Orbán Viktor megpróbál Kádár Jánosból Bokros Lajossá válni, egyből felhördülünk

Kezdem két merész állítással. Egy: indokolt volt hozzányúlni a rezsicsökkentéshez. Kettő: indokolt volt hozzányúlni a katás szabályokhoz. Ebből a (két) szempontból fontos fejlemény, hogy Orbán Viktor és kormánya elszánta magát, hogy végre a napi politikai haszonszerzésen túlmutató felelős döntést, döntéseket hozzon.

A dolog mégsem lett sikertörténet. És korántsem csak azért, mert a megszorítócsomagok elfogadása sosem sikertörténet. (Igen, Gulyás Gergely mondta, hogy az ő szótárukban nem szerepel a megszorítás, de hát erről az őrmesteres vicc jutott eszembe, hogy a majrénál tetszett-e nézni.)

Hanem részben azért, mert az Orbán-csomag minden eleme, az extraadók, a kata kiherélése vagy a rezsicsökkentés-csökkentés váratlan volt, nem előzte meg se társadalmi, se szakmai párbeszéd, egyeztetés. Persze, mondhatjuk, hogy a megszorítócsomagokat ilyenek amúgy sem szokták megelőzni, és hogy az Orbán-kormány tizenkét éve alatt egyébként is hozzászokhattunk az ad hoc törvényalkotáshoz.

Csakhogy ezúttal olyan szoros határidővel lépnek hatályba a döntések, hogy az érintett szereplőknek nem lehet, nem lehetett azokra felkészülni. Adóévet nem szokás év közben drasztikus adóváltoztatással megtörni, adónemet néhány hetes határidővel kvázi megszüntetni, visszamenőleges hatállyal kivetni, a rezsiárakba ilyen mértékben, ilyen rövid határidővel belenyúlni.

Hiszen ez nem segíti a kiszámíthatóságot, a jogbiztonságot, nem segíti azt a gazdasági és politikai stabilitást, amiről még néhány héttel ezelőtt is büszkén beszélt a miniszterelnök. Olyan ez, mintha egy futballmeccs hatvanadik percében szólnának, hogy a játék akkor innentől medencében folytatódik, és aki nem tud úszni, az is pontosan ugyanúgy folytathatja a játékot, ahogy eddig, maximum, legrosszabb esetben úszógumit kell felvennie. Vagy hogy már az előző gólok sem úgy voltak (ld.: már eladott repülőjegyeket is terhelő extraadók).

De amekkora a problémát a kiszámíthatóság hiánya, a jogbiztonságba vetett hit újabb törése okoz, ugyanakkorát okoz az is, hogy az egészet körüllengi ismét a hazugság.

Látszólag a legnagyobb hazugság az, hogy a kormány néhány hét alatt számos olyan intézkedést megtett, amivel a választási kampányban riogatott, hogy majd az ellenzék ezt csinálja, ha hatalomra kerül. De a választási kampány már csak olyan, hogy hazudnak benne, hazudnak reggel, éjjel meg este.

A látszólag kisebb hazugságokkal mégis nagyobb a baj. Mert például teljességgel elfogadható, ahogy a cikk elején írtam, hogy a kata szabályait módosítsák. De lehetett volna úgy is módosítani, hogy a változás tényleg csak a bújtatott foglalkozást zárja ki (mert igen, a kata megteremtette a trükközés lehetőségét, minden kedvezményes adónem megteremti a trükközés lehetőségét, a jellegükből adódik ez, ahogy Orbán Viktor mondta pénteken: élünk, ahogy tudunk).

Az online adózás világában, amikor a NAV mindent lát, meg lehetett volna oldani, hogy csak a rendszeresen több cégnek számlázó katás vállalkozások maradhassanak a kedvezményes adónemben. De nem ez volt a cél, nem ez volt a szándék. A döntés hátterében az állt, derült ki a miniszterelnök péntek reggeli rádiónyilatkozatából, hogy az államkasszának több pénzre van szüksége – a nyugdíjak kifizetéséhez (amiket épp az előző, még nem felelősen kormányzó Orbán Viktor kezdett szórni a választások előtt).

A rezsicsökkentéshez szintén hozzá kellett nyúlni, legalább részben, el kellett engedni. Közgazdaságilag is fenntarthatatlan volt, és az energiával való spórolást sem segítette, márpedig ha a háború elhúzódik – és elhúzódni tűnik, bár a gyors lezárása nem jelentene semmivel boldogabb jövőt –, akkor minden észszerű kilátás szerint az elengedhetetlen lesz (épp ezért borítékolható, hogy a 480 forintos benzinár sem marad már sokáig). De a rezsicsökkentés-csökkentést is lehetett volna differenciáltan és kiszámíthatóbban meglépni, nem energiahordozónkénti átlagfogyasztással számolva – aki mindenre áramot használ, semmire nem megy a rezsicsökkentett gázárral –, és nem fűnyíró-elven, nem hazug világpiaci és egyéb árakkal példálózva.

Orbán Viktor megpróbált Kádár Jánosból Bokros Lajossá válni, de ez egy nehéz, fájdalmas metamorfózis. A döntések megvannak hozzá, de a hitelesség hiányzik. Ha tizenkét évig elhitetjük egy ország jelentős részével azt, hogy semminek nincs ára, akkor nagyon nehéz megértetni, hogy mégis van. Ha tizenkét évig permanens válsághelyzetről beszélünk, nagyon nehéz megértetni az emberekkel, hogy most tényleg válság van. De hát ez egy olyan ország, ahol élünk, ahogy tudunk – és kormányozunk, ahogy tudunk.