Az emberről se a testsúlya alapján mondják meg, hogy egészséges, a faanyag sem egyenlő a fenntartható erdővel

A magyar kormány 2021-ben elkötelezte magát az EU 2030-ig tartó időszakra elfogadott Biodiverzitás Stratégiájában foglaltak mellett. A dokumentumban leírt vállalások közül több is foglalkozik az erdőkkel, azzal az általános céllal, hogy az erdők állapotát az Európai Unióban javítani lehessen. Ugyanakkor azt is fontos megjegyezni, hogy az EU-szintű vállalásokat tagállami szinten kell megvalósítani. Ezért is olvastam érdeklődéssel a Telexen novemberben megjelent két cikket a hazai erdőkkel kapcsolatban (Nagy Márta a soproni erdőkről írt, amit Gálhidy Lászlónak, a WWF munkatársának véleménycikke követett), hiszen nagyon fontos azt tudnunk, hogy a hazai erdők milyen állapotban vannak, milyen hatások érik őket, és jelenleg milyen a kezelésük.

Sokkoló adatok

Az EU erdei rossz állapotban vannak. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) legutóbbi jelentése a természet állapotáról tartalmazza azt a sokkoló adatot, hogy a Natura 2000 hálózatban (amit az Európai Bizottság a világ legnagyobb védett területi hálózatának tekint) található erdőknek mindössze 14 százaléka van megfelelő természetvédelmi állapotban. Ugyanez a jelentés az erdőgazdálkodást nevezi meg az erdőkre leselkedő legnagyobb veszélynek.

Egy másik megdöbbentő adat a Forest Europe ötévente megjelenő, az európai erdők állapotával foglalkozó jelentésében szerepel: az európai erdők 33 százaléka egy fafajból áll! Ha jobban megnézzük a jelentést, még ennél is megdöbbentőbb, hogy az európai erdőkben mindössze 18 százalékban van több mint három fafaj, és mindössze 2,2 százalékuk tekinthető érintetlennek („undisturbed by man”).

A hazai helyzet még kétségbeejtőbb. Az Agrárminisztérium 2023-as jelentése alapján Magyarországon az erdők természetessége nagyon alacsony. A közel kétmillió hektár „erdőként” nyilvántartott területből mindössze 355 hektár tekinthető természetesnek!

Az EEA 2017 óta nem kapott hiteles adatokat a tagállamoktól az erdei faanyag kitermeléséről és felhasználásáról, de túl kell lépni azon az elképzelésen, hogy a statisztikai szempontból erdőnek tekintett területek – amelyek sokszor fás monokultúrákat jelentenek – nagysága és a faanyagnövekmény elegendő információt ad az erdők fenntartható kezeléséről. Az ember egészségi állapotát sem csak a testsúly alapján értékeljük. Be kell vonni új indikátorokat az erdők állapotáról szóló jelentésekbe (ehhez szolgálhat jó példaként a részben magyar kutatók által koordinált EU Cost-projekt, a Bottoms-up). És természetesen – a német tiltakozások ellenére – új műholdas módszereket is igénybe kell venni a monitoring adatok javításába. Ezek könnyen automatizálhatók, és arra is alkalmasak lehetnek, hogy az illegális fakitermeléseket – amelyek sajnos még mindig jelen vannak az EU-ban – visszaszorítsák.

Az erdei ökoszisztémák a társadalom egészének javát szolgálják, mivel segítenek az ellenálló képesség és az alkalmazkodóképesség biztosításában az éghajlat és a környezet változásával szemben. Amint azt a biodiverzitási stratégia is elismeri, az erdők, különösen az öreg és érintetlen erdők értéke a faanyag és más termékek előállításánál sokkal nagyobb, mivel szén-dioxidot tárolnak; szabályozzák és megszűrik a vízellátást; szabályozzák a mikroklímát; élőhelyet biztosítanak számtalan fajnak, beleértve a beporzókat is; és rekreációs lehetőséget biztosítanak nekünk. Tudományos bizonyítékok azt mutatják, hogy minél magasabb egy erdő természetessége, annál nagyobb a stabilitása, és a veszélyeztető tényezőkkel szembeni ellenálló képessége, valamint annál nagyobb az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos haszna és az alkalmazkodóképessége.

