Nem Berki Krisztián ügye és a keddi elsőfokú ítélet az első, amelynek kapcsán szembesülhetünk a közlekedési kultúra szélsőségeivel, de az eset egyaránt fontos üzenetet hordoz a hasonló esetek elkövetői és áldozatai számára, sőt, a jogalkotó felé is.
Az agresszívan vezető ezrek most, és így tudhatják meg, hogy nem a horpadt karosszéria és összetört lökhárító a legrosszabb következmény, ha fegyverként használják az autót. Mindenki más szintén érezheti, hogy akkor is van értelme a rendőrséghez fordulni, ha csak majdnem történt baleset, és nem igaz, hogy az összes ilyen ügyet betolják az asztalfiókba.
Ahogy az utóbbi években egyre több autóba került fedélzeti kamera, úgy szaporodnak a Youtube-on a közúti veszélyeztetés változatos formáit bemutató felvételek. A videók segítenek a biztosítási kárügyintézésnél, amikor össze is ütköznek a járművek, a felvételeket már nem veszi félvállról a rendőrség sem, sőt, egy bírósági eljárásban szintén fontos támpont válhat belőlük még akkor is, ha pusztán egy videórészlet alapján valóban nem születnek ítéletek.
A büntetőfékezések dramaturgiája közt kísérteties a hasonlóság, bár a végkifejlet nem mindig ugyanaz, mint amiért Berki Krisztiánt első fokon két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, illetve elvették a jogosítványát, és pénzbírságot kell fizetnie.
Nem előzmény nélküli
2020 májusában egy kisteherautót leckéztetett meg egy Audi R8 sportkocsi az M0-s autóút és az M3-as autópálya csomópontjánál. A furgon nem húzódott le a nagy sebességgel mögé érkező Audi elől, ezért az a kanyarodósávon jobbról megelőzte, gyorsított, majd visszatérve elé többször vészfékezett. Ezután ismét mellé tért, megpróbálta leszorítani a lényegesen nagyobb teherautót, és közben valamilyen pénztárcát vagy igazolványt mutogatott a nyitott ablakon át. A felvételek alapján hamar megtalálták a rendőrök az Audi vezetőjét, végül az az ügy is bíróságra került.
A Közlekedéstudományi Intézet beszámolója szerint az audis először nem nagyon emlékezett a történtekre. Nem tulajdonított jelentőséget az afférnak, a rendőröknek azt mondta, az ilyesmi szinte mindennapos. Ironikus, hogy ebben nem tévedett. Később, a kihallgatásán elismerte tettét és sajnálkozott, bár hozzátette, hogy szerinte a másik sofőr provokálta őt. Jogerősen 325 ezer forint pénzbírságra ítélték, és egy évre eltiltották a vezetéstől.
Szintlépés a fentiekhez és a hasonló, valóban mindennapos esetekhez képest, hogy Berki egy menetrend szerinti busz elé vágott be egy Bentley-vel, majd a buszt intenzív lassításra és megállásra kényszerítette, végül összeütköztek. Vagyis megtörtént a baleset, amelynek előidézésében komoly része volt a luxusautónak. Mindez nem pusztán a Berki Krisztián és egy másik jármű vezetője közti párbaj története, hiszen a busz utasai közvetlen veszélybe kerültek, és ez ellen nem tehettek semmit. A sofőr azt tette, amire minden hivatásos buszvezetőt oktatnak: védte az utasait.
Egy korszerű autóbusz fékrendszere a késedelmes működés ellenére elég erős ahhoz, hogy szélsőséges esetben pár méteren belül megállítsa a 20-30 tonnás járművet. Csakhogy ez kevés, mert egyetlen városi buszt sem készítenek fel ilyen intenzív helyzetek kivédésére, ezeken a járműveken nem lehet olyan körülményeket teremteni, mint egy távolsági buszon, vagy akár egy autóban, ahol kötelező a biztonsági öv, és senki nem utazhat állva.
A büntetőfékezésnek nevezett manőversorozatban szinte mindig a gyengébb fél az, aki be akarja tartani a szabályokat, az okozók viszont képtelenek erre, sőt, provokációnak érzik a szabályos közlekedést. Bár Berki ügye új minőség a közúti veszélyeztetések sorában, hiszen a menetrend szerinti busz előtt végrehajtott életveszélyes manőver felvételei előtt nem láttunk gyakran ilyesmit, a kizárólag személyautók részvételével lezajló revansjelenetek száma végtelen, és a buszosokból is egyre több kerül nyilvánosságra.
Az efféle esetek jogi megítélése régóta egyértelmű, senkiből sem lesz véletlenül büntetőfékező. A KRESZ szerint egy jármű sebességét hirtelen fékezéssel csökkenteni csak abban az esetben szabad, ha ezt a személy és vagyonbiztonság megóvása szükségessé teszi. Amikor tehát valaki kifejezetten úgy és azért fékez intenzíven egy másik jármű előtt, hogy veszélybe sodorja, azzal bűncselekményt követ el. Mivel a buszt előző Bentley, vagy akár a furgont leckéztető Audi előtt sem alakult ki torlódás, illetve más, a hirtelen fékezést indokló forgalmi helyzet, vezetőik mégis vészfékeztek, a videókon lepergő jelenetek elég egyértelműek.
Hogy mi legyen a büntetőfékezőkkel és általában azokkal az autósokkal, akik életvitelszerűen kilépnek a biztonságos közlekedés kereteiből, nagyon nehéz kérdés. A kölcsönös bizalmi elv, amely szerint minden közlekedő jogosan számít arra, hogy mások is betartják a szabályokat, itt semmit nem ér, de Berki ügye kapcsán érdemes volna újragondolni a közúti veszélyeztetés büntetési tételeit is. Egy pár százezer forintos pénzbírság jelentéktelen semmiség, a felfüggesztett szabadságvesztés szintén, és bár a vezetéstől eltiltás jó irány, bizonyos esetekben akkor is lefoglalhatná az elkövetés eszközét a hatóság, ha ezúttal sem a tulajdonos ült a volánnál, csupán nem a megfelelő embernek adta kölcsön az autót.
A cégre bejegyzett, sok kézen átfutó, dominanciaszimbólumként, rosszabb esetben fenyegetéshez használt autók elvétele egyértelműbb üzenet lehetne, hogy igenis vannak határok, és a szaporodó kamerák korszakában valószínűbb, hogy következményekkel jár, ha valaki fegyverként lobogtatja a Bentley-jét. Akkor is egyértelmű szankció kell az egyértelmű helyzetekben, ha a KRESZ némelyek számára csupán bosszantó keret, amit le kell taposni. Eszköz nélkül az elkövetés is nehezebbé válhat, még ha a közúti fenyegetőzés nem is szűnne meg azonnal, hiszen mélyebb morális problémák okozzák, amelyek mindig találnak majd felületet, ahol a felszínre törhetnek.
A szerző az Alapjárat.hu főszerkesztője.
