A kisfideszeseket vádalkuval bírnák szóra a nagyfideszesek ellen

A kisfideszeseket vádalkuval bírnák szóra a nagyfideszesek ellen
Márki-Zay Péter az RTL stúdiójában öltönyének hajtókáján a korrupcióellenes küzdelem és az elszámoltatás a jelképeként hordott kék szalag – Fotó: Bődey János / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Márki-Zay Péter a választási győzelme után a vádalku intézményének segítségével juttatná börtönbe – ahogy többször fogalmazott – „a fideszes főbűnösöket”. A kétezres évek többnyire kudarcos elszámoltatási kísérleteinél ez a jogi eszköz jelenlegi formájában még nem létezett a büntetőjogban, kérdés, most mekkora sikerrel kecsegtet egy esetleges 2022-es ellenzéki győzelem esetén. A vádalku intézményét Ambrus Istvánnal, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi Tanszékének egyetemi docensével tekintettük át.

A kormányváltások után rendre felmerül az elszámoltatás kérdése. A rendszerváltás után volt az első nagy felbuzdulás, többen börtönt vizionáltak a kommunista bűnök elkövetőinek, az országot gazdaságilag ellehetetlenítő szocialista elitnek. Sokan már azzal is beérték volna, ha az MSZMP-t legalább a vagyonával rendesen el lehet számoltatni, ehelyett azonban négy évvel később az egykori utódpárt MSZP nyerte a választást.

Az 1998-as Fidesz-győzelem után egyedül a frissen parlamentbe került Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) követelt elszámoltatást, mivel – ahogy Csurka István pártelnök fogalmazott – „annyi korrupciós ügylet, bűnös eladás, részrehajlás és szenvtelen gonoszság történt az országban, hogy ezért valakiknek felelniük kell”.

2002 – Bűncselekmény hiányában

Az újabb hullám 2002-ben jött, amikor a választási győztes szocialisták akarták a Fideszt elszámoltatni. Medgyessy Péter miniszterelnök-jelöltként a két választási forduló között azt mondta: lesz elszámoltatás, de nem lesz boszorkányüldözés. A feladatot Keller Lászlóra bízták, aki a Miniszterelnöki Hivatal közpénzek ellenőrzéséért felelős politikai államtitkáraként veselkedett neki a feladatnak. Az eredményt az Átlátszó egy 2016-os cikkében foglalta össze: tizennyolc kiemelt ügyet jelölt ki az MSZP–SZDSZ-kormány, és ezek döntő többségében bűncselekmény hiánya miatt megszüntették a nyomozást.

A politikusok közül a tévékamerák előtt bilincsben elvezetett Szabadi Béla volt kisgazda államtitkárt vonták egyedül felelősségre, hűtlen kezelés és hivatali visszaélés miatt két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Keller egy 2017-es Hír TV-s interjúban úgy fogalmazott: az elszámoltatás szándéka néhány hónappal később a miniszterelnök részéről elgyöngült, több minisztériumban is olyan embereknek kellett felderíteniük az 1998 és 2002 közötti ügyeket, akik már az Orbán-kormány idején is ott dolgoztak.

2010 – Orbán Viktor engem börtönbe akar vetni

„Megértem, hogy az MSZP egyes képviselőinek komoly és személyes problémát jelent a félelem. Ezt úgy hívják, elszámoltatás és elszámoltatástól való félelem” – mondta Orbán Viktor a megválasztása után a parlamentben, miközben az akkor még MSZP-s Gyurcsány Ferenc a sajtóban azt nyilatkozta: „Orbán Viktor engem börtönbe akar vetni. Ennek próbálnak érvényt szerezni szinte bármilyen eszközzel.” Nos a félelem alaptalannak bizonyult, se Gyurcsány Ferenc, se egyetlen MSZP-s vagy SZDSZ-es politikus nem került börtönbe a 2002 és 2010 közötti ügyek miatt. Gyurcsány mentelmi jogát felfüggesztették, a sukorói telekcsere ügyében azonban a hivatali visszaélést bizonyítékok hiányában nem tudták megállapítani.

A Fidesz pedig látszólag komolyan vette az elszámoltatást, Papcsák Ferenc, majd Budai Gyula személyében elszámoltatási és korrupcióellenes kormánybiztost neveztek ki. 1442 ügyet vizsgáltak, 61 ügyben született büntetőfeljelentés, hét jutott vádemelési szakaszba.

A kisfideszesek szóra bírása

A fenti példákból látszik, hogy az elszámoltatásra majd' mindegyik kormányváltás után volt politikai szándék, ami aztán különféle okok miatt szépen lassan elhalt. A mostani ellenzékből Márki-Zay Péter már az előválasztási kampányban is (a fentiek fényében) bátran megígérte „az ezeréves magyar történelem legkorruptabb rendszerének” elszámoltatását. Márki-Zay csodafegyvere a vádalku. Egy nyári videójában kifejtette, hogyan is működne ez az ő elképzelései szerint.

A fideszes kishalakat a saját kis piti bűnügyeikről, ingyenes repülőutakról, kedvezményes lakásvásárlásokról, önkormányzati rendszerek meghekkeléséről fogják faggatni, és akkor a többéves börtönbüntetések fényében hajlandók lesznek elmondani, kik a valódi bűnösök, kitől kaptak utasításokat. Orbán rendszerének szerinte rengeteg kiszolgálója van, akik egy jogállami bíróságon beszélni fognak, így „garantáltan, nagyon hosszú időre börtönbe lehet varrni az országot kirabló főbűnösöket, a Fidesz pártelitjét, a legnagyobb tolvajokat”. Röviden: „A kisfideszeseket akkor lehet elengedni, ha a nagyfideszesek ellen vallomásokat tesznek.”

