2025. március 20. – 08:28
Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter javaslata alapján nehezebb lenne a jövőben ingatlant vásárolni azokon a településeken, amelyeken az utóbbi időben jelentősen megnőtt a népesség száma. A KSH adatai alapján utánajártunk, hogy ez mely településeket érintheti, és megvizsgáltuk, lehet-e létjogosultsága egy ilyen korlátozásnak.
A miniszter a Kossuth rádiónak adott interjújában azt mondta, hogy kétezer település népessége csökken, míg a maradék körülbelül ezer település lakosainak száma pedig bővül, ami számos konfliktust eredményez. A KSH adatai alapján Navracsics számai visszaigazolhatóak, hiszen 2015 óta valóban 1970 település népessége csökkent, míg 1185 olyan volt (a települések 37,6 százaléka), ahol viszont bővült lakosságszám.
Érdemes azonban az 1990-es évtől mért változásra is egy pillantást vetni, mert így a bővülő települések száma jóval szerényebb: csak a települések negyede tudta növelni a lakosságszámát 1990 és 2023 között. Ráadásul ezek között a legnagyobb arányt nem is legkisebb települések képviselik, hiszen a 20 ezer fő feletti nem megyei jogú városok fele, de az ezer fő feletti települések harmada bővült, míg az ezer fő alattiak közül csak 18, illetve 11 százalék. Az utóbbi időben azonban már a legkisebb települések közül is számos olyat találunk, amelyek az elmúlt 10 évben tudták a népességüket bővíteni.
A növekvő népességszámú települések a legnagyobb számban a fővárosi agglomerációban, egy-egy regionális központhoz (Debrecen, Kecskemét, Veszprém, Győr, Pécs) közel vagy (ahogy a miniszter is mondta) a Velencei-tó és a Balaton térségében találhatóak.
1990 óta 44 település nőtt több mint a duplájára, de további 89 település növelte legalább 50 százalékkal a lakosainak számát. Ez pedig valóban kihívást jelent a helyi infrastruktúrának, legyen az akár a közműhálózat vagy az óvodai férőhelyek száma.
2015 óta a városi szétterülést a családi otthonteremtési kedvezmény is elősegítette, hiszen azt első körben csak új építésű ingatlanokra lehetett felhasználni, és olcsó telket pedig nyilván könnyebben lehetett az agglomerációs gyűrűben találni, mint a nagyvárosok belsejében. Így a kormányzat részben arra a problémára kíván megoldást nyújtani, amit saját maga okozott.
A térképeken azonban nem a növekvő, hanem a fogyó területek szúrnak szemet leginkább, főleg Békés, Borsod és Tolna megyékben. Bizonyos térségek népességfogyására nem fordít célzott programot a kormányzat, hacsak a kocsmaprogramot nem tekinti annak, ami csak az ezer fő alatti településeknek jár. Ahogy a térképről is leolvasható, a népességfogyás nem csak ezeket a településeket sújtja, hanem a jelentős belső népességszám-változási folyamatokat térségi szinten lenne érdemes kezelni.
Az ugyanis mindkét szélsőséges esetben kihívást jelent a helyi önkormányzatok és a települések üzemeltetőinek. Az is kihívás, hogyha egy évtized alatt duplájára nő hirtelen a népesség, de az sem feltétlenül a fenntartható irányba mozdítja el a helyiek életét, hogyha a fiatalok tömegesen hagynak el bizonyos térségeket.
Ez alapján pedig akár érthető is lehet Navracsics Tibor javaslata, miszerint korlátozni szükséges bizonyos településekre a beköltözők számát. Ez a lépés azonban nem veszi figyelembe a migráció mögötti folyamatokat, csupán reagál egy konfliktusokkal teli helyzetre. A migrációs szakirodalom egyik iránya ugyanis úgynevezett push-pull tényezőkre bontja le azt, hogy egy személy vagy család miért változtatja meg lakóhelyét, akár városon, akár országon vagy a kontinensen belül.
A „push” tényezők azok, amelyek a korábbi lakóhely negatív tényezői, tehát amik eltaszítják az embereket bizonyos helyekről. Ez jelen esetben lehet akár a munkahely hiánya, a nem megfelelő fizetési- vagy akár szórakozási, művelődési lehetőségek, de akár egy toxikus lakókörnyezet is. A „pull” tényezők között pedig az új lakóhelyen meglévő jobb lehetőségek, szélesebb és jobb fizetési lehetőségekkel kecsegtető munkahelykínálat vagy akár a jobb szórakozási, művelődési opciók szerepelhetnek.
Belátható, hogy a kormányzat tervezett intézkedései ezeket egyáltalán nem fogják befolyásolni, csak nehezebbé teszik bizonyos településeken az ingatlanvásárlást.
A belső vándorlás azonban pont a fenti tényezők változatlansága miatt nem fog alábbhagyni, hiszen nem lesz hirtelen több munkahely Békés megyében, és nem lesz kevésbé vonzó a fővárosba vagy környékére költözni sem.
Legutóbb ilyen korlátozó intézkedéseket az 1970-es években vezettek be Budapesten, amikor a városba való beköltözést adminisztratív eszközökkel próbálták megakadályozni, mivel az ipari kapacitás nagyobb arányban bővült, mint az ingatlan-állomány. Ennek hatására azonban a vándorlás nem szűnt meg, csak a főváros környéki területeken kezdett el jelentősen nőni a népesség, ezzel megágyazva a jelenlegi budapesti agglomeráció problémahalmazának.
A tanulság tehát az, hogy a piaci folyamatok ilyenfajta korlátozásaival a probléma nemhogy megoldódna, hanem még jelentősebbé is válhat, csak a földrajzi tér más szegleteiben. Ennek megfelelően nem a káros folyamatnak kellene agresszíven gátat szabni, hanem a kiváltó okokat kellene megszüntetni vagy mérsékelni.
