Amikor Lázár János megtörte a jeget, és beült a Telex stúdiójába

Melyik volt a legemlékezetesebb videóm 2023-ban? Így szólt a kérdés a szerkesztőségben, és bevallom elsőre nem is „fogtam”, hogy erre én is válaszolhatok.

Semmilyen videós hátterem nem volt, amikor elhatároztuk, hogy a Telex „Téma” címmel közéleti podcastot indít, amelyhez videofelvétel is párosul, lehet hallgatni, lehet nézni is.

Történet azután jó sok lett, kiváló vendégek jöttek el az elmúlt hónapokban hozzánk, miniszterek, cégvezetők, elemzők, szakemberek.

Rendkívüli eset, bénázás persze volt, de valójában maguk a beszélgetések nagyjából „egy az egyben” le is jöttek utána. Akadt viszont olyan eset, amikor kínosat hibáztam. A vendég váratlan utazása miatt nagyon hirtelen kellett a felvétel időpontját módosítani. Konkrétan egy délelőtt kellett megszervezni a felvétel előrehozott (aznap délutáni) időpontját.

Később megnéztem, 60 perc alatt 32 telefonos akcióm volt (hívások, nem fogadott hívások), mindenkivel beszéltem, de nagy nehezen sikerült, minden összeállt.

Aztán az új időpontban, délután 4-kor vártam a többiekkel a vendéget, telefonáltam, hogy hol van, és akkor tört rám a jeges rémület, hogy egy 33-ik telefon elmaradt. Mire mindent megszerveztem, csak azt felejtettem el, hogy magát a vendéget visszahívjam a megerősítéssel, hogy sikerült, van stúdió, ráérnek a kollégák.

A műsorok után mindig kaptam hideget-meleget. Ahogy az már lenni szokott, személyesen inkább meleget, a kommentfolyamokban inkább hideget. És amit meg kellett szokni, hogy azt vettem észre, hogy amikor rég nem látott barátokkal, gazdasági szakemberekkel találkoztam, már sokkal inkább az volt a kérdés, hogy ki lesz a következő vendég, nem pedig az, hogy milyen témán dolgozol mostanában.

És azt is meg kellett tanulnom, hogy a podcast az más. Hiába beszélek valakivel akár heti rendszerességgel, ha nyilvánosan tesszük, ott nem ugyanaz lesz a tónus. Nem biztos, hogy mindenki úgy érzi, hogy eljöhet, vagy, ha el is jön, természetesen a kamerák előtt teljesen más a kommunikációnk.

Egyszer még nagyon régen, egy politikus elhívott egy háttérbeszélgetésre és a kollégája véletlenül úgy írt nekem, hogy

„X. Y. képviselő úr szívesen inna veled egy kávét, ahol minden kötetlenség nélkül tudnátok egy kicsit beszélgetni.”

Akkor jót nevettem a nyilvánvalóan elrontott mondaton, de azért a podcast arra is megtanított, hogy miközben van, aki a stúdióban is ugyanolyan, mint előtte az előtérben, lehet, hogy más felveszi a „minden kötetlenség nélküli” arcát.

Ha a sok felvétel közül mégis ki kellene választani egy emlékezetes videót, akkor én a legeslegelsőt, Lázár János építési és közlekedési miniszterrel készített beszélgetésemet emelném ki.

Hiszen akkor még minden teljesen új volt, hosszasan tervezgettük a műsort. Nem tudtuk, hogy mi a jó, nagy neveket próbáljunk hívni, vagy inkább tényleg a téma legyen a perdöntő, és a héten legaktuálisabb témáról kérdezzünk egy abban jártas szakértőt?

Gazdasági fókuszú műsort terveztünk készíteni, de mégis bejött a politika is. Vajon egyaránt el fognak-e jönni a műsorba a különböző oldalakra sorolt vendégek?

Végül Lázár János lett az első, amiért azóta is hálás vagyok, mert megtörte a jeget. Megkérdeztem, igent mondott, a műsor elindult. Ez így elég egyszerűen hangzik, de azért ennél persze nagyobb szervezést igényelt. Március közepén, vagyis a műsor tervezett indulása előtt egy hónappal jelentkeztem be telefonon az Építési és Közlekedési Minisztérium sajtóosztályán. Nem voltak elutasítóak, megígérték, hogy mindenképpen hamar válaszolnak. Most visszakerestem, március 24-én írtam meg a kollégáknak, a pozitív telefonos válasz után, hogy akkor tudunk Lázár Jánossal indulni, igent mondott.

Megvolt a tervezett rajt, így 3-4 nap jött szóba a felvételre, de jeleztük, hogy azon belül rugalmasak tudunk lenni. A miniszteri stáb javaslatára, április 4-én, kedden reggel volt a felvétel és április 11-én került adásba az anyag. Az ÉKM nem kért semmilyen pontosabb témamegjelölést, szűkítést, így megpróbáltam mindenféle területből felkészülni, miközben abban biztos lehettem, hogy mindenre így sem kerülhet sor. Utólag is hálás vagyok azoknak a láthatatlan segítőknek, akik olykor egyedül, olykor több szakértőt összerántva fogadtak, építési törvények, vasútfejlesztések, vagy akár műemlékvédelem ügyében, és ezeknek a háttérbeszélgetéseknek a legfőbb produktuma az volt, hogy mindenféle szakterületen kaptam információkat, de aztán biztosan volt olyan beszélgetés, amelynek a fókusza a podcast során már alig került elő.

Magát a podcastot aztán sokan is hallgatták meg a különböző csatornáinkon, máig ez volt a leghallgatottabb Téma. Nekem mindez azért is remek rajt volt, mert onnantól már mindenkinek ott volt a példa, ha „a Lázár” elment az adásba, más miért ne tehetné meg?

A visszajelzések aztán persze erősen vegyesek voltak. A pozitív véglet valahogy úgy szólt, hogy üdítő volt, hogy a kritikus média és a kormánypárti politikus is tud értelmesen, sok valós kérdést érintve beszélni. A negatív véglet pedig inkább úgy hangzott, hogy „ez az interjú a közmédián is lemehetett volna, elmaradtak bizonyos indokolt visszakérdezések, a miniszter nem lett sarokba szorítva”.

Mindenesetre az első adással a Téma elindult, azóta is voltak jobb műsorok, illetve rosszabbak, nézettebbek és kevésbé hallgatottak. Azt biztosan elmondhatom, hogy én minden 2023-as beszélgetést szerettem és mindegyikből tanultam. Ez volna egy podcast célja, hogy a riporter jól érezze magát? Aligha, de talán kiindulásként ez is fontos.

2023-at a videóinkról való személyes sztorikkal, kulisszatitkokkal, vagy akár a következmények bemutatásával zárjuk: ezeket a visszaemlékezéseket itt tudja elolvasni.