Hídvita: Csepel közlekedése most egy nyakra tekert nadrágszíj, meghúzva

2021. január 14. – 06:45

frissítve

Hídvita: Csepel közlekedése most egy nyakra tekert nadrágszíj, meghúzva
A Galvani híd látványterve – Fotó: Vitézy Dávid Facebook-oldala

Másolás

Vágólapra másolva

Budapest déli részén, Csepelnél szükség van hídra, mert a jelenlegi ki- és bejárási lehetőségeknek szűkös a kapacitása, írja olvasónk válaszul Tóth Csaba klímavédelmi szakértő véleménycikkére, amiben a szerző azt fejtegeti, szükség van-e új hídra Budapesten. Kassay Tamás szerint a Csepel-sziget közlekedési összeköttetéseit javítani és bővíteni szükséges, ahhoz pedig, hogy a belváros élhetőbb legyen, célszerű lenne az utcákról eltüntetni a parkolást mélygarázsokba, parkolóházakba.

Öröm olvasni kritikus meglátásokat, ugyanakkor sablonos „örök érvényű igazságok” helyett érdemes a dolgok mélyére is nézni. Jelen esetben a szerzőnek nagy valószínűséggel közel zéró helyismerete van Csepel és vonzáskörzetéről. Én harminc éve élem meg az itteni forgalmat és változásokat, pontosan érzékelek egy-egy lámpamódosítást, vagy mondjuk a Közraktár utca két sávjából egy sáv parkolóvá alakításának tíz kilométerrel délebbi negatív externáliáit.

A szerző nyilván százszor képzettebb nálam közlekedés terén, de talán vannak dolgok, amik túlmutatnak a tankönyvi eseteken, és némi affinitással ezeket észre lehet már venni, visszajelezni pedig kötelességemnek érzem.

Tóth Csaba cikkében így fogalmazott:

A Galvani híd esetében tulajdonképpen két hídról van szó: a nagy Duna-ág felett átívelőről, illetve a Soroksári-Duna felett átívelőről. Utóbbi minden szempontból elég feleslegesnek tűnik, tekintve, hogy a Kvassay híd és Gubacsi híd közötti távolság 3,2 km, ami nem sokkal több, mint a Margit híd és Árpád híd közötti 2,7 km-es távolság. Ha a sűrűn lakott belvárosi rész megvan ilyen hídkiosztással, akkor talán a külvárosban is elviselhető ilyen „ritka” folyókeresztezés.

Nem jellemzem, inkább csak azonnal darabokra szedem tényekkel.

1. Mit ért külváros alatt? Azt számítsuk le, hogy van egy beépítetlen vákuumterület, ha simán csak kivágnánk onnan, akkor is ugyanannyi ember menne át rajta. A teljes Csepel-sziget városban dolgozó lakosságáról van szó, ami a „sűrű belvárosi” terület lakosságát simán eléri, sőt, mivel nem alternatíva az öt perc alatt célba érő villamos, ezért a közlekedési igény bőven meg is haladja azt. Éppen ezért kell itt nagyobb kapacitás, mint a „belvárosban”, ami egyébként nincs bentebb, sőt, kintebb van, mint a Rákóczi híd.

Mégis mit látunk? Az Árpád híd 2*3 sávos, ehelyett annak déli párja a Rákóczi híd csak 2*2 sávos, emiatt dugók vannak a Lurdy háztól visszatorlódás miatt és a Budafokin, pusztán azért mert azon a 700 méteren elspórolták a harmadik sávot 1996-ban.

2. A Margit híd és az Árpád híd össze sem hasonlítható a Kvassay vagy épp a Gubacsi híddal. Utóbbi kettőt még hídnak nevezni is csak technikai alapon lehet, mondván áthidal egy rövid szakaszt, de ha valaki nem tudja, hogy éppen hol van alatta a víz, észre sem veszi, hogy volt ott egy műtárgy. Előbbi kettő összesen 5 sáv, utóbbi kettő meg per pillanat 2*1 sáv, normál időben, évtizedes küzdelmek után végre a Kvassay 2*2 sáv lett.

Ég és föld a kapacitáskülönbség, miközben nincsen alternatív ki-bejárási pont a Csepel szigetről. Minden egyes nyamvadt kocsi végigszív a Rákóczi hídig és azon keresztül, akik egyébként Budaörsre vagy Kelenföldre mennének. Azért, mert nem tudnak előbb elkanyarodni sehová. Ha pedig az egyik irányban bárhol baleset történik, akkor kizárólag a másik irányban megy a hosszas szenvedés, hogy valahogy az emberek eljussanak haza vagy a munkahelyükre.

