feltüntetnek olvasói támogatásként” – mondja Kocsis.

Lassan itt az év vége, és természetesen az „erre hivatott hivatal” semmiféle körben nem tett ismertté erre vonatkozó bizonyítékot, hiszen ez egy hazugság.

„Ki vannak fizetve, zsebben vannak, ki vannak fizetve, ebből élnek, úgy is mondhatnám. Havi 4-5 millió forintot visznek haza, mindannyian, a külföldi pénzekből” – folytatja a teremben lévő újságírókra célozva a hazudozást a frakcióvezető.

Azt valószínűleg Kocsis Máté tudta, hogy nagyjából milyen anyagi helyzetben vannak Magyarországon az újságírók, egyebek mellett a pártja tevékenysége miatt is. Az egészben mégis a legszebb, hogy kettőnk közül egyvalaki keres havonta négymillió forintot, és az nem én vagyok.

Amennyiben valakit valóban érdekel a Telex gazdálkodása, a törvényi előírásoknál részletesebb, évente közzétett átláthatósági jelentésünkben megtalálja azt is, hogy a cég mennyit költ bérekre. A magyar média piacról élő részében egyébként a Kocsis által emlegetett 4-5 milliós fizetések töredékéért dolgoznak az újságírók.

II. Az interjú

Három héttel járunk az Állami Számvevőszék jelentéseinek publikálása után, az MNB-ről és az MNB alapítványának gazdálkodásáról szóló vizsgálatok elképesztő visszaéléseket tártak fel, sok minden más mellett azt, hogy a Matolcsy György által létrehozott alapítványok gazdasági tevékenysége miatt százmilliárdok tűnhettek el a jegybank környékéről.

Mindezt úgy, hogy a sajtó az elmúlt tíz évben részletesen megírta az alapítványok gyanús ügyeit. De az is közismert, hogy az alapítványok körül sertepertélő cégek mögött rendre a jegybankelnök fiának, Matolcsy Ádámnak a barátai tűntek fel. A visszafogottságra legkevésbé sem ügyelő figurák között volt, aki százmilliós autóval furikázott Budapest utcáin, vagy épp a volt titkárnője járt el egy 15 milliárdos New York-i ingatlan ügyében.

Mindezek fényében logikusnak tűnik megkérdezni az országot tizenöt éve kétharmaddal kormányzó párt parlamenti frakcióvezetőjét, hogy mégis mit szól a történtekhez. Ő azonban egészen mást gondol:

Simor Dániel (SD): Frakcióvezető úr, jó napot. Egy interjú?

Kocsis Máté (KM): Szó sem lehet róla. Külföldről finanszírozott médiának, önnek különösen nem nyilatkozom.

SD: Az elmúlt években nem lehetett volna valamit tenni, hogy ne tudjon ennyi pénzt elvesztegetni az MNB alapítványa?

KM: Melyiket nem érti, melyik részét a válaszomnak?

SD: Nem tudtak volna valamilyen törvénnyel közbeavatkozni ennek a nagy pénzszórásnak?

KM: De Dániel, maga süket?

SD: Vagy hogy legalább az Állami Számvevőszék gyakrabban ellenőrizhesse ezeket, nem tudtak volna valamilyen törvényt hozni?

(Itt először a közelben állók felé fordul, ezt a videóban is vissza lehet nézni.)

KM: Figyeljenek, figyeljenek, Simor Dániel az MNB-ről kérdez. Az ő édesapja volt Simor András, az MNB elnöke, aki offshore cégekben vitte ki az MNB vagyonát, és idejön tőlem kérdezni. Barátom, én nem offshore milliárdokból nőttem föl, ön meg igen. Hát pont ön kérdez engem az MNB-ről? Az ember esze megáll!

SD: De mit gondol arról, hogy az Állami Számvevőszék szerint…

KM: Értik ezt a pofátlanságot!

SD: … százmilliárdos vagyonvesztés történhetett?

KM: Nagyon jó gyerekkora lehetett.

Ezen a ponton teszek egy személyes kitérőt, és megpróbálom felidézni, mi játszódott le bennem.

