A rendőrség a NER egyik alappillére, a rendőröknek nincs miért kiállni Pintér Sándor mellett

2022. január 21. – 05:01

A rendőrség a NER egyik alappillére, a rendőröknek nincs miért kiállni Pintér Sándor mellett
Pintér Sándor a karcagi városi rendőrkapitányság új épületének avatásán 2019. április 23-án – Czeglédi Zsolt / MTI
Krémer Ferenc
rendészetszociológus

Másolás

Vágólapra másolva

Azonnali béremelésre, életpályamodellre, igazságosabb nyugdíjrendszerre és szervezeti átalakításokra van szükség a rendőrségben – az ellenzék választási programjának legfontosabb elemeiről beszélt Lengyel Róbert, Márki-Zay Péter belügyi, rendészeti szakértője pár napja a Telexnek. A siófoki polgármester az interjúban azt is mondta, hogy nem kell mindent eldobni, ami a Fideszhez köthető, Pintér Sándor szerinte jól összerakta a Belügyminisztériumot, a határkerítésnek pedig mindenképp maradnia kell. Krémer Ferenc rendészetszociológus az interjúban elhangzottakra és az ellenzéki programra reagált véleménycikkében.

Amikor közzétették az egyesült ellenzék közös programját, megdöbbenve olvastam az elavult és zavaros gondolatokra épített biztonsági fejezetet. Néhány, a témában járatos szakemberrel minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy segítsünk egy jobb, a demokráciához illeszkedő programot megalkotni. Igyekeztünk felvenni a kapcsolatot azokkal, akik részt vesznek ennek a fejezetnek a formálásában, de minden kísérletünk kudarcba fulladt, senki sem állt velünk szóba. Majd megjelentek az első nyilatkozatok és interjúk, melyeket Lengyel Róbert egykori rendőr, jelenleg Siófok polgármestere, a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnökségi tagja tett. Mindezt – a többiek nevében is mondom – nem hagyhatjuk szó nélkül, mert rendkívül fontosnak tartjuk a rendőrséget és azt a szerepet, amit egy demokratikus társadalomban be kell töltenie.

Az egyesült ellenzék dilemmája, hogy kell-e egy erőszakszervezetből szolgáltató szervezetet csinálni, vagy a legjobb lenne úgy tenni, mintha semmi dolgunk nem lenne a rendőrséggel és a biztonsággal. A válasz nyilván politikai, ahogyan 1990-től mindig, ám a következmények társadalmiak is, és ezeket a rendőröknek és a civileknek együtt kell elviselniük, ahogyan harminckét éve minden kormány alatt.

Nem árt szem előtt tartani, hogy nincs jobb- vagy baloldali, csak jól vagy rosszul működtetett rendőrség.

Van továbbá a társadalomra káros rendpolitika, s vele szemben a rendőrök és a civilek érdekeit és szükségleteit összehangoló rendészetpolitika. Nem kétséges, hogy a Nemzeti Elnyomás Rendszere (NER) az előbbit gyakorolja.

A rendőrség reformja nélkül nem lehet felszámolni a NER-t

Az első kérdés, amelyre a politikusoknak választ kell adniuk, hogy felszámolható-e a Nemzeti Elnyomás Rendszere anélkül, hogy hozzákezdenénk a rendőrség reformjához. Lengyel Róbert nyilatkozataiból úgy tűnik, azt képzelik, hogy igen. Ez egyrészt azt jelentheti, hogy a demokratikus pártok és szervezetek a rendszeren kívülállónak vélik a rendőrséget, másrészt azt is jelentheti, hogy az egyes intézményeket egymástól függetlennek látják. Amiből az következik, hogy szerintük a demokrácia létrehozható csupán néhány rendszerelem megváltoztatásával. Csakhogy ezek egyike sem igaz!

A rendőrség nemhogy nem áll kívül a NER rendszerén, de az egyik alappillére annak, éppen a Pintér Sándor által megszervezett és parancsnokolt politikai rendészet (a kivételezetteket védő politikai-rendőri tevékenység) révén.

Másrészt, a NER intézményeit szándékosan is szinkronizálták (központi irányítás, felesleges feladatokat generáló bürokratikus kontroll- és vezetési rendszer, kiszolgáltatottság, értelmetlen és káros hatalmi hierarchia stb.). De az intézmények spontán módon is alkalmazkodtak a Fidesz elvárásaihoz, és mára egyetlen intézmény sem maradt érintetlen. A központi irányítás révén gyakorolt elnyomás, amelyre a kifosztás miatt van szüksége a rendszernek, mára általános lett. Amennyiben tényleg fel akarjuk számolni, olyan, a demokráciát komplex módon felfogó és kezelő programra van szükségünk, amely nem hagyja sehol megbújni a kiszolgáltatottságot, nem engedi meg, hogy abból újra kisarjadjon az elnyomás valamilyen új módja.