Arról pláne nem beszélve, hogy mindkét hídról ugyanoda, egyetlen csomópontba ömlik be mindenki a Soroksári úti OBI áruház és a Hungária körútra átcsapás kereszteződésébe. Ez itt brutális. Fel kell oldani és alternatív utakat kell nyitni, mert úgy szorítja lefele életminőségben az összes kintebbi lakóterületet, mint egy nyakra tekert nadrágszíj meghúzva. Meg kéne építeni az 5-ös metrót, megoldódna pikk-pakk az egész történet, de per pillanat a HÉV-se közlekedik ahogy kéne. Ha nem lenne pandémia, armageddon lett volna, az összes városvezető hálás lehet a „szerencséjéért”, hogy sokkal kevesebben járnak be most innen dolgozni a home office lehetőségek miatt.

A közgazdaságban is rengeteg szabály van, amit a mai napig nem kérdőjelezett meg senki, pedig azóta a bőrünkön tapasztaltuk, hogy a szabályok egy-egy eseménysor nyomán csődöt mondtak, és más történt a világban, mint kellett volna. Ilyen szabály a közlekedésben a „gerjesztett forgalom”. Téves értelmezésen alapul ugyanis, mert egy dolgot sehol nem próbáltak még ki élesben: Útkapacitás-növelés, parkolókapacitás-szintentartás vagy -éppen csökkentés mellett az történik, hogy gyorsul az eljutás, de nem nő a forgalom, mert nincsen hova bemenni. Másképp: hiába nyitok ki a mozin húsz ajtót, ha odabent tíz szék van, akkor is csak tízen fognak leülni.

Japánban remekül működik, hogy ott az utakon a legtöbb nagyvárosban nincsen parkolás. Az úttest közlekedésre való, parkolni kerítésen belül, pincében meg padláson lehet. Ha a parkoló autókat eltüntetnénk Budapest belvárosából, akkor kétirányúvá lehetne tenni az összes utcát, mellé még kerékpársáv is elférne, meg némi virág díszítőül.

A minap másfél kilométert autóztam a belvárosban teljesen feleslegesen, mert nem mehettem oda az úti célomhoz az egyirányú utcák rendszere miatt. Kört kellett tennem, és kb. öt jelzőlámpás kereszteződésben gerjesztettem a forgalmat úgy, hogy ott sem kellett volna lennem, ha megtehetek 300 métert a másik irányba.

Erre mondják, ha engednénk így a forgalmat, megnőne. Erre mondom, hogy ha a parkolóhelyek számát NEM növeljük meg, pusztán eltüntetjük parkolóházakba meg a föld alá és a házak belső udvaraiba a kocsikat, akkor nem fog nőni a forgalom, mert nincsen fogadókapacitás. Nem azért teszem le a kocsit színházba érkezéskor a Boráros téren, mert zavar, ha tíz percet kell csorognom kellemes zene közben a dugóban, hanem azért, mert odaérve nem fogom tudni letenni, mert a környék a nézők miatt ideiglenesen megtelik. Ugyanez a hatás érvényesülne akkor is, ha két perc alatt érnék oda, mert lehetne gyorsan haladni, de mivel nincs hely, nem tudom letenni a kocsit, és ugyanúgy lemaradok a színházról.

A megoldás alkalmazásával nem kellene felesleges kilométereket tekeregni, gerjeszteni vele a dugót, pöfögni a fölösleges decilitereket kifelé. Örömömre szolgálna, ha Tóth Csaba PhD-ként ezzel a gondolattal új, innovatív gondolkodás felé mozdítaná el pályát és Budapest élhetőségét.

A város nem attól lesz élhető, ha lebénítjuk, hanem attól, ha jól megszervezzük.
A Galvani híd esetében nem állítom, hogy jó vagy rossz a terv, de a jelenlegi kapacitások ezen a déli területen elégtelenek, különösen, ha megépül a Budapart. Erre pedig megoldást kell találni, és már bocsánat, a roller meg a séta soha nem lesz megoldás, amikor Csepel önmagában akkora kerület, mint vidéki nagyvárosaink, hogy a sziget egészéről ne is beszéljünk. A libegős megoldás egyébként zseniális, kifejezetten jó ötlet, és lehetne sok-sok ilyen vonal, ez egy jó dolog lenne! Hajrá!

Kassay Tamás

Kell még híd Budapestnek? További vélemények a Hídvitában >>

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!