Máshogy működhet a fekete lyukak böfögése, mint eddig a csillagászok gondolták

Különös jelenségre figyeltek meg csillagászok egy fekete lyuk működésében: az objektum évekkel később és szokatlanul nagy sebességgel „böfög vissza” darabokat egy korábban elnyelt csillagból – írja a Livescience.

Az esemény, amelyet a tudósok AT2018hyz néven soroltak be, 2018-ben kezdődött a csillag bekebelezésével. A fekete lyukak óriási tömegű, ezért hatalmas tömegvonzással rendelkező objektumok, melyek gravitációs mezejéből még a fény sem tud kiszabadulni, így járt a szóban forgó csillag is. A lyuk közelében a csillag darabokra szakadt, majd elnyelődött, idáig nincs semmi szokatlan az esetben, 2021-ben azonban egy új-mexikói rádióteleszkóp szokatlan aktivitásra utaló jelet fogott: úgy tűnt, a fekete lyuk elkezdte felböfögni a csillag darabjait a fénysebesség felével.

Korábban is láttak már hasonlót a csillagászok, ám eddig a kilökődés az elnyeléssel egy időben történt.

A kutatók négy földi obszervatóriumot és két, az űrben található obszervatóriumot használtak az esemény észlelésére, majd eredményeiket október 11-én publikálták a The Astrophysical Journal című folyóiratban. Yvette Cendes, a Harvard és a Smithsonian Center for Astrophysics fizikusa azt nyilatkozta, teljesen meglepte őket a fekete lyuk viselkedése.

Az eddig is ismert volt, hogy a fekete lyukak „rendetlen evők”, azt, amikor elnyelnek egy csillagot angol szakkifejezéssel TDE-nek (Tidal Disruption Event, árapályerők általi szétszaggatás) nevezik. A gyakorlatban egy ilyen esemény úgy néz ki, hogy a csillag egyre közelebb tekeredik a fekete lyuk torkához, miközben az árapályerők rétegről rétegre lecsupaszítják és megnyújtják. A csillag hosszú, tésztaszerű „zsinórrá” alakul, amely szorosan a fekete lyuk köré tekeredik, és egy forró plazmagömböt alkot. Az elnyújtás és a feltekeredés miatt a folyamatot spagettizásnak nevezik. A plazma a fekete lyuk körül felgyorsul, hatalmas energia- és anyagsugárrá pörög ki, amely jellegzetes fényvillanást produkál. Az optikai, röntgen- és rádióhullámú teleszkópok ezt képesek észlelni.

Az AT2018hyz két dolog miatt szokatlan: nemcsak hogy három év telt el a csillag elfogyasztása és a villanás között, de a kirepülő anyag sebessége is elképesztő volt. A legtöbb TDE-kiáramlás a fénysebesség 10%-ával halad, de az AT2018hyz esetében a csillaganyag a fénysebesség 50%-ával száguld.

A kutatók egyelőre nem tudják biztosan, mi okozza a jelenséget, de úgy gondolják, hogy ez a jelenség gyakoribb lehet, mint korábban hitték. Ennek teszteléséhez a csillagászoknak más, korábban „elmaradtnak” vélt TDE-forrásokra kell majd figyelniük, hátha sikerül még egyszer rajtakapniuk egy hasonló, késleltetett villanást.