Sajnos mindegy, hogy védett vagy sem

A Telexen megjelent korábbi cikkekben szerepeltek az alábbi állítások: „az erdőket gazdálkodási kényszerben kell kezelni”, „a munkákat az erdőtervekben leírtak szerint kell elvégezniük, és alig van szabad mozgásterük” az erdészeknek, és „bár szeretjük és féltjük az erdőt, vajon ismerjük is?”. Itt érdemes megjegyezni, hogy a hazai erdők 53 százaléka állami tulajdonban van, ezeken a területeken az állam különösebb szociális és gazdasági konfliktusok nélkül, könnyen teljesíteni tudná az EU-s vállalásait.

Vizsgálatunkban különböző térbeli adatkészletek összekapcsolásával teljesen új információtartalmat fedeztünk fel, amely más szemszögből mutatja be Magyarország erdeinek állapotát. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a lombkorona-veszteségben nincs jelentős eltérés az állami erdők között Natura 2000-státuszuk szerint. A Natura 2000-es erdők évek óta szinte ugyanolyan ütemben fogynak, mint a hálózaton kívüli területek. Érdekes módon a húszméteres famagasság feletti védett erdőterületek lombkorona-vesztesége jelentősen nagyobb, mint a nem védett erdőké ugyanilyen körülmények között. A faállomány lombkorona-csökkenésének oka különböző tényezők (abiotikus, biotikus vagy antropogén) következménye lehet, mindazonáltal

a Natura 2000-területek faállományának csökkenése ugyanolyan mértékű, mint a magyar állami tulajdonú erdők hálózaton kívüli részéé, ami nem állít ki megfelelő bizonyítványt a védett állami erdők kezelésével kapcsolatban.

A fentiek alapján jelenleg úgy tűnik, hogy az állami erdészeti vállalatok jelenleg nem tudják garantálni a védett erdei élőhelyeken a természetvédelmi jó állapot elérését. Új megoldás kell, de ez nem a privatizáció vagy az állami erdőgazdaságok nonprofit státusza lehet. A legfontosabb, hogy a védett erdők esetében a célokat és az ehhez kapcsolódó kezelési módszereket kell megváltoztatni. A legkézenfekvőbb az lenne, ha a védett erdőket természetvédelmi szervezetek, Nemzeti Park Igazgatóságok kezelnék, a természetvédelmi kezelési tervekben és a Natura 2000 fenntartási tervekben rögzített célok elérése érdekében. Bármilyen furcsán hangzik, de ez sajnos még nincs így (erre példa a Doboz 35/A erdőrészlet idei tarra vágása, de számtalan más példát is lehetne hozni).

Egy kormánydöntés elég lenne

A fokozott védelemmel kapcsolatos vállalásra utalva a hazai erdők legalább 15 százalékát fokozottan kell védeni, ahol az erdőgazdálkodást fel kell, hogy váltsa az érintetlen erdei ökoszisztémák helyreállítására való törekvés. Ez a cél a hazai nagy arányú állami tulajdon miatt egy egyszerű kormánydöntéssel elérhető úgy, hogy a szociális és gazdasági konfliktusok minimálisak lehetnek.

Mindenképpen el kell azt is érni, hogy a Natura 2000 hálózathoz tartozó erdők esetében ne tekintsék az erdőtervet elegendőnek ahhoz, hogy fakitermelést engedélyezzenek. Az élőhelyvédelmi direktíva alapján az engedélyezést meg kellene előznie egy értékelésnek, amivel bizonyítani lehetne, hogy a természetvédelmi céloknak megfelel a tervezett erdőgazdálkodási mód.

Várhatóan az erdőmonitoring jogszabályt a következő EU-trió (Lengyelország, Dánia, Ciprus) elnöksége alatt elfogadják. A magyar kormánynak minden lehetséges lépést meg kell tennie az Európai Unió Tanácsában egy erős erdőmonitoring törvény megalkotása érdekében, amelynek garantálnia kell az erdőkkel kapcsolatos információk átláthatóságát, különösen az állami erdőkben.

Ha a fenti változások nem történnek meg, akkor a jelenlegi uniós biogazdasági célok mellett a magyar erdők állapota az uniós tendenciák alapján tovább romlik, és nem sikerül teljesíteni sem a biodiverzitási, sem a klímacéljainkat 2030-ra. Végül érdemes megjegyezni, hogy a fenti intézkedésekre nagy valószínűséggel újabb forrásokat is lehetne előteremteni, ha végre az EU-s forrásokat felszabadítják hazánknak.