2024. november 3. – 10:16
2010-ben három hónapig dolgoztam egy ifjúsági táborban Connecticut államban. Az egyik szabad hétvégémen elmentem egy közeli mexikói étterembe. Fizetni egy külön pultnál kellett távozáskor a nálunk hagyott blokk alapján, azonban az itt álló, angolul nálam jelentősen rosszabbul beszélő fiatal lány nem engedte, hogy ezt megtegyem.
Nem tudtam mire vélni a dolgot, mert félig spanyolul próbálta előadni indítékait, és ekkor még egyáltalán nem beszéltem a nyelvet. Érzékelve a fennakadást, odalépett az étterem szintén mexikói, ugyanakkor angolul folyékonyan beszélő menedzsere és közölte, hogy kollégája vendége voltam. Mint megtudtam, feltűnt nekik, hogy külföldi vagyok, és a lány szerint ő tudja a legjobban, milyen jól jön minden segítség a kezdeti időszakban egy nem idevalósinak. Természetesen ezt nagyon megköszöntem, és éreztem némi lelkiismeret-furdalást, mert habár kifejezetten nem kerestem jól, de már megvolt a hazafelé szóló repülőjegyem, magyarán alapjaiban különbözött kettőnk itteni helyzete.
A 2020-as népszámlálás szerint az USA minden ötödik választója hispán származású, és a november 5-i elnökválasztáson is fontos lesz, hogy milyen arányban szavaznak Kamala Harrisre és Donald Trumpra a választást eldöntő csatatérállamokban. Összevetésképpen, 1950-ben még csupán az amerikaiak 2 százaléka volt latino, de még 1990-ben sem voltak többen mint az Egyesült Államok lakosságának tizede. Mivel az USA összlakossága is töretlenül növekszik (mára a világ harmadik legnépesebb országa 345 millió lakossal), a latino népesség száma 1990 óta mára majdnem megháromszorozódott. Ma több mint 62 millióan vallják magukat hispán vagy latino származásúnak, függetlenül attól, hogy milyen rasszbéli származásúak.
Ezen a ponton fontos tisztázni, hogy a tengerentúlon kik számítanak latinónak vagy hispánnak (ezek a legtöbb tengerentúli tudományos munkában is pontatlan módon csereszavatos fogalmak), hiszen ez sokkal inkább egy kultúrantropológiai fogalom, semmint pusztán nyelvi vagy faji. Annál is inkább, mert például a magukat hispán származásúnak vallók egy nem elhanyagolható hányada fekete bőrszínű, akik viszont meg is különböztetik magukat az afroamerikaiaktól. Ilyen például a dominikaiak egy jelentős része, vagy más karibi szigetvilágból érkező latinóké, de például a kolumbiai vagy venezuelai származásúak között is sokan feketék.
Szintén fontos rögzíteni, hogy nem minden latino migráns, a szónak a 20., vagy sokkal inkább 21. századi értelmében. Az USA esetében különösen fontos az időbeliség kérdése, ha azt vizsgáljuk, melyik népcsoport mikor érkezett az országba, és ez milyen esetleges társadalmi konfliktusokhoz vezetett. A Texas állam legdélebbi szegletében élő tejanók azok a mexikóiak, akik már az Egyesült Államok létrejötte előtt is itt éltek. Gyakorlatilag soha nem kereszteztek útjuk során egyetlen államhatárt sem, ellenben azt több alkalommal is áthúzták a fejük felett.
A fontos kivételektől eltekintve azonban az USA-ban élő és választási joggal is rendelkező latinók abszolút többsége (57 százaléka) mexikói. Rajtuk kívül egyik nemzet sem rendelkezik még csak megközelítőleg sem akkora súllyal és politikai befolyással mint ők, habár ez esetben is a kivételek mentén fogjuk jobban megérteni azokat a turbulens politikai folyamatokat, amelyek hatással vannak az amerikai politika egészére.