Az adott helyzetről érdemes tudni, hogy ezek a fórumok nincsenek nyilvánosan meghirdetve, sokszor mi is olvasói tippek alapján értesülünk róluk (amit ezúton is köszönünk), és helyben is csak az elkötelezett fideszeseket hívják meg. Ezt Kocsis Máté is pontosan tudta, amikor a helyzetet kihasználva kifordult a beszélgetésből, és a körülöttünk állóknak hangosan újságolta, hogy ki az apám, akiről aztán egy jó nagyot hazudott is. A fölényeskedő politikustól és a körülötte állók hozzáállásától kicsit olyan hangulatom volt, mint amikor egy középiskolai bully a körülötte legyeskedő haverjaival betalált a szünetben.

Az előfordult már, hogy egy politikus válasz helyett inkább megpróbálta elterelni a beszélgetést, itt annyiban új helyzettel szembesültem, hogy hazugságokkal vádolták meg egy családtagomat, aki nem volt ott, hogy megvédje magát. Tehát nemcsak azt kellett mérlegelnem, hogy a terelés témája érdekes-e annyira, hogy rákérdezzek, tehát hagyjam elterelődni a beszélgetést, hanem azt is, hogy megpróbáljam-e megvédeni az apámat. Mindezt úgy, hogy közben igyekeztem magam függetleníteni a helyzet megalázó jellegétől.

Nekem ilyenkor az szokott segíteni, ha felidézem, miért is vagyok ott. Elsősorban nem Simor Dánielként mentem Kocsis Máté fórumára, hanem a Telex újságírójaként, hogy a kormánypárt frakcióvezetőjét megkérdezzem az elmúlt másfél évtized egyik legsúlyosabb ügyéről. Az olvasóinkat képviselem. Mondjon rám és a családomra, amit akar, majd a néző eldönti, hogy mit gondol erről, az én dolgom, hogy arról kérdezzem, ami újságírói szempontból releváns.

Persze lehetett volna valami frappáns és szellemes riposztom, ezek hasznosak lehetnek hasonló helyzetekben, annyira azonban sikerült kibillentenie, hogy ilyesmi nem jutott eszembe. Annyit tudtam tenni, hogy az egészet elengedtem a fülem mellett, és igyekeztem valamilyen választ kapni az MNB alapítványának ügyéről. Ez a beszélgetés egy későbbi pontján aztán valamilyen szinten sikerült.

A művházban történtek után én már elengedném a dolgot, de Ági unszolására a parkolóban újabb próbát teszünk a frakcióvezetővel.

SD: Ön azt látta, hogy Matolcsy Ádám és a barátai milyen színvonalon éltek az elmúlt években?

KM: Nincs a parlamenti frakcióvezetőnek olyan kötelessége, hogy a külföldről finanszírozott propagandamédiának nyilatkozzon.

SD: A nyilvánosság tájékoztatása az a kötelessége.

KM: Ezt megteszem, csak nem önön keresztül, én ezt megteszem.

SD: Mikor tájékoztatta a nyilvánosságot erről az ügyről?

KM: Hát nézze, én rendszeresen a nyilvánosságot tájékoztatom, és ha ebben az ügyben lesz mondandóm, akkor fogom.

SD: Több százmilliárd forint tűnhetett el az Állami Számvevőszék szerint, és önnek erről nincs mondandója?

KM: Azt nem tudjuk, hogy a Simor András esetében mennyi pénz került offshore cégekbe az MNB-ben, azt nem tudom, és az is érdekelne.

SD: És az, hogy ezzel a több százmilliárd forinttal mi történhetett, az nem érdekli?

KM: Külföldről finanszírozott propagandistáknak nem nyilatkozom. Maga nem érti, amit mondok?

SD: Látta, hogy a jegybankelnök fia, Matolcsy…

KM: Persze, nem érti. (Elsétál.)

SD: …Matolcsy György fia és a barátai milyen színvonalon éltek az elmúlt időszakban? Látta, hogy Porsche-gyűjteménye volt, meg százhatvan milliós Ferrarival járt Somlai Bálint?

(…)

SD: A jövőben fognak módosítani bármilyen törvényen, hogy ez ne fordulhasson elő a jegybanknál? Ilyen szintű vagyonvesztés.

KM: Majd a jövőben olyanoknak megválaszoljuk, akik nem külföldről finanszírozott propagandisták, mint ön.

SD: Olvasta a Telex közhasznúsági jelentését [pontosítás: átláthatósági] tavaly?