A demokratikus erők programjai nem hasonlíthatnak a korábbi pártprogramokra, amelyek egymás mellé rakott részei nem következtek sem egymásból, sem valamilyen alapgondolatból. Mindez talán még meg is engedhető, amikor egy demokráciában váltják egymást a kormányok, és világos, hogy milyen különbség van a konzervatívok vagy a szociáldemokraták gondolkodásában. Most nyilvánvalóan más a feladat. Nem lehet újra felépíteni a demokratikus intézményrendszereket a jogrend, az oktatás, az önkormányzatiság, a piacgazdaság, az egészségügy és a rendőrség azonos demokratikus elveken nyugvó átszervezése nélkül. Az intézményi kereteknek értéket adó, azokat működtető erkölcsnek, a mindenkire azonos módon érvényes emberi méltóságnak, a szervezetek és foglalkozások demokratikus kultúrájának mindenütt azonos elveken kell nyugodnia.

A rendőröknek nincs miért kiállni Pintér Sándor mellett

Egy ilyen program csak a tudomány és a politikai éleslátás együttműködése révén jöhet létre. Ez talán több területen meg is valósul, azonban a rendészetben pont nem. A rendészettudomány létezik ugyan, kutatások, tanulmányok, könyvek sokasága elemezte már a rendőrség és a társadalom kapcsolatát, és kínált kiutat a rendőrség válságából. Magyarországon azonban mindeddig hiányzott a politikai éleslátás, amely képes lett volna felismerni a rendészettudományban rejlő lehetőségeket. Ehelyett a politikusok legtöbbször engedtek a pozíciójukat védő felsővezetők nyomásának, vagy mondjuk inkább, zsarolásának.

Ez történt az 1990-es évek első felében, amikor a rendőrség vezetői azzal ijesztgették a politikusokat és a társadalmat, hogy a centralizált parancsrendszer megváltoztatása esetén elszabadulna a bűnözés – ami persze hazugság volt. Aztán 2003-ban ismét, amikor a kész reformprogramot a megyei rendőrvezetők lehetetlenítették el, csak azért, hogy a biztonság szempontjából felesleges pozícióikat megőrizhessék. Úgy tűnik, hasonló történik ma is: valaki vagy valakik elhitették az ellenzéki politikusokkal, hogy nem szabad változtatni a rendőrség centralizált, parancsuralmi (mellesleg diszfunkcionálisan és dilettáns módon működtetett) rendszerén, különben veszélybe kerülhet a békés átmenet.

Ha, mint Márki-Zay Péter mondta a napokban, az ellenzék programja nyugatra viszi Magyarországot, akkor biztosan állíthatjuk, hogy a rendészeti program erősen a kelethez kötöz bennünket.

A rendőröknek nincs miért kiállni a NER és Pintér Sándor mellett, és nemcsak az alacsony bérek miatt.

A szervezet minden működési anomáliája a hierarchia legalsó szintjein dolgozókat terheli, nekik kell elviselniük a felesleges és értelmetlen utasításokat, a főnökök sokszor önkényes viselkedését, az elszigeteltséget a társadalomban, és azt is, amikor politikai érdekekből a törvények megsértésére utasítják őket. A fizetések emelése nem old meg mindent, a rendőr nem automata, aki a bedobott pénztől úgy viselkedik, ugrabugrál, ahogy a tábornokok akarják. A rendőr a biztonság menedzsere, önálló, kreatív képességekkel rendelkező, társadalmi szolgáltatást változó környezetben végző szakember – legalábbis az EU nyugati részein. Nálunk viszont a szervezetnek a törvény és az ún. etikai kódex parancsai révén kiszolgáltatott alárendelt, aki nem tagadhatja meg a jogsértő utasításokat. A magyar rendőr nemcsak szabadságában, de emberi méltóságában is korlátozott.

A NER felszámolása a centralizált intézményi hierarchiák felszámolása.

Amikor Lengyel Róbert azt mondja: „Pintér Sándor a belügyet jól összerakta. Oda kell figyelni, amit csinált, nem ördögtől való ez,” akkor azt állítja, hogy a belügy és a rendőrség parancsuralmi hierarchiája „nem ördögtől való”, ami csak részben igaz, mert Sztálintól való. Fenntartani mindezt nem más, mint óvóhelyet biztosítani a Nemzeti Elnyomás Rendszerének a túléléshez. Látnunk kell azt is, hogy a rendőrség centralizált parancsuralmi rendszerét tekinthetjük a NER intézményi modelljének. Ily módon Pintér Sándor sokkal szorosabban kötődik ehhez az uralmi formához, mint első pillantásra látható – nem véletlen, hogy egyre több terület felett parancsnokol. Vajon miért bízzunk abban, aki biztosítja a NER működését?

