A 2022-es országgyűlési választások magas feldolgozottságnál látszó eredménye alapján immár ötödik alkalommal alakíthat kormányt Orbán Viktor Magyarországon, ennek kapcsán röviden bemutatjuk eddigi politikai pályáját a közelmúltra fókuszálva.
Orbán Viktor először 1998 és 2002 között volt kormányon, majd 2010-ben az ő listavezetésével kétharmados többséget szerzett a Fidesz a parlamentben. Ezt az eseményt az újdonsült miniszterelnök fülkeforradalomként aposztrofálta, a stabil parlamenti többség pedig megteremtette a lehetőséget az ország mélyebb átalakítására.
Megszületik a NER
Orbánék meglehetősen viharos gazdasági helyzetben vették át a stafétát Bajnai Gordontól, ekkor még javában tartott a Magyarországot súlyosan érintő globális pénzügyi válság. A negatív gazdasági spirálból a ciklus második felére sikerült nagyjából kikeveredni, ekkorra már szinte teljesen felálltak a ma Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) néven ismert orbáni politika keretei (a teljesség igénye nélkül):
- A parlament új alkotmányt (Alaptörvényt) fogadott el, amelyet az ország ellenzéki része azóta is kitartóan bírál.
- Új választási rendszert is bevezettek, amelyben az Orbán-féle centrális erőtér mellett nem tudott érvényesülni a széttagolt, kisebb pártokból álló ellenzék.
- Rendszeressé váltak az olyan, korábban szokatlan megoldások a gazdaságban, mint egy-egy ágazat vagy szereplő kipécézese, megsarcolása célzott törvényekkel (különadók bankokra, élelmiszerláncokra stb.), vagy éppen a magánnyugdíjkassza államosítása.
- Az ilyen intézkedések miatt egyre gyakoribbá váltak a csatározások az EU-val, amelyek révén Orbán Viktor a brüsszeli bürokraták ellen szuverenitási harcot vívó államférfi képében tűnhet fel.
- Nagyobb hangsúly került a keleti kapcsolatokra („keleti nyitás”, Oroszországhoz és Kínához fűződő politikai-gazdasági viszony szorosabbra vonása).
- Kiépültek a kormányzati kommunikáció alapintézményei, elindultak a „nemzeti konzultációk”, amelyek hivatalosan a választópolgárok véleményének kikérését szolgálják, de valójában inkább propagandisztikus anyagok.
- Az új médiatörvénnyel és az NMHH megalapításával aggasztó tendenciák indultak el a sajtó területén.
- Az Orbán stratégiai céljának tekinthető nemzeti tőkésosztály-építés jegyében megkezdődött a közpénzek szisztematikus átcsatornázása kormányhű körökhöz (ez ekkoriban elsősorban még a Fidesz első számú gazdasági embere, Simicska Lajos cégbirodalmát jelentette).
Orbán Viktorra már a következő választások idején sokan úgy tekintettek az ellenzéki oldalon, mint autokratára, a demokrácia ellenségére, ám a választópolgárokat ez az érvelés nem győzte meg arról, hogy többségében az ellenzéket támogassák. Ebben a rezsicsökkentés rendkívül népszerű intézkedése is szerepet játszott, amelyet 2013-ban talált ki az Orbán-kabinet. 2014-ben ismét a Fidesz alakíthatott kormányt, Orbán Viktor újabb kétharmaddal vágott neki az ország irányításának.
Illiberális állam
A ciklus elejének legemlékezetesebb történése Orbán hagyományos tusnádfürdői beszéde volt, amelyen a kormányfő meghirdette a hírhedtté vált illiberális állam modelljét a liberális demokrácia helyett. Őszre aztán felforrósodott a levegő a kormány körül, kiderült ugyanis, hogy korrupció miatt az Egyesült Államok megtagadta a beutazás lehetőségét hat meg nem nevezett magyar köztisztviselőtől. A kitiltási botrány tüntetéssorozatot váltott ki, amelyet októberben egy még szélesebb körű tiltakozás követett az internetadó tervezett bevezetése miatt.
Orbán és kormánya népszerűsége drasztikusan zuhant, néhány hónap leforgása alatt a Fidesz közel egymillió szavazót vesztett. Ehhez jött még hozzá, hogy megromlott Orbán Viktor és régi harcostársa, Simicska Lajos viszonya, a Fidesz gazdasági nagyágyúja azóta is tisztázatlan okokból a Fidesz ellen fordult, a miniszterelnököt nyilvánosan „gecinek” nevezte. (Ezzel egyúttal elveszett a kormánypárt médiahátországának nagyobb része is, ami új típusú, a korábbinál agresszívabb térfoglalásra ösztönözte őket, Orbán Viktor külön felhívást intézett a jobboldali üzleti körökhöz, hogy szálljanak be a sajtóba. Néhány éven belül a médiatér nagyobb része Fidesz-közeli körök befolyása alá került.)
A pártnak kedvezőtlen trendet végül a 2015-ös európai menekültválságra adott orbáni válasz fordította vissza érdemben, a választók többségének szimpatikus volt Orbán Viktor keményen bevándorlásellenes retorikája – innentől kezdve került hangsúlyosabb szerepbe a Fidesz és Orbán kommunikációs eszköztárában egyes csoportok célzott démonizálása. Az antimigrációs lendület átsegítette a Fidesz-kormányt a ciklus második felén, még népszavazást is tartottak a kérdésben. 2018-ban egy szintén a bevándorlásellenességre felépített kampányt követően ismételten sikerült kétharmadot szerezniük a továbbra is külön-külön induló ellenzéki pártokkal szemben.
A megszilárdult orbánizmus
A 2018 és 2022 közötti időszakra a NER korábban felvillantott keretei teljesen kiépültek és megszilárdultak. Orbán Viktor vezetése mind kormányzati, mind pártszinten megkérdőjelezhetetlenné vált. A miniszterelnök alapvetően a korábbi politikai irányokat vitte tovább egyre fokozódó hazai és nemzetközi kritikák kereszttüzében, de közben a koronavírus-válsággal is meg kellett birkóznia. Ez utóbbi nem tépázta meg számottevő mértékben az Orbán-kormány népszerűségét annak ellenére, hogy világviszonylatban kiemelkedően sokan haltak bele a fertőzésbe Magyarországon, és 2020-ban a gazdaságot is megviselték a lezárások.
A ciklus jelentősebb intézkedései közé tartozik a felsőoktatási reform keretében sok egyetem alapítványivá alakítása (ezek kuratóriuma többnyire a Fideszhez köthető szereplőkkel van feltöltve), illetve a pedofiltörvénynek indult, de végül melegellenessé eltérített jogszabály megszavazása és a köré felépített LMBTQ-ellenes kampány. Az utóbbi időben olyan tendenciák is látszanak, amelyekből arra lehet következtetni, Orbán adott esetben egy ellenzéki szerepre is felkészült: több olyan gazdasági intézkedés történt, melynek célja a Fidesz-holdudvar anyagi bebiztosítása lehet arra az esetre, ha netán nem kormányozhat a párt a következő négy évben (pl. különféle, hosszú időre szóló koncessziós jogok kiosztása, közvagyon kiszervezése alapítványokba).
Orbánnal kapcsolatban a hazai és nemzetközi közvélemény mostanra már végtelenül megosztott. Hívei a nemzeti érdekeket érvényesítő, karakán, szuverén, sikeres és gyarapodó Magyarországot építő, demokratikus vezetőként látják. Kritikusai azonban indokolatlanul központosító, autokratikus, szabadságjogokat csorbító, diktatúrákkal barátkozó, a végletekig korrupt diktátoraspiránsnak, aki gyűlöletpolitikára és propagandára építi a politikáját.
2010 előtt
Orbán nem a NER építésével kezdte a politikai pályát. A Felcsútról származó politikus gimnáziumban még KISZ-titkár volt, majd 1988-ban jogász szakkollégista társaival létrehozta a Fideszt, amelynek vezetésében tevékenykedik az alapítás óta. A párt kezdetben liberális elveket vallott, majd az 1990-es évek közepén Orbán vezényletével ideológiai fordulatot hajtott végre, azóta a jobboldalon foglal helyet.
Orbán Viktor 1990 óta parlamenti képviselő a Fidesz színeiben, ebből 2022-ig bezárólag 16 évet töltött ellenzékben és 16-ot kormányon. A mérleg a mostani győzelemmel vált egyenlőről pozitívba Orbán számára, amennyiben kitölti a következő ciklust, azzal már kereken 20 évet lesz miniszterelnök.
Első kormányát még 1998-ban alakíthatta meg a Független Kisgazdapárttal együttműködve, majd 2002-ben választást vesztett az MSZP–SZDSZ-koalícióval szemben. A következő nyolc évet ellenzékben töltötte, de 2006 végétől kezdődően már szinte biztos volt, hogy ő lesz a következő miniszterelnök, miután a Gyurcsány-kormány népszerűsége összeomlott a megszorítások, a kiszivárgott őszödi beszéd és az azt követő tüntetések rendőri brutalitással tarkított leverése miatt. Az elmúlt három ciklusban Orbán Viktor kétharmados parlamenti többséggel kormányozta Magyarországot.