A latino szavazók esetében egészen a mai napig alapszabályként fogadta el az amerikai közvélemény, hogy döntő többségük a Demokrata Párt választója. A politikai elit ehhez mérten viszonyult hozzájuk, ami egészen Donald Trump feltűnéséig nem is okozott különösebb problémát a baloldali progressziónak. A latinók balra húzása nem volt annyira kőbevésett szabály, mint az afroamerikaiaké, és annak mértéke sem volt annyira drámai, ugyanakkor a politikai stratégák sokáig nem vették figyelembe, hogy valójában mennyire heterogén ez a választói blokk. Országos szinten a latino választók többsége ma is a demokraták elkötelezett híve maradt, ugyanakkor kritikus államokban számukra nagyon kedvezőtlen folyamatoknak is szemtanúi lehetnek a párt kampányszakemberei.
Az amerikai latinók többsége a déli államokban, valamint a keleti part nagyobb városaiban él. Ennek hátterében nemcsak a mexikói határ közelsége, hanem a II. világháború éveiben a katonai szolgálat miatt kieső munkaerő pótlására indított Bracero Program áll.
A bracero egy spanyol fogalom, talán kétkezi munkásnak fordítható leginkább. Az Egyesült Államok történetének legnagyobb vendégmunkás programja volt, ami az 1960-as évek elejéig tartott és közel 5 millió mexikói fizikai munkást mozgatott meg, elsősorban a mezőgazdaságban. A braceros vendégmunkások voltak azok az első fecskék, akik később, a kedvezőbb jogi szabályozási környezet mellett letelepedők előtt taposták ki az utat. A szintén jelentős közösségekkel rendelkező dominikai, vagy éppen kubai migrációs hullámok, az adott országokban kiépülő parancsuralmi rendszerek miatt indultak el az 1960-as évektől kezdődően.
Florida – Represent Cuba
Floridánál már korábban említettük, hogy sok választási év átlagában ez lenne az egyik legszorosabb eredményeket produkáló állam, ugyanakkor Trump óta lényegében le is vonultak innen a demokraták. Mint azt látni fogjuk, okkal, és az egyik ilyen ok az államban élő latino szavazók elvesztése volt. A Demokrata Párt sokáig építette azt a részben önfelmentő narratívat, hogy Florida jobbra tolódása mögött a kedvezőtlen demográfiai trendek, a gazdag fehérek tömeges ideköltözése áll, holott ez csak az egyik tényezője a választói viselkedés változásának. Floridában a pandémia éveiben valóban megjelent durván félmillió új választó, akiknek többsége a Republikánus Párt regisztrált szavazója volt. Ha úgy tetszik, az állam nagyjából azt a szerepet töltötte be, mint Magyarországon a Balaton-felvidék, de mint ahogyan a veszprémi választókerületek sem lettek karikacsapásra ellenzékiek az ideköltöző budapestiektől, Florida sem csupán emiatt lett vörös.
A Puerto Ricó-i dominanciájú New Yorkot és New Jersey-t leszámítva Florida az egyetlen olyan, jelentős latino lakossággal rendelkező állam, ahol nem a mexikóiak adják a latinók többségét, hanem ez esetben a kubaiak. És hogy miért fontos ez? Mert ezeknek az embereknek az ősei az 1960-as évek elején érkeztek, a kommunista hatalomátvétel elől menekülve, jelentős amerikai segítséggel. Ezt egy több éven keresztül működő légihíd formájában (Los Vuelos de la Libertad – a szabadság repülői) kell elképzelni, amin keresztül 300 ezer, döntően fehér, magasabban képzett kubait menekítettek ki. Ebben a migrációs folyamatban résztvevő kubaiak alig 3 százaléka volt fekete. A Peter Pan műveletként (Operación Pedro Pan) elhíresült akcióban az USA 14 ezer, felnőtt kíséret nélküli kubai gyereket is kihozott a szigetországból (így került az USA-ba az Amazon-alapító Jeff Bezos nevelőapja is).
A történelmi előzmények ismeretében nem meglepő, hogy a floridai latino választók be vannak oltva bármiféle baloldalinak feltételezett társadalmi kísérlet ellen, de ami még fontosabb, kollektív emlékezetükbe a törvényes migráció motívuma is belevésődött, amit nem nehéz szembeállítani a törvénytelennel. A Republikánus Párt rájuk célzott és végig fókuszált kampánnyal volt képes elmesélni „Kamala elvtársnő” történetét, és ha kellett, maga Elon Musk is beszállt ebbe a kampányba, mesterséges intelligencia segítségével létrehozott hamisított Harris-fotók használatával.
A floridai latinók átpártolása már 2020-ban szemet szúrt a legtöbb elemzőnek, ugyanakkor legtöbben pontszerűen azt a Miami–Dade megyét emelik ki, ahol úgy javított 2016-hoz képest 12 százalékpontot Trump, hogy az itt élő választók 72 százaléka latino, akik majdnem mind kubaiak.
2016 és 2020 között a legtöbb floridai megyében erősödtek Trump eredményei, azonban ha mindezt a 2020-as népszámlálásból származó latino adatokkal vetjük össze, jól látható a pozitív előjelű összefüggés a két változó között. Trump kifejezetten nagyot erősödött a latino (kubai és kisebb részben venezuelai) dominanciájú megyékben. Erre a választói csoportra természetesen az idei kampányban is támaszkodik a Trump-kampány. Októberben egy latino nagyvállalkozókat tömörítő republikánus szervezet kerekasztal beszélgetésén vett részt Trump Floridában, ahol az esemény végén, közös imájukkal áldották meg kézrátétellel az elnökjelöltet.
Floridában a 2020-as elnökválasztási és a 2022-es félidős választás napján rögzített exit pollok adatai is tanulságosak. Négy éve még a latino választók 53 százaléka, két évvel később már csak 41 százalékuk mondta azt, hogy a Demokrata Pártra szavazott. Igaz, utóbbi a szenátorválasztáson készült, és a republikánus Marco Rubio maga is a latino közösségből érkezik.
Texas – helyi mexikói identitások
Új-Mexikó után, ahol mára minden második amerikai latino, Texasban a legmagasabb a latino népesség részaránya, 40 százalék körüli. Texas a Republikánus Párt képzeletbeli koronájának legszebb gyémántja, amelyet azonban egyre eredményesebben piszkálgatnak ki a demokraták. 2020-ra már csak 5,5 százalékpont volt Trump előnye, aminek elsődleges oka a metropoliszok (Dallas, Houston, de különösen Austin) és azok kertvárosi részeinek egyre nagyobb mértékű elutasítása a trumpizmussal szemben. Mindeközben látványosan megindult ezzel párhuzamosan egy Trumpnak kedvező folyamat is, az itt élő latino választók egy földrajzilag jól körülhatárolható részének jobbratolódása is. Az amerikai-mexikói határt jelentő Rio Grande folyó völgyében élő spanyolajkú texasiak körében volt az egyik leglátványosabb Trump előretörése 2020-ra. A határvidéken élő latinók (vagy ahogyan gyakran hivatkoznak rájuk, los fronterizos) körében négy év leforgása alatt 39,4-ről 50,6 százalékra lépett előre Trump, ami egy brutálisan nagy győzelem volt a Republikánus Pártnak és sikeresen ellensúlyozta a nagyvárosokból kiesett választókat.
Ahogyan a határmenti térségnek, úgy a már emlegetett dél-texasi Tejano régiónak is megvan a maga helyi latino identitása. A sok generáció óta itt élő spanyol anyanyelvű amerikaiaknak a déli határra nehezedő migrációs nyomás egy napi szinten átélhető veszélyforrásként jelent meg. Függetlenül attól, hogy az újonnan, Közép- és Dél-Amerika más országaiból érkezőkkel nyelvi szinten megértették egymást az „őslakosok”, komoly kulturális különbségek maradtak közöttük, valamint gazdasági értelemben konkurenciát láttak az újonnan érkezőkben. Éppen ezért Trump bevándorlókat érintő, dehumanizáló beszédmódja nem váltott ki komoly ellenérzéseket az itt élő szintén spanyolajkú közösségben, vagy ha ez meg is történt, a helyiek még így is fontosabbnak tarthatták a migráció visszaszorítását, mint ahogyan az alábbi spanyol nyelvű, Trumpra voksolásra buzdító videóból is látszik:
Olyannyira, hogy egy 2022 júniusi időközi választáson történelmet írtak a dél-texasiak. Megválasztották az Egyesült Államok történetének első mexikói születésű képviselőjét, Mayra Florest, méghozzá a Republikánus Párt képviseletében. Más kérdés, hogy pár hónappal később a 2022-es rendes félidős választáson nagyon simán ki is kapott, igaz, jelentősen átrajzolták választókerületét párttársai. Flores azonban most is indul ugyanebben a texasi 34-es kongresszusi körzetben, és őt felhasználva is próbál az egész Trump-kampány közel férkőzni a latino szavazók szívéhez. A négygyerekes vallásos latina férje ráadásul a határvédelmi járőröknél teljesít szolgálatot, így személye telitalálat az elnökjelölti kampányban.