Ha megnézzük a pályafutását, láthatjuk, hogy országos főkapitányként ő volt az, aki ellehetetlenítette az 1990-es évek első felében a nyugati országok által finanszírozott rendőrségi reformot, amely a TC Team Consult svájci cég irányításával valósulhatott volna meg. A cég maga alkalmas volt a feladatra, ezt bizonyítja a belga rendőrségi reform, csak a Pintér Sándor vezette magyar rendőri és a konzervatív politikai vezetés volt alkalmatlan. Így történt, hogy fennmaradt az a parancsuralmi rendszer, amelyben, a hierarchiában jól tájékozódó, de az önállóságra alkalmatlan vagy nem vágyó tisztek otthon érzik magukat. Erről az időszakról állítja azt Lengyel Róbert, hogy „kiváló rendőrfőkapitány volt”. A politikai bűnözőkkel való kiegyezés – miként 2002 után is történt – súlyos politikai és társadalmi következményekkel fog járni.

A béremelés nem oldja meg a rendőrség problémáit

A rendőrséget nem szabad megtartani a jelenlegi szervezeti rendszerben, nem szabad megőrizni a vezetői uralomra épülő szervezeti kultúráját, amely alkalmatlanná teszi a helyi sajátosságok figyelembevételére és a lakossággal való együttműködésre. A változásoknak egyaránt új lehetőségeket kell nyitnia a rendőrök és a civilek számára.

Nagyon fontos tudni, hogy a béremelés nem oldja meg a rendőrség problémáit, ahogyan az oktatásét és az egészségügyét sem. A bérek folytonos lemaradása csak tünete a rossz politikáknak, amelyek eddig is mindig fennmaradtak a bérek megemelése után is.

Amíg a rendőröket csak önállótlan végrehajtónak tekintik, amíg a hierarchiában a segédmunkások szintjére szorítják őket, addig a fizetésük ehhez a pozícióhoz fog alkalmazkodni.

A demokraták feladata az, hogy másként lássák a rendőrséget, másként fogják fel a feladatait és a működését. A rendészetet nem modernizálni, hanem reformálni kell. A reform célja olyan szervezeti rendszert és szervezeti kultúrát létrehozni, amelyben nem az engedelmeskedés, hanem a problémák kreatív kezelésére való képesség a rendőrök legfőbb erénye. A rendőrség nem hatalomtechnikai eszköz, hanem a társadalomnak, a civileknek nyújtott szolgáltatás. Ehhez a helyi problémák kezelésére a mellérendelt, lokális egységekből (kapitányságokból) álló, a helyi társadalommal szoros kapcsolatban lévő, a polgárokkal együttműködő szervezetek a legalkalmasabbak.

Az országos és globális problémákkal (terrorizmus, emberkereskedelem, szervezett bűnözés, kábítószer- és illegális fegyverkereskedelem stb.) foglalkozó szervezeti egységet külön kell megszervezni. A TEK ezeknek a problémáknak a kezelésére teljes mértékben alkalmatlan, mivel nem is erre szánták. A NER felszámolása szükségessé teszi egy olyan egység létrehozását, amely a gazdasági és politikai korrupció felszámolásával foglalkozik, és a célja ezek elkövetőinek és haszonélvezőinek bíróság elé állítása, valamint az eltulajdonított javak visszaszerzése.

A szolgáltatáshoz a szervezeti viszonyokat demilitarizálni és demokratizálni kell, vagyis a parancsuralmat fel kell számolni. A szervezeti egységek vezetői nem parancsnokok, hanem az egység működési feltételeit biztosító, a munkát megszervező vezetők. A beosztottak pedig nem alárendeltek, hanem munkatársak, akiknek nem kell vakon követniük a parancsot, akiknek kreatív szerepük van a problémák kijelölésében és a feladatok megoldásában. Természetesen alapvetően át kell alakítani a rendészeti oktatást.

Ezek csupán a legfontosabb elemek, amelyekről egyetlen szót sem ejtett az ellenzék közös programja. Ehelyett amellett érvel, hogy minden maradjon úgy, ahogyan eddig volt, „mert az jól össze van rakva”. Nem nagy kockázat megjósolni, hogy ennek következtében csak rosszabb lesz minden. Jelenleg a regisztrált bűncselekmények száma alacsonyabb, mint 1989-ben volt (1989: 225 393; 2019: 165 648), viszont közel kétszer annyi rendőr sem képes ellátni a feladatokat. Semmi sem bizonyítja jobban, hogy Pintér Sándor rendőrsége rosszul szervezett és rosszul vezetett, amelyet a rendőrök és a civilek érdekében át kell alakítani.

A rendészeti program tehát azt üzeni, hogy Orbán Viktor és Pintér Sándor rendszere tökéletes, nem szabad változtatni rajta. Mindezek után felvethető a kérdés: mégis ki szolgálja szándékosan vagy tudatlanul a Fidesz érdekeit? Még nem késő változtatni!

A szerző rendőrségi tanácsos, rendészetszociológus, a volt Rendőrtiszti Főiskola docense, ELTE ÁJK Kriminológia MA megbízott előadója.

Lengyel Róbert az ellenzék rendészeti programjának legfontosabb elemeiről beszélt a Telexnek adott interjúban, ám a teljes javaslatcsomag akkor még nem volt kész, azt későbbre ígérte. A beszélgetés szerkesztett változatban jelent meg, az interjút itt tudja elolvasni.

Támogasd a Telexet! Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogatom