Milyenek a németek? Dicséretesen elvhűek, vagy csak önsorsrontók?

Melyik volt a legemlékezetesebb videóm 2024-ben? Amikor végigpörgettem a 2024-es Témákat, szokás szerint (a szokás itt annyit jelent, hogy már tavaly is megkaptam a kérdést) nem volt könnyű választani. A nézőket és a hallgatókat vélhetően annyira nem érdeklik az olyan belső háttértörténetek, hogy milyen munkával jár egy beszélgetés leszervezése, de nekünk ettől (is) emlékezetes egy-egy műsor.

Egyeztetési gubancok

A legtöbbször persze a munka nem megerőltető, felhívom a megcélzott interjúalanyt, jó esetben ráér, van kedve, megbeszélünk egy időpontot. Ez a könnyebbik eset, de egy miniszter, vagy egy cégvezető esetében azért általában mások is belefolynak a szervezésbe. Idén volt olyan eset, ahol abban hamar dűlőre jutottunk, hogy mehet a dolog, de azért az elég kötött pálya volt, amikor egy negyedéves időszakra kaptam egyetlen (!) másfél órás idősávot, amikor a vezérigazgató úrnak alkalmas. Önmagában természetesen nem volt lehetetlen megoldani, annyira előre nem volt még lefoglalva a stúdiónk, más kérdés, hogy az adásaink szokásos ütemezéséhez nem illett igazán az az időpont, de végül minden sikerült.

Ami miatt végül a német gazdasági és politikai élet kilátásairól szóló műsorunkat választottam, az egy belső dilemma, amit szívesen megosztok. Mi a fontosabb: az ismert vendég vagy a jó téma? A műsorunk címe az, hogy Téma, és a kollégáimmal valljuk is, hogy ez jelent is valamit. Arról szeretnénk viszonylag friss adásokat készíteni, ami éppen a legforróbb közéleti kérdés. 2024-ben is sokszor próbáltuk kitapogatni, hogy éppen a magyar makrogazdaság, az amerikai elnökválasztás, a kínai elnök látogatása, vagy esetleg a közel-keleti konfliktus foglalkoztatja a legjobban az embereket. Ugyanakkor a hallgatókat sokszor jobban behúzza egy ismert név, vannak olyan kiváló közgazdászok (például Surányi György, Bod Péter Ákos, vagy Zsiday Viktor), akik a mindenféle látogatottsági adatok alapján amolyan biztos választásnak tekinthetők a különféle műsorokban, bárhová is mennek, nagyon sokan figyelnek arra, hogy mit mondanak.

Ugyanakkor vannak olyan témák is, ahol talán maga a hívószó nem annyira attraktív, a szakértők nem jelentenek egyből kattintásmágnest, de a műsor készítői (vagy legalábbis én) ezt kifejezetten sajnálják, mert az adott EU-s, balkáni, török, vagy az általam most kiválasztott német témában elmerülni rendkívül érdekes tapasztalás volt.

Az idei német műsorunkkal is voltak azért szervezési kavarások, amelyhez a felkért két szakértő, Hettyey András, az Andrássy Egyetem docense, illetve Vahl Tamás, a Német-Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara volt elnöke rendkívül rugalmasan alkalmazkodott. A sokféle ötlet, változtatás abból eredt, hogy a keddi publikálási nap előtt először péntekre beszéltük meg a felvételt, de aztán rájöttünk, hogy szombaton fontos tartományi választást rendeznek Németországban. Furcsa lett volna, ha arra egyáltalán nem tudunk a vendégeinkkel reflektálni. Ugyanakkor a hétfői adás már csak az egyiküknek volt jó, így végül a közös beszélgetés helyett két részletben vettük fel az adást, de úgy érzem, hogy mégis jó döntés volt az új forma.

Magyarországnak tényleg meghatározó

És, hogy miért tartom érdekesnek és fontosnak a német kérdést? Németország nemcsak Magyarország első számú kereskedelmi partnere, de egy érdekes politikai minta is. Azáltal, hogy a szövetségi kormányzás és a tartományi vezetés teljesen eltérhet egymással, a különböző pártok egyes tartományokban koalíciós partnerek, máshol ádáz ellenfelek. Ebből egyszerre alakulnak ki furcsa helyzetek, de egyszerre fenn is marad, legalábbis a mérsékeltebb pártok között egy párbeszéd, egy konszenzuskeresés.

Ami pedig a gazdasági aspektusokat illeti, rendkívül érdekesnek tartom a nagyon kettős német gazdasági helyzetet. Adott egy ország, amelynek gazdaságát, mérnöki tudását, autóiparát évekig csodálattal figyeltük. Mindig az EU legnagyobb nyertesének gondoltam a németeket, mert egyszerre voltak versenyképesek, de a sok kevésbé versenyképes uniós gazdaság miatt egyszerre volt mégis gyengébb az euró, vagyis a deviza felértékelődése sem árazta ki őket, ráadásul a keleti végeken szereztek olcsó munkaerőt, Oroszországtól pedig olcsó energiát.

Aztán valami nagyon megbicsaklott. Kiderült, hogy talán mégsem volt akkora ötlet folyamatosan technológiát szállítani Kínának, mert a kínaiak vevőkből versenytársak lettek. Szintén kiárazta a német gazdaságot az energiafordulat, amikor már nem állt a német gazdaság rendelkezésére sem atom, sem szén, sem orosz gáz. Ráadásul a legerősebb iparát, a belső égésű motorral hajtott autókat maga Németország kezdte záros időn belül korlátozni. Mi ez? Dicséretes elvhűség? Közpolitikává tett zöld gondolat? Vagy önsorsrontás turbó fokozatban?

Németország továbbra is a legfontosabb gazdaság számunkra, de az ilyen adásokból derül ki számomra, hogy mennyivel több figyelem jut az Egyesült Államokra, Kínára, Oroszországra. Természetesen a világpolitika felől ezek fontosabbak is, de Magyarország szempontjából Németország igenis „téma”.

Az év legizgalmasabb videóiról itt mesélnek a telexesek.