A 2016 és 2020 közötti időszakban, miközben a két tábor közötti olló állami szinten 3,5 százalékponttal csökkent, Trump hasított a latinók által dominált megyékben. Éppen ezért a Trumpra érkezett szavazatok arányának változását és a latino népesség részarányát ábrázoló diagram trendvonalának meredeksége még a floridainál is nagyobb, ami azt jelzi, hogy a latino megyékben tudott a legjobban erősödni a republikánus elnökjelölt.
Pennsylvania – fontos lesz a Puerto Ricó-i közösségek döntése
Pennsylvania nem egy tipikus latino állam, a lakosság mindössze 8 százaléka vallotta magát annak, ugyanakkor az itteni folyamatok is segítenek megérteni ennek a társadalmi rétegnek az összetettségét. Pennsylvania az egyik, ha nem a legfontosabb csatatatérállam 2024-ben, ahol Trump 2016-ban 44 ezer szavazatos előnnyel nyerte el a 20 elektori helyet, Biden 2020-ban 80 ezer vokssal győzött. Idén már csak 19 elektori mandátuma van a 13 milliós rozsdaövezeti államnak, mivel relatíve kedvezőtlenebb demográfiai trendek érvényesültek az egykori nehézipari és bányászati központban. 2000 óta a szavazati joggal rendelkező latinók száma ugyanakkor több mint kétszeresére nőtt és mára több mint félmillióan vannak, ráadásul földrajzilag rendkívül koncentráltan élnek. Minden második latino Puerto Ricó-i, akik az ún. Corridor 222 (az államon keresztülhúzódó 222-es útról elnevezve) zónában, az állam központi részén, Philadelphiához közeli megyékben (Berks és Lehigh) élnek, amit a köznyelv latino korridorként is emleget.
Míg a Puerto Ricó-iak az Egyesült Államok állampolgárai, a sziget lakói nem szavazhatnak az USA általános választásain, csak azok, akik már a szárazföldi területeken élnek. A Puerto Ricóról származó latinók (akik gyakran hivatkoznak magukra úgy mint Boricuas vagy Borinqueños) helyzete az USA-ban jelentősen kedvezőtlenebb mint a mexikóiaké, de különösebben igaz ez a kubaiakkal összevetve. Átlagkeresetük, lakhatási helyzetük rosszabb mint az országos latino átlag, ugyanakkor Trump nem is tudott olyan jó pozíciókat fogni náluk, mint a két másik vizsgált nemzetiségnél.
A 2008-2009-es gazdasági válság folyományaként jelentkező lakhatási válság is kiemelten sújtotta a Puerto Ricó-i választókat. Sokak nem bírták fizetni a lakásaik banki törlesztőjét vagy az elszabaduló lakbéreket, ami a 2016-os demokrata kampányban egy komoly mozgósítási problémát is okozott. A Demokrata Pártról sokszor elmondják a stratégák, hogy a door-to-door kampány, a terepi jelenlét az egyik nagy erősségük, ami különösen igaz Pennsylvaniára. Ugyanakkor már a 2014-es félidős választás kampányában is azzal szembesültek az aktivisták, hogy a megadott címeken nem találták otthon a pártszimpatizánsnak regisztrált választót és ennek hátterében a folyamatosan bedőlő lakáshitelek álltak, és a gazdasági helyzet alapvetően visszaveti az adott társadalmi csoport szavazási hajlandóságát.