A közvélemény nyomása

De vajon jogilag értelmezhető-e Márki-Zay eszmefuttatása? A magyar jogban ismert vádalku alkalmas-e egy politikai elszámoltatás levezénylésére? – kérdeztük Ambrus István egyetemi docenst.

„A korrupciós jellegű bűncselekmények bizonyítása az egyik legnehezebb, tettenérés hiányában sokszor szinte lehetetlen, így a Márki-Zay által említett, vélelmezett esetekben alkalmas eszköz lehet a vádalku – mondta Ambrus. – A terv szerint a piramis alján lévők megúszhatnák például feltételes szabadságvesztéssel, ha a piramisban fentebb állók közül feldobnak valakit.”

A rendőrség irányítása nem igényel kétharmados választási győzelmet, tehát a nyomozást már az esetleges új kormány irányíthatja. A mentelmi jog felfüggesztéséhez, illetve a legfőbb ügyész kinevezéséhez viszont kétharmados többség kell, vagyis egy egyszerű ellenzéki győzelem esetén a vádemelés kérdéseket vetne fel. Mentelmi joggal rendelkező személlyel szemben ugyanis annak felfüggesztése nélkül nem folytatható büntetőeljárás. Amennyiben viszont azt felfüggesztik, vagy az elkövetőként szóba jöhető személy azzal eleve nem rendelkezik (pl. nem országgyűlési képviselő), sor kerülhet a gyanúsításra. A vádemelésre jogszabályi kötelezettség ilyenkor sincs, ezért legfeljebb a közvélemény nyomása lehet az, ami kikényszerítheti a vádemelést, így a büntetőügy bírósági szakaszba juthat.

Nagyon nem mindegy: 100 év helyett 5

Hogyan zajlik a vádalku a gyakorlatban? Igazi vádalku például az Egyesült Államokban van, ahol a bűncselekmény minősítése is lehet az alku tárgya. Az ügyek több mint 95 százaléka úgy fejeződik be, hogy a terhelt bűnösnek vallja magát, mivel az a célja, hogy elkerülje a filmekből, színdarabokból jól ismert esküdtszéki tárgyalást, aminek a kimenetele gyakran kétséges. Van eset, amikor egy valójában gondatlan bűncselekmény elkövetője a vádalku keretében inkább elismeri az ügyészség által indítványozott szándékosságot, mivel így nem kell tartania az esküdtszék esetleges rossz helyzetértékelésétől. Nagyon súlyos, börtönben töltött éveket kell ilyenkor mérlegelni. Egy adott ügyben esküdtszéki tárgyalás után született ítélet egyes tagállamokban fenyegethet irreálisan hosszú – akár 80, 100, 150 éves – szabadságvesztéssel egy vádlottat, aki a vádalkuban megegyezhetett volna az ügyésszel egy mindössze ötéves börtönbüntetésben is. Ezért olyan ritka Amerikában az esküdtszéki tárgyalás.

Idehaza is egyre népszerűbb

A 2017-ben elfogadott magyar büntetőeljárási törvény – ahogy Ambrus fogalmaz – light formában ismeri a vádalku intézményét, hiszen nálunk a bűncselekmény mikénti minősítése kapcsán nincs helye alkunak, azt a hatóság állapítja meg. Kétféle módja van.

  • Az egyik, a bűnösség beismeréséről szóló egyezség nagyon ritka: 2020-ban közel 47 ezer vádemelésből 58 ilyen eset volt.
  • A másik, hasonló esetben az ügyész az előkészítő ülésen konkrét indítványt tehet a szankció mértékére. Ha a vádlott ezt – bűnösségének beismerése mellett – elfogadja, akkor rendes bírósági tárgyalás nélkül befejezik az ügyet. 2020-ban a vádemelések több mint 10 százaléka tartalmazott ilyen indítványt, vagyis egy egyre népszerűbb formáról van szó. Az intézmény előnyös, adott esetben a terheltnek is megéri élnie vele, ha ezzel például elkerülheti a börtönt. Az más kérdés, hogy mekkora volt a koronavírus-járvány szerepe az így befejezett ügyek számának erőteljes emelkedésében.

„A saját vagy más büntetőügyében együttműködő személy kategóriája még tipikusan az, akivel vádalkut lehet kötni – mondta Ambrus István. – Egyezség esetén a kétszeres enyhítés szabálya érvényes rá, vagyis 5–10 év közötti szabadságvesztéssel fenyegető ügyben akár egy év felfüggesztettel is megúszhatja, ami nagy kedvezmény.”

Tudom a nevedet!

A vádalkuval kapcsolatban ugyanakkor kételyek is felmerülhetnek. Adott esetben hamis vallomásra csábíthatja a vádlottat, így saját magát védve ártatlan embereket is belekeverhet az ügybe.

A hatóság emellett akár zsarolásra is használhatja, amikor például azt mondják a terheltnek: „Ha nem teszel vallomást a főnöködre, akkor évekre börtönbe kerülsz.” Különösen erős lehet a késztetés olyan ügyekben, ahol a közvélemény eredményt vár.

A vádalku ellen szólhat az is, hogy a fő vádlott a vádiratból kiolvashatja, ki az, aki saját bőrét védve rá vallott. Létezik ugyan a különösen védett tanú intézménye – a kétezres évek kecskeméti maffiaperében volt például ilyen –, de a tanú személye ettől még jó eséllyel ismertté válhat. Márki-Zay szavaival élve: a nagyfideszes tudni fogja, melyik kisfideszes dobta fel őt.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!