KM: Olvastam és olvastam a…

SD: És tudja, hogy mi a piacról élünk egyébként, és a támogatóink segítségével?

KM: Igen, én azt tudom, hogy azzal hülyítik az olvasóikat, hogy önök a piacról élnek. Nem, önöket külföldről finanszírozzák, és ezt hamarosan a Szuverenitásvédelmi Hivatal be is fogja bizonyítani. Viszontlátásra.

Itt még érdemes hozzátenni, hogy Kocsis Máté úgy hivatkozik a Szuverenitásvédelmi Hivatal jövőbeni jelentésére, hogy már az eredményét is előre tudja. Ugye ez az a hivatal, ami a létrehozását előíró törvény szerint: „független, csak jogszabályoknak van alárendelve, feladatkörében más személy vagy szerv által nem utasítható, feladatát más szervektől elkülönülten és minden más intézmény, szerv, politikai párt, társaság, egyesület, jogi vagy természetes személy általi befolyásolástól mentesen látja el.”

III. Magyar Péter színre lép

Bár teljesen más árnyalatokkal, és a személyes benyomásom szerint kevesebb ártó szándékkal, de Magyar Péter is kapott az alkalmon, hogy az apám emlegetésének terén Kocsis Máté nyomdokaiba lépjen.

Dátum: 2025. november 18.

Helyszín: élő interjú, Budapest III. kerület, a Telex stúdiója

Szereplők: Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke, EP-képviselő, Simor Dániel, a Telex újságírója (én)

Másfél órás élő interjú a Tisza Párt elnökével, a legfontosabb téma az éppen induló tiszás előválasztás, de szóba kerül még Ruszin-Szendi Romulusz fegyverviselése, a Tisza Párt alkalmazásából ellopott adatok és az országjárások tanulságai is. Megkérdezem, hogy egykori belső körös fideszesként mit tud, mire számít, a választások előtt tervezik-e a Fideszben hátrébb léptetni Orbán Viktort.

Magyar Péter (MP): Ez egy teljesen valós lehetőség, hogy ha ő úgy érzi, hogy választáson – nem fair versenyben, mert nem arra készül –, de egy választáson nem tudja megőrizni a hatalmát, akkor majd előtte ilyen barbatrükköket alkalmaz. De szerintem nagyon elszámítja magát, hogyha azt gondolja, hogy ezt a magyar nép le fogja nyelni. Egyrészt ugye azért veszélyes játék, mert ez a totális vereség teljes beismerése. És azért ez nem szokott sok eredményt hozni egy politikai közösségnek. Ugye ezt egyszer eljátszotta már Orbán Viktor 2006 környékén, azt hiszem, amikor ugye tudta, az első forduló után, hogy elveszítik a választást, és akkor így eldobta…

Simor Dániel (SD): Pokorni Zoltán…

MP: Nem, nem, nem. Bod Péter Ákos. Eldobta a miniszterelnök-jelöltséget, sőt még ott Dávid Ibolyát is fűzögette, hogy ne neki kelljen elvinni a balhét és a vereséget. Ez akkoriban volt, amikor az ön édesapja azt hiszem a Nemzeti Bank elnöke volt, ha jól emlékszem. Szóval…

SD: Ez 2006?

MP: Aha, valahogy ott úgy.

SD: Hát, azt még nem.

MP: Nem, akkor még nem volt? Utána lett? Bocsánat, elnézést kérek minden érintettől.

Komplex belső folyamatokról ebben az esetben nem tudok beszámolni. Míg Kocsis Máté szövegét aljasnak, Magyar Péterét pitiánernek tartottam, hiszen teljességgel irreleváns volt ezen a ponton előhozakodni az apámmal. Azt hiszem, annyi játszódott le bennem, hogy „Istenem, ez most komoly?”

Fontos, hogy a két helyzet, Kocsis Máté és Magyar Péter szereplése között gyakorlatilag az egyetlen hasonlóság az apám emlegetése volt. Magyar Péter épp a stúdiónkban ült, és másfél órán át válaszolt a kérdéseimre, eközben Kocsis Máté a kormánypárt politikusaként nem volt hajlandó az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb ügyét firtató kérdésekre válaszolni. A két szituációt több választja el egymástól, mint ami összeköti. De ami összeköti, az elég lehangoló.

Az év legizgalmasabb videóiról itt mesélnek a telexesek.