Az október 27-én, a manhattani Madison Square Gardenben tartott kampányrendezvényén nem bántak kesztyűs kézzel a Puerto Ricó-i közösséggel Trump szövetségesei. Tony Hinchcliffe, az egyik meghívott humorista szemétszigetnek nevezte Puerto Ricó-t, és arról is hosszan értekezett, hogy a latinók szeretnek „gyereket csinálni”. Ezért a kampány egyik vezető tanácsadója kénytelen is volt elhatárolódni az elhangzott kijelentésektől, a Demokrata Párt egyik legismertebb Puerto Ricó-i származású kongresszusi képviselője, Alexandria Ocasio-Cortez pedig arról beszélt, hogy nem véletlenszerű esetről van szó, hanem a kijelentés egyenes következik a trumpizmusból. A demokraták kifejezetten latino szavazókra szakosodott egyik kampányguruja (Check Rocha) hétfőn reggel azonnal ki is küldött 250 ezer sms-t csak Pennsylvania államban, ezzel is rombolva az itteni Trump-kampányt.
2016 és 2020 között Trump nem tudta növelni a népszerűségét a latino korridorban ahhoz hasonlóan, ahogyan azt Florida déli (kubai) megyéiben vagy Texas szintén déli részén megtette. A Puerto Ricó-i választók szerepe döntő lehet november 5-én. Pennsylvania államban a 2020-as elnökválasztás exit poll adatai alapján a latinók 69 százaléka Bidenre szavazott, csupán 27 százalékuk választotta Trumpot. A 2022-es félidős választás alkalmával mért exit poll alapján ez szinte semmit nem változott. A latinók 68 százaléka kitartott a Demokrata Párt mellett. A Harris-kampány egyik kulcsfontosságú momentuma, hogy meg tudják-e tartani őket.
A latinók szavazatait is érdemes lesz tehát figyelni kedden
A november 5-i választás egyik nagy kérdése, hogy a több felmérés szerint a fehér diplomások között Bidennél jobban álló Kamala Harris meg tudja-e egyáltalán ismételni elődjeinek jó eredményét a latino közösségen belül, vagy Donald Trump lesz az a republikánus politikus, aki pártja történetének talán etnikailag legsokszínűbb választói csoportját tudja maga mögött összerakni. Ahogyan a dél-texasi tejano közösség példája is mutatja, a kifejezetten latino férfiakra célzott konzervatív tónusú kampányüzenetek termékeny talajra hullhatnak, és más társadalmi problémák kidomborításával képesek áthidalni a megugorhatatlannak tűnő etnikai törésvonalat.
A Trump-kampány kreatívjai nem tétlenkedtek és szeptember elejére megalkották a jelölt nevén gúnyolódó spanyol szójátékot; „¡Que mala Harris!”, ami nagyjából a „milyen pocsék vagy Harris” jelentéssel ruházza fel az alelnököt. Mindeközben a demokraták egy meg nem nevezett szervezet (Super PAC) segítségével 30 millió dollárt költöttek egy latinókat célzó marketingkampányra, amelyet a csatatérállamok latino választóinak készítettek elő.
Miközben 2016-ban a latinók 68-28, 2020-ban pedig 62-36 százalék arányban szavaztak a demokratákra az elnökválasztáson, a New York Times/Siena október eleji felmérésében 56 százalék mondta, hogy Harrisre, 37 százalék, hogy Trumpra szavazna. Az is látszott, hogy Trump kemény bevándorlásellenes üzenetei önmagukban nem terelik Harris felé a latinókat, mivel a felmérésben megszólalók kétharmada úgy vélte, Trump nem a hozzá hasonlókra gondol, amikor bevándorlókról beszél. Az ABC News/Ipsos felmérésében viszont látszott elmozdulás ezen a téren. Azt írták, hogy október elején még 55-43 százalék volt Harris előnye a hispánok között, míg október végén már 64-34 százalékot mértek.
Az amerikai elnökválasztásról szóló cikkeinket, műsorainkat és a választási előzetes térképünket itt találják a mellékletünkben. A csatatérállamokban az állást pedig lenti térképünkön is megnézhetik, ahol hexagonális nézetre is lehet